A MEDOSZ Lapja, 1981 (25. évfolyam, 1-24. szám)
1981-01-01 / 1. szám
TL (Folytatás az 1. oldalról.) élet megteremtésén munkálkodunk, amelyért a munkásmozgalom és a magyar nép legjobbjai a múltban is és ma is küzdöttek. Jelentős eredményeket értünk el — ezeket kell és érdemes megőrizni, megvédeni és tovább gyarapítani. Klicsuch László: Erősödjön az érdekvédelem A mezőgazdaságban, az erdő- és vízgazdálkodásban dolgozók munkáját nem könnyítették az időjárási körülmények, amelyek párosultak különböző természeti csapásokkal. Ezekben a napokban szinte állandó harcban áll egymással a gép, az ember és a természet. Azért folyik a küzdelem — és ez kifejeződik a mező- és erdőgazdaságban dolgozók hősies munkájában, példamutatásában, áldozatvállalásában —, hogy minden terméket betakarítsanak. Áttanulmányozva a kongresszus dokumentumait, meghallgatva a szóbeli kiegészítést, a határozati javaslatot, az a meggyőződésünk, hogy a következő időszakra is világos útmutatást ad a szakszervezeti munka minden szintjén dolgozó tisztségviselőknek. A dokumentumokban és a határozati javaslatban külön is figyelemre méltó a szakszervezetek érdekvédelmi munkájának erősítése, magasabb szintre emelése, e témában két kérdéshez kapcsolódok. Az egyik: a dolgozó ember testi épségének védelme, a munka biztonsága, a másik az üzemegészségügy. A munka biztonságos feltételeinek megteremtéséért a magyar szakszervezeti mozgalom sokat tett, kezdeményezője, ösztönzője volt kormányrendeleteknek, a Munka Törvénykönyve módosításának. A mező-, az erdő- és a vízgazdálkodás területén az V. ötéves tervben nem kevesebb mint 7 milliárd forintot költöttek a munkavédelemre. Javult a munka biztonsága, a gépi felszereltség, és a mi ágazatunk is előbbre ment a nehéz fizikai munkák gépesítésében. Ezek az intézkedések közrejátszottak abban, hogy területükön is csökkent a balesetek száma, kevesebb volt a halálos baleset. A munkavédelemmel kapcsolatos propagandával, a személyre szóló agitációval, a munkafegyelem, a technológiai fegyelem megtartásának ellenőrzésével, szakszervezeti módszereinkkel is jobban kell hatni az emberi értelemre. Mindenekelőtt a végrehajtásban, a középirányításban dolgozók nagyobb felelősségét, határozottságát kell megkövetelni, mert érezzük, ezen a területen nincs minden rendben. A gazdasági vezetők egy része a termelési feladatok kiadása, megszervezése mellett — tisztelet a kivételnek — nem tekinti középpontnak a dolgozó ember szükségleteit, a biztonságos munkafeltételek megteremtését. Ezekben a kérdésekben a határozati javaslatban is megszövegezett megelőző tevékenységet kell előtérbe állítanunk. A határozati javaslat kiemeli, hogy minden szakszervezeti szervnek nagyobb figyelmet kell fordítani a dolgozók élet- és munkakörülményeit befolyásoló, vállalaton belüli szociálpolitikára. Van még tennivaló az egyes népgazdasági ágazatokban végzett munka nehézségi fokának elismertetése dolgában. Ilyen ágazat nálunk az erdőgazdaság, ahol a fakitermelés eléggé elmaradt az ipar általános színvonalától. Tisztelt kongresszus! Az üzemegészségüggyel kapcsolatban az áll a kongresszus határozati javaslatában, hogy — a kétségtelen fejlődés mellett is — az üzemegészségügyben a megelőzésre kell a fő figyelmet A nádudvari Vörös Csillag Tsz több mint 700 tagú alapszervezetének nevében tisztelettel köszöntöm a kongresszust! Az a szövetkezet, amelyben én alapszervezeti titkár vagyok, úgy hiszem, országosan ismert. Felszólalásom célja azonban nem a mi gazdaságunk, alapszervezetünk munkájának bemutatása, hanem az, hogy röviden tájékoztassam a kongresszus résztvevőit az 1975. évi párt- és SZOT-határozat végrehajtásáról. Mint a MEDOSZ-elnökség tagja örömmel jelenthetem, hogy négy év alatt 653 termelőszövetkezetben hoztunk létre szakszervezeti alapszervezeteket. Ezekben az alkalmazottak 75,3 százaléka szervezett dolgozó. Gyakori volt az a nézet, hogy egy újabb szervezet létrehozása csak növeli a vezetőség gondjait. Sokan is sokfelé megkérdőjelezték a szakszervezet helyét és szerepét a termelőszövetkezetben. Voltak olyan vezetők, akik tekintélyük fordítani. Egyetértek azzal, hogy a rehabilitációt is minden szinten a helyére kell tenni. Eljutottunk oda, hogy a munkaártalmakat felismerjük, rendszeresen végzünk szűrővizsgálatokat, de sok vonakozásban lényegében csak az adott helyzetet regisztráljuk. Legyen szabad egy javaslattal élni. Az erdőgazdaság területén — az egészségügyi szervekkel való korrekt munkakapcsolat alapján — a munkaártalmakat lényegében feltérképezték, a tudományos következtetéseket is összegezték. Mi azt kérjük, hogy az egészségügyi tárca hasznosítsa ezeket a tudományos eredményeket, s ha lehet, fejlessze tovább. A mi tartalékaink pedig abban vannak, hogy a szakszervezeti munka eszközeivel is elősegítsük azt az üzem- és munkaszervezést, amely az egészségkárosodást csökkenti. Tisztelt kongresszus! A határozati javaslattal, az írásos beszámolókkal, a szóbeli kiegészítéssel egyetértek. Meggyőződésem, hogy a mező-, az erdő-, és a vízgazdálkodás dolgozói azon lesznek, hogy az ország ellátását a szükséges élelmiszereket és nyersanyagokat biztosítsák , csorbítását látták, voltak akik a szövetkezeti dolgozók egységét féltették a szakszervezettől. Az aggályoskodókat viták alkalmával, személyes meggyőzéssel igyekeztünk megnyerni. Az utóbbi négy év eredményei önmagukért beszélnek, s azokat az aktivistákat, tisztségviselőket igazolják, akik hittek az 1975. évi döntés helyességében. Azokban a téeszekben, ahol a vezetők felismerték a szervezett kollektíva erejét, valamennyi dolgozóra gyakorolt kedvező hatását, megteremtették a szakszervezet működési feltételeit, számos értékes kezdeményezés, követendő munkamódszer született. Szakszervezeti bizottságaink hamar felismerték és munkájukban alapelvnek tekintik, hogy a tsz-alkalmazottak személyes érdekei összehangolhatók a termelési érdekkel anélkül, hogy ez az érdekvédelmi tevékenységükben igénytelenséghez vezetne. A szakszervezeti tagok, alkalmaztottak érdekeit helyesen csak a tsz-tagok érdekeivel öszszefüggésben lehet képviselni. Ma már — és ebben jelentős szerepe volt a szakszervezeti bizottságok kezdeményezésének — alig van téesz, ahol a belső szabályzatok a hatáskörűiébe tartozó kérdésekben különbséget tesznek tsz-tag és alkalmazott között. A téesz-alkalmazotti alapszervezetek többsége jelentős szerepet vállalt a közös gazdaságok előtt álló feladatok megoldásából. Szervezik, segítik a szocialista brigádmozgalmat, az újítómozgalom fejlesztését. A szakszervezeti tisztségviselők és a gazdasági vezetők eredményes együttműködése nyomán — az ösztönző jutalom és bérmegállapítások következtében — javult a munkahelyi légkör, észrevehető a munkafegyelem szilárdulása, nőtt a tsz-dolgozók aktivitása a közösség ügyeinek eldöntésében. Különleges szerepe lehet a szakszervezetnek a téeszek, állami gazdaságok és ipari vállalatok termelési rendszerekben való együttműködésében is. Az állami és szövetkezeti szektor szervezett dolgozóinak kapcsolata, együttműködése komoly munkasikerek záloga lehet. Erre jó példa a szövetkezetünk gesztorsága mellett működő kukorica és ipari növény termelési együttműködés — országosan is népszerű nevén: a KITE. Az egyesülés 320 dolgozójának döntő többsége alapszervezetünk tagja. Mi, a mezőgazdasági termelőszövetkezetekben dolgozó szakszervezeti tisztségviselők büszkén valljuk, hogy a munkásság osztályszevezetének tagjai vagyunk és küldetésünknek tekintjük a munkás-paraszt szövetség erősítését. Tudjuk, hogy a téeszekben a szakszervezet megjelenése történelmi jelentőségű, és ennek tudatában végezzük a jövőben is munkákat. Felszólalások a szekciókban A kongresszus második napján szekciókban folytatta munkáját. „A szakszervezetek szerepe a gazdasági építőmunkában” szekcióban PÉTER ELEMÉR (Bábolnai Mezőgazdasági Kombinát) hangsúlyozta: „ Egyre világosabban látjuk, hogy a hatékony, jövedelmező gazdálkodásban az emberek szerepe óriási mértékben megnövekedett vállalatunknál is. Meggyőződésem, ahhoz, hogy az emberek képességét, gondolatait nagyobb mértékben felszínre hozzuk, a jövőben átgondolt előrelépésre lesz szükségünk. Szakszervezeti mozgalmunk azzal nyújtott sokat tagjainak az utóbbi években, hogy az oktatásban, vállalati szakmunkásképzésben előbbre léptünk. Tagságunk jelentős része, különösen a fiatalok megtöbbszörözték ismereteiket. Mi ezt tartjuk vállalatunk legnagyobb értékű vagyonának. A következő években is a leghatékonyabb beruházás az lesz, amelyet az emberek képzésére, az üzemi szakmunkásiskola továbbfejlesztésére fordítunk. A jó munkahelyen a vezetők nem a fegyelmi büntetések osztogatásával teremtik meg a szocialista morált, hanem a sikerélmény biztosításával. Hogy ezt hogyan kell jól, vagy még jobban csinálni, ezt mi is tanuljuk, közben sokat botladozunk, hibázunk. Meggyőződésünk, hogy ebbe érdemes nagy erőfeszítést fektetni, mert ez a szakszervezeti munkában, az érdekvédelmi és nevelő funkció kiteljesedésébenis megtérül. Nálunk a szocialista brigádok évente egyre színvonalasabb szakmunkásvizsgát tesznek. Ez hozzásegít ahhoz, hogy az új ismereteket a gyakorlatban hasznosítsuk. A szocialista brigádmozgalomban túljutottunk már azon, hogy a brigád tagjai az egyéni értékeléseket személyeskedésnek, vagy egymás elvtelen elfogadásának tekintsék. Ez a kritikai légkör nagyban hozzájárul a termelés és a közösség iránti személyes felelősségtudat kialakításához. „A szakszervezetek feladatai az üzemi, a munkahelyi és a szakszervezeti demokrácia továbbfejlesztésében” témakörű szekcióban OREGON ANDRÁS (Dunántúli Vízügyi Építő Vállalat) és NÉMETH ÉVA (Erdőgazdasági Fűz- és Kosáripari Vállalat) az idő rövidsége miatt írásban adta be tervezett felszólalását. Oregon András szerint érvényesül a szakszervezet szerepe a munkajövedelmek, a szociális, kulturális lehetőségek elosztásában. Részletesen elemezte az így szerzett tapasztalatokat, kiemelve, hogy nehéz a határozatok meghozatala, különösen az elosztásban, a különböző csoportok teljesítménye és érdekeltsége miatt. Sajnos, sokan, sok helyen nem használják ki úgy a munkaidőt a teljesítmény növelése érdekében, ahogyan kellene, de az elosztásnál mégis úgy kívánnak részesedni, mint azok, akik maximálisan kidolgozzák munkaidejüket. Ezért tartja helyesnek a határozati javaslatnak azt a részét, amely kimondja: a bérpolitikai gyakorlat legyen hatékony eszköze a fegyelmezett, jó munka megbecsülésének és a belső tartalékok feltárásának, a munkaidő teljes kihasználásának. Veszprém megyében a szakszervezeti bizottságok fontos feladatnak tekintették a termelés fejlesztését, az érdekeltség biztosítását és továbbfejlesztését az elosztásban. Németh Éva vállalata gondjairól szólva kifejtette, hogy még az erdőgazdasági vállalatok között is — pedig ezek az ipari vállalatoktól igencsak elmaradnak a keresetben — hátul áll. A kongresszusi statisztikát olvasva láttam, hogy amíg 1979-ben egy főre jutó átlagbér 44,736 forint volt, addig vállalatunknál ez csak a 34,969 forintot tette ki. Nálunk a dolgozók 60 százaléka nő. Mindig ügyelünk, hogy a bérfejlesztésből egyformán részesüljenek a női és férfidolgozók. Mi a mennyiséget fizetjük — a nyilvánvaló jó minőség mellett. De az idősek keze idővel tönkremegy, nem tudnak annyit teljesíteni, hogy jól is keressenek. Ezért sokan mennek el más vállalatokhoz, könnyebb, de jól fizető munkára. Kérjük, hogy a SZOT tegyen olyan lépéseket, hogy az ágazat dolgozóit az erdőgazdálkodást megillető bértámogatásban részesítsék. Ezt nem lehet sokáig halogatni, mert lassan eljutunk oda, hogy nem lesz kinek fizetni. „A szakszervezetek feladatai az elosztásban és az érdekvédelemben” témájú szekcióülésen CSANÁDI ISTVÁN (MÉM Repülőgépes Szolgálat) és VIDA JÁNOSNÉ (Balatonfüredi Kertészeti Szakközépiskola) szintén írásban tette meg észrevételeit. Jelenleg az ország megművelhető területének egyharmadán, közel 500 mezőgazdasági üzemben dolgoznak a MÉM repülőgépes szolgálat gépei. Az idén közel 200 modern repülőgép és helikopter csaknem ötmillió hektáron végzett légi munkát. De a szolgálat ellátja a légi térképezés feladatát is. A repülőgépek ápolását, közép- és nagyjavítását maguk végzik. Az ehhez szükséges műszaki háttér megteremtése több száz millió forintot igényelt. A műszaki színvonalra jellemző, hogy más KGST-országnak is ők végzik a repülőgépek nagyjavítását. Hogy ez megvalósulhatott, ehhez a MÉM következetes, támogatására volt szükség. 1968-ig nem volt szervezett repülőgépvezető-képzés, akkor indult meg a Nyíregyházi Mezőgazdasági Főiskolán a repülővezetői szakon a képzés. Ma már a pilóták többsége ott végzett szakember. Mivel az ország egész területe a munkahelyük, ez nagy nehézséget okoz a mozgalmi, szervezeti munkában. Ezért a vezetőség úgy határozott, hogy a bérfizetési nap legyen a mozgalmi nap, ilyenkor működnek az üzemi demokrácia fórumai is. A mozgalmi napokon tartják a párt-, a KISZ-gyűléseket, a szakszervezeti taggyűléseket, a politikai oktatásokat, a termelési tanácskozást, a szocialista brigádértekezleteket. A munkavédelmi oktatás nálunk nagy jelentőségű, hiszen sokszor naponta 50—160 felszállásra is sor kerül és 120 km-es sebességgel repülnek 5—6 méter magasságban. Sajnos, a balesetek többnyire nem műszaki hibák miatt történnek, hanem a laza munkafegyelem, a hiányos ellenőrzés és a munkavédelmi előírások elhanyagolása miatt. Vida Jánosné kiemelte, hogy a pedagógusok törekvése a szakmai ismeretek minél jobb átadása mellett a kulturális és ideológiai képzés, a történelem ismeretére és az internacionalista szemléletre nevelés. A munka gátja, hogy a szakmunkásiskolákba a gyenge képességű tanulók jönnek. Velük szemben maximális követelményt állít az iskola bizonyos tárgyakban, a szaktantár (Folytatás a 3. oldalon.) Acs László: Küldetésünk a szövetség erősítése Micsuch László Ács László A XXIV. kongresszus ülésterme az Építők székházában