A MEDOSZ Lapja, 1982 (26. évfolyam, 1-23. szám)
1982-01-04 / 1. szám
További fejlődésünk alapfeltétele a terv Emberközpontúbb vezetői szemléletre van szükség Az országgyűlés téli ülésszakán — amely egyben az 1981. év utolsó parlamenti munkaciklusa volt — a napirend első témájaként a Magyar Népköztársaság 1982. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslatot vitatták meg a képviselők, miután Hetényi István pénzügyminiszter előterjesztette a jövő évi költségvetésről szóló expozéját. A törvényjavaslat vitájában szólalt fel főtitkárunk, dr. Dobi Ferenc országgyűlési képviselő. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselő Elvtársak! Az 1982. évi népgazdasági terv és állami költségvetés céljaival a szakszervezetek egyetértenek. A javaslat megfelel a V. ötéves terv koncepciójának. Figyelembe véve belső gazdasági helyzetünk és a külgazdaság realitását, az éves gazdasági terv magában foglalja mindazokat a célokat, amelyek biztosítják gazdaságunk szilárdítását és mérsékelt fejlődését. A terv társadalmi erőket mozgósító tennivalók sokaságát tartalmazza. A szakszervezetek eddig is hozzájárultak a népgazdaság előtt álló feladatok kimunkálásához és a szervezett dolgozókra a társadalom a tervfeladatok végrehajtásában is számíthat. A jövő évi népgazdasági célok — a tervszámok alapján — szerényebbek, elérésük mégsem jelent könnyű feladatot. Eredményeink megőrzéséhez, az előrelépéshez minden eddiginél nagyobb erőfeszítésre van szükség. A tervben megjelölt célok — bármennyire is számolnak a realitással — önmagukban még nem jelentenek garanciát a fejlődéshez. Valóraváltásuk csak akkor lehetséges, ha minden munkahelyen felelősen gondolkodva, a meglévő adottságokhoz és a helyi viszonyokhoz igazodva alakítjuk a tennivalókat. Tisztelt Képviselőtársak! Érthető, hogy a dolgozók megkülönböztetett figyelemmel kísérik az életszínvonallal, az életkörülményekkel kapcsolatos jövő évi elképzeléseket. Jóleső érzés, hogy terveink változatlanul tartalmazzák az életszínvonal megőrzésének biztosítékait. Fontos feladatnak tekintjük — még a nehezebbé váló körülmények között is —, hogy a fogyasztói árak és a bérek változása mindig összhangban legyen az életszínvonal-politikával, melyet összetettségében kell felfognunk. Kétségtelen, hogy az árak és a bérek szerepe meghatározó. Az életszínvonalnak ennél jóval több öszszetevője van. Az, hogy miként élnek az emberek, nemcsak a fizetésüktől, az árak szintjétől is függ. Az életszínvonal meghatározásánál figyelembe kell venni mindazokat a szellemi és anyagi társadalmi juttatásokat, a munka, az élet biztonságát, a lakáskörülmények változását, egyéni törekvéseink, vágyaink érvényesülésének lehetőségeit, a tanulást, az előbbre jutást, békénk, biztonságunk védelmét, amelyek közvetve vagy közvetlenül befolyásolják mindennapi életünket. Úgy érezzük, hogy a dolgozók — a mai körülmények között — kellőképpen értékelik ezt a helyes törekvést. Mégis, ezúttal is meg kell említeni, hogy az életszínvonal megőrzését jelző, reális átlagszámok mögött egyének, családok, talán rétegek is élnek, súlyos gondokkal. Mit lehet tenni? Úgy véljük, hogy itt a szakszervezetnek és a munkahelyi gazdasági vezetőknek van együttes feladatuk. Ezeket a dolgozókat — képzettségnöveléssel, a munkához való feltételek még jobb megteremtésével, ha kell más munkahelyre irányítással — olyan helyzetbe kell hozni, hogy többet tudjanak termelni és ezáltal többet is keresni. Másrészt — ha szükséges — meg kell találni a lehetőséget a szociális segítésre is. Külön figyelemmel kell kísérni az idősek, a többgyermekes családok és a családot alapító fiatalok helyzetét. A dolgozók életkörülményeinek javításában egyre nagyobb szerepe lesz a munkahelyeknek. A vállalatoknak törekedniük kell arra, hogy keressék mindazokat a lehetőségeket, amelyekkel javíthatnak a dolgozók élet- és munkakörülményein. A szakszervezet számára nem lehet mindegy, hogy milyenek a munkavégzés személyi, tárgyi feltételei és milyen üzemi légkörben dolgoznak. Az ezeket meghatározó tényezők javítása nem mindig anyagi kérdés. Hangsúlyozzuk, hogy sokkal emberibb, emberközpontúbb vezetői szemléletre van szükség. Ennek pozitív hatása mindannyiunk számára nyilvánvaló. Tisztelt Elvtársak! Sokat beszélünk a dolgozók személyes részvételének jelentőségéről a feladatok kialakításában és megvalósításában. A dolgozók őszinte véleményének, szándékának ismerete és hasznosítása nélkül ma már nem lehet eredményes gazdasági tevékenység egyetlen munkahelyen sem! Ennek demokratikus fórumrendszere kiépült, tartalmas működését kell vizsgálni és segíteni. A munkahelyi demokrácia kulcskérdése, hogy mi történik a döntések előtt. Bevonják-e a dolgozókat a célok, a feladatok meghatározásába, kimunkálásába, a megvalósítás módszereinek kidolgozásába, vagy csak a kész tényeket közlik velük. Az üzemekben most folyik az 1982. évi tervkészítés, amely jó alkalom ahhoz, hogy újabb lépéssel erősítsük a szakszervezeti vezetőtestületek, bizalmiak és valamennyi dolgozó részvételét a vállalati gazdálkodás megtervezésében, a vállalati szociálpolitika alakításában. Ebben nem lehet felszínesség, látszattevékenység, rutin. Nincs helye a formalizmusnak. Gondoljuk meg: emberek millióinak javaslata, tanácsa segítheti jobbra törekvő szándékunkat. Be kell vallani: nem gazdálkodnak elég jól ezzel a „tartalékkal”. Ezért mindenki felelős a maga területén, hogy a jó javaslatok, értékes gondolatok ne vesszenek el. A dolgozók készek arra, hogy érdemben részt vegyenek a termelés, a gazdálkodás javításában, az anyaggal, energiával való ésszerű takarékosságban, amely további fejlődésünk alapfeltétele. Bizonyítják ezt a munkaversenyben, a szocialista brigádmozgalomban, az újítómozgalomban elért eredmények. Engedjék meg, hogy a takarékos gazdálkodással, a helyi energiaforrások hasznosításával kapcsolatban néhány Csongrád megyei példát idézzek. Csongrád megye országosan is figyelemre méltó adottságokkal rendelkezik a geotermikus energia előállítása és hasznosítása terén. Az országos hévízkészlet egyötöde a megyében található, viszonylag kis mélységből 90 C° körüli hévíz nyerhető. Készleteik — az alkalmazott technológiától függően — kb. 100 évre biztosítják az energiát. A megyében csaknem 100 termálkút üzemel, ezek kb. 40 ezer tonna olaj fűtőértékével egyenlő hőmennyiséget szolgáltatnak évente. A termálenergiát hasznosító megyei létesítmények kb. egymilliárd forint értéket képviselnek. Ezt az összeget tovább növeli az olajbányászat által lefúrt meddő, illetve a leművelést követően meddővé vált kutak értéke. Ennek a jelentős eszközállománynak a megfelelő kihasználása fontos népgazdasági érdek, ami továbbra is szükségessé teszi a központi segítségnyújtást, és a helyi kezdeményezések felkarolását. A geotermikus energia hasznosításának szélesítésével elvileg minden fórumon egyetértenek. Az illetékes szervek konkrét lépéseket is tesznek. A részletesebb helyzetelemzés azonban azt mutatja, hogy sok problémával találkoznak a gazdálkodó szervek. A geotermikus energiával való gazdálkodás sajátossága, hogy nincs országos szervezete, amely a termelést és a felhasználást kézben tartja. Ugyanakkor több központi szerv is foglalkozik vele, ágazati minisztériumok, egyéb főhatóságok. A különböző szervek pedig szakterületük szempontjai alapján esetenként eltérően vélekednek. A jövőt illetően szükség van az eltérő nézetek összehangolására, és az egyöntetű cselekvés biztosítására. A koordinációt elsősorban az Ipari Minisztériumtól várjuk. Az úgynevezett alacsonynyomású földgáz helyi hasznosításával kapcsolatban kívánok még néhány gondolatot felvetni. Csongrád megyében 1981-ben csaknem 25 km közterületi gázelosztó vezeték épül meg lakossági erőforrásból, s ez 1500 fogyasztó bekapcsolását jelenti. A munkákat a helyileg illetékes tanácsok szervezik. A tervidőszak további éveiben a megyében — becslések szerint — évente 30—35 km közterületi vezetéket lehet megépíteni, ami újabb 2000— 2200 fogyasztó bekapcsolódását teszi lehetővé. A meglévő gázellátó hálózatok fejlesztésével jelentős olajkiváltási lehetőség jelentkezik a megyében, elsősorban a mezőgazdaság területén. A felmérések szerint a következő két évben — főleg az energia ésszerű felhasználására vonatkozó pályázatok útján — évente több mint 10 ezer tonna olaj váltható ki földgázzal. Tisztelt Képviselőtársak! A szakszervezetek tapasztalatai azt jelzik, hogy a jó munkának, az alkotó gondolatoknak, az új, hasznos kezdeményezéseknek becsülete, rangja van társadalmunkban — de sajnos még nem mindenütt. Határozott és megmásíthatatlan álláspontunk: az részesüljön nagyobb anyagi elismerésben, aki jobban és hatékonyabban dolgozik. A bérfejlesztésre — a vállalati szintű döntéstől függően — olyan időpontban kerüljön sor, amikor a dolgozó kollektíva munkája eredményesebbé válik. Azt becsüljék, tekintsék példaképnek a munkahelyen, a lakóhelyen, aki feddhetetlenül él és jól dolgozik. A dolgozók szóvá teszik a munkahelyi demokrácia érvényesülésének még meglévő hiányosságait, a gazdálkodás helyi feltételeinek hibáit, az anyagellátás, a munkaszervezés zavarait, és mindazt, ami akadályozza őket a munkában. A hiányosságok megszüntetésére, a dolgozók jogainak fokozott védelme érdekében a szakszervezeti szerveknek következetesebben fel kell lépniük. A szakszervezeteknek az a véleménye, hogy a szabályozórendszerrel sok mindent elő lehet írni,meg lehet szabni. Lehet munkát végezni parancsra is. De éppen abban van a mi rendszerünk ereje és biztonságunk gyökere, hogy az előírásokat a magyarázó szó követi, azt pedig követi az emberek azonosulása céljainkkal. Abban van az egyik nagy erőnk, hogy a munkát az ember nemcsak utasításra, hanem saját és a társadalom boldogulása érdekében végzi. Milyen főbb biztosítékokat látok a következő évi tervben meghatározott feladatok megvalósítására? A párt gazdasági és politikai célkitűzései világosak. Az iparban, a közlekedésben, a szállításban, a kereskedelem és szolgáltatás területén a szervezett dolgozók 1981-ben is fáradhatatlanul dolgoztak. A szervezett értelmiség, a szellemi dolgozók munkája is elismerésre méltó. Megnyugtató mindenki számára, hogy a mezőgazdasági, erdészeti és vízügyi dolgozók — fáradtságot nem ismerve — szorgalmas, becsületes munkát végeztek és jól megalapozták az 1982. évet. Tisztelt Országgyűlés! A szakszervezeti mozgalom minden erejével segíti az 1982. évi terv valóraváltását. Azzal a meggyőződéssel támogatjuk a népgazdasági tervet és az állami költségvetést, hogy annak végrehajtása nemcsak jobb munkát igényel valamenynyiünktől, hanem — ha szerényen is —, boldogulást, sokoldalú gondoskodást ígér a becsületesen dolgozó embereknek. A Csongrád megyei képviselőtársaim, valamint a magam nevében is a tervet és az állami költségvetést elfogadom, és a Tisztelt Országgyűlésnek elfogadásra ajánlom. Ágazatunk intenzív fejlesztésének szakaszában termeléspolitikánk megvalósítása különösen kiemeli az emberi tényezők szerepének jelentőségét. Folyik a gazdaságokban, üzemekben, vállalatokban és intézményekben a fizikai dolgozók, szakemberek és vezetők továbbképzésének tervezése. A termeléspolitikai célkitűzésekhez szervesen kapcsolódik a tényleges üzemi igényekre támaszkodó középtávú és éves továbbképzési tervek kidolgozása, illetve az 1981. évi továbbképzések eredményes befejezése. Alapelv tehát, hogy a képzési és a továbbképzési igényeket a távlati szakemberszükséglet határozza meg. Hogy lecet mikor, milyen időközönként, milyen formában, időtartammal stb. képezünk, azt a népgazdasági és üzemi érdekek összehangolásával oldhatjuk meg. Szakszervezetünk érdekvédelmi tevékenységével szintén szorosan összefügg az üzemek továbbképzési tevékenysége. A távlati gazdasági célkitűzések megvalósításának is alapfeltétele, hogy az adott időre — a termelési célkitűzések megvalósításához — a szükséges mennyiségű és a szakosodás jellegének megfelelően képzett szakemberek továbbképzése és a dolgozók képzése megvalósuljon. Az ágazati továbbképzést irányító, szervező, közvetlenül vagy közvetve bonyolító intézményeknek fő feladata, hogy tervszerűbbé, kiegyensúlyozottá tegyék a képzést és a továbbképzést. A továbbképzést úgy kell tervezni és szervezni, hogy az ágazat sajátosságainak megfelelően az alapképzésre épülve a közoktatás szerves egészébe illeszkedjék be. Szakszervezetünk már az utóbbi években is — közvetlen és közvetett segítségadással — nemcsak a tervező munkában, hanem a továbbképzés tartalmának meghatározásában is eredményesen működött közre. A résztvevők a napi üzemi feladatok megoldásához is segítséget kaptak, az üzemi és szakszervezeti demokrácia kiszélesítésének teendőihez hasonlóan. A fejlődés üteme gyors, ezért csak olyan szakemberek felelhetnek meg a sokrétű feladatoknak, akik a tudomány és a korszerű technika eredményeit ismerik, napi munkájukban alkalmazni tudják, és az üzemi demokrácia érvényesítésével valósítják meg gazdasági és szociálpolitikai célkitűzéseinket. A továbbképzésben tehát a tudomány, az oktatás, a gyakorlat egységének kell ötvöződnie az üzemi demokráciával. Az éves képzési tervek végrehajtása a személyzeti munka szerves része. A különböző oktatási igényeket úgy kell összehangolni, hogy a szakmai, a párt- és szakszervezeti továbbképzés céljai maradéktalanul megvalósuljanak. A továbbképzés eredményét mérőszámokkal kimutatni nem lehet, eredményessége mégis jelentkezik a termelő munkában és a továbbképzett személyek közéleti tevékenységében. Nem lehet mereven, bürokratikusan — személyektől elvonatkoztatva — megvalósítani a továbbképzésre jelölést, az eredményes részvételt. Az üzemek elsődleges érdeke, hogy figyelembe vegyék a kijelölt személy előképzettségét, a munkakör betöltéséhez előírt alapképzettségi szintet. Csak így lehet munkakörüknek megfelelően beiskolázni az érdekelteket a távlati fejlesztési tervek alapján. Gazdaságossági szempontból is fontos a továbbképzésre kijelöltek körültekintő kiválasztása, mert a termelőmunka eredményein keresztül hamar megtérülnek a továbbképzés költségei. A továbbképzésre kijelöltek egyéni érdekeit egyeztetni kell a gazdasági vezetőkével, hogy a továbbképzés rendszerébe milyen tanfolyamtípusra küldenek iskolára egy-egy dolgozót, és ez miként kapcsolódik az üzem alapvető célkitűzéseihez. A továbbképzésre jelentkezés sok egyéb tényezőtől is függ. A tanulás igényének felkeltése a gazdasági vezetésen, a személyzeti munkatársakon kívül a szakszervezeti aktivisták feladata is. Ha a továbbképzés célja összhangban van a továbbképzésre kijelöltek munkaköri feladataival, akkor könnyűvé, szinte természetessé válik a beiskolázás a rendszeres továbbképzésre. A továbbtanulási igény felkeltése a gazdaságvezetés erkölcsi és anyagi segítségével nagyban elősegítheti az eredményes továbbképzést. Dr. Mészáros Imre egyetemi docens A továbbképzésről Volt egy kastélyunk... „Csodaszép tárgyalótermet alakítottak ki egy barokk kastélyban a Pécsi Állami Gazdaság dolgozói” — hallottuk a hírt. Amikor ezt elmondtam Pécsett Kolonics Mihályné igazgatóhelyettesnek, jót derült. — Igaz, ami igaz — mondta —, volt egy düledező kastélyunk Üszög pusztán, és rendbe hoztuk. Ott van a tárgyalónk is. De az nem fedi a valóságot, hogy a tárgyaló miatt folyt volna az építkezés! Nézzük meg, s elmondom a történetét — indítványozta. Így esett, hogy Lucs Józseffel, a MEDOSZ Baranya megyei Bizottságának titkárával és Mohácsi Károlynéval, a gazdaság személyzeti vezetőjével rövid idő múlva megérkeztünk Üszög pusztára. A kastély fenségesen állt előttünk. „Nagyon szép!” — mondtuk szinte egyszerre. — Hát ez az — mutatott az épületre az igazgatóhelyettes. — Valamikor Batthyány grófoké volt, az időik folytán tönkrement. 1978-ban kezdtük meg a kastély restaurálását, és 1970 júniusában készült el mostani formájában. Az ünnepélyes átadást pályaavató lovasversennyel kapcsoltuk egybe, akkor két nap alatt 10 ezer ember fordult meg ezen a pusztán. — Tizenkét szoba van a kastélyban, a tetőtér beépítésével nyolc szobát nyertünk. Általában fürdőszobásak. A földszinti helyiségeket és az első emeleti szobákat antik bútorokkal rendeztük be. A földszinten étkező, konyha és tárgyalóterem van, az alagsorban pedig borospince. Az udvaron három önálló faház, mind fürdőszobával — fejezi be az ismertetést Kolonicsné. A földszinti tárgyalót jobbára piac jellegű tárgyalásokra használjuk. A múlt évben olaszok, líbiaiak is jöttek, akik különösen a facéliát keresték. Erre kötöttünk szerződést — mondja tovább a személyzeti vezető. — Jól jövedelmezett. És van 8000 hektár gyümölcsösünk (alma, körte, málna, meggy, kajszi és őszibarack), a termésből nemcsak a hazai, a külföldi piacokra is jut. — A kastélyt az IBUSZ-szal közösen hasznosítjuk. Általában külföldi vendégek jönnek, akik a lovassportnak hódolnak, ám belföldi turisták is igénybe vehetik, a szállás, étkezés és lovaglás nekik is rendelkezésre áll. Pécsre autóbusszal lehet bejutni, ha nem kocsival érkezik a vendég. Jó a közlekedés. A felszámolt cselédlakások helyén 150 gépkocsinak parkoló épül. — Van itt egy másik kastély is, ezt felülvizsgáljuk, ide a gazdaság központja költözik. Ezt a munkát is saját erőből végezzük, építő-, szerelőbrigádjaink végzik a tennivalókat. Ezen a pusztán ma 50 család él, számuk állandóan gyarapszik, ezért körülményeiket is akarjuk — fejezte Rics Mihályné. Szentesi Magda: kulturális bővíteni be Kolo- „Névrokonait” keresi az Esze Tamás brigád A lajosmizsei Almavirág Mezőgazdasági Szakszövetkezet Esze Tamás szocialista brigádja a hasonló nevű brigádokat keresi kapcsolatfelvétel végett. A Magyar Mezőgazdaság című folyóiratban olvastunk a tarpai Esze Tamás Téeszről, amely a beregi tiszaháton gazdálkodik, Szűcs László az elnöke. Esze Tamás brigádról azonban még nem hallottunk. Úgy gondoltuk, hogy most „A MEDOSZ Lapja” útján próbálkozunk. Várjuk az Esze Tamás nevű szocialista brigádok jelentkezését, hogy kapcsolatot teremthessünk. Mi a lajosmizsei Aknavirág Szakszövetkezet háztáji brigádja vagyunk, ahol a földügyeket is intézik. A szakszövetkezet 13 brigádja közül a legkisebbek vagyunk ugyan, de sok szövetkezeti taggal van kapcsolatunk, éppen munkaterületünk folytán. Várjuk a jelentkezéseket! Címünk: Esze Tamás szocialista brigád, lajosmizsei Almavirág Mezőgazdasági Szakszövetkezet, Lajosmizse-Felsőlajos, 6050. Bálint István A Gödöllői Agrártudományi Egyetem mezőgazdasági gépészmérnöki karának levelező tagozatán 1971-ben végzettek találkozóját szervezzük az első negyedévben. Kérjük azokat, akik részt kívánnak venni a találkozón, jelentkezzenek az alábbi címen név, pontos cím, esetleges szállásigény-megjelöléssel: Lőrinc Árpád Budapest Háromszék u. 8. 1118 A találkozó időpontjáról írásban küld értesítést a szervező bizottság.