A MEDOSZ Lapja, 1982 (26. évfolyam, 1-23. szám)
1982-01-04 / 1. szám
Államcsínykísérlet November utolsó napjaiban egy csapat dél-afrikai és volt rhodesiai zsoldos megtámadta a Seychelle-szigetek legnagyobb szigetén, Mahén levő repülőteret, és megkísérelte megbuktatni a Seychelle-szigetek haladó politikát folytató kormányát. Miután a seychelle-i biztonsági erők és a hadsereg egységei a kísérletet meghiúsították, a zsoldosok egy csoportja elrabolt egy a Mahén leszálló indiai repülőgépet, majd a hatalmába kerített géppel a Dél-afrikai Köztársaságban levő Durban repülőterén szállt le. Az amerikai, dél-afrikai, angol, NSZK, portugál állampolgárságú zsoldosok — akiket állítólag a Kongóban hírhedt szerepet játszott Mike Hoarne ezredes toborzott a dél-afrikai Johannesburgban amerikai pénzen, személyenként ezer dollárért (siker esetén még 10 ezer dollárt kaptak volna fejenként) — elszámították magukat. A Seychelle-szigetek fegyveres erői méltó választ adtak nekik. A zsoldosok az egyik afrikai országban szálltak föl egy menetrendszerű gépre, azzal indultak Mahéra. Csakhogy túl biztosak voltak a dolgukban, szabadon fecsegtek tervezett akciójukról. Ezt hallotta a mögöttük lévő ülésen két idegen nő is, akik az egyik közbülső leszálláskor telefonon értesítették a Seychelle-szigetek biztonsági erőit, így azok felkészülten várhatták a zsoldosokat. Amikor a póruljárt fegyveresek az elrabolt indiai repülőgéppel sikeresen visszajutottak Dél-Afrikába, ott a hatóságok letartóztatták őket, de néhány nap múlva szabadlábra helyezték valamennyit. A fellendülő turistaforgalmú Seychelle-szigetek elleni államcsínykísérlet okát keresve, a kommentárok egyelőre találgatnak. Az akció mögött valószínűleg azok a dél-afrikai és nyugati hírszerző szolgálatok állnak, amelyek évek óta próbálkoznak a kis indiai-óceáni állam vezetőinek megbuktatásával. A TASZSZ szovjet hírügynökség rávilágít arra, hogy a Seychelle-szigetek iránt nem a nyersanyagkincsek miatt érdeklődnek a nyugati körök, mindenekelőtt Washington. A kis szigetekből álló ország a stratégiailag rendkívül fontos tengeri útvonalak mentén fekszik. Más kommentátorok rámutatnak, hogy az amerikaiak most kiépített indiai-óceáni támaszpontja — Diego-Garcia — közel van a Seychelle-szigetekhez. Van olyan vélemény is, hogy a dél-afrikai és amerikai üzleti köröket a szigetek tengermellékén található, újabban felfedezett olajlelőhelyek érdeklik. Az összesen fél balatonnyi területű Seychelle-szigetek lakosainak száma mindössze 63 ezer. Fővárosa a Mahé szigetén levő Victoria. (A törpe állam 90 apró szigeten terül el.) A portugálok fedezték fel 1505-ben az akkor még teljesen lakatlan szigeteket. 1744- ben a franciák szállták meg őket. A francia telepesek nevezték el a gyarmatot Moreau de Seychelles, XV. Lajos korabeli francia politikusról. Az angolok 1810-ben foglalták el. • Az ország 1976-ban nyerte el teljes függetlenségét. A Seychelle-szigetek Köztársaság kormánya bejelentette, hogy célja a szocialista orientációjú társadalom feltételeinek a megteremtése. El nem kötelezett politikát kíván folytatni és támogatja az Indiai-óceán békeövezetté nyilvánításának tervét. Mezőgazdasági ország. Területének csak mindössze 5 százaléka művelhető. Ennek több mint a felét kókuszpálmaültetvények foglalják el. További terményei: a fahéj, a vanília és a pacsuli (ez az illatszergyártás fontos alapanyaga). Fellendülőben van az idegenforgalom. Kivitele elsősorban Indiába irányul, behozatala főként Angliából származik. Olcsó, jó épületek kerülnek ki Nyékládházáról Kevés gyárat terveztek olyan előrelátó bölcsességgel, mint a Nyékládházán tíz éve dolgozó Mezőgazdasági Közös Vállalkozást. Ugyanis az alapvető nyersanyag, a kavicska víz helyben van, a cement pedig nyolc kilométerre, Hejőcsabán. A cél is dicsérendő, hiszen arról volt szó, hogy a hét állami gazdaság, az AGROBER, az AGROTRÖSZT, a Miskolci MEZŐGÉP és utóbb a nádudvari Vörös Csillag Tsz . közös vállalkozásával olasz licenc alapján olyan olcsó építőelemeket gyártsanak, amivel, a mezőgazdasági üzemekben nagyon rövid idő alatt különböző építményeket lehet létrehozni. A vállalkozás már az első években beváltotta a hozzáfűzött reményeket, s ma már Borsodban, a Tiszántúlon — és az ország más területén is — számtalan állattenyésztési telep, műhelycsarnok, gabonaraktár hirdeti a nyékládházi Mezőpanel kitűnő munkáját. Az olasz licenc már régen lefutott, és évről évre saját tervezésű panelekből építkezhetnek a beruházók. Időközben — az ismert gazdasági nehézségek miatt — a mezőgazdasági üzemekben meggondoltabbak a létesítményberuházások, s így a vállalat, hogy gyártáskapacitását százszázalékosan kihasználja, olyan új építőelemeket fejlesztett ki, amelyek nemcsak gazdaságosak, hanem igen örvendetesek is. Az üzem főmérnöke, Zupkó Lajos örömmel újságolta, hogy a jelenleg gyártott paneljeikből 170-féle épületet tudnak összerakni, köztük lakóházakat, iskolákat, tornatermeket, АВС-áruházakat és ötszázvagonos magtárakat. Az új panelek iránt olyan nagy az igény, amit csak jelentős üzemfejlesztéssel tudnának kielégíteni. — A nagy érdeklődés nem véletlen — mondja a főmérnök —, hiszen termelvényeink lényegesen olcsóbbak, mint a jelenleg forgalomban lévő bármely építőanyag. — Mennyi az az olcsó? — Például a mezőpanelből épített lakások négyzetmétere (kulcsátadással) fele annyiba kerül, mint általában, vagyis hat-hétezer forint. De az olcsóság főleg azt jelenti, hogy a mi paneljeink összerakásához nincs szükség különleges darukra, szállítóeszközökre, mert ezt a munkát egyszerű darus teherautók végzik, és az építkezés ideje nagyon rövid. — De az építkezések gyorsasága már a kivitelezők jó munkáját is dicséri. — Ez igaz — mosolyog a főmérnök —, de jó kapcsolatunk van nagyszerű kivitelező vállalatokkal is. Ilyen például a Nyíregyházi Mezőgazdasági Építő Vállalat. Ennek egy tizenkét fős brigádja ez év októberében kezdett alapozni Encs községben egy huszonnégyszer hatvan méteres tornatermet, s a napokban, tehát két hónap után már át is adják. Ezután már csak a belsőépítőkön múlik, hogy még a tél folyamán a gyerekek tornázhassanak is benne. — Végül is éves viszonylatban mire képes a Mezőpanel Közös Vállalkozás? — Kétszázezer négyzetméter különböző méretű panel gyártására, aminek a termelési értéke — az alvállalkozókkal együtt évi 180—200 millió forint. — Nyereség? — Tizennyolc és fél millió forint. — Gondolom, itt nincs probléma a bérfejlesztéssel, a dolgozók szociális ellátottságával, és a nyereségrészesedéssel. A főmérnök magabiztosan mosolyog, és büszkén mondja, hogy az üzemben dolgozó háromszázharminc ember közül háromszáz törzstag. A jó munka, a nyereség az ő érdemük. Két műszakban dolgoznak. Nagyobbrészt a környező falvakban laknak, s a vállalat külön autóbuszán közlekednek. Az évi egy főre jutó átlagkereset 47 ezer forint. Természetesen van, aki negyvenet, míg mások hatvanezret is keresnek. — Ezért viszont keményen meg kell dolgozni. Az üzemet látva el tudnék képzelni jobb és könnyebb munkakörülményeket is. — Jogos az észrevétel — bólint a főmérnök, és sorolja, hogy most szerelnek be egy hatszázezer forintos, korszerű adagoló gépet, aminek a működtetését műszerek kezelésével végezheti majd a szakmunkás. De a vezetőség és a műszaki gárda törekvése, hogy más vonalon is könnyítsen a nehéz fizikai munkán. — Végezetül mit kívánhatnánk e nagyszerű — és az országban az egyetlen ilyen — vállalkozás tízéves jubileumára jobbat annál, mint azt, hogy az újabb évek során érjenek el az eddigiekhez hasonló jó eredményeket, és legyen lehetőségük a termékeik iránti igény teljes kielégítésére. Dávid József Mezőpanel elemekből építik ezt a tornacsarnokot Encs községben Rakodás a legyártott panelekből készül a panel váza... (Karfi István felvételei) TAVASZY NOÉMI: Téli fák • Tervkészítés közben A tervkészítés mindig fontos feladata a vezetési munkának, a dolgozók közvetlen részvétele biztosításának. Az 1982. évi tervkészítésnek különös jelentősége, hogy a népgazdasági követelményekből adódóan a termelési lehetőségeknek és a költségek alakulásának legjobb arányait kell megcélozni, majd elérni, tovább javítva a gazdálkodás színvonalát, hatékonyságát. A népgazdasági ágazati célok meghatározása széles körű, szervezett munkát, átgondolt, megalapozott és a dolgozók észrevételeit, javaslatait hasznosító tervek készítését igényli. Ezek ■kidolgozása már minden a MÉM és az OVH irányítása alá tartozó gazdálkodó szervnél megkezdődött. Az állami gazdaságok és téeszek már az 1982. évi elgondolásoknak, a módosított gazdasági szabályozók adta lehetőségeknek megfelelően végezték az őszi munkákat, kialakultak a fejlesztési lehetőségek, elképzelések.• A vízügyi, erdő- és fagazdasági vállalatok tervjavaslataikat ezekben a napokban egyeztetik irányító szerveikkel és szerződő partnereikkel. A gazdasági vezetők, vállalati kollektívák mindenekelőtt azzal számoljanak, hogy 1982- ben még céltudatosabb és tervszerűbb, a gazdasági hatékonyságot javító munkával szorosabb gazdálkodási feltételek közepette kell hozzájárulniuk a belső ellátás zavartalanságához, az ország gazdasági egyensúlyának javításához. Összességében kedvező, hogy valamennyi ágazatunkban a feladatok teljesítésének anyagi, műszaki és pénzügyi feltételei — a népgazdasági tervvel összhangban — adottak, s a szakemberek, fizikai dolgozók szakértelmével, munkaszeretetével is rendelkezünk. E feltételek vállalati felmérésével és adaptálásával, jobb és céltudatosabb munkával kell elérni a magasabb termelésű színvonalra és a jobb gazdasági eredményekre vonatkozó célokat. A tervezés majd végrehajtás során kerüljön előtérbe: a növénytermelés, az állattenyésztés hozamainak növelése mellett a minőség, a ráfordítás és a termelés fajlagos mutatóinak javítása. Ennek érdekében az eddiginél jobban hasznosítsák a meglevő termelőkapacitásokat, gépeket, eszközöket, teremtsék meg a munkában kitűnt vezetők és dolgozók anyagi érdekeltségét, erősítsék az erkölcsi elismerést. A terv sokoldalúan és közérthetően tartalmazza a várható éves gazdasági eredményektől függő olyan intézkedéseket és elveket, melyeket az éves munkavédelmi, szociálpolitikai tervek készítésénél, a kollektív szerződések módosításainál kell érvényre juttatni. Biztosítani kell a vállalati, intézményi tervcélok és a hatályos jogszabályok összhangját. Nem hagyható figyelmen kívül, hogy január elsejétől az erdő- és fagazdaságok, vízügyi szervek és az állami gazdaságok egy része áttér az ötnapos munkahétre, illetve az évi 52 szabadnapos munkarendre. El kell tehát végeznünk a csökkenő munkaidőalap pótlásának, belső tartalékokkal való kiegyenlítésének intézkedéseit. Közismert, hogy a népgazdaság egyensúlyi helyzetének javítása megköveteli, hogy a nominális reálkeresetek, valamint a belső fogyasztás a tervezettnek megfelelően alakuljon. A népgazdaság egészében, így a mezőgazdaságban, erdő- és vízgazdálkodásban is olyan módosításokra kerül sor, amelyek szigorítják a munkadíjak kiáramlását, de ezzel együtt — pl. az állami gazdaságok területén — a hatékonyan gazdálkodó üzemek bérfejlesztési lehetőségét javítja. Kedvező — és ezzel a tervekben is számolni kell —, hogy az állami gazdaságokban, téeszekben továbbra is érvényben maradnak a jelenlegi kedvezmények. Tekintve, hogy minden ágazatban csökken a munkadíjszínvonal adómentes növelésének lehetősége, ezért olyan személyes jövedelempolitikát alakító programokat és lehetőségeket dolgozzanak ki és terjesszenek a dolgozók elé, amelyek meghatározzák, hogy — a szabályozók adta bérfejlesztésen túl — miként növelhetők a jövedelmek. Például: létszámgazdálkodás, hatékonyság növelése, munkaidőn kívüli belső foglalkoztatás, adózott bérfejlesztés útján. A tervkészítés folyamatában több helyen felvetődik, hogy a népgazdaság gondjai, a szabályozó rendszer változásai, befolyásolhatják a szociális ellátás különböző területeit. A fő cél — és a vállalati szakszervezeti szervnek érdekképviseleti funkciói ellátása során azt kell képviselni —, hogy az elért eredmények megszilárduljanak. Alapot ad ehhez az 1981. évi nyereség alakulása, a jóléti és kulturális alapképzés, valamint az 1982. évi gazdálkodás eredményességének javítása. A ráfordításoknál a vállalatok a téeszek , a dolgozók élet- és munkakörülményeinek, szociális, kulturális ellátottságának fejlesztését szolgáló erőforrásait — igyekezzenek adottságaiknak, a dolgozók szükségleteinek megfelelően koncentráltan felhasználni. Elsősorban: a nehéz fizikai munka és az egészségre ártalmas munkahelyek csökkentésére; a biztonságos munkavégzés feltételeinek megteremtésére; az üzemi étkeztetés szinten tartására, illetve fejlesztésére; a dolgozók lakáshelyzetének javítására; gyermekelhelyezési gondok megoldására; a szabad idő kulturáltabb eltöltésének elősegítésére. A tervkészítés, majd a végrehajtás szerves részét képezze — mint eszköz és módszer — a szocialista munkaverseny, az újítói- és brigádmozgalom. Ezek helyi célkitűzéseit a gazdaságpolitikához, a dolgozók helyi értékítéletéhez, tapasztalataihoz kell igazítani. Nem kell várni központi irányelvekre! A vállalati tervre, a helyi feladatokra kell mozgósítani. Széles körben tudatosítsuk, hogy csakis a gazdaságos termelés eredményeivel teremthetők meg az életszínvonal megszilárdításának alapjai. Az üzemi, vállalati szakszervezeti bizottságok — a partner gazdasági vezetőkkel együttműködve — a munkamegosztásból adódóan az 1982. évi terv feladataira történő mozgósítás eszközének tekintsék a munkahelyi demokratikus fórumot. Fordítsanak nagy figyelmet arra, hogy a dolgozóknak a tervek kialakításába, a döntések előkészítésébe való érdemi bevonásáva, a csoportérdekek nyílt fórumokon való közelítésével, a dolgozók észrevételeinek, javaslatainak felelős kezelésével erősödjön és állandósuljon a közéleti, termelési aktivitás, a közösségi gondolkodás és magatartás. Micsuch László titkár 3