A MEDOSZ Lapja, 1982 (26. évfolyam, 1-23. szám)

1982-01-04 / 1. szám

Államcsíny­kísérlet November utolsó napjaiban egy csapat dél-afrikai és volt rhodesiai zsoldos megtámadta a Seychelle-szigetek legna­gyobb szigetén, Mahén levő repülőteret, és megkísérelte megbuktatni a Seychelle-szi­getek haladó politikát folytató kormányát. Miután a seychel­­le-i biztonsági erők és a had­sereg egységei a kísérletet meghiúsították, a zsoldosok egy csoportja elrabolt egy a Mahén leszálló indiai repülő­gépet, majd a hatalmába kerí­tett géppel a Dél-afrikai Köz­társaságban levő Durban re­pülőterén szállt le. Az amerikai, dél-afrikai, an­gol, NSZK, portugál állam­polgárságú zsoldosok — akiket állítólag a Kongóban hírhedt szerepet játszott Mike Hoarne ezredes toborzott a dél-afrikai Johannesburgban amerikai pénzen, személyenként ezer dollárért (siker esetén még 10 ezer dollárt kaptak volna fe­jenként) — elszámították ma­gukat. A Seychelle-szigetek fegyveres erői méltó választ adtak nekik. A zsoldosok az egyik afrikai országban száll­tak föl egy menetrendszerű gépre, azzal indultak Mahéra. Csakhogy túl biztosak voltak a dolgukban, szabadon fecsegtek tervezett akciójukról. Ezt hal­lotta a mögöttük lévő ülésen két idegen nő is, akik az egyik közbülső leszálláskor telefonon értesítették a Seychelle-szige­tek biztonsági erőit, így azok felkészülten várhatták a zsol­dosokat. Amikor a póruljárt fegyve­resek az elrabolt indiai repülő­géppel sikeresen visszajutottak Dél-Afrikába, ott a hatóságok letartóztatták őket, de néhány nap múlva szabadlábra he­lyezték valamennyit. A fellendülő turistaforgalmú Seychelle-szigetek elleni ál­lamcsínykísérlet okát keresve, a kommentárok egyelőre talál­gatnak. Az akció mögött való­színűleg azok a dél-afrikai és nyugati hírszerző szolgálatok állnak, amelyek évek óta pró­bálkoznak a kis indiai-óceáni állam vezetőinek megbuktatá­sával. A TASZSZ szovjet hír­­ügynökség rávilágít arra, hogy a Seychelle-szigetek iránt nem a nyersanyagkincsek miatt ér­deklődnek a nyugati körök, mindenekelőtt Washington. A kis szigetekből álló ország a stratégiailag rendkívül fontos tengeri útvonalak mentén fek­szik. Más kommentátorok rá­mutatnak, hogy az amerikaiak most kiépített indiai-óceáni tá­maszpontja — Diego-Garcia — közel van a Seychelle-szige­­tekhez. Van olyan vélemény is, hogy a dél-afrikai és ame­rikai üzleti köröket a szigetek tengermellékén található, újabban felfedezett olajlelőhe­lyek érdeklik. Az összesen fél balatonnyi területű Seychelle-szigetek la­kosainak száma mindössze 63 ezer. Fővárosa a Mahé szige­tén levő Victoria. (A törpe ál­lam 90 apró szigeten terül el.) A portugálok fedezték fel 1505-ben az akkor még telje­sen lakatlan szigeteket. 1744- ben a franciák szállták meg őket. A francia telepesek ne­vezték el a gyarmatot Moreau de Seychelles, XV. Lajos ko­rabeli francia politikusról. Az angolok 1810-ben foglalták el. • Az ország 1976-ban nyerte el teljes függetlenségét. A Seychelle-szigetek Köz­társaság kormánya bejelentet­te, hogy célja a szocialista orientációjú társadalom felté­teleinek a megteremtése. El nem kötelezett politikát kíván folytatni és támogatja az In­diai-óceán békeövezetté nyil­vánításának tervét. Mezőgazdasági ország. Terü­letének csak mindössze 5 szá­zaléka művelhető. Ennek több mint a felét kókuszpálma­­ültetvények foglalják el. To­vábbi terményei: a fahéj, a vanília és a pacsuli (ez az il­latszergyártás fontos alap­anyaga). Fellendülőben van az idegenforgalom. Kivitele első­sorban Indiába irányul, beho­zatala főként Angliából szár­mazik. Olcsó, jó épületek kerülnek ki Nyékládházáról Kevés gyárat terveztek olyan előrelátó bölcsességgel, mint a Nyékládházán tíz éve dolgozó Mezőgazdasági Közös Vállalkozást. Ugyanis az alapvető nyersanyag, a ka­vicska víz helyben van, a ce­ment pedig nyolc kilométerre, Hejőcsabán. A cél is dicsérendő, hiszen arról volt szó, hogy a hét ál­lami gazdaság, az AGROBER, az AGROTRÖSZT, a Miskol­ci MEZŐGÉP és utóbb a nád­udvari Vörös Csillag Tsz . közös vállalkozásával olasz li­­cenc alapján olyan olcsó építő­elemeket gyártsanak, amivel, a mezőgazdasági üzemekben nagyon rövid idő alatt külön­böző építményeket lehet lét­rehozni. A vállalkozás már az első években beváltotta a hozzáfű­zött reményeket, s ma már Borsodban, a Tiszántúlon — és az ország más területén is — számtalan állattenyésztési telep, műhelycsarnok, gabona­raktár hirdeti a nyékládházi Mezőpanel kitűnő munkáját. Az olasz licenc már régen lefutott, és évről évre saját tervezésű panelekből építkez­hetnek a beruházók. Időközben — az ismert gaz­dasági nehézségek miatt — a mezőgazdasági üzemekben meggondoltabbak a létesít­ményberuházások, s így a vál­lalat, hogy gyártáskapacitását százszázalékosan kihasználja, olyan új építőelemeket fejlesz­tett ki, amelyek nemcsak gaz­daságosak, hanem igen örven­detesek is. Az üzem főmérnöke, Zupkó Lajos örömmel újságolta, hogy a jelenleg gyártott paneljeik­ből 170-féle épületet tudnak összerakni, köztük lakóháza­kat, iskolákat, tornatermeket, АВС-áruházakat és ötszázva­­gonos magtárakat. Az új panelek iránt olyan nagy az igény, amit csak je­lentős üzemfejlesztéssel tud­nának kielégíteni. — A nagy érdeklődés nem véletlen — mondja a főmér­nök —, hiszen termelvényeink lényegesen olcsóbbak, mint a jelenleg forgalomban lévő bármely építőanyag. — Mennyi az az olcsó? — Például a mezőpanelből épített lakások négyzetmétere (kulcsátadással) fele annyiba kerül, mint általában, vagyis hat-hétezer forint. De az ol­csóság főleg azt jelenti, hogy a mi paneljeink összerakásához nincs szükség különleges da­rukra, szállítóeszközökre, mert ezt a munkát egyszerű darus teherautók végzik, és az épít­kezés ideje nagyon rövid. — De az építkezések gyor­sasága már a kivitelezők jó munkáját is dicséri. — Ez igaz — mosolyog a főmérnök —, de jó kapcsola­tunk van nagyszerű kivitelező vállalatokkal is. Ilyen például a Nyíregyházi Mezőgazdasági Építő Vállalat. Ennek egy ti­zenkét fős brigádja ez év ok­tóberében kezdett alapozni Encs községben egy huszon­­négyszer hatvan méteres tor­natermet, s a napokban, tehát két hónap után már át is ad­ják. Ezután már csak a belső­építőkön múlik, hogy még a tél folyamán a gyerekek tor­názhassanak is benne. — Végül is éves viszonylat­ban mire képes a Mezőpanel Közös Vállalkozás? — Kétszázezer négyzetmé­ter különböző méretű panel gyártására, aminek a termelé­si értéke — az alvállalkozók­kal együtt évi 180—200 millió forint. — Nyereség? — Tizennyolc és fél millió forint. — Gondolom, itt nincs prob­léma a bérfejlesztéssel, a dol­gozók szociális ellátottságával, és a nyereségrészesedéssel. A főmérnök magabiztosan mosolyog, és büszkén mondja, hogy az üzemben dolgozó há­romszázharminc ember közül háromszáz törzstag. A jó mun­ka, a nyereség az ő érdemük. Két műszakban­­ dolgoznak. Nagyobbrészt a környező fal­vakban laknak, s a vállalat külön autóbuszán közleked­nek. Az évi egy főre jutó át­lagkereset 47 ezer forint. Ter­mészetesen van, aki negyve­net, míg mások hatvanezret is keresnek. — Ezért viszont keményen meg kell dolgozni. Az üzemet látva el tudnék képzelni jobb és könnyebb munkakörülmé­nyeket is. — Jogos az észrevétel — bó­lint a főmérnök, és sorolja, hogy most szerelnek be egy hatszázezer forintos, korszerű adagoló gépet, aminek a mű­ködtetését műszerek kezelésé­vel végezheti majd a szak­munkás. De a vezetőség és a műszaki gárda törekvése, hogy más vonalon is könnyítsen a nehéz fizikai munkán. — Végezetül mit kívánhat­nánk e nagyszerű — és az or­szágban az egyetlen ilyen — vállalkozás tízéves jubileumá­ra jobbat annál, mint azt, hogy az újabb évek során ér­jenek el az eddigiekhez ha­sonló jó eredményeket, és le­gyen lehetőségük a termékeik iránti igény teljes kielégítésé­re. Dávid József Mezőpanel elemekből építik ezt a tornacsarnokot Encs községben Rakodás a legyártott panelekből készül a panel váza... (Karfi István felvételei) TAVASZY NOÉMI: Téli fák • Tervkészítés közben A tervkészítés mindig fon­tos feladata a vezetési munká­nak, a dolgozók közvetlen részvétele biztosításának. Az 1982. évi tervkészítésnek kü­lönös jelentősége, hogy a nép­­gazdasági követelményekből adódóan a termelési lehetősé­geknek és a költségek alaku­lásának legjobb arányait kell megcélozni, majd elérni, to­vább javítva a gazdálkodás színvonalát, hatékonyságát. A népgazdasági ágazati cé­lok meghatározása széles körű, szervezett munkát, átgondolt, megalapozott és a dolgozók észrevételeit, javaslatait hasz­nosító tervek készítését igény­li. Ezek ■kidolgozása már min­den a MÉM és az OVH irá­nyítása alá tartozó gazdálkodó szervnél megkezdődött. Az állami gazdaságok és téeszek már az 1982. évi elgondolások­nak, a módosított gazdasági szabályozók adta lehetőségek­nek megfelelően végezték az őszi munkákat, kialakultak a fejlesztési lehetőségek, elkép­zelések.• A vízügyi, erdő- és fagazda­sági vállalatok tervjavaslatai­kat ezekben a napokban egyeztetik irányító szerveikkel és szerződő partnereikkel. A gazdasági vezetők, válla­lati kollektívák mindenekelőtt azzal számoljanak, hogy 1982- ben még céltudatosabb és terv­szerűbb, a gazdasági haté­konyságot javító munkával szorosabb gazdálkodási felté­telek közepette kell hozzájá­rulniuk a belső ellátás zavar­talanságához, az ország gazda­sági egyensúlyának javításá­hoz. Összességében kedvező, hogy valamennyi ágazatunk­­ban a feladatok teljesítésének anyagi, műszaki és pénzügyi feltételei — a népgazdasági tervvel összhangban — adot­tak, s a szakemberek, fizikai dolgozók szakértelmével, mun­kaszeretetével is rendelkezünk. E feltételek vállalati felméré­sével és adaptálásával, jobb és céltudatosabb munkával kell elérni a magasabb terme­lésű színvonalra és a jobb gaz­dasági eredményekre vonat­kozó célokat. A tervezés majd végrehajtás során kerüljön előtérbe: a nö­vénytermelés, az állattenyész­tés hozamainak növelése mel­lett a minőség, a ráfordítás és a termelés fajlagos mutatói­nak javítása. Ennek érdekében az eddiginél jobban hasznosít­sák a meglevő termelőkapaci­tásokat, gépeket, eszközöket, teremtsék meg a munkában kitűnt vezetők és dolgozók anyagi érdekeltségét, erősítsék az erkölcsi elismerést. A terv sokoldalúan és köz­érthetően tartalmazza a vár­ható éves gazdasági eredmé­nyektől függő olyan intézkedé­seket és elveket, melyeket az éves munkavédelmi­, szociál­politikai tervek készítésénél, a kollektív szerződések módosí­tásainál kell érvényre juttatni. Biztosítani kell a vállalati, in­tézményi tervcélok és a hatá­lyos jogszabályok összhangját. Nem hagyható figyelmen kí­vül, hogy január elsejétől az erdő- és fagazdaságok, vízügyi szervek és az állami gazdasá­gok egy része áttér az ötnapos munkahétre, illetve az évi 52 szabadnapos munkarendre. El kell tehát végeznünk a csök­kenő munkaidőalap pótlásá­nak, belső tartalékokkal való kiegyenlítésének intézkedéseit. Közismert, hogy a népgazda­ság egyensúlyi helyzetének ja­vítása megköveteli, hogy a no­minál­is reálkeresetek, vala­mint a belső fogyasztás a ter­vezettnek megfelelően alakul­jon. A népgazdaság egészében, így a mezőgazdaságban, erdő- és vízgazdálkodásban is olyan módosításokra kerül sor, ame­lyek szigorítják a munkadíjak kiáramlását, de ezzel együtt — pl. az állami gazdaságok te­rületén — a hatékonyan gaz­dálkodó üzemek bérfejlesztési lehetőségét javítja. Kedvező — és ezzel a tervekben is számol­ni kell —, hogy az állami gaz­daságokban, téeszekben to­vábbra is érvényben marad­nak a jelenlegi kedvezmények. Tekintve, hogy minden ága­zatban csökken a munkadíj­színvonal adómentes növelé­sének lehetősége, ezért olyan személyes jövedelempolitikát alakító programokat és lehető­ségeket dolgozzanak ki és ter­jesszenek a dolgozók elé, ame­lyek meghatározzák, hogy — a szabályozók adta bérfejlesz­tésen túl — miként növelhe­tők a jövedelmek. Például: létszámgazdálkodás, hatékony­ság növelése, munkaidőn kí­vüli belső foglalkoztatás, adó­zott bérfejlesztés útján. A tervkészítés folyamatában több helyen felvetődik, hogy a népgazdaság gondjai, a sza­bályozó rendszer változásai, befolyásolhatják a szociális el­látás különböző területeit. A fő cél — és a vállalati szakszer­vezeti szervnek érdekképvise­leti funkciói ellátása során azt kell képviselni —, hogy az el­ért eredmények megszilárdul­janak. Alapot ad ehhez az 1981. évi nyereség alakulása, a jóléti és kulturális alapképzés, valamint az 1982. évi gazdál­kodás eredményességének ja­vítása. A ráfordításoknál a vállalatok a téeszek , a dol­gozók élet- és munkakörül­ményeinek, szociális, kulturális ellátottságának fejlesztését szolgáló erőforrásait — igye­kezzenek adottságaiknak, a dol­gozók szükségleteinek megfe­lelően koncentráltan felhasz­nálni. Elsősorban: a nehéz fi­zikai munka és az egészségre ártalmas munkahelyek csök­kentésére; a biztonságos mun­kavégzés feltételeinek megte­remtésére; az üzemi étkeztetés szinten tartására, illetve fej­lesztésére; a dolgozók lakás­­helyzetének javítására; gyer­mekelhelyezési gondok megol­dására; a szabad idő kulturál­tabb eltöltésének elősegítésére. A tervkészítés, majd a vég­rehajtás szerves részét képez­ze — mint eszköz és mód­szer — a szocialista munka­verseny, az újítói- és brigád­mozgalom. Ezek helyi célkitű­zéseit a gazdaságpolitikához, a dolgozók helyi értékítéleté­hez, tapasztalataihoz kell iga­zítani. Nem kell várni közpon­ti irányelvekre! A vállalati tervre, a helyi feladatokra kell mozgósítani. Széles körben tu­datosítsuk, hogy csakis a gaz­daságos termelés eredményei­vel teremthetők meg az élet­­színvonal megszilárdításának alapjai. Az üzemi, vállalati szakszer­vezeti bizottságok — a partner gazdasági vezetőkkel együtt­működve — a munkamegosz­tásból adódóan az 1982. évi terv feladataira történő moz­gósítás eszközének tekintsék a munkahelyi demokratikus fó­rumot. Fordítsanak nagy fi­gyelmet arra, hogy a dolgozók­nak a tervek kialakításába, a döntések előkészítésébe való érdemi bevonásáva­, a csoport­­érdekek nyílt fórumokon való közelítésével, a dolgozók ész­revételeinek, javaslatainak fe­lelős kezelésével erősödjön és állandósuljon a közéleti, ter­melési aktivitás, a közösségi gondolkodás és magatartás. Micsuch László titkár 3

Next