Fotó, 1978 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1978-01-01 / 1. szám

Alkotó amatőreink, fotóművészeink fényesen helytálltak a szocialista országok nagy nemzetközi versenyén, méltó módon képviselték hazán­kat az elmúlt év legnagyobb pályázatán. A hét országból érkezett 40 000- nél több fotó között kellett a magyar képeknek bizonyítaniuk, hogy gon­dolatiságban, kompozíciós technikában, szellemi-művészi értékteremtés­ben nem maradtunk le az összehasonlítás során az ugyancsak erős nem­zetközi mezőnyben. Mindezeket látva és tudva nincs tehát igazuk azoknak a „tudóknak", akik az elmúlt év folyamán több helyen megkongatták a vészharangot, az amatőr fotómozgalom ellátatlanságáról, rossz irányításáról huhogtak. Kétségtelen, mindig és mindenütt lehet javítani, így a fotóoktatás, a szakkönyvkiadás, a zsűrizés területén is, a 25. évfolyamába lépett Fotó segítő, amatőröket nevelő munkájában is, a különböző kiállításokon, pályázatokon is. A ma eredményesen szereplő fotográfusaink nem egyik napról a má­sikra jutottak el odáig, hogy a nyilvánosság előtt sikerrel helytálljanak. (Ezt életük alakulása, egyéni sikereik bizonyítják napról napra.) Indu­láskor és azután is akaraterejükön és tudásszomjukon kívül nagy se­gítőjük volt a fotószakkör vagy a fotóklub embert formáló közössége. Tovább kell erősíteni — új módszereket találva — e közösségek munká­ját, hogy mind több ún. vasárnapi fényképezőből, emlékkép készítőből váljék olyan amatőr fotográfus, aki képes gondolatait a kép nyelvén ért­hető és elfogadható módon közölni embertársaival. Minden igyekezetünkkel azon leszünk, hogy munkánkat, melyet nem kismértékben gátolnak a már régen kinőtt lehetőségeink, módszereink javításával még eredményesebbé tegyük, újra és újra felkeltsük az érdek­lődést az életünket megszépítő, ismereteinket gazdagító fotóművészet, a magas erkölcsi tartalmú, az emberi tudatot hasznosan befolyásoló, for­máló képek iránt. Mindehhez eredményesen járulna hozzá, ha legalább annyiszor lát­hatnánk a határainkon túl élő és dolgozó fotográfusok munkáiból orszá­gunkban bemutatkozó kiállításokat, mint ahányszor a magyar szerzők képeivel ismerkedhet a külföldi érdeklődő. Továbbra is igényeljük és várjuk — úgy mint eddig — a magyar fény­képezés fejlődésének ügyét szívükön viselő olvasóink segítő véleményét, javaslatait, melyek hozzájárultak elért eredményeinkhez.

Next