Fotóművészet, 1973 (16. évfolyam, 1-4. szám)
1973 / 1. szám
kép, kultúra, társadalom - II Tizenegy szociológiai interjú: fotóművészek vallomása (általános kérdések) Ez a cikksorozat az 1971—72 folyamán végzett fotószociológiai vizsgálatunk eredményeit ismerteti és dolgozza fel. Az előző számunkban közölt módszertani bevezető részletesen tárgyalta, mi a szerepe az alábbi interjúknak az alkotó és a közönség közti kommunikáció vizsgálatában (l. 72/4. sz. 22—24. o.). A sorozatot következő számunkban folytatjuk. A művész mindennapi élete — szerkezetét tekintve — pontosan úgy épül fel, mint minden átlagos emberi élet: a társadalmi struktúrában betöltött helye határozza meg, amelyet tevékenysége — a lét biológiai korlátai között — a struktúrával (társadalmi viszonyrendszerrel) együtt folyamatosan újratermel. A mindennapi élet: a folytonos önreprodukció folyamata, szerkezete olyan társadalomlélektani tényezőkből rendeződik össze, amelyek az egyes konkrét tevékenységek folyamatában alakulnak ki, s ugyanakkor a folytonosság megőrzését szabályozó tényezővé válnak. A mindennapi élet újratermelésében a folytonosan ismétlődő tevékenységfajták meghatározott funkciókat töltenek be, amelyeket az egyén a társadalom meghatározta minták, egyezményes társadalmi szerepek keretében teljesít. Tevékenység — funkció — magatartási minta — társadalmi szerep egymásra épülő rendszere meghatározott módon megszervezi az Bárkán György egyéni értékelés, a tapasztalat és tudás mezőit, olyan értékítélet-, vélemény- és nézetrendszert alakít ki, amelyben tudatosul az egyén és társadalom egymáshoz való viszonya, s olyan motivációs, érzelmi-indulati bázist hív életre, amely szabályozza a mindennapi élet folytonos reprodukcióját. Mégis: a művész életének különbözősége abban rejlik, hogy az alkotás folyamatában sajátos módon tárgyiasul, s olyan csatornákhoz kapcsolódik, amelyek saját mindennapi életén túl, a társadalom egészéhez csatolják vissza. E csatornák rendszerében azonban a művész mindennapi életének szerkezetét alkotó tényezők új társadalmi funkciót vállalnak magukra, a műalkotás létrehozásában játszott szerepük szerint új jelentésekkel gazdagodnak, társadalmi jelentőségük a műalkotás értékének függvényében meghaladja, uralma alá hajtja a mindennapi élet szokványos körét. Így szociológiai interjúink — amelyek a mindennapi élet körétől a tudatosult alkotói út önértelmezésén át az egyedi művek létrejöttéig kutatták az alkotók világát — a hazai fotóművészet lehetőségeinek tizenegy különböző megvalósítási, kibontakoztatási kísérletét tártál fel előttünk. Az élettörténetek, a fotóművészet funkciójára, eszközeire, helyzetére vonatkozó vélemények, a mondanivaló és a tárgy megválasztásai, a kép, kultúra, társadalom — 11/