Fotóriporter, 2011 (1-4. szám)

2011 / 1. szám

KINCSES KÁROLY , NEKROLOG HELYETT Meghalt Kálmán Béla KÁROLY KINCSES Béla Kálmán has passed away: IN PLACE OF AN OBITUARY 9o a Kalman Bela kék szemét még nyitva tartja nem fényképez már a fiú nehéz a gép sok a kamu levelezget erre arra igy megy el sokszor napja orvosokhoz jár serényen nem ő vezet ez a lényeg hatvan év ebből is elég. barátok ha látogatják képeit ha megcsodálják itt ott aztán jön a posta ez meg az elment a búsba sokan kérdik mi bajod van de nem tudják elképzelni mily nehéz­kv­nek lenni. verset írni nehéz dolog hisz a világ gyorsan forog Petőfinek könnyű volt 2 van , meg holt kinnim vers ez igen kérem vége is van kérem szépen Nem tudom vajon vágyott, gyö­nyörű állapot, vagy - éppen ellenkezőleg - szörnyű érzés, amikor az ember, elérve egy bizonyos kort, hátranéz, s azt mondja magában: rengeteg dol­got látok mögöttem, ezek mind­mind kapcsolatban állnak velem, itt az ideje hát, hogy rendet tegyek köztük, nem mindegy, mit hagyok magam után, rendet vagy káoszt. Ezt gondolja, s akkor hozzáfog, leltároz, min­den képét újra a kezébe veszi, megforgatja, elmeditálgat darab ideig fölöttük, majd az egyiket sóhajtva bedobja a szemétkosár­ba, a másikat meg kiteszi egy külön polcra, hogy mások is gyö­nyörködhessenek benne, ha akarnak. Kálmán Béla, öreg fotográfus barátom, is elért ehhez a pont­hoz. Felmérte, végiggondolta, mit élt meg az addig elmúlt 86 alatt, mit alkotott fotós pályájának 67 éve alatt, s ezekből az álta­la fontosnak ítélteket kiválogatta, s egy új kötetében megmutat­ta Önöknek is. On reaching a certain age, I don't know whether it is a wonderful or a terrible feeling to look back and say to yourself: there is a mass of things behind me which are all connected to me, so the time has come to put them in order. It does matter whether I leave order or chaos behind me. So one gets down to it, making an inventory, picking up each picture again, turning it over, reflecting on it for a while and sighing, throws one in the wastepaper basket, putting another on a shelf so others can take pleasure in it if they wish. My old photographer friend, Béla Kálmán, also reached this point. He took stock and thought carefully about everything he had lived through in his 86 years, everything he had created in his 67 year career as a photographer. He selected what he held to be important and showed them to us in a new book. He was making a good living, then he was deprived of it by Utolsó levele / His last letter fotóriporter I ^

Next