FourFourTwo, 2014 (1-12. szám)

2014-01-01 / 1. szám

mozgékony, gólérzékeny srácon! (A salgótarjáni évek kitörölhetetlen nyomot hagytak Zsengellér Ábel beszédstí­lusán, haláláig megőrzött egy enyhe „palócos” tájszólást - említi fia, Zsolt.) Varázslatos újpesti évek Ábellel az SBTC kétszer (1933,1935) megnyerte az országos amatőrbaj­nokságot. A nógrádi feke­te-fehérek az 1935-36-os idényben már a Nemzeti Bajnokságban, a legmaga­sabb osztályban vettek részt. A még mindig csak 19 éves csatár az első ha­ ' 416 első ligás góllal minden idők hetedik legjobb góllövője zat mérkőzésen mesterné­gyessel tette le a legjobbak között is a név­jegyét (SBTC-Soroksár 4:3), és bár az idény végén a tarjániak kiestek, a 24 mérkőzésen 19 gólt szerző Zsengellér Gyula már nem követte társait a második vonalba. (Az SBTC 39 gólig jutott az idényben, tehát a gólok csaknem fele Zsengellér nevéhez fű­ződött.) Csak azért nem került ki a végül olasz győzelemmel véget ért berlini olimpi­ára, mert az akkoriban vele profi szerző­dést kötő Újpest már nem engedte el. Az addigra már főiskolai világbajnok (1935, Budapest, többek között Baráti Lajossal, a későbbi edzőlegendával egy csapatban) Ábel 3000 pengőt kapott 20 évesen a lila­fehérektől a szerződésért. Nem volt kis pénz: másfél FIAT gépkocsit lehetett venni belőle. Cimborák civilben: Zsengellér (balra) ■MIKN­M tí ° bbr ° l a mncnHiM A Santa Marta-i Deportivo Los Samarios játékos-edzőjeként (hátul, balról az ötödik) ■fehér főkedvenc ÁBEL ÉS ÖCS Zsengellér tizenegy újpesti idé­nye a klub történetének egyik legfényesebb fejezete, talán csak az 1969 és 1975 között zsinórban hét bajnoki címet szerző csapat ha­sonlítható a harmincas évek második és a negyvenesek első felének Újpestjéhez. Zsengellér csúcsidénye vitathatatlanul az 1938-39-es volt. Ebben a bajnoki évadban az Újpest egyetlen ponttal előzte meg a Ferenc­várost, a lilák 107 góljából Zsengellér 56-ot szerzett (több mint a felét), a 26 fordulóban rúgott-fejelt 56 gól 2.15-ös meccsen­kénti átlagnak felel meg, minden idők legmagasabb magyar bajnoki gólátlaga. Ábel ke­gyelmi állapotban futballozott, a 26 találkozó közül 21-ben volt eredményes - csak a Szolnok, a Ferencváros, a Szeged, a Kispest és a Hungária elleni találkozón nem szerzett gólt -, a Salgótarjáni SE-nek a Megyeri úton és Nógrádban is hatot rú­gott, a Budafoknak tavasszal szintén hatot (az ősszel „csak” négyet), a debreceni Bocskai és a Taxisok ellen ötször köszönt be. Emellett a Közép-európai Kupában hat mérkőzésen kilencszer talált be, az 1938- 39-es évadban tehát teljesítménye: 32 tét­mérkőzésen 65 gól! Lélegzetelállító! Válogatott pillanatok Zsengellér a válogatott mezében is óriás volt. Harminckét meccsen 39 gólt szerzett. 1936. december 2-án mutatkozott be, a Highbury Roadon 6:2-re kikaptunk, de aztán egy héttel később, a rotterdami Sparta­Zsengellér Gyula és Puskás Ferenc élete több ponton is elválaszthatatlanul összefonódott. Ábel és Purczeld Fe­renc - Öcsi édesapja - szoros barátságot ápolt, a hét­végi bajnoki fordulók után Zsengellér hétfőnként rend­szerint kivillamosozott Kispestre, és ott poharazgatott a Kispest edzőjével - Purczelddel. „Eleinte Öcsi apja volt a gyakorlottabb, de később apám már nem ma­radt le mögötte” - idézte fel a meghitt találkozásokat Zsengellér Zsolt. Öcsi 1945. augusztus 20-án mutatkozott be a váloga­tottban, a csapat így állt fel: Csikós - Balogh II, Bíró - Kirádi, Szűcs, Lakat - Szabó, Szusza, Zsengellér, Puskás, Vincze. A első magyar gólt - Öcsi első, válogatottbeli gól­ját - a Nemzeti Sport tolmácsolásában másoljuk ide: „A 12. percben megszületik az első magyar gól. Lakat előre­adott labdáját Szusza kapja. Az összekötő Zsengellérnek adja, az kicselezi Sestát, egészen az alapvonalig fut, ott hátragurítja a labdát. Puskás jól érkezik és közelről élesen a hálóba vágja. Védhetetlen volt, 1:0.” „Apám így mesélte az emlékezetes gól történetét: »Min­denkit kicseleztem, simán berúghattam volna, de láttam, hogy érkezik Öcsi, és önzetlenül elé tálaltam a labdát, még oda is kiáltottam, hogy itt van, tessék, rúgd be!«” - tudjuk meg Zsolttól. 1957-ben, amikor Puskás Olaszországban várta a FIFA- eltiltás feloldását, és Zsengellér már sikeres ciprusi edző volt, Ábel meghívta Öcsit három hírverő mérkőzésre a szi­getországba. A fellépésekért mindketten 15 ezer dollárt kaptak - természetesen a retúr repülőjegy és a teljes ellá­tás mellett -, ami abban az időben óriási pénz volt, és igencsak jól jött az akkor meglehetősen szűkösen éldegé­lő Puskás családnak. Az olaszok 86 2014. január FourFourTwo.hu

Next