Fővárosi Lapok 1873. május (100-125. szám)
1873-05-16 / 113. szám
113-dik Bz. Péntek, május 16. kiadó-hivatal: Pest, barát k-tere. Athenaeum-épület. Tizedik évfolyam 1873. Előfizetési dij: Félévre . . . 7 ft 2 kr. Negyedévre . 3 ft 50 kr. Megjelenik az ünnep utáni napokat kivéve mindennap. FŐVÁROSI LAPOK. IRODALMI NAPI KÖZLÖNY. Szerkesztői iroda: Zöldfa utca 39. sz. 1- em. Hirdetési dij: Hatodhasábos petitsor .....................10 kr. Bélyegdij minden iktatáskor . . . . 30 kr. Előfizetési fölhívásunkat a „Fővárosi Lapok“ ápril-júniusi évnegyedére ajánljuk az olvasók figyelésébe. Napilapunk ára: évnegyedre 3 frt 50 kr, félévre 7 Irt, Egy kigúnyolt honfihoz. Hevülni a hazáért A szív legmélyibül: Nem érdem, — hisz e nemzet Addig él, míg hevül. Dolgozni a hazáért Sok hosszú éven át: Nem érdem, — hisz a munka Megáldja önmagát. Meghalni a hazáért Elszántan, hősileg, Nem érdem, — kötelesség, Magunkért halva meg. De tűrni a hazáért Megvetést, gúnykacajt, Mely lelkünket mardossa, Mely örülésre hajt: Ezt tűrni a hazáért És nem jajdulni fel, Ez érdem, hősi érdem, Babért ez érdemel. Gr. Zichy Géza: A nyomorék. (Beszély.) Írta: Nagy László (Folytatás.) — Oh Laurám, bocsáss meg nekem, de szerelmem tegnap lett előttem világos és öntudatos; el akartam titkolni, nem bizalmatlanságból, de mert oly szégyenletesnek tűnt fel azt még előtted is bevallani, hogy inkább bűnt követtem el ellened. Oh, hidd el, később feltártam volna szívemet, de az első pillanatokban nem tehettem. Oh ha tudnád, éreznéd, mi volt nekem e gondolat: kimondani nyiltan, bizonyára megbocsátanál nekem, szegény nyomoréknak ! Szerencsétlen vagyok s boldogtalan, mert azt, ki magát érttem feláldozta, ki nélkül szerencsétlen s elhagyatott nyomorék lennék, ki boldogságom okozója, azt én hálátlanság által vérig sértem s legboldogabb perceimet önzöleg eltitkolom. Oh bocsáss meg, ne vess meg engem, szegény nyomorékot. — Bocsáss meg te is, érzem igazságtalanságomat ; meglehet, sőt hiszem, hogy helyzetedben én is ugyanezt tettem volna.Oly boldogság ez, melynek csaknem minden méze a titokszerűségben rejlik, titokban kell ennek érlelődni egy bizonyos pontig, melyen túl a titok, mely eddig éltetője volt, nyűggé válik. Még nem vagytok itt, tartsd meg titkodat, bocsásd meg pillanatnyi kitörésemet, de lásd szerencsétlenségem érzete néha elragad, féltékenyen őrzöm bizalmadat s minden legkisebb jele változásodnak, elkeserít és kétségbe ejt; más esetben, ha fel akartad volna tárni érzelmeidet, magam hallgattattalak volna el, de igy értesz engem s megbocsátsz hevességemért. Laura számítása sikert aratott. Olga sok keserű szemrehányást tett magának, hogy így megbántotta a jószivtű, szerencsétlen asszonyt. Ráksay megmondta a kellemetlen újságot Gyulának, hogy Laura mindent tud. Midőn Lauráékhoz mentek délután, mintha nem az a hely lett volna, a szó szoros értelmében félt Laurától, anélkül hogy okát tudná adni miért; feszélyezte magát, anélkül hogy a legkisebb ok lett volna arra; az ügyes Laura éppen úgy fogadta, mint azelőtt, nem mutatta legkevésbbé sem, hogy ő is részese a titoknak. Olga sem tudta magát hogy viselni, folyton zavarban volt és pirult s mi egy világért sem nézett volna Gyulára. A társaság a szokott volt. Laura Ráksayt másnap reggelre magához kérte, fontos beszéd végett. Ráksay jól számított, Laura teljesen bízott benne és szüksége is volt egy emberre, mert a terv végrehajtására eljött az idő s itt Ráksaynak, mint a szerelmes benső barátjának s mint eszes embernek, nagy hasznát veheti. Laura egyedül fogadta Ráksayt s leültetve, halk hangon igy szólott: — Tudod minden titkomat, egyiket vagy másikat titkolni akartam előtted, de nem sikerült, így van ez azzal is, mit most neked elmondok. Általad elhagyatva vagyis jobban mondva kijátszatva, anyám-mal együtt egy más vámosban telepedtünk meg, hol szintén azt a tervet próbáltuk, mit veled s helyedet: itt Csaroday Géza foglalta el. Azt hittem, hogy célt érek, mert ügyesebb vagy ravaszabb volt nálad. Egy évig bolonditott s midőn anya lettem, kinevetett. Sir- tam, könyörögtem előtte s én a könnyelmű leány annyira átéreztem szégyenemet, hogy megjavultam volna, ha megment. De nem tette, fenyegettem, kinevetett, gyalázatommal nem mertem a világ elé lépni s csak tehetetlen könyeket ontottam dühömben. Rosz voltam, még roszabb lettem, Vitézy Arthur volt a harmadik, kit sikerült megfognom. Itt utamba állott Csaroday, fenyegetve, hogy felfed mindent, ha övé nem leend Olga, ki az átalános örökös, ki nekem engedné át vagyona egy részét, ha nem a Csaroday neje lenne.Nem bántam volna gyalázatomat, csakhogy vagyont keritsek, de még színlelnem, engednem kellett, a tiszta és ártatlan ON megvetett, megutált volna engem, múltamat megismerve, s igy kellett s szinleg Csarodayt szolgálnom. Lihegve kerestem bojszúra eszközt s elhatározom Olga ábrándos lelkületét , felcsigázva, Csarodayt megutáltatni vele s hozzám kapcsolni elvárhatatlanúl s kicsalva tőle egy átadási okmányt, osztozni az engem megvetett Vitély család birtokán s kacagva táncolni az elhúnyt, engem megtagadott apa sirkantját. Szeme közé nevetni Csarodaynak s látni tehetetlen dühét, megmondani, hogy Arthurt én halásztam el a Csaroday leány orra elől s én nem engedtem, hogy ő a gazdag Olgát elvehesse. S dühében beszélje el gyalázatomat, nem bánom, ott hagyom a Vitély családot eldugott falujában s függetlent, szabad életet élek. Ráksay megdöbbent ily romlottság hallattára. — Tervemben éreztem —folytatá Laura— sok hiány van, s legelső teendőmnek tartottam, Olgát mentül jobban lekötni magamnak ; ezért játszottam egy jó, véghetetlen gyöngéd és részvevő szivü nő gyűlölt szerepét, ki akartam gyógyítani, hogy örök hálát érezzen irántam. Midőn ezen munkálkodom, nagyszerű, páratlan eszméd nem jutott eszembe. Úgy akartam vinni a szerepet, hogy Csaroday lássa önzetlen szolgálatomat, mert féltem, hogy minden hála mellett is, eldob magától Olga, ha megtudja előéletem. De most, eszméd más irányt adott; beváltom szavamat Csarodaynál, táviratilag figyelmeztetem őt a veszélyre; szükségem van rá; ha feljön, feltárom terveit Olga előtt, te pedig Gyulánál; e két szerelmest sarkalni kell, mert gyávák, légyottot adatok Olga által, tudom az első kettő sőt több sem leend elég célom kivitelére, de addig nem nyugszom, mig ezt el nem értem! A távirat kész. De egyért hivtalak különösen : találj valami módot, hogy Csaroday ne vegye rögtön észre, hogy ki tetszik Olgának; én csak anynyit távírok, hogy nagyon körül van zsibongva, jó lesz ha feljön és saját szemeivel kiséri a dolgok menetét. Ráksay érezte, hogy nem szabad elárulni magát s percnyi gondolkozás után a következő tervet mondta el Laurának. — Nem tudok hamarjában jobbat, mint a társaság tudtára adni Olga vagyoni állását; ez sokkal nagyobb konc, mintsem ne marakodnának rajta. A két szerelmest pedig figyelmeztetjük a veszélyre, mely bekövetkezik, ha elárulják magukat; de szerintem ez sem szükséges, míg féltékenyen őrzik titkukat. — A terv jó, rád bízom magamat teljesen. Az egész ügy bonyolulttá vált. Csaroday megjelenése megzavarta Ráksayt is, ki egyelőre minden lépéstől óvakodott s várta Csaroday megjelenését , az ez által megváltozott helyzetet akarta kikémlelni. Csaroday bízik Laurában, ez ő benne, ő és vele társa Olgában. Az győz, kinek bizalma nem csalatik meg , de nem fog-e Laura a döntő pillanatban befolyást gyakorolni a nyomorékra, vagy észrevéve terveiket, egymaga, vagy Csarodyval egyesülve valami pokoli tervet kigondolni s magát örökre eltemetve, Olga szivét összetörni. Mindenelőtt Laurát kellett mentül jobban megerősíteni bizalmában s erre minden legkisebb alkalmat felhasznált; igy pl. másnap délután átadta a távirati fogalmazványt, mely figyelem Laurát egészen meglepte, mert izgatottságában eszébe sem jutottak az ebből eredhető veszélyek. * Alig telt el egy pár nap, Csaroday megérkezett. Megjötte rögtön egy kis változást szült, így Laura megkérte Ráksayt, hogy ne mutasson semmi meghittebb viszonyt s legyen olyan, mint a társaság többi tagja, de kérte egyszersmind, hogy ne haragudjék e szükség parancsolta változásért s támogatását ne vonja meg terve kivételében. Mindezt Ráksay a legnagyobb készséggal megígérte. Géza és különösen Gyula meglepetve tapasztalta, hogy Olgához még annyira sem közeledhetik, mint előbb, s a társaság legnagyobb része Laurát is figyelmen kívül hagyva, mintha összebeszéltek volna, Olga körül csoportosult. Ez nem kis féltékenységet okozott. Ennek oka Ráksay volt, ki kitalálta kottyantani, hogy a nyomoréknak van vagy 2000 hold földje a javából és e mellett árva. Olgát nem nagyon örvendeztető meg Géza megjelenése, de nem is szomorkodott rajta, nem tett semmi hatást, már első nap kibeszélte magát ama kevés ismerősről, kiket otthon hagyott s már másnap nem volt miről beszélni s Géza sem tudott tárgyat találni s bármint erőködött, nem tudott a felszínen maradni, hanem elvegyült a többiek között s csupán az vigasztalta, hogy senkit sem látott első helyen. Olga és Laura között nem volt szó soha Gyuláról. A nyomorék nem hozta volna fel semmiért, bár ezért sokszor szemrehányást tett magának, de azért nem tudott e tárgyba belekezdeni . Laura is okosabbnak hitte e tárgyat nem erőszakolni, nehogy ezáltal elidegenítse magától. Laura talpa alatt égett a föld. A dolgok menetével sehogy sem volt megelégedve, itt van nyakán ez a Csaroday s a két szerelmes ügyetlenkedik és gyáva, itt erőszakolni kell a dolgot, mert különben ezek csakugyan abban az állapotban maradnak a jövő nyárig is. Csak azt a napot várta, midőn Olga eldobja az egyik mankót. Valahára megjött ez is. Géza nem volt megelégedve sehogysem s ő nem haladhatván semmire, folyton Laurát sürgette, hogy tegyen valamit, ez félig-meddig ígérte is, de másrészt kimutatta, hogy Olgánál csak ront az erőszakolás. Ráksay hallgatott, nem jött el még a tett ideje. Olga bár egyik mankót eldobta, de nem mert még maga megindulni, támaszra volt szükség s megvolt az az ártatlan kacérság, hogy rendesen akkor jött kedve sétálni, midőn Gyula közel volt s ha valamiből lehetett Gyula előnyét gyanítani a többi fölött, úgy ez volt az. (Folyt. köv.)