Fővárosi Lapok 1893. augusztus (210-240. szám)
1893-08-12 / 221. szám
»,WHV■MM MBB becses vázlatok láthatók. Beugnier a festéktáblák gyűjteményét a francia államnak hagyományozta. * Fiatal lekötök. Tegnap délután az Erzsébetváros külső részében feltűnést keltett két kisfiú, akik egy lóval házaltak. A gyermekek egy szép sötétpej lovat vezettek házról-házra s eladásra kínálták. Az egyik házban aztán a gazda alkudozni kezdett a gyerekekkel s egyik szolgáját ez alatt rendőrért küldte. A rendőr a gyermekeket, a lóval együtt, bevitte a VII. kerületi kapitánysághoz, ahol vallatóra fogták őket. Itt be is vallották, hogy a lóvásártéren, Tóth Sándor gazdától lopták el a lovat, amíg ő a ló mellől pár percre távozott. A fiatal löketek egyike Pintér István 8 éves, a másik Komtesz Kálmán 11 éves. * Három gyanús megbetegedés. Pozsony megyében — mint levelezőnk írja — az alispánhoz érkezett három kolerahír nem kevés ijedelmet okozott mindenfelé.Lencenti Benő dr. azonnal elutazott Misérdre, kiásatta a kolera nostras tünetei közt meghalt Barenstein János holttestét s megállapította, hogy ázsiai koleráról nem lehet szó. De azért a szükséges óvóintézkedéseket megtette. Mayer Jánosné ugyanitt szintén nem ázsiai kolerában betegedett meg. Hidegkuton, ahol egy serdülő leányka halt meg koleraszerű tünetek közt, az egész házat fertőtlenítették. * Rövid hírek: Hubert Fülöp dr., főorvos, hosszabb külföldi tanulmányútra indult. — A Hunnia Magyar Bicycle Club vasárnap, f. hó 13-án kirándulást rendez Verőcére. Indulás reggel 6 órakor és d. u. 2 órakor az Octogonról. — Veszedelmes tartalmú dobozra akadt ma reggel Bozik János kocsis a keleti pályaudvarban. A perronon heverő dobozra »Pozsony II. dinamitgyár« jelzés volt írva s a kocsis a dobozt ott hagyva a legközelebbi rendőrhöz futott s elmondta neki, hogy mit talált. A rendőr a dobozt azonnal bevitte a pályaudvarban levő őrszobába, honnan ismét a főkapitányságra szállították. A kellő óvatossággal felnyitott dobozban 2 kilogramm dinamitot találtak. A vizsgálatot nyomban megindították. — Magyar fötanitó. Újra örvendetes iskola hirt kapunk pozsonyi levelezőnktől. A magyar iskolaigazgató mellé most már magyar fötanitót választott a róm. kath. iskolaszék. Horváth József, kit e kitüntetés ért, több jeles tankönyvet irt, 26 éve buzgón tanít s a Toldy-körben és Haladó-körben ő vezette az ingyenes magyar tanfolyamokat. — Félix lovászgyerek ma reggel egy fekete ménlovat járatott, miközben a ló megbokrosodott s oly erővel rohant egy gázlámpa oszlopának, hogy azonnal kimúlt, mig a lovász súlyos sérüléseket szenvedett. — Hadapródok felvétele. A honvédségi hadapródiskolában a felvételi vizsgálatok sorrendjét most állapították meg. A vizsgálatok szeptember 25-én kezdődnek s tartanak 28-áig bezárólag. A felvételre 92 növendék jelentkezett, s közülök egy-egy napon 23-an vizsgáznak. Elsősorban az alapítványi helyekre jelöltek kerülnek a vizsgáló bizottság elé, azután a kincstári fél, díjas, és fizető helyekre kijelölt növendékek. — Iskolai értesítés. A budapesti reform, főgimnáziumban (IX. ker. Lónyay utca 4/c szám) az 1893—94-dik iskolai évre a beiratások szeptember hó 1, 2,3 és 4-én d. e. 8 órától 12-ig lesznek. A javító- és magánvizsgák szeptember hó 2-án fogadtatnak el. A volt tanítványok augusztus hó 29-én jelentkezzenek, Ibsen Londonban. A harmadévi Ibsen-zajt csöndesség váltotta fel. A londoni színházbarátok klubja, melyet egyszerűen Ibsen-klubnak kellene nevezni, még létezik ugyan, az Amsterdamból bevándorlott Drein Jakab Tamás még valahogy összetartja a Szabad színpad (Independent Theatre Company) társulatát, harmad- és negyedrangú könyvkereskedők még újabb Ibsen-munkákat bocsátanak közre, de a londoni közönség ma már közönyösen viselkedik a nagy norvég iányában. A színházidény július utolsó napjával véget ért s október vagy december előtt aligha kerül sorra újdonság valamelyik londoni színpadon. Minő része volt Ibsennek az 1892/93-iki színpadi eseményekben ? A felelet ez: a Népgyűlölő-nek egy előadását a Haymarketben kivéve — amikor Beerbohm Tree igazgató ragyogtatta fényes színészi tehetségét — a Szabad színpadon kívül egyetlen londoni színház sem vett tudomást Ibsenről. Ibsen mindazáltal nem panaszkodhatik angol barátaira, kiknek sorában Archer William színikritikus hívta föl legelső a londoni közönség figyelmét Ibsenre. Lefordította a Nórát s egy tekintélyes folyóiratban cikksorozatot indított a Nora szerzője érdekében. Archer különben egy Irving Henrik, a Lyceum-nak vakul imádott igazgatója ellen intézett és oly kíméletlen, mint igazságos kritikával kezdte pályáját, rámutatva arra a képtelenségre, hogy a szerencsétlen testalkatú, járású és idegességű Irving Macbethet vagy Hamletet játsza. Hasonló erélyességgel lépett föl Archer ama drámaírók — Burnand, Byron és társai — ellen, kik egyeduralmukban a londoni színpadból már több mint egy negyedszázad óta Paprika Jancsit és a színészből elownt csinálnak. Elvakított honfitársainak bemutatott egy férfiút, ki, mint egykor Shakespeare, darabokat ír, nagy tartalommal, erős drámai lüktetéssel. Ez volt Ibsen bevezetése az angol színpadra. 1889-ben megtörtént a nagy esemény. Színre került a Nora, a címszerepben Janet Achurchcsel. A darab kétségtelenül mély hatást tett, ha financiális szempontból nem is ígért sokat az igazgatónak. Az érzékeny és fogékony szellemek nyomban megérezték, hogy Ibsen fölfordulását jelenti mindannak, ami eddig erkölcs és emberiség volt. Az egész napi és heti sajtó Ibsennel foglalkozott, Walter Besant, a híres regényíró pedig polemikus iratot adott ki, mintegy folytatást Nord-hoz, dramatizált alakban. Bemutatja Nora férjét, Helmer egykori bankigazgatót, évek múltán családja körében — irtózatos kép ! Helmer elzüllött korhely és a fia közönséges gonosztevő; a leánya, ki keze munkájával tartja fönn a nyomorult családot, szintén tönkre megy szüleinek bűnein. Mily máskép lett minden 1891 március 13-ika, a Kisértetek (Ghosts) premiereje után. A megbotránkozás általános vihara támadt, fölkorbácsolva még a leghiggadtabb bírálók szenvedélyét is, így a londoni szinikritika egyik legtekintélyesebb, ismert nyugodtságú képviselője, Clemens Scott ilyenformán írt a Daily Telegraph-kora, a Kísértetekről: drámai tehetetlenség, bohózatszerű komédia, utálatos aljasság, durva önzés, ízetlenség, unalmas fecsegés : ezek a tulajdonok jellemzik általában Ibsen drámáit, ami pedig a kísérteteket illeti, ez nyílt csatorna, utálatot gerjesztő, összefüggéstelen daganat, állatias, cinikus, rothadt, mérges, beteges, őrületes, bűzlő irodalmi hulla! Ibsen hívei csüggedetlenül hozták tovább is színre a nagy mester műveit, és egész 1892 júliusig, a parlamenti választásokig, Ibsen szolgáltatta a legdistinguáltabb beszédtárgyat Londonban. Azóta a nagy vihar csillapult: színpad és kritika a legutóbbi saisonban keveset foglalkozott a norvég költővel. De az orthodox színházi referensek tévesen vallják, hogy a Nora (A Doll’s House), Rosmersholm, Hedda Gabler, Kísértetek, A tenger asszonya, A népgyűlölő előadásai csupán múló napi események Angolország szellemi életében. Az angol forradalmi párt, mely politikában, művészetben, irodalomban, bölcsészetben hadat üzent minden eddiginek, Ibsenben szövetségesre talált és Nora, Avelingh asszony, dr. Hellvng és a fiatal Worle mondásait meg cselekményeit a szocialista propaganda szolgálatába helyezte. Az Ibsen mellett síkra szálló temérdekesség — heti és havi folyóiratokban — valamint Shaw Bernát könyve: Az ibsenismus lényege (The Quintessence of Ibsenism, 1891.) rendkívül érdekes és tanulságos módon tükrözi vissza ama kicsiny, de fölötte tevékeny és befolyásos körnek, a »Bábiusok«-nak, intim gondolatait és vágyait, mely körnek élén épen Shaw Bernát áll. Ibsen ugyanis kapóra jött a nőemancipáció szóvivőinek; a nőemancipáció kérdése Angolországban már egy évszázad óta nem tűnik le a napirendről. A Shelley és Wollestonecraft Mary, valamint a Lewes, a Goethe-biográfus, és George Elliot közti házasságok adtak alkalmat arra a mozgalomra, mely a házasság intézményét a mai alakjában mint szentségtelent és természetellenest kárhoztatja. Alig egy évvel Ibsen darabjának bemutatása előtt Mona Caird írónő egy színpadi munkájára egy egész sor cikk és hang »a közönség köréből« volt a visszhang. Megannyi a házasság thémáját vitatta: Is Manage a failure? A Nóra után mondták ki a döntő szót. Addig, míg az asszony a nőiségét, férje, gyermekei, a törvény, bárki — saját személyét kivéve — iránti kötelességeit lábbal nem tiporja, nem szabad. De a saját maga iránti tartozás nem tartozás, mert ott semmissé válik a tartozás, hol hitelező és adós egy személyben találkozik. A saját magunk iránti kötelességet úgy teljesítjük, ha akaratunkat teljesítjük , minden kötelesség korlátozása az akaratnak. Félre tehát a kötelességgel! A kötelesség elvetésében rejlik a nő szabadsága! Körülbelül így gondolkoznak a Fábiusok a nőemancipációról, s így Ibsen Nórája meg Avelingh asszonya. De Ibsen befolyása az angolok egy részének világnézetén kívül a lefoly saison drámai termésére is kiterjedt. Pinero, ki Jones Artur mellett ma az első helyet foglalja el Angolország dramatikusai közt, ez idén A második feleség (The second Mrs. Tanqueray) című darabjával a St. James Theatre igazgatóját abban az e helyütt ritka szerencsében részesítette, hogy a munka kétszáz előadást ért meg. Mr. Tanqueray boldogtalan volt első házasságában, mert hitvese, az erény és jámborság mintaképe, visszataszítóan, elviselhetetlenül hideg volt. A még mindég vidám özvegyember kárpótlást keres és szembeszállva a társadalommal s ennek előítéleteivel, egy több mint kétséges hirű nőt vezet oltár elé. Paula mesterfogásaival behálózta a jó özvegyet, hogy biztosítsa jövőjét; a becsületes ember szerelme és a szép családi élet befolyása azonban annyira megnemesíti, hogy a legjobb után van szerencséje kiérdemléséhez s a múlt feledtetéséhez. De abban a percben, melyben új életet kezd, megjelenik egy régi kedvese s megkéri mostohaleányának kezét. Ha könnyelmű asszony lenne, mint egykor, boldog tudatlanságban hagyhatná férjét és hallgatna; — a kérő esdekel, hogy ne szóljon. De hogy is mondja West Rebeka &Rosmer&holm-ban, midőn vágyainak céljához érve, Rosmersholm iránti tiszta szerelemből lemond szerelméről és a habokba veti magát ? »Hisz épen ez a sorsom tragikuma : most, hogy a lét minden boldogsága előttem fekszik, most megváltozott a szívem és saját múltam lép közém és boldogságom közé.« A második feleség, ép úgy mint West Rebeka, férjének mindent megvall és véget vet életének. ) K.L. — 1795 — Művészetek. Uj vígjáték a Zrínyi szerzőjétől. A drezdai udvari színház, Körner Tivadar születése napjának ez idei fordulóját nem a szokásos Zrinyielőadással ünnepli meg, hanem a szabadság dalnokának egy még kéziratban lévő vígjátéka első bemutatásával. Nyolcvan év múlt el Körner hősi halála óta és a német nemzet, mely Körnert nagyrabecsüli, most kedveltjének egy új, eddig ismeretlen munkáját kapja. De a meglepetés még fokozódni fog. Dr. Peschel, a drezdai Körner-múzeum alapítója és fáradhatatlan igazgatója, mostanában kiadta Körner naplóját és 1813-ból való csatadalait, köztük hat, még eddig nyomtatásban meg nem jelent poémáját. A költőre vonatkozó ereklyék ugyanabban a házban vannak egybegyűjtve, hol 1791. szeptember 23-án a költő megpillantotta a napvilágot. A kéziratok közt van még öt szekrénynyel kiadatlan munka, egyebek közt néhány színpadi mű. Cleant és Cephise a címe annak az apróságnak melyet szeptember 21-én a drezdai udvari színházban előadnak. A rimes alexandrinekben irt egyfölvonásos korántsem jelentékeny munka és nem fogja növelni Körner költő dicsőségét, de irodalmi érdekű már azért is, mert Körner legkorábbi alkotásaiból való, dr. Pechel szerint a költői freibergi tanulmányi idejéből. Körner 17 éves korában került a freibergi bányászakadémiára. 1808—1810 közt keletkezett a Cleant és Cephise, melyből a poéta játszi, friss humora árad. Cleant és Cephise— férj és feleség — féltékenykednek egymásra. A duzzogások és kölcsönös kipróbálgatások jelenetei érik egymást. Cleantnak kezébe kerül hitvese egyik barátnőjének levele, melyben az sajnálatát fejezi