Fővárosi Lapok, 1895. augusztus (32. évfolyam, 208-238. szám)

1895-08-29 / 236. szám

XX­XII. évfolyam. 236. szám. Csütörtök, 1895. augusztus 29. Fővárosi Lapok Egész évre 14 frt, félévre 7 frt, 10 évre 3 írt 50 kr., egy lóra 1 frt 20 kr. Megjelenik mindennap, hétfőn és ünnep után is. Egyes szám­ára: helyben 4 kr., vidéken 5 kr. Politikai és szépirodalmi napilap. Szerkesztőség: Perencziek-tere 4. szám. Kiadóhivatal: Perencziek-tere 3. szám. Athenaeum épülete. Előfizetések és hirdetések fölvételnek a kiadóhivatalban. Budapest jövője Budapest, aug. 28. (pk) Boldog az a nemzedék, mely az emberiség haladását a faggyú-gyertyától a villamosságig végig szemlélhette. S különö­sen boldog az a nemzedék, mely itt a magyar fővárosban szemlélhette a haladásnak ama valóban mesés eredményeit, melyek minden téren mutatkoztak különösen az utolsó negyedszázad alatt. Vidéken élő emberek, kik huzamosabb ideig nem voltak Budapesten, úgy járnak, mint az operette-mesében Rip van Winkle, a­ki nem ismert rá szülőföldjére. Mesébe illik az a haladás és az az átváltozás, mely székesfővárosunkat eddig fölemelte. De nem kevésbé ragyogó az a kép is, melyet Budapest jövendő fejlődése mutat. Büszke­séggel töltheti el az egész nemzetet, mert a főváros emelkedése nem partikuláris, hanem országos és nemzeti érdek. Francziaországot Páris vezeti, Angliát London tette nagygyá. Olaszország szétmállott volna Róma nélkül. Oroszországban Pétervá­­ron kivü­t csak a nyomor és a szolgaság van. S mióta a német egység megvan, az egész német nemzet óriási erőfeszítést tesz arra, hogy Berlinből mint birodalmi fővárosból igazi világvárost teremtsen. Nemzetek ereje s országok hatalma a fővárosokban fejeződik ki legjobban. Ez a fénysugarak góczpontja. A nemzeti vagyon kincstára. A tudományok fő műhelye. A magyar főváros emelkedése és hala­dása egyenlő a magyar nemzet emelkedésével és haladásával. Erőssé és magyarrá kell tennünk Budapestet s ezzel megerősítj­ük és me­gmagyar­osí­tjuk az országot. A vidék nem nézheti féltékenyen a főváros emelkedését, mert az eszközöket ez nem a vidéktől vonja el, sőt erejét a vidékre is sugározza. A kultúra, az irodalom, a művészetek s általában a műveltség és finom ízlés tekin­tetében vezérlő szerepe van a fővárosnak s az is csak természetes, ha a kereskedelem és az ipar is minden eszközével a fővárost emeli, mert a fővárosban találja föl saját emelkedé­sére is az eszközöket. Most a millennium óriási módon fogja emelni Budapestet. A kiállítás csak időleges haszonnal fog járni, de a millennium alkal­mával készülő maradandó alkotások, az új hidak, a millennáris szobormű és szépművé­szeti múzeum stb. örök nevezetességei marad­nak fővárosunknak. De nem is szabad egyetlen alkalmat sem elmulasztani, melyet fölhasználhatunk Budapest emelésére és gazdagítására. Különö­sen ügyelni kell tehát minden kérdésre, mely a főváros építkezésére és szabályozására vo­natkozik. Itt ha valamit elmulasztunk, vagy elhibázunk, az örökre helyrehozhatatlan marad. A legközelebbi napokban ismét előke­rül egy ilyen kérdés, a­melynek helyes meg­oldásától Budapest jövendő fejlődése függ. A közmunkatanács ugyanis most fog az új országház környékének szabályozásában hatá­rozni. Első pillanatra a nagy­közönség előtt igen jelentéktelen kérdésnek tűnik ez föl, de a­kik a világvárosok fejlődési feltételeit meg­figyelték, azok tudják, hogy minden világ­városnak van legalább egy két olyan köz­pontja, tere vagy utczája, mely az ember­forgalom góczpontja, mint Velenczében a Piazza S. Marco, Párisban a Place de l'Opera, Place de la Concorde, a Champs Elysée, Ber­linben az Unter den Linden, Rómában a Corso s a Monte Pincio, Nápolyban a Via di Roma stb. Nálunk az And­rássy-után kivíit a kis­­Hanglia akarna ilyen világ­központ lenni! Az új országház előtti tér predestinálva van arra, hogy Budapest világvárosi jellegét emelje; azért fontos dolog, hogy a közmunka­tanács mit határoz a szabályozás dolgában. Nézetünk szerint csak­is monumentális és művészi tekintetben is értékes épületekkel szabad beszegezni az országház előtti teret. Ha a közmunkatanács előre elkészítteti a nagyszabású terveket s megszorítja a privát spekulácziót a művészet korlátaival, akkor Budapest egész jövendőjére kiható nagy alkotást teremt. ■a—■————^—— A „FŐVÁROSI LAPOK“ TÁRCZÁJA. ■­­ ■ ■ ■ ■ " — Turul házassága. — A „Fővárosi Lapok* eredeti tárczája. — Irta: Körösi László. Az esküvője után tizennegyed napra tudtuk meg, hogy kilépett a gárdánkból, melynek büszke­sége volt és megnősült, a mit mindig kárhoztatott. Nem tudtuk, hogy mit csináljunk. A házas­ság elvégre is nem tréfa, Ízetlenség volna tehát a meglepetést életekkel megtorolni, de a kellő komolyság stílusát sem találtuk meg, mert tudós barátunk nevetségesen kifigurázta czimboraságun­­kat a nagy fortélylyal szőtt meglepetés által. Ez a bizalmatlanság nem­ esett egészen az ínyünkre, mert eddig minden örömünk és bánatunk közös préda volt. Beleláttunk egymás szívébe és zsebébe, sőt évtizedekre előreszárnyaló terveinket is őszintén közöltük egymással. Rendkívüli összejövetelt tartottunk a hűvös nyári kert törzsasztalánál és abban állapodtunk meg, hogy szívesen iszunk ugyan a hiányzó ősi asztaltárs egészségére, de azért nem vesszük hiva­talosan tudomásul az ő egész házassági misz­tériumát. Kiosztottuk azonban a szerepeket, hogy min­den irányban kipuhatoljuk­­a sejtelmes történet részleteit s épen azért három napra felfüggesztet­tük rendes üléseinket. Három nap múlva készen voltak a jelentések. Egy fényes titkos rendőri tehetségű fiatal piktor kezdte utánjárása eredményeit felsorolni: — Hát először szó sincs régebbi ismeretség­ről, ősi ígéretről, vagy lovagias kötelességről. A mi Turul barátunk másodszori találkozás után már nyilatkozott. Másodszor szó sincsen vagyonról, mert néhai asztaltársunk egészen szegény leánykát vett feleségül. Megszólalt az asztal államférfia, a­ki már ötször volt képviselőjelölt, hanem azért még mindig maradtak új programmeszméi. — Az egyik nyitrai választó­kerületemből nősült. Elvette egy kis bérlő leányát, a­ki még sohase látta a fővárost. Hátha a jövő választáskor már ellenfelek leszünk! Mert nem egészen lehetet­len, hogy Turul politikai háttérrel nősült. Szóhoz jutott azután a társaság nagy felta­lálója, a­ki óriási eszméihez még mindig keresi a megfelelő uzsorást. — Nekem sokkal több mondani­valóm van. Tegnap találkoztam Turulékkal. Az újdonsült asz­­szonyka elég csinos, de talán egy kicsit unalmas, mert Turul gondolataiba mélyedve sétált vele karonfogva. Ismeritek ezt a kedély állapotát s igy természetesnek találhatjátok, hogy nemcsak a feleségét nem látta, hanem engem sem vett észre. Tisztában voltunk legalább nagyjában a ti­tokkal. Tehát pillanatnyi fellobbanásról van szó, a­mi a fiatal tudóst teljesen meghasonlásba hozta elveivel és egykori czimboráival. Megint koczczintottunk az egészségére, mert szerettük, de ismét elhatároztuk, hogy azért mégis csak semlegesek maradunk s nem veszszük tudo­másul a különös meglepetést. Megállapodtunk abban is, hogy székhelyét nem adjuk oda másnak, a poharát mindennap a helyére állítjuk s kivárjuk, mig egyszerre csak visszatér. Mert Turul inkább lehetne rablógyilkos, mint renegát. A­ki a világtörténet legnagyobb jel­lemeivel foglalkozott folytonosan, az nem lehet gyönge karakter. Nemsokára megint összekerültünk. Hűvös permete hullott, alig volt más a külvárosi kertben mint a mi társaságunk. A nők az urakkal beme­nekültek a terembe. Mi csak kitartottunk az eresz alatt, sőt nagyon jól esett, hogy valahára egészen magunkra maradhatunk. Egyszerre csak fölemelkedik a társaság állam­férfia és méltóságos léptekkel a bokrok felé tart. A bokrok közt egy töredelmes ábrázatú fiatal em­ber settenkedett, a­kinek nem volt elég bátorsága bejönni, de lelke sem a távozásra, mikor minket meglátott. Persze, hogy a bűnbánó Turul volt. Azonnal eléje siettünk mindnyájan. Örömmel veregettük a vállát, sugárzó szemekkel szorongattuk a kezét. A jó Turul azonnal tisztában volt velünk s összecsukta az esernyőjét. Társaságunk legifjabb tagja, a farsangi dia­dalok egyik ismert hőse, rögtön lovagiaskodni kezdett: — Behozhatod ám bátran a kedves felesé­gedet, mert rajtunk kívül nincs itt senki. Turul válasz nélkül asztalunkhoz jött s régi helyére ült. Első dolga volt, hogy kezébe vette a poharát és öntött a közös borból. Azután, mintha vizsgálati fogságból bocsátották volna szabadon. Tanulmányát: Budapest, aug. 28. A Magyar Mérnök és Építészegy­­let, a magyar műszaki testületnek ez az előkelő és tekintélyes képviselője azon fölül, hogy érint­kezésre kellemes központot nyújt a magyar tech­nikusoknak, képviseli érdekeiket hathatósan és értékes tevékenységet fejt ki a műszaki tudomá­nyoknak előmozdítása körül, ide­s­tova másfél év­tizede évenként nagyobb szabású utazást szokott rendezni, ilyenkor ügyesen egybekapcsolva a hasz-

Next