Fővárosi Lapok, 1895. augusztus (32. évfolyam, 208-238. szám)
1895-08-29 / 236. szám
XXXII. évfolyam. 236. szám. Csütörtök, 1895. augusztus 29. Fővárosi Lapok Egész évre 14 frt, félévre 7 frt, 10 évre 3 írt 50 kr., egy lóra 1 frt 20 kr. Megjelenik mindennap, hétfőn és ünnep után is. Egyes számára: helyben 4 kr., vidéken 5 kr. Politikai és szépirodalmi napilap. Szerkesztőség: Perencziek-tere 4. szám. Kiadóhivatal: Perencziek-tere 3. szám. Athenaeum épülete. Előfizetések és hirdetések fölvételnek a kiadóhivatalban. Budapest jövője Budapest, aug. 28. (pk) Boldog az a nemzedék, mely az emberiség haladását a faggyú-gyertyától a villamosságig végig szemlélhette. S különösen boldog az a nemzedék, mely itt a magyar fővárosban szemlélhette a haladásnak ama valóban mesés eredményeit, melyek minden téren mutatkoztak különösen az utolsó negyedszázad alatt. Vidéken élő emberek, kik huzamosabb ideig nem voltak Budapesten, úgy járnak, mint az operette-mesében Rip van Winkle, aki nem ismert rá szülőföldjére. Mesébe illik az a haladás és az az átváltozás, mely székesfővárosunkat eddig fölemelte. De nem kevésbé ragyogó az a kép is, melyet Budapest jövendő fejlődése mutat. Büszkeséggel töltheti el az egész nemzetet, mert a főváros emelkedése nem partikuláris, hanem országos és nemzeti érdek. Francziaországot Páris vezeti, Angliát London tette nagygyá. Olaszország szétmállott volna Róma nélkül. Oroszországban Péterváron kivüt csak a nyomor és a szolgaság van. S mióta a német egység megvan, az egész német nemzet óriási erőfeszítést tesz arra, hogy Berlinből mint birodalmi fővárosból igazi világvárost teremtsen. Nemzetek ereje s országok hatalma a fővárosokban fejeződik ki legjobban. Ez a fénysugarak góczpontja. A nemzeti vagyon kincstára. A tudományok fő műhelye. A magyar főváros emelkedése és haladása egyenlő a magyar nemzet emelkedésével és haladásával. Erőssé és magyarrá kell tennünk Budapestet s ezzel megerősítjük és megmagyarosítjuk az országot. A vidék nem nézheti féltékenyen a főváros emelkedését, mert az eszközöket ez nem a vidéktől vonja el, sőt erejét a vidékre is sugározza. A kultúra, az irodalom, a művészetek s általában a műveltség és finom ízlés tekintetében vezérlő szerepe van a fővárosnak s az is csak természetes, ha a kereskedelem és az ipar is minden eszközével a fővárost emeli, mert a fővárosban találja föl saját emelkedésére is az eszközöket. Most a millennium óriási módon fogja emelni Budapestet. A kiállítás csak időleges haszonnal fog járni, de a millennium alkalmával készülő maradandó alkotások, az új hidak, a millennáris szobormű és szépművészeti múzeum stb. örök nevezetességei maradnak fővárosunknak. De nem is szabad egyetlen alkalmat sem elmulasztani, melyet fölhasználhatunk Budapest emelésére és gazdagítására. Különösen ügyelni kell tehát minden kérdésre, mely a főváros építkezésére és szabályozására vonatkozik. Itt ha valamit elmulasztunk, vagy elhibázunk, az örökre helyrehozhatatlan marad. A legközelebbi napokban ismét előkerül egy ilyen kérdés, amelynek helyes megoldásától Budapest jövendő fejlődése függ. A közmunkatanács ugyanis most fog az új országház környékének szabályozásában határozni. Első pillanatra a nagyközönség előtt igen jelentéktelen kérdésnek tűnik ez föl, de akik a világvárosok fejlődési feltételeit megfigyelték, azok tudják, hogy minden világvárosnak van legalább egy két olyan központja, tere vagy utczája, mely az emberforgalom góczpontja, mint Velenczében a Piazza S. Marco, Párisban a Place de l'Opera, Place de la Concorde, a Champs Elysée, Berlinben az Unter den Linden, Rómában a Corso s a Monte Pincio, Nápolyban a Via di Roma stb. Nálunk az Andrássy-után kivíit a kisHanglia akarna ilyen világközpont lenni! Az új országház előtti tér predestinálva van arra, hogy Budapest világvárosi jellegét emelje; azért fontos dolog, hogy a közmunkatanács mit határoz a szabályozás dolgában. Nézetünk szerint csakis monumentális és művészi tekintetben is értékes épületekkel szabad beszegezni az országház előtti teret. Ha a közmunkatanács előre elkészítteti a nagyszabású terveket s megszorítja a privát spekulácziót a művészet korlátaival, akkor Budapest egész jövendőjére kiható nagy alkotást teremt. ■a—■————^—— A „FŐVÁROSI LAPOK“ TÁRCZÁJA. ■ ■ ■ ■ ■ " — Turul házassága. — A „Fővárosi Lapok* eredeti tárczája. — Irta: Körösi László. Az esküvője után tizennegyed napra tudtuk meg, hogy kilépett a gárdánkból, melynek büszkesége volt és megnősült, a mit mindig kárhoztatott. Nem tudtuk, hogy mit csináljunk. A házasság elvégre is nem tréfa, Ízetlenség volna tehát a meglepetést életekkel megtorolni, de a kellő komolyság stílusát sem találtuk meg, mert tudós barátunk nevetségesen kifigurázta czimboraságunkat a nagy fortélylyal szőtt meglepetés által. Ez a bizalmatlanság nem esett egészen az ínyünkre, mert eddig minden örömünk és bánatunk közös préda volt. Beleláttunk egymás szívébe és zsebébe, sőt évtizedekre előreszárnyaló terveinket is őszintén közöltük egymással. Rendkívüli összejövetelt tartottunk a hűvös nyári kert törzsasztalánál és abban állapodtunk meg, hogy szívesen iszunk ugyan a hiányzó ősi asztaltárs egészségére, de azért nem vesszük hivatalosan tudomásul az ő egész házassági misztériumát. Kiosztottuk azonban a szerepeket, hogy minden irányban kipuhatoljuka sejtelmes történet részleteit s épen azért három napra felfüggesztettük rendes üléseinket. Három nap múlva készen voltak a jelentések. Egy fényes titkos rendőri tehetségű fiatal piktor kezdte utánjárása eredményeit felsorolni: — Hát először szó sincs régebbi ismeretségről, ősi ígéretről, vagy lovagias kötelességről. A mi Turul barátunk másodszori találkozás után már nyilatkozott. Másodszor szó sincsen vagyonról, mert néhai asztaltársunk egészen szegény leánykát vett feleségül. Megszólalt az asztal államférfia, aki már ötször volt képviselőjelölt, hanem azért még mindig maradtak új programmeszméi. — Az egyik nyitrai választókerületemből nősült. Elvette egy kis bérlő leányát, aki még sohase látta a fővárost. Hátha a jövő választáskor már ellenfelek leszünk! Mert nem egészen lehetetlen, hogy Turul politikai háttérrel nősült. Szóhoz jutott azután a társaság nagy feltalálója, aki óriási eszméihez még mindig keresi a megfelelő uzsorást. — Nekem sokkal több mondanivalóm van. Tegnap találkoztam Turulékkal. Az újdonsült aszszonyka elég csinos, de talán egy kicsit unalmas, mert Turul gondolataiba mélyedve sétált vele karonfogva. Ismeritek ezt a kedély állapotát s igy természetesnek találhatjátok, hogy nemcsak a feleségét nem látta, hanem engem sem vett észre. Tisztában voltunk legalább nagyjában a titokkal. Tehát pillanatnyi fellobbanásról van szó, ami a fiatal tudóst teljesen meghasonlásba hozta elveivel és egykori czimboráival. Megint koczczintottunk az egészségére, mert szerettük, de ismét elhatároztuk, hogy azért mégis csak semlegesek maradunk s nem veszszük tudomásul a különös meglepetést. Megállapodtunk abban is, hogy székhelyét nem adjuk oda másnak, a poharát mindennap a helyére állítjuk s kivárjuk, mig egyszerre csak visszatér. Mert Turul inkább lehetne rablógyilkos, mint renegát. Aki a világtörténet legnagyobb jellemeivel foglalkozott folytonosan, az nem lehet gyönge karakter. Nemsokára megint összekerültünk. Hűvös permete hullott, alig volt más a külvárosi kertben mint a mi társaságunk. A nők az urakkal bemenekültek a terembe. Mi csak kitartottunk az eresz alatt, sőt nagyon jól esett, hogy valahára egészen magunkra maradhatunk. Egyszerre csak fölemelkedik a társaság államférfia és méltóságos léptekkel a bokrok felé tart. A bokrok közt egy töredelmes ábrázatú fiatal ember settenkedett, akinek nem volt elég bátorsága bejönni, de lelke sem a távozásra, mikor minket meglátott. Persze, hogy a bűnbánó Turul volt. Azonnal eléje siettünk mindnyájan. Örömmel veregettük a vállát, sugárzó szemekkel szorongattuk a kezét. A jó Turul azonnal tisztában volt velünk s összecsukta az esernyőjét. Társaságunk legifjabb tagja, a farsangi diadalok egyik ismert hőse, rögtön lovagiaskodni kezdett: — Behozhatod ám bátran a kedves feleségedet, mert rajtunk kívül nincs itt senki. Turul válasz nélkül asztalunkhoz jött s régi helyére ült. Első dolga volt, hogy kezébe vette a poharát és öntött a közös borból. Azután, mintha vizsgálati fogságból bocsátották volna szabadon. Tanulmányát: Budapest, aug. 28. A Magyar Mérnök és Építészegylet, a magyar műszaki testületnek ez az előkelő és tekintélyes képviselője azon fölül, hogy érintkezésre kellemes központot nyújt a magyar technikusoknak, képviseli érdekeiket hathatósan és értékes tevékenységet fejt ki a műszaki tudományoknak előmozdítása körül, idestova másfél évtizede évenként nagyobb szabású utazást szokott rendezni, ilyenkor ügyesen egybekapcsolva a hasz-