Friss Hirek, 1921. május (5. évfolyam, 98-120. szám)

1921-05-04 / 100. szám

Hidxaeró­fásArhdly, 1921. V. évfolyama 1©#. Szerda, május 1. PC&CHBTl.fiN POKslTK­KAI LAPILAP ára: Szerkesztőség, kiadóhivatal és könyvnyomda­­ Előfizetési ára negyedévre 110 korona, fél- Am: 1H cílfill 1 Haraaszóvásárhely, Szent Antal-uros 7. szám c 86 Ą 8781 832 évre — korona IK fill In UUllIS. Telefon izé® 22. I HA.HA3BAS ISTVÁN Megjelenik mindennap kora délután IlHUtflIU. Nézem, nézem a tárgyaló teremben a terrorista legényeket és társaikat. S ha egy álló esz­tendeig nézem is őket, nem tudom megmagyarázni ma­gamnak , hogyan lehettek ezek ma két éve akkora le­gények, olyan nagy hata­lom? Sem teste, sem lelke, sem erkölcse nem predesz­tinálta egyiket sem arra, hogy egy fél ország urai le­gyenek. A legtöbbje fejlet­len testű, degenerált alak. Keskeny, nyomott homlok, amely mögött nem sok agy­velő rejtőzhet. Azon a szo­morú emlékezetű vasárna­pon végig néztem „terrorista testvéreink“ csapatját, amint a vasút melletti dicső fegy­vertény után a Kállay­ utcán végig csörtettek. Akkor vé­gezték ki a makóiakat. Valóban félelmetes alakok voltak. Nem azért, mert még a fülükön is egy-egy roham­­kés lógott. Az arcuk volt ijesztő. Kövérre hízott ké­pükből véres aláfutásokkal dülledt ki a szemük, a Zsarkó Imre kapujában egyik "test­vér" éppen akkor billentett fel egy oldalszalonnát a ko­­csiderékba, amikor a bevo­nuló csapat elhaladt a kapu előtt. Természetesen a jár­dán. A szalonna láttára min­­deniknek szélesre nyílt a szája, amint vigyorogva néz­ték a sok jó költséget, amit egyik vezető testvér, „Eszme elvtárs“ szerint, „jogosan vettek el a burzsujtól.“ Aki azt hinné, hogy a „ter­rorista testvéreink“- ben meg­tört embereket lát — igen csalódik. Hála az állami kosztnak, szép kövérre van­nak hízva. Egynémelyiknek olyan gondosan kezelt fri­zurája van, hogy megirigyel­­ hetné sok bálba készülő ga­vallér, n­ és a­hogy beszélnek és néznek, az egy egész külön tanulmányt érdemel. A tanuk szerény beszéde és föllépése mellett valóságos világfiak, akikről csak úgy sugárzik le a magas önér­zet. Soha se hittem volna, hogy ilyen „magyar“ em­berek is lehetnek. Ezek va­lóban „világ­polgárok!“ — Lenin atya büszke lehet rájuk! . . . A terroristák bű­npörének tárgyalása 1. nap Lampel: Kihallgatás után bevitték egy cellába. Elnök: Hány óra lehetett akkor ? Lampel: Félkettő lehetett, pár óra múlva felvezettek egy másik szobába. Két fiatal ember és egy idősebb ült az asztalnál. Kérdezték, mi a vagyo­nőre? Durván beszéltek velem. Legaz­­embereztek. Majd megtanítalak té­ged, gazember, így szólt revol­vert fogva rám. Elnök: A másik ember kérdezett e valamit? Lampel: Nem. Elnök: Mi történt azután? Lampel: Félreállítottak. Itt volt a két Weisz is. Elnök: A pénzét elvették? Lampel: Igen. Elnök: Ön után ki került sorra ? Lampel: A fiatal Weisz. Elnök: Mit kérdeztek Weisztől ? Lampel: A fiatal terrorista azt mondta, hogy lázítottem és a fiatal Weisz őt m­eg akarta vesztegetni 2000 koronával. Elnök: Ki itélte 15 évi fegyházra Weiszt ? Lampel: A fatal terrorista. Elnök dr Sebest­yenhez: Álljon föl. Ez az? Lampel: Nem. Elnök­: Mi történt tovább? Lampel: Az öreg Weisz térdreesve kérte, ne végezzék ki fiát. Elnök: Hogy végződött a tárgyalás? Lámpár: Kimondták az ítéletet. Azután levitték egy cellába, ahol a két Weisz és Toffier már ott voltak. Elnök: Később fölhozták Önöket? Lampel: Igen. Elnök: Mi történt azután? Lampel: Körülfogva kihoztak a cellából. (Megnézi a terroristákat. Nem ismeri fel egyiket se.) Az állo­máson beraktak egy kocsiba, ahol már voltak makói túszok, mintegy 30—35 en. Weiszékat 3 ad osztályú kocsiba tették. A kocsiban találkoz­tam Návayval. 4—5 óra közt elin­dultunk Vásárhelyről. Elnök: Hallott­ valamit arról, hogy már voltak a gyilkosságok? Lampel: Igen, mutatták a terro­rist­a rónairól, hogy ott vannak már a makóiak a vasúti töltés olda­lán. (Felismer egy öregebb rendű vörösért.) Dr Sebestyést nem ismeri. Elnök: Útközben hallott töréseket? Lampel: Szegvár körül hallottam lövéseket. Szentesen egy fiatalember kereste a vásárhelyi túszokat, az mondta, hogy sajnálattal kell mon­danom, hogy a két Weisat útközben ki kellett végezni, mert meg akartak szökni. Elnök: Mi történt a szentesi állo­máson, irta e össze valaki a túszokat? Lampel: Nem. Elnök: Kiket helyeztek az állo­máson szabadlábra? Lampel: Két makóit, egyik szép berna férfi volt. Elnök: Kiket hoztak Szentesen a vonatra ? Lampel: Nagy Sándor alispánt és Csúcs Jánost. Kiss Béla az elöttünk velő kocsiban volt. Elnök: Mi történt a Náv­yakkal ? Lampel: Térd ígérő dudra volt a kocsiban. Évi is, Návay is ezt kitaka­rítottuk. Elnök : Návayval nem beszélt sem­mit? Lampel: Nem. Elnök : Csongrádnál hosszabb ideig álltak? Lampel: Nem. Nyílt pályán több­ször megálltunk, segélykiáltást nem hallottam. Elnök: Mi történt Félegyházán ? Lampel: Először is Kiss Bélát vit­ték el. Hátrafelé vitték, de ezt nem állítom bizonyosan. Elnök: Visszajött még Kiss Béla ? Lampel: Igen, egy negyedóra múlva. Azután negyed vagy félóra múlva is­mét kihívták. Elnök: Mi történt a Návayékkal ? Lampel: Elsőbb kihívták Návay Ivánt. Ez visszajött. Aztán kihívták Návay Lajost, ő is visszajött. Negyed­óra után mindkét Návayt elvitték. Ezután hallottuk a lövéseket. Kinök: Történt e még valami ?Az ügyvédről nem­ tud valamit ? Limpel: De igen. Espersitről és Dózsáról hallottam és láttam is őket. Elnök: Látott a nőt fölszállni Vá­sárhelyen ? Lampel: Nem láttam, Szentesen sem. Elnök: Bpastig történte valami? Lampel: Semmi különös. Elnök : Bpesten hová vitték ? Lampel: A Battyányi palotába, a Markó u. fogházba. Innen a Margit­­körúti fogházba vittek. Elnök : Mikor szabadult meg ? Lampel: Május 8 án. Elnök: Komolyan féltette életét ? Lampel: Igen. Elnök : Kiván-e kártérítést ? Lampel: Nem. Biró: Ugyanaz a három férfi vett részt a vásárhelyi tárgyaláson? . Lampel: Igen. Biró: Sebestyén ön beismerte, hogy Vásárhelyen tártjait. Sebestyén: Én csak 3 ítéletet hoztam. Azután az ügyész tesz kérdéseket Lampelhez, aki ismétli előbbi val­lomását. Tanúi vallomására megesketik. Elnök 5 perc szünetet rendel el. Szünet után a törvényszék Kokovay János föld­birtokost hallgatta ki. Elnök: 1919 április 26. és 27. napján vittek-e f el valamit a vörös katonák Öntől? Kokovay: Igen. 26 án, vagy 27-én délután, úgy félhárom óra táján, vö­rös katonák jöttek lakásomra s azt kérdezték tőlem, hogy van e lovam, van-e kocsim. Azt feleltem, hogy van. Erre a katonák az istállóba mentek és onnan három tehenet vittek el. Elnök: Hoztak-e a katonák írás­beli parancsot arra nézve, hogy Ön­től valamit ellhessenek ? Kokovay: Nem hoztak. Elnök: Hát miért engedte, hogy jószágait elvigyék? Talán meg volt félemlítve a fegyveres fellépés által? Kokovay: Igen. Elnök: Meg tudná-e mutatni a vádlottak közül, aki Önnél járt? Kokovay: (szemeit végigjáratja a vádlottak arcán s azután): Nem. Elnök még megkérdezi a tanútól, hogy mennyire becsüli a kárt, amely őt a tehenek elhajlása következtében érte. Kokovay azt feleli, hogy kb. 30 koronáért vásárolták az akkori időben a tehén kilogrammját. Kártérítést nem követel a tettesektől.­­Az elnök és ügyész a tanú meg­­esketését mellőzik. Havas Rózsa tanúvallomásában előadja, hogy reg­gel fél 7 órakor szuronyos katonák jöttek édesapjáért és elvitték őt a városházára, később a vasútra. Elnök: Hány katona jött édes­apjáért ? Havas Rózsa: Kettő. Elnök: Mit mondottak a katonák? Havas R.: Hogy van-e ezüstje, aranya és pénze? Mire édesapám azt felelte: nincs. Mikor megtudtuk, hogy édesapánk az állomáson van, kimentünk utána. A vasúton egy ud­varias magatartású férfi útbaigazított, hogy merre keressem édesapámat. Elnök: Megismerné itt a vádlottak között azt az udvarias embert? Havas Rózsa keresi, de nem is­meri fel a vádlottak közül. Elnök: És amikor édesapjával tar

Next