Független Magyarország, 1905. április (4. évfolyam, 1092-1120. szám)

1905-04-30 / 1120. szám

1905. április 30. JUCMJETTE» MAGYARORSZXO 4» Tannhauser — — — — — Gassi Wolfram — — — — — Bignto Walk­­er — — — — — Dalnoki Béni Biteroff — — — — — Kiss Dezső Reimar — — — — — Szendrőy Lajos Vénusz ■— — — — — Rotter Gizella Amabban a balletet C a m p i 11 i balletmeeter ta­nította be s Erkel Ferenc, ki már 1867-ben lel­kes híte lett Wagnernek, művészi lelkesedéssel nnitotta be az operát. Emebben Erkel Sándor vezényelte a zene­kart. Az első előadás szereplői közül mér csak négyen tagjai az Operaháznak: N­e­m, Dalnoki, Kiss és Szendrőy. A két főszerepet időrendes fölsorolással a követ­kezők énekelték : Erzsébetet — Ta­rolls Emma, Szigetiné, Oselio Gina, Schröder- Hanfstänger Mária, Baumann-Trilovné, V­andiola Mária, Rossini Adél, Krammer Teréz, Vasquezné Itália, D­i­ó­s­z­g­n­é Berta, Sedl­mayr Zsófia, Strasserné és Viola Lenke; Tannhausert — Gassi, Hajós, P­e­r­o 11­­, De Gradh, Weit­linger, B­r­o­n­­­i­k, Ernst (akit rekedtsége miatt a második felvonás­tól kezdve Bronlik helyettesített), R­i­t­te­r­t­­­h­a­u­s, S­c­h­a­f­f­e­n­b­e­r­g, L­a­r­i­z­z­a, War­­r­u­t­h B­u­r­r­an és Anthes. Tulajdonképen nálunk Tannhausernek Lohengiint meg kellett volna előzni sorrendben. Liszt Ferenc, Mosonyi Mihály és id. Ábrányi Kornél erősen kardos­kodtak mellette. De a párisi Tannhäuser bukás után (1861) még Wagner személyes megjelenése sem tudta Erkel Ferencet, a Nemzeti Színház akkori fő­­zeneigazgatóját az ügynek megnyerni. Erkel csak 1867. körül állt Wagner táborába, Dózsa György című dalművének megírása­ban. Bizony időbe került, míg az édeskés olasz zené­szek akkortájt lelkes barátai meg tudtak barátkozni az új stílussal. Mindenesetre érdekes világot vet az akkori zenei műveltségre, hogy a közönségnek kü­lön tudomására kellett adni, hogy a «Vénuszhoz intézett dal nem kuplé, hanem himnusz a bűnhöz.» A darabról előzetesen és utólag írt egy-egy tárcát Vadnay Károly, Ábrányi Kornél (Fővárosi Lapok) és Bertha Sándor (Pesti Napló). Bertha igen erős kri­tikája szerint: «Tannhauser egy lángeszű kezdemé­nyezőnek majd fönséges, majd gyerekes szerze­ménye». S báró Orczy mégis színre hozta, sőt dacára annak, hogy a második előadáson 12 bérelt pá­­holya üresen tátongott, már az első hónapban ötször tűzte ki előadásra Tannhausert.­­ "­ * Wagnernek talán egyetlen művében sem szerepelnek annyira a szem­ély­es élményei, mint Tannhauser­­ben. Mondhatnék, forduló­pontot jelent az nemcsak művészetében, ds individuális életében is, midőn a Rienzi-hatás diadalától ittasan a felületességek és külsőségek minden csábításának energikusan el­lenállott. Ha ezzel szemben a zajos párisi életet, avagy épen udvari zenekarigazgatói dí­­szek méltóságát tekintetbe vesszük, aatán Rienzi óriási sikerét, bátran mondhatjuk, hogy ideál­jához való kitartó ragaszkodás csodálatunkra méltó nála. S hogy az élet élvezetei utáni vágyakozás Wagnerben nem­ hiányzott, épen Tannhauser jelleme, szenvedélyes hevessége legjobban bizonyítják. A holnapi, századik előadás alkalmából nekünk is eszünkbe jutnak Liszt Ferenc szavai, ki Tannhauserről szólva igy szólt: «Láncoló szel­lem műve, ki hivatva van kettős koronát hordani, tűzből meg vasból, csodásan álmodva, ahogyan költők álmodhatnak csupán.» (*) A jövő színház! hét. Apró bemutató a Nemzeti Színházban, Bertram vandégjátékai az Operában, a Népszínháznak Budára való költözkö­dése, a berliniek vendégjátékainak folytatása és befejezése a Vígszínházban, Miss Mary Halton vendégfellépései a Magyar Színházban és újból «János vitén» F­e­d­á­k Sárival: ezek főbb mozza­natai a jövő színházi hétnek, amelynek részletes műsora itt következik: Az Operahé­z­ban holnap, vasárnap kerül századszor előadásra »Tannhäuser». Kedden kezdi meg vendégjátékait Bertram Tódor a «Bolygó hollandi-ba», második fellépése a «Faust»-ban lesz Mefisztó szerepében, jövő hétfőn pedig a «Paraszt­­becsület»-ben Alfiót és a «Bajazzók»-ban Toniot fogja énekelni. Csütörtökön «Lakmé»-t adják Yvonne de Treville vendégfelléptével. A Nemzeti Színház hétfőn és jövő vasárnap este — Alszeghy Irmával, Ó­d­r­y­­val és C­s­á­s­z­á­r­ral — «Az ember tragédiájá»-t hozza színre, kedden «A szökött katonái», szerdán az «Enyészet» előtt Dezső József «Egy szál mik­us» című egyfelvonásos színművét mutatja be D. Ligeti Juliskával P­a­u­l­a­y­n­é­ val, P­a­u­l­a­y Erzsivel és O d­r­y-val, csütörtökön «A boszorkány»-t adják elő, pénteken az «Erősek és gyengék»-et, szombaton a «Kitherankie herceg»-gel az egyfelvo­­násos újdonságot, vasárnap délután pedig a «Folt, amely tisztitl kerül előadásra. A Népszínház­ban holnap játszanak utoljára ebben a szezonban. «A betyár kendőjé»-t adják elő, amely után záporpróba lesz, szombaton már a budai arénában hozzák szinre «A sárga csikó»-t, vasárnap délután «A parasztkisasszony»-t, (mind a két darabot Bl­a­b­a Lujzával) és vasárnap este a «Boccaccó»-t. A V­i­g­s­z­­­a b­á­z­b­.nsorác, a németek további vendégjátékaiul ezek a darabok szerepelnek : hol­nap, vasárnap este a «Traumulus», hétfőn Haupt­mann Gerhart komédiája, «A prémes kabát» s ez után a «Becsületének orvosa», kedden «Nép­­görbölő», szerdán Hirschfeld György színműve, «Egymás mellett», csütörtökön «Bernd Róza», pén­teken pedig búcsúelőadásul: «Nóra». Szombaton és vasárnap este a «Kézrólkézre», vasárnap déután a «Diákélet» van repertoáron. A Király Szin­és­ó­b­a­n keddig bezárólag­­A dancigi hercegné*-tudják K­üry Klára vendég­játékával, szerdától minden este a «János vitéz«-t B­e­d­á­k Sárivál. A Magyar Színházban pénteken és szombaton a «tréfák»-ban vendégszerepel Miss Mary Halton, aki a jövő héten a «Szegény Jonathén» Mollyjárban és a «Sherry» Janójában is fellép. E hét többi napjain az «Ex lex»-et adják. (*) A takácsok, Hauptmann Gerbardnak az em­beri nyomorúságról szóló hatalmas drámáját ját­szották el a ma a Vígszínház berlini vendégei. A darabot a főváros közönsége három színházának előadásából ismeri és volt alkalma azt már más német művészektől is látni. De érdek­lődését ez csak fokozta és a darab mai előadására színültig zsúfolt ház gyűlt egybe. Az érdeklődést a Lessing-színház tagjainak játéka bőségesen meg­jutalmazta. Tele volt az melegséggel, szín­nel, egyszerűséggel, mindenekfölött pedig ha­talmas és megragadó erővel. Ezek a takácsok éltek, nyomoruk, szenvedésük szívünkbe kapott, szenvedélyes elkeseredésüket megértettük. A német művészet alakítása szinte megérzékítette a társa­dalmi rend roppant igazságtalanságait, az örvénye­ket, amelyek az élvező és dolgozó osztályokat egymástól elválasztják. A szereplők egész hosszú név­sorát ide kellene iktatnunk, hogy mindenkinek jut­tassunk a dicséretből, de érjük be vele, hogy ki­emeljük a hölgyek közül Schiff Elzát, Platt Johannát és Bertens Rózát, az urak sorából B­a­ss­e­r­m­a­n­n­t, P­a­u­l­i­t, F­o­r­e­s­te­t, S­t­i­e- t­e­r Kurtot és F­u­c­h­s­o­t. A mesteri összjáté­­kot és tökéletes rendezést is­­sleges felemlíteni­ Az előadás hatása a közönségre rendkívüli volt és különösen a rombolási jelenet után percekig tom­bolt a taps. Az előadást végignézte József Ágost főherceg és felesége Auguszta főhercegnő is. A krónikás hűség kedvéért idejegyezzük, hogy a fen­ségek a rombolási jelenet után nem tapsoltak.® (b. L) (*) A népszínház énekkarának jutalomjátéka. Derék szociális politika, hogy a Népszínház vezető­sége a színház névtelen és lelkismeretes katonáinak és he­gyeinek, a karszemélyzetnek engedte át a ma délutáni előadást: ha már babér nem jut a színpad páriáinak, legyen legalább jövedelemben részük. A Népszínház, valamint más színházak tagjai, továbbá cigányzenekarok készséggel kértek és vettek részt a kóristák és kóristanők jutalomjátékán, a «Tündérlak Magyarhonban» előadásán, és pedig a kép, hogy az ódon kis darab második felvonásába illesztett hangversenyen szerepeltek ének- vagy tánc­­számmal. Öröm volt persze nézni ennyi jó erő fel­vonulását és a viharos taps, amely a váratlanul be­ugrott Blaha Laza csupaszív énekét, Pálmai Ilka pompás knockabout-kupléját és táncát és Székely Irén kristálytiszta koloratúráját követte, egyaránt lelkesen zúzott D­éri Margit és Fe­r­e­nczy Károly kecses duettje, T. Harmath Ilona Niobe-keriyője, G. Kipolni Iván tánca, Kom­­­­ó­s­i Emma és Ledofszki Gizella magyar dalszámai, B­a­u­m­a­n­n Károly kacagtató kupléi és Ko­v­á­c­s Mihály meg Pázmán Ferenc tréfás kettőse nyomán. Szívesen szólt végül a té­t ház elismerése a magyar dalokat kísérő R­á­ez Laci és Farkas Pali zenekarainak is. Magában a darab előadásában nagy tetszés jutott B­l­a­h­a Lujzán kivel Szirma­i-nak, Szabó Antalnak és P­i­n­t­é­r­nek. (*) Színészeti akadémia. Két heti pihenés után ma ismét felvonultak az Uránia Színház színpadára a színészeti akadémia növendékei s eljátszották Sardou «Az idegesek» című vígjátékát, mint utol­sóját azoknak az előadásoknak, amelyben a máso­dik évet végzett növendékek is részt vettek. Mielőtt tehát ez előadásra rátérnénk, nem mu­laszthatjuk el az elmúlt év vizsgálati előadá­saira visszatekintve, annak konstatálását, hogy az iskola vezetői, isten tudja miféle befolyás alatt, némely növendéket a többiek rovására valósággal favorizáltak, így aztán a növendékek között van sok olyan, nem is a tehetségesebbje, aki minden vizsgálati előadáson játszott, de van olyan is, aki egyáltalában nem jutott szóhoz. Ez pedig az iskola részéről akár szándékos rosszakaratból történt, akár tehetetlenségből, a legnagyobb igazságtalanság. Ezek kénytelen elmondása után rátérhetünk a mai előadásra, s szólunk első­sorban Hajdú Józsefről, aki nagy színészi kvalitásaival lelket emelt az előadásba. Marteau-t játszotta az igazi színjátszás, minden hatásának teljes ismeretével, igen nagy hatással. Mellette a többiek kissé jelen­téktelennek tetszettek, de azért mégis megérdemli a dicsére­tét G­e­d­ő Gusztáv, aki minden előadásban játszott, továbbá Thuránszky Lucián, B­o­­donyi Béla, a lányok közül elsőnek Gergely Emma, azután Rózsák Gizella és P­a­p­p Etel. A közönség természetesen sokat tapsolt s C­s­i­fl­­­a­g Teréz tanárnőt különös ovációban részesítette. (*) A Népszínház átalakítása, A népszínházi bizottság ma délelőtt ülést tartott, Halmos János polgármester elnöklése mellett s ez alkalommal fel­­bomozták azokat a zárt ajánlatokat, a­melyek a bontó­munkákra, továbbá a bádogos, szobrász, kő­faragó, vas­beton, asztalos és lakatosmunkákra érkeztek. Az ajánlatokat, az összehasonlító számí­tások megtétele végett, kiadták a számvevőségnek. Legjobb kerti és gazdaságinNA g% «38VAi­B beszerzésére­­ » , ajánljaBeru­bás]len rr magssreskonettt, 18 BUDAPEST, «Háló vn-téz 9. Árjegyzék ingyen és bérmentés« Tudomány és irodalom. * A középiskola reformja. A Társadalomtudo­mányi Társaság tegnap folytatta a husvéti ünnepek miatt félbeszakított vitasorozatát a középiskolai reform kérdéséről. Az előadások sorozatát ezúttal dr. Schaffer Károly idegorvos, egyetemi tanár, nyitotta meg, aki kifejtette, hogy a középiskola mai szervezetében szem elől téveszti sajátos hivatását. A­helyett, hogy általános műveltséget nyújtana, szaktudósokat nevel. Különösen áll ez a klaszikus nyelvek oktatásáról. Jobb sorsra érdemes gyermekeket regbuktatnak azért, mert nincsenek eléggé beavatva az accusati­ve cum infinitive és az abnativus absolute misz­tériumaiba. A klaszikus nyelvek helyett inkább modern nyelveket kellene tanítani, a természettudo­mányokat pedig intenzívebb módon kellene oldatni. Egyúttal a testi nevelésre is nagyobb gond fordí­tandó, mert korunk idegessége nem üres frázis, de komoly valóság. Dr. Schuschny iskolaorvos pl. megállapította, hogy az V. kerületi reáliskola 200 tanulója közül 200 ideges gyermek van. A mi középiskoláink csak a tudomány követelményeire vannak tekintettel, a gyermekek idegéretét figyelmen kívül hagyják. Azt ajánlja, hogy az iskola a szel­lemi és testi kiképzést jobban tartsa összhangban és legyen figyelemmel az idegek ökonómiájára is. Dr. Schaffer nagy tetszéssel fogadott előadásával lezá­­ródtak az idegorvosok előadásai és az iskolaorvosok

Next