Függetlenség, 1881. február (2. évfolyam, 31-58. szám)
1881-02-01 / 31. szám
Budapest, 1881. — Második évfolyam. Szerkesztői iroda kiadó hivatal Budapest, IV. koronahs mentora S. is. Csak bérmentes leveleket fogadunk el. Kéziratokat nem küldünk vissza. ELŐFIZETÉSI ÁR : Vidékre postán küldve vagy Budapesten házhoz hordva. Egész évre........................................ifi frt Félévre.......................................... 8 frt Negyedévre.................................. 4 frt Eggy hóra............................... frt 40 kr. Egyes számára: 5 kr. r~n I ---------------- I .na te 31# szám. POLITIKAI, KÖZGAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI NAPILAP. Kedd, február 1. Szerkesztői Iroda és kiadóhivatal Budapest, IV. koronaherczeg-utna 3. sí Elfífizetési pénzek, hirdetések, nyiltterek a kiadóhivatalba czimzendők A lap czimét és az utczét pontosan megjelölni kézdik. E hirdetéseket és nyilttexaket árszabály szerint fölvesz a kiadóhivatal A kereskedők és az uj adók. (L. K.) A képviselőház harmadszori olvasásban is elfogadta az uj fogyasztási adókról szóló javaslatot; a főrendiház tárgyalásának eredménye és a harmadik faktor, a fejedelem szentesítése iránt nincs Senki, ki írótelk P.dió.h. A broiiról«*!TM / --- — ——---j---- ---T *- J vavonL lépésének idejétől tehát csak azon időket választ el, mennyit a híres 35. §. meghatalmazása alapján a kormány által kiadandó rendeletek elkészítése vesz igénybe. Három milliónyi új adó, nem is számítva a tetemes kezelési költséget, a kereskedelemre vetett oly teher, amely megérdemli figyelmünket akkor is, ha teljesen szabad kéz nem adatott volna a kormánynak, s ha elvi jelentősége nem volna is a dolognak. De e két utóbbi körülmény olyan, hogy azok teljes megvilágítására szükségkép törekednünk kell, hogy legalább ezek helyes felhasználása által a veszett fejszének nyele kerüljön, vagy, ha lehetséges, más oldalról teljesen kárpótoltassunk. Az új fogyasztási adó alá vetett tárgyak részint teljesen behozatali czikkek, részint olyanok, melyek be is hozatnak, de itthon is termeltetnek A törvény végrehajtásánál erre főkép gondot kellene fordítania a kormánynak. A tárgyak, melyek itthon is termeltetnek, nem okozhatnak fejtörést, mivel a termelési vagy gyártási hely még a legkönnyebben ellenőrizhető. De ugyan e tárgyak azon mennyisége, mely importáltatik, valamint különösen a kávé, mely egyedül behozatali czikk, hogyan fog megadóztatni és ellenőriztetni ? A kormány az ország határán bizonyára nem fog vámvonalat felállítani és ezzel, ennek elmulasztásával szabad útja van annak, hogy a külföldről behozott czikkek, elvonatván a megadóztatás alól, olcsóbbak lesznek, mint a honi termelés, szabad útja van annak, hogy ~ —“sj kereskedelem és ipar rovására a külföld és a külföldi gyarapodjék. A törvény megvan , azt végrehajtják. Kereskedőinknek tűrniök kell szépen, szó nélkül. Nincs joguk remonstrálni. A kormányt támogató , azt vakon követő, minden javaslatát föltétlenül megszavazó képviselőket a kereskedők többsége segített megválasztani. A kereskedők többsége eddig irtózott a szótól hogy: ellenzék. Most itt a törvény. Tanulják meg gyakorlatból, hogy az a párt, melyen oly szívóssággal függött, mennyire védi és őrzi épen az ő érdekeiket. Három millió forintot remél a kormány ez adónem jövedelméből a deficit födezésére fordíthatni. Hogy e három millió behajtása mibe kerül, az mellékes dolog; hogy e három millió jövedelem a kereskedelemnek mennyit árt, az bagatell; hogy a deficit problematikus kisebbítése talán háromszor, talán tízszer, talán százszor több kárt okoz a kereskedőknek, az már nem tartozik a kormányra. Pedig a lánczolatnak, ez csak az első szeme. Az étvágy evés közt jő meg. A czukor, kávé és sör után jön a többi fogyasztási czikk, a legelső falat kenyértől kezdve a legutolsó patkószögig, nem fognak megkímélni semmit, mi jövedelmet ígér, mert a Moloch éhes, a Molochnak ennivaló kell, az egyetlen mód pedig, mely által takarítást lehetne elérni, melyegymagában képes volna elenyésztetni deficzitünket, a hadsereg létszámának, szolgálati idejének leszállítása, ne nyúlj hozzám virág és inkább menjen tönkre az egész ország, inkább legyen összetörve minden, mi a polgárt fentartja, mintsem a zöld tollas urak kedvtelései csak a legkisebb mérvben is megszorittassanak. Valóban, sok a tanulni való ez uj törvényből. Kereskedőinken függ azonban, hogy akarnak-e tanulni. Kereskedőinknek kell megmutatni, akarják-e, hogy a tételük ellen mért csapás megszünjék-e, vagy pedig azt még több is kövesse. Most egyelőre csak három tárgy van, mely adó alá vonatott. A három tárgy után jön a többi, jönnie kell, mert a szükség, a kényszerhelyzet, karöltve a gyámoltalansággal kényszeríteni fogják a kormányt. Vajjon meg fogják-e épen a legjobban érdekeltek tanulni azt, hogy a dolgok e sorrendjének egyedül ők az okai? Gondolkoztak-e rajta, hogy e kormány támogatóit ők segítettek megválasztani és most, midőn a legjobban meg vannak ijedve a vállaikra rótt tehertől, most, ha az ellenzék erre figyelmezteti őket, épen e kormány támogatói kiáltják tele a levegőt, hogy az ellenzék korteskedik. Kereskedőinken a sor, hogy ezt elhigyjék és továbbra is bizalmukkal megtisztelve a „rendet megzavarni nem hagyó“ kormányt támogató képviselőket, azok által hagyják maguk alól rángatni a gyékényt. A kihívás megtörtént. Jobbkor a törvényt megalkotni, a fogyasztási adók új sorozatát megkezdeni nem lehetett. A magyar kereskedés megkapta az első csapást. A többi majd jő egymásután. Ám hidjék a kereskedelmi körök tovább is, hogy a Kormány velük jót akar. Mi nem hisszük, hogy ennyire közönyös, ennyire vak lehessen valaki saját érdekei iránt. Nem hisszük, hogy a kereskedők továbbra is kétségben maradhassanak az iránt, hogy nemcsak kormánypártiságuk nagyon rosszul lett jutalmazva, hanem hogy a lépcsőn, mely a tönkretétel felé visz, speciális lökést kaptak, hogy e lökések ismétlődni fognak. Ha azonban a közönyösség, a vakság már oly fokú, hogy e legújabb törvény sem képes őket abból felrázni, ha e legújabb törvény után is elhiszik azt, hogy e rendszer őket kíméli, akkor ne vegyék rossz néven, ha a tönk bekövetkeztével a gúnyos sors fülekbe kiáltja : Magad akartad! — jan. 31. A pénzügyminiszter a képviselőház mai ülésén csakugyan benyújtotta a pénzügyi közigazgatási bíráskodásról szóló törvényjavaslatot. A javaslatot főbb vonásaiban következőkben ismertetjük : A pénzügyi bíróság hatásköre kiterjed: I. adóügyekben 1. a törvényhatósági közigazgatási bizottságoknak mindazon határozataira, melyek : a) a földadó, házadó, I, II. és IV. osztályú keresetadó, az általános jövedelmi pótadó, a vadászati adó, a tőkekamat- és járadékadó s a hadmentességi díj mérvének megállapitása iránt; b) a fennálló törvények értelmében járó adómentességek iránt; c) az adó hibás kiszámítása, az adótárgy megszűnése vagy az ugyanazon adótárgy többszörös megadóztatása miatt járó adóleirás iránt; d) az 1876. XV. törvényczikk 49. §-ában említett elemi csapások által okozott károk rendkívüli eseteiben járó adóelengedések iránt; e) az 1876. XV. törvénycikk értelmében a közadók behajtásával megbízott törvényhatósági községi (város), vagy állami közegek által a zálogolás és árverés körül követett eljárás elleni panaszok iránt f) az adózókra az 1876 : XV. törvényezikk. 15., 40. és 77. §§-ai alapján kirovott pénzbírságok iránt; g) a községi (városi) és állami közegek ellen az 1876: XV. törvényezikk 47., 55. §§. 7. pontja — 68., 69. és 72. §§-ai értelmében megállapított kártérítési kötelezettség iránt hozattak; 2. az egyenes adófelszólamlási bizottságoknak azon határozataira, melyek a harmad osztályú keresetadó, a bányaadó és a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok és egyletek adója megállapitása iránt hozattak; II. illeték ügyekben: a kir. pénzügyigazgatóságoknak azon határozataira, melyek az illetékek mérvének megállapítása, vagy az illetékek kiszabásánál alapul vett adatok helyes, vagy nem helyes alkalmazása iránt hozattak; III. a felek és a pénzügyigazgatás közt fenforgó mindazon vitás kérdésekre, melyeket a pénzügyminiszter, mint adó- vagy illetékügyekre vonatkozókat, a pénzügyi közigazgatási biróság hatáskörébe rendeletileg utal. A biróság birói hatalmát a király nevében gyakorolja, s adó- és illetékügyi osztályból áll. A birák miniszteri tanácsosok vagy osztálytanácsosok, kir. táblai birák, továbbá az orsz. gazd. egyesület s a budapesti bér.- és iparkamara küldöttei. A bírósághoz intézendő jogorvoslatok fela sérelmes hatósági végzés kézhez vételétől számított 15 nap alatt kell benyújtani. A semmiségi panaszokra nézve végzés, a felebbezésekre nézve ítélet alakjában mondandó határozat, melyet mindkét esetben indokolni kell. A törvény hatálya Horvát-Szlavonországra is ki fog terjedni. A javaslatra még visszatérünk. A főrendiház folyó évi február hó 1-én 11 órakor ülést tart. Az országgyűlési szabadelvü párt ma eríi értekezletét Vizsolyi elnök megnyitván, elsősorban tárgyalás alá vétettek az igazságügyi bizottságnak a csődtörvényjavaslat 15—49, 64, 85—87, 92, 127, 210, 212 és 214. §§-ra nézve javasolt módosítványokra vonatkozó jelentése. Pauler miniszter tüzetesebben indokolta a bizottság megállapodásait s azok elfogadását hozta javaslatba. Az értekezlet az igazságügyi bizottság javaslatát elfogadja, azonban az ügyet nem tekinti pártkérdésnek. Ezután a mentelmi bizottság jelentései vétettek tárgyalás alá. Szalay Imre, Herman Ottó és Mocsáry Géza mentelmi ügyeikben Szlávy Oliviér előadó részletesen előadta a mentelmi bizottság tárgyalásai menetét s indokolta a bizottság javaslatát. Az értekezlet a bizottság javaslatát elfogadta, azzal a kijelentéssel azonban, hogy e tárgyat sem tekinti pártkérdésnek. Ezzel az értekezlet véget ért. A telekkönyvvezetők országos egyletének egy küldöttsége ma megkérte Dárday Sándor képviselőt, hogy egy kérvényt nyújtson a képviselőházhoz, melyben az egylet azért folyamodik a házhoz, hogy a telekkönyvvezetőknek állami szolgálatba léptük előtt a minicípiumoknál eltöltött szolgálati éveik nyugdíjazás esetén beszámíttassanak. Dárday szívesen megígérte a kérvény benyújtását, s a holnapi ülésben fogja az elnök bejelenteni a folyamodványt, melynek méltányos kívánsága idező helyen remélhetőleg figyelembe vétetik. A sajtó megrendszabályozása. A képviselőház előtt ma egy csodálatos kérvény feküdt. Maros-Torda megye törvényhatósága arra kéri benne a képviselőházat, hogy a sajtószabadság korlátozása iránt tegyen lépéseket. Azt hittük , a képviselőház egyszerűen megmosolyogja ezt a kérvényt, épp úgy, mintha valaki púderes, ezopfos parókával s a múlt század kicsipkézett, kitömött divatja szerint jelennék meg a t. házban, s aztán szépen eltéteti, ahová való, az irattárba a poros akták közé. Hisz utóvégre is ez a kormány szabadelvűnek nevezi magát, s a szabadság, s épen a sajtószabadság korlátozásában már csakugyan bajos szabadelvűséget találni. De hát a képtelen nem mindig lehetetlen, s a kérvényi bizottság indítványát, mely szerint Maros-Torda megye kérvénye a minisztériumnak felhasználás végett kiadatik, a képviselőház többsége elfogadta. Valóban kíváncsiak vagyunk rá, hogy és miképen akarja a kormány a sajtótörvényt reformálni. Ami az anyagi jogot illeti, aligha juthat a tisztelt szabadelvű uraknak eszébe, a csak most életbe lépett büntető törvénykönyvnek a sajtóra vonatkozó határozatait megbolygatni akarni. Hisz ez a büntető törvénykönyv megtett mindent, amit mint az anyagi jog szabályozójának megtennie módjában állott, hogy a sajtó mozgását lehetőleg szűk korlátok közé szorítsa. A sajtó útján elkövethető vétségeknek mind számát megnövelte, mind büntetéseit megsúlyosította. Valóban, épen nincs köszönet benne, hogy a külön sajtó-büntetőtörvényt megszüntette a törvényhozás, mert az új bdő tkvnek az az egy fejezete, mely a speciálisan sajtó útján elkövethető vétségek megtorlásáról intézkedik, azért a látszólagos szabadelvűségért, hogy a sajtóról szóló intézkedések is a közönséges büntetőtörvénybe vannak foglalva, Így hát csupán arról lehet szó, hogy a sajtó-büntető eljárásban, vagy, ami különösen a a napi sajtót illeti, a hírlap-alapítás feltételeiben történjenek változások. Ami az eljárást illeti, mindenesetre mi is előnynek tartanók, ha a sajtó-ügyek s az egyéb büntető-ügyek közt az eljárásra nézve minden különbség megszűnnék. A sajtó akkor a legszabadabb, ha sem anyagi, sem alaki tekintetben speciális intézkedéseknek nem tárgya. De az is nagyon természetes, hogy az esküdtszéki intézményről, mely — amint azt a 48-iki törvényhozás rögtön felismerte — és az annyi tekintetet igénylő sajtóperekben egyedüli biztosíték arra nézve, hogy a summum jus nem válik gyakran summa injuriává, lemondanunk semmi szin alatt sem lehet. Az 1848. évi 18. t. ez. megtette a kezdeményező lépést arra, hogy a magyar büntető eljárás liberálisan átalakulhasson, s most mikor az egész büntető eljárás kodifikácziójáról van szó, itt az alkalom, hogy a büntetőjog egy részében sikerrel érvényesített szempontot az egész büntető eljárásra kiterjesszük. Ilyesmi azonban nem igen forog a kormány eszében. Egy ízben volt alkalmunk már jelezni, hogy a büntető eljárásról szóló kódex kizárja ugyan a merev bizonyítási formákat, de az ítéletmondást úgy a tény- mint a jog-kérdésben kinevezett bírákra bízza, akik ítéletüket csakis a jogkérdésben tartoznak indokolni. Megvalljuk, ilyen „reformhoz“ semmi hajlamot nem érezhetünk, s ilyen áron nem szeretnék megvásárolni a sajtó kivételes helyzetének megszüntetését. Ami már magát a kérvényt s annak a miniszter által leendő felhasználását illeti, azzal szemben elvi álláspontunkat jeleztük már a fentebbiekben. Azok a tanácskozások, melyek a sajtó ügyében most Francziaországban folynak, mindenesetre méltó ellenképül szolgálnak a magyar parlament mai határozatához. Ha a magyar kormány Maros Torda megye reakczionárius kérvénye mellett fontolóra veszi majd azokat a beszédeket is, melyek most a franczia kamarában elmondatnak, egy nagy tanulságot vonhat le magának belőlük, azt, hogy a sajtót megrendszabályozni nem lehet. Nincs törvény, mely mellett a journalista meg nem írhatná azt, amit akar, az egész csak stylisztikai ügyesség kérdése. Nagyon valószínű, hogy ez kárba veszett tanulság lesz. Sokkal régebben és sokkal alaposabban leszámoltunk már a szabadelvű kormány szabadelvűségével, semhogy föltehetnők róla, hogy átall felhasználni bármely olyan eszközt, mely hatalma gyarapítására, állása szilárdítására alkalmasnak látszik. Azért el vagyunk készülve, hogy a sajtó szabadsága ellen meg fog tétetni a támadás, bármekkora visszatetszéssel találkozzék is az Magyarország hamisítatlan közvéleményénél. Ám jó. Mi nem ijedünk meg e támadástól, s meg vagyunk győződve, hogy a magyar sajtót elnémítani, vagy a hatalomnak tetsző irányba terelni se fogásokkal, se erőszakkal nem lehet. Az országházból. Ma még mindig tele ház volt. A foevas Usi volt, s a kormány — meglepetéstől tartva az ellenzék részéről — teljes számmal rendelte be a híveket. A gyűlés további folyamán kérvényeket tárgyaltak, ezúttal a szokottnál nagyobb érdeklődéssel. Egy érdekes közigazgatási kérdés s a sajtó megrendszabályozása képezték a vita tárgyát, mind a kettőre nézve a kérvényi bizottság indítványa értelmében határozott a ház. Az elnöki bejelentések után Szapáry Gyula pénzügyminiszter az 1880. évi közösügyi költségek fedezése czéljából pótlólag fizetendő összegről, a réz váltópénz szaporításáról, a 20 és 10 frankos, illetőleg a 8 és 4 forintos aranypénz finomsági tartalmára nézve megengedett eltérés megszorításáról, az 1880. november havában történt földrengések által Zágráb városában és környékén megkárosított házbirtokosoknak nyújtandó kölcsön- és adókedvezményekről, a szeszadóra vonatkozó 1878. XXIV. t. cz. némely határozatának módosításáról, a játékkártya bélyegilletékről, végül a pénzügyi közigazgatási bíróságról; Kemény Gábor b. földmivelés-, ipar- és kereskedelmi miniszter pedig a kézi zálogkölcsön üzletről s az áruforgalmi statisztikáról szóló törvényjavaslatokat nyújtották be. Arra vonatkozó vita után, hogy a bélyeg- és illeték-törvényjavaslat egészben vagy csak négy szakasza tekintessék-e, a jogügyi bizottsághoz utaltnak, s miután Tisza Kálmán erőlködése daczára s az elnök felszólalására, az ellenzék álláspontját a ház elfogadta, áttért a kérvények tárgyalására. Csöndes napokból. Eredeti regény. Irta: Pétery Károly. ELSŐ RÉSZ. IX. (21. Folyt.) — Ez az önkénytelen lóvakarás, durva tisztek gúnyos sértegetése, káplárok durvasága most is felforralja véremet. No de reményiem, hogy még visszafizethetem az udvariasságot — kivált ha a sógorok oly virtuozitást fejtenek ki a retirálásban, mint a magentai csatavesztés után. — Az izlés sokféle. Látja Laczi, ez a Kölesy mily jól érzi magát a zsandárcsákóban. Oly gőgösen hordja a fejét, mintha az akasztófával megcsinált rend az ő vállain nyugodnék. — Én magam is bámulom ez ember arczátlanságát, — szállott közbe Ida. — Oly vakmerő arczátlansággal birálgatja a szabadságharcz magasztos eseményeit s gyalázza nagy embereit, hogy az undort nem vagyok képes irányában lefojtani. S e mellett aposzt&ziája mentségére elég szemtelen a haza nevét tolni előtérbe, s oly ostoba, föltenni, hogy ezt valaki elhiszi. — Nincs oly gonosztévő, — jegyzé meg Laczi, — bár mely adagával bírjon is a czynismusnak, ki gazsága mentségére morálisnak látszó ürügyet ne keressen. Polignactól Guisotig, s Guisottól Napóleonig — minden zsarnok a rendet hangsúlyozta. Ez Kölesynek is vesszőparipája. Apámat néha meglátogatja, de egy idő óta elmaradt, mert egyszer s másszor istenesen megizzasztottam. Valóban megfoghatatlan ez a Plátó-féle tollatlan állat. A féreg felgörbül, ha tapossák, a barom a rossz bánásra megvadul, csak ez a nyomorult féreg, melyet a föld urának csúfolnak, csak ez csókolja azt a lábat, mely gátolja, csak ez nyalja azt a kezet, mely korbácsolja. De elég ennyi a renegát hadról, térjünk más tárgyra. Találják ki, szép hölgyeim, idejöttemben kivel találkoztam a Hegyesfalvi rezidenczia főutczáján ? — Talán a pohos Puchnerrel ? — mondtar. Képzelem, mint futsc e nagy melegben. — Verje meg a jégeső a pohosát, veszett volna Bukovinában, vagy ahonnan jött — mond Laczi. Most is ő volt az oka kalandozásomnak, az adó-exekueziót nyakunkra küldte. Nem ő vele hozott össze rossz végzetem, hanem az osztrák nőoroszlányokkal, Brudáknéval és Pudnernével. A két hölgy elmosolyodott. — Még féltékennyé tesz, ha Pudnernéről beszél, mond Mari pajzánál. Úgy hiszem, arczán most sem hiányoztak a rózsák. Nemde virított mint a tavasz? Igen, mint a tavasz a képtárban, mond Erdőssy nevetve. De menjjük renddel, különben estig sem leszek velek kész. — Vágtatva hajtok a főúton — folytatá Laczi — amint rémületemre észreveszem, hogy az ut el van zárva. Bradákné és Pudnerné közeledtek rohamléptekkel s egészen elfogták az utczát krinolinjukkal. Nem tudtam, mit tegyek, életem forgott kérdésben, mert ez a két nő, — gondoltam magamban — kérlelhetlenül felforditja kocsimat krinolinjával. Pudnerné ügyessége mentett meg. Egy féljobbat csinálva — eltűnt társa krinolinja mögött, s igy egy kis nyílás maradt, melyen baj nélkül áthajtottam, így életem a Pudnerné grácziájából mentve maradt. — Hogy hálálja meg e grácziának ezt a szivességét ? kérdi Mari nevetve. — Már meg van hálálva — mond Laczi. Oly bókot csaptam a két aspasiának, hogy majd leestem a bakról. A bókot a két hölgy a legkecsesebben viszonozta, s e mellett Puchnerné oly bátorítólag mosolygott rám, azt kell hinnem, hogy legalább is három kapitulácziót kiszolgált. — No ez ugyan szép dolog, — mond Mari, — ezt a két elegáns delnőt igy megszállni. — Kivált Puchnerné oly elegáns dáma, hogy ritkitam a párját. Szeretném, ha széptevője Müller uraság megsúgná neki, hogy a kifestett arcz sokkal nagyobb hatással van este lámpafénynél. — Nem hittem, hogy ily éles nyelve legyen Erdőssi, mond Ida . Ezek azon fajához tartoznak, az úgynevezett szép nemnek, kikről lehetetlen máskép szólni, ha egyszer szóba jönnek. Hogy mily véleményben vagyok e hölgyekről, azt ugy hiszem, Ida kisasszony jól tudja. De most egy újságot kell mondanom. Ha szép hölgyeim a rejtélyes idegenről biztos tudósítást akarnak hallani, Andor bácsit kell előfogni. Tegnapelőtt, midőn nállunk volt, édesapámmal susogtak róla, s azután, hogy valamit el ne lessek, kiküldtek a szobából. — Hát Laczi bácsi ösmeri ezt a Vámpírt? — kérdezé Mari. — Micsoda Vámpírt ? Mari zavarba jött s kérőleg lopva Idára tekintett , mintha bocsánatot kérne fecsegéséért. — így nevezik az ilyen rejtező, világkerülő embert; csudálom, hogy nem tudja, — mond Mari. — De arra feleljen, amit kérdeztem : ösmeri a bácsi az idegent ? — Azt kell hinnem, hogy közelről ismeri , egy párszor titkon volt is itt nála, leveleznek egymással, de a levél cziméből nem tudtam kivenni az ismeretlen nevét, mert embere czimét használja, valamint a postán érkező levelei is e névre szólanak. Elég az hozzá, Marikám, Andor bácsi tudja a titkot, legalább tegnaptól fogva. Őt ölelgesse köröl s megvan a rejtély kulcsa, megvallom, magamat is bánt az ujságkivonás. így telt el a nap kellemetesen nem zavarta meg semmi a szerelmesek közt az összhangot Este Masi minden kitelhető hízelgéssel vette körül atyját a rejtély kitudása végett. De az atya hajthatatlan maradt. — Édes hízelgő havasi rózsám, most nem mondhatok semmit, hanem azt ígérem, hogy egy pár hét múlva, ha máskép nem lehet, rohammal veszem be a bűvös kastélyt, ha oroszlányok őrzik is. Most még hallgatnom kell, mert a titok nem az enyém. — Két hét, édesapám, rendkívül hosszú idő, egész öröklét ; nem hiszem, hogy kibírjam. — Egy kis türöm-olajjal megkenjük az idő kerekét, így majd hamarább elhalad. Gyomai nevetve rázta le nyakáról kedves leányát. Az egy hét eltelt. Zádorfalvi nem lett jobban, sőt baja még súlyosodott. Andris sürgetésére s hogy ígéretét beváltsa, irt Balog Pálnak, azzal a hozzátétellel, hogy csak akkor jöjjön, midőn egy kis szabad időt vehet magának. Itt az ideje, hogy Zádorfalvi múltjáról felvonjuk a kárpitot. Zádorfalvi Lajos szép birtokú szülők végsarjadéka volt. Anyját négy éves korában elvesztette, s tízéves még alig volt, midőn atyja követte nejét az örök útra, s szeretett fiát egy két évvel fiatalabb nővérével árván hagyta. A kis Lászlót természetes és törvényes gyámja Zádorfalvi Gáspár vette magához, ki atyjának testvére volt. Kishúga nevelését egy távoli nő rokona vállalta magára. Az öreg Zádorfalvi Gáspár, tudományosan művelt agglegény, öccsét szenvedélyesen szerette, de mint fegyelemhez szokott kiszolgált katona oly szigorúan bánt vele, hogy az önbecsét érző fiatal ember néha az elkeseredéshez volt közel. Egy szerencsésen választott nevelő, a mennyire lehetett az öreg ur kémszemeitől, — ellensúlyozta a spártai nevelést, s az ifjú keblében a tudományos miveltség mellett a jónak és szépnek magvát is elhintette, mely az ifjúnál termékeny földre talált. Különösen mint republikánus, — abban az időtájban az ily nevelő ritka madár volt, — az ifjú költői keblében a függetlenség szeretetét, s a szabadság bálványozását ébresztette fel; a görög és római szabadság-hősök s az újabb korban a girondisták valának szive bálványai. így érte el a 18-ik évét — az öreg arisztokrata Zádorfalvi későn vette észre, hogy a nevelőben, — mint Ő magát kifejezte, — kígyót nevelt keblében. — Kiadta az utat a nevelőnek, s öccsét jogot hallgatni a pataki kollégiumba vitte el. Hasztalan volt az öreg minden ellenkező törekvése, az ifjú keblében a republikánus eszmék oly mély gyökeret vertek, hogy azokat lehetetlen volt kiirtani. Még egy kisérletet tett. Befolyásával keresztül vitte, hogy megyéje gárdistának Zádorfalvi Lajost választotta meg s küldötte fel Bécsbe. (Folytatása következik.)