Függetlenség, 1881. augusztus (2. évfolyam, 210-239. szám)

1881-08-01 / 210. szám

Budapest, 1881. — Második évfolyam Szerkesztői Iroda 68 kiadó hivatal Salaput, IV. koronaherczeg-atoza 3. ez. Csak bórmentes leveleket fogadunk el. Kéziratokat nem küldünk vissza. ELŐFIZETÉSI ÁR : Vidékre postán küldve vagy Budapesten házhoz hordva. Egész évre........................................16 írt­­ Félévre...............................................8 írt Negyedévre.....................................4 frt Egy hóra..........................1 frt 40 kr. Egyes szám­ára: 5 kr. POLITIKAI, KÖZGAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI NAPILAP, 210. szám. József ügyvéd és Szabó István orvos-növendék este 9 órakor megtámadták s le akarták verni. Ily qui proquok ismétlődése annál károsabb le­het pártunk ügyére, mert minden valószínűség sze­rint Debreczenben új választási küzdelem lesz. Éppen azért kötelességünknek tartjuk felhívni a központ figyelmét; lépjen közbe s csináljon rendet Debreczenben, mert ott nem egyesek dolgáról, ha­nem a párt tisztességéről van szó. (Lapunk zárta­kor veszünk ez ügyre vonatkozólag egy sürgöny levelet Debreczenből, melyre az idő előhaladottsága miatt csak holnap reflektálhatunk.) A külföldi magyar egyletek. A rombolás munkája az ellen, a­mi magyar, még mindig nem ért véget , de hogyan is érne, hisz nagymestere, Tisza Kálmán még mindig él és uralkodik. Már­pe­dig annyi bizonyos, hogy míg Tisza Kálmán lesz a magyar érdekek őre, védője, addig tehet a világon mindenki mindent, a­mivel ezt a szerencsétlen Magyarországot le­alázhatja, arczul ütheti, kivetkőztetheti nemzeti­ségéből, eltiporhatja legszentebb jogait, nem lesz bántódása. Szabad addig minden , szidhatja a cserepár a magyart kutyának, levagdalhatja a szoldateszka bűneit szellőztető hírlapírót az első hadnagyocska, ki vele találkozik ; se baj, csak a Gott erhaltet ne bántsa senki, csak a közös­ügyes állapot boldogító kapcsát ne bizgassa senki, mert akkor azután mozgósíttatik a királyügyészi csapat Pozsonytól Budapestig, Budapesttől Ko­lozsvárig, hogy az izgatókat, kiknek nem tet­szik ez arkádiai állapot, elzárassa, megbírságol­hassa ; mert magyarok, mert hazafiak, s mert mint ilyenek úgy írtak s írnak. Ez pedig a mai magyarnak, csúfolt kormány szemében nagy hiba, több­­ bűn, mivel ma­napság egyedül az osz­trák-magyarság érvényes ; csak az a firma szent és sérthetetlen, mi császár-királyilag van engedélyezve. Önkénytelenül jöttek csak az elmélkedések tollunk hegyére most, midőn egy újabb csínyét van alkalmunk följegyezni a patentált firma embereinek az eddig szerényen, de kitartással működő, a külföldön Magyarország léterét egye­dül hirdető külföldi magyar egyesületek ellen. Régóta szúrta már szemét a közös ügyért lelkesedő osztrák-magyar államférfiaknak az a tény, hogy a külföldön merészkednek egyes vak­merő emberek bevallani, hogy ők csak magya­rok és nem osztrák-magyarok, és hogy egyesüle­teket is alapítanak, melyek nem viselik a közös c­égért, nem tűznek ki kétfejű sasos zászlót, hanem a trikolórral „tüntetnek“ a mellett az or­szág mellett, mely a diplomata urak szerint ugyan nem létezik, de a­melyért a magyar em­ber még mindig elég meggondolatlan küzdeni, sőt ha kell, meghalni is. Mikor ezek a külföldi magyar egyesületek megalakultak, azt hitték, hogy ha ők nem ré­szesítik segélyben, akkor még embrió korukban elvesznek. Később, mikor látták, hogy ez nem következik be, elkezdtek ellenük áskálódni, tag­jaikat üldözték, a­hol csak tehették, bevágták ujjukat, hogy czéljukat, t. i. honfitársaik segé­lyezését — el ne érhessék; egy szóval megtet­tek mindent, erőszakkal, befolyással, ravaszság­gal, hogy elpusztuljanak ez utolsó hirdetői a magyar államnak, s mi lesz az eredmény? Az, hogy az egyesületek napról napra virágzóbbakká lettek, több helyen maguknak otthont szereztek, hogy legyen hol fogadni azokat a honfitársakat, kikről az istenen kívül senki sem gondoskodott, ha a sors a külföldre vetette őket. De miután az osztrák diplomáczia belátta, hogy az üldözés nem használ, mert a magyar egyesületek nem oszlanak fel a pártfogás hiánya, és az egyesek közt szított veszekedések miatt, tehát az általuk oly gyakran czélhoz vezető mesterséghez, a vesztegetéshez folyamodnak. Piszkos mesterség lesz ez, nem is fér minden ember arczához, de hát az osztrák diplomaták már oly régóta gyakorolják, s oly sokszor éltek vele, hogy észre se veszik a piszkot, mi rájuk tapad, vagy ha észre­veszik is, azt gondolják: egy kevéssel több, vagy kevesebb nem számít. ígérnek eget földet, az­az pénzt és pártfo­gást — ha elég balgák lesznek a magyar egyesületek összeolvadni az osztrák egye­sületekkel, hogy o­s­z­t­r­á­k-m­agyar egye­sületekké legyenek. Könnyű belátni, mi a czélja ez összeháza­sításnak. Az, hogy a külföldnek ne legyen alkalma megkülönböztetést tenni a magyar és a másik állam polgárai közt, hogy lassanként elenyésszék a magyar jelző, s legyen az pusztán osztrák, mint a milyen osztrák az a hadsereg, melyet közösnek neveznek, de csak is neveznek. Mert, hogy rövid időn osztrákká lenne, kétségtelen, mivel teljes egyenrangúság teljesen abszurdum, — mint ezt a zürichi ma­gyar egyesület körlevelében igen helyesen kimu­tatja, két, nyelvileg, történelmileg és államjogilag határozottan különböző nép fiai között. Ha már most valamelyik nemzet fiai jogának csorbulni kellene, az bizonyosan nem az osztrák lenne. — Majd gondoskodnának arról a diplomaták, hogyan kell kiczirkalmazni a magyarok és osz­trákok jogait. Azért arra figyelmeztetjük mi is a külföldi magyar egyesületeket, hogy kerüljék a kecsegtető lépvesszőt, mit számukra kitettek, s ne köves­sék azok példáját, kik eddig elég meggondolat­lanok voltak és bárgyú gimpliként megfogatták magukat, mint a müncheni, berlini és new-yorki egyesületek, mert ha a világon valaki elmondhatta a jókedvű adakozóknak, mi igazán elmondhatjuk mindenféle osztrák ígéretre: timeo danaos et dona ferentes ! július 31. A torontáli ügyben elkövetett baklövését a Pesti Napló kávénénikéi sehogy sem akarják belátni. Csodáljuk. Hisz Kaas Ivor főmunkatársa a Naplónak, s [kollegiális szívességből megte­hetné, hogy a lovagiasság szabályainak a, b­ c­­réből oktatást adna a világtól elmaradottaknak. Mert a P. N. még most is azt vitatja, hogy a torontáli szerkesztőnek legjobb lett volna a hír­lapírói egyesületre appellálni. Ez nagy tévedés. Nagy tévedés főleg azért, mert a hírlapírói egy­let becsület­bírósága nincs és nem is le­het hivatva mások, mint saját tagjai felett bíráskodni. Még oly hirlapírók felett sem ítélhet a „leghivatottabb“ tényezőkből alakított becsü­­letbíróság, kik nem tagjai az egyesületnek. Pró­báljon mi felettünk bármely oly esetben ítélni, amidőn mi nem egyezünk be eljárásába, hanem oly becsület­bírákat követelünk, kiknek tapinta­tában jobban megbízunk. Ez így nem követelheti azt a katona­tisz­tektől sem senki, hogy egyoldalú becsület­­bíróságnak vessék alá magukat. Nem is tehetik. Ily előzmények után ők meg azt követelhetnék,­­ hogy a szerkesztő katona­tisztekből alkotott egyoldalú becsületbiróságnak vesse magát alá. Ez is lehetetlen. A paritásnak mindenhol meg kell lenni. Azért legjobb lesz, ha a Pesti Napló szépségesen elismeri, hogy nem ért az ily ügyekhez; hallott ugyan harangozni, de azt nem tudja, hogy hol. Mert ha a hirlapiró egyesület becsületbirósága még arra sem képes, hogy a saját tagjai között felmerülő konflik­tusok felett döntsön, vagy nem elég erélyes, hogy tagjait a hercze-hurcza helyett becsület­bíróságra kényszerítse, mit akar akkor idegen embernek felett itélgetni. Királyunknak a badeni, württenbergi és bajor fejedelmekkel való találkozását a német lapok egy része oda magyarázza, hogy ez által akarja az osz­trák kormány a németeket meggyőzni arról, hogy a cset­­mozgalmak ellenében téves nézet ne jusson érvényre és megmutassák, hogy a németek Ausz­triában nincsenek a „mostoha gyermekek“ sorsára kárhoztatva. A nagy melegség és ugorka saisan szülte kombináczió. A­mint Szombathelyről értesítenek bennün­ket, Busa Kálmán ottani lakos mint a független­ségi párt volt bizottságának elnöke Széll Ignácz vasmegyei alispán ellen a választók névlajstro­mát illető visszaélés miatt a belügyminiszterhez fegyelmi eljárás elrendeléséért folyamodott. Fo­lyamodásában okiratokra hivatkozva s okiratok­kal igazolta azt, hogy nevezett alispán a füg­getlenségi párt ellen határozott pártállást foglalt, hogy mint ilyen hivatalos helyiségében hivatalos eljárása közben — tanuk előtt — kimondá, hogy a szélső baloldaltól irtózik s hogy annak nem akar eszközt engedni a kezébe, s hogy ezen világos hadüzenetének érvényt szerezzen, a vá­lasztók névlajstromának a levéltárból való megsze­­rezhetését szó- és írásbeli határozataival lehetet­­lenítette, azonkívül pedig azt az 1874-ik évi XXXIII. t. sz. 54. §., illetőleg az 1876-ik évi XVI. t. sz. 3. §-ának világos rendelete ellenére négy egész hónapon át hatalmi körében vissza­tartotta, nyilván azért, hogy az mint törvényes párteszköz a függetlenségi párt által kellő időben megszerezhető ne legyen ; sőt még a belügymi­niszter tévútra vezetésétől sem riadott vissza, midőn azt Szalay Imre országgy. képviselő inter­­pellácziója folytán akként informálta, hogy a vá­lasztók névlajstroma a községekben megszerez­hető, holott a belügyminiszteri válaszadáskor az a községek számára még kiadva nem lett. Folyamodónak egy magas állású kormányközeg — midőn előtte sérelmére nézve panaszt tett — azzal a kérdéssel felelt : „És ön komolyan akar a hatalmasok ellen küzdeni ?“ — Ezen, a tör­vény és igazságszolgáltatás előtti egyenlőséget gúnyoló kérdés után valóban kíváncsian várja az önérzetes közönség a folyamodás eredményét, annyival is inkább, mert erősen kezd meggyö­kerezni a nép keblében az a hit, hogy a hatal­masok ellen igazságos jogorvoslatot nyerni nem lehet. A debreczeni függetlenségi párt körében egy idő óta oly események történnek, hogy most már nem csodálkozhatunk azon a vereségen, melyet Debreczenben pártunk a képviselőválasztások alkal­mával szenvedett. Egy sikkasztásról van szó, mely a párt helyi lapjának kezelői által követtetett el, s melynek szándékolt eltusolása a legelkeseredettebb polémiákra és ellenségeskedésekre ad alkalmat. Hogy meddig ment már Debreczenben az izgatott­ság, mutatja az a tény, hogy az Ébresztő szer­kesztőjét, K. Tóth Kálmán urat, ki a sikkasztási ügyet napfényre hozta, két ember, dr. Ozory Állampénztári kimutatás. I. Kimutatás a magyar koronához tartozó állampénztáraknál 1881. évi április hó 1-től junius hó végéig előfor­dult brutto bevételekről, összehasonlítva azokat az 1880. évi hason időszaki eredményekkel. (Forintokban, a krajczárok elhagyásával.) II- Kimutatás a magyar koronához tartozó állampénztáraknál 1881. évi április hó 1-től junius hó végéig előfor­dult brutto kiadásokról, összehasonlítva azokat az 1880. évi hasonló időszaki eredményekkel. (Forintokban, a krajczárok elhagyásával.) Tényleges eredmény . 1881 1880 KIADÁSOK. évi Il­ik negyedben. forint forint A kir. udvartartás költségei . . . 1.162,535 1.162,571 Ő cs. és ap. királyi Felsége kabi­neti irodája..................................... . 1456 A főrendi- és képv.-ház kiadásai . 237,191 271,597 Közösügyi kiadások.................... 6.681,718 5,763,681 Az 1867. végéig fennállott köz­ponti kormány közegeinek nyug­dijai .............................................. — 1 — Nyugdijak (az illető miniszteri tár­czáknál).................................... — — Államadósságok, és pedig: Államadóssági járulék .... 6.617.911 6.596,331 Földtehermentesités és örökváltság 5.622.439 5.641,435 Szőlődézsmaváltság..................... 54,509 48,837 Maradvány- és irtványföldek meg­váltása ......................................... 17,225 12,827 Vasúti kölcsön kamatai és törlesz­tése .............................................. 2,716 27,603 Sorsolási kölcsön évi járuléka. . . — Budapesti lánczhid elsőbbs. kölcsön 12,430 Gömöri iparvasutak záloglevél­kölcsöne.................................... 247 11 30 millió frtos kölcsön .... 754,106 770,627 54 millió frtos kölcsön .... — — Aranyjáradék kölcsön..................... 35,952 34,606 Keleti vasút átvétele folytán el­vállalt adósság.......................... 1,972 21,236 Vágvölgyi vasút vételára ... — — Tisz­ai és szegedi kölcsön . . . 804,638 — Tisza vidéki vasút megváltása foly­tán elvállalt adósság .... 522,015 — Zágráb-károlyvárosi vasút meg­vétele folytán fizetendő évi já­rulék .................... ... — — Papír-járadékkölcsön . • . . . 958,3­0 — Függő adósság............................... 186,634 161,276 153 m. frtos köles........................... 50,402 4.557 Előlegezések a vasúti kamatbizto­­sitás alapján............................... 1.980,107 1.756,441 Hétfő, augusztus 1. Szerkesztő­ Iroda és kiadó­hivatal Budapest, IV- koronaherczeg-utcza 3. sz. Előfizetési pénzek, hirdetések, nyiltterek a kiadóhivatalba czimzendűk. A lap czimét és az utczát pontosan meg­­jelölni kérjük. XX fizetéseket és nyiltterek­et árszabály szerint fölvesz a kiadóhivatal Felvilágosítások: Az 1880. év­ II. negyedében előfordult bevé­telekkel szemben, az 1881. évi II. negyed ered­ménye, egyes rovatoknál mutatkozó, az egyes év­­negyedi eredmények rendes hullámzásából eredő csekély eltérésektől eltekintve, valamennyi rovatnál kedvezőbb. A kedvező rendes brutto­­ eredmény tesz 9.290,609 frt 14 krt, ebből levonva a „kedvezőtle­nebb“ rendes brutto eredményt 528,819 frt 63 frt, a „kedvezőbb“ rendes nettó­ eredmény lenne 8.761,789 frt 51 krt. Ha ebből még levonatik az utolsó rovatnál a kincstár birtokában lévő értékpapírok értékesítésé­ből az idén befolyt 1.999,658 frt 42 kr, a múlt évi hason időszakban e czímen befolyt 3.317,877 frt 50 krral szemben mutatkozó 1.318,219 frt 8 krnyi kevesebblet, az összes bevételek végösszegé­ben az 1880. évi főösszeggel szemben 7.443,570 forint 43 krnyi kedvezőbb eredményt mutatnak fel. Ezen 7.443,570 frt 43 krnyi bevételi több­lettel szemben áll a kiadásoknál mutatkozó többlet 6.405,355 frt 21 Vs kr. A nettó­ eredmény tehát kedvezőbb 1.038,215 frt 211/2 krral, és ha számításon kívül hagyatik a kincstár birtokában lévő értékpapírok értékesítésé­ből befolyt összegek 1880. és 1881. évi eredmé­nyei közt mutatkozó idei 1.318,219 frt 8 krnyi kisebb bevétel, mert ez rendes fedezetnek nem te­kinthető, az 1881. évi II. negyedének kezelési mérlege a múlt évi hason időszaki kezelés mérlegé­hez képest jobb 2.356,434 frt 29Va­­rral. Áttérve most már az egyes tételekre, megje­gyeztetik, hogy a sorsolási kölcsön rovatán mutat­kozó 97,538 frt 531/2 kt bevételi kevesebblet csak látszólagos, és az 1881. évi költségvetés és elszá­molás új berendezéséből folyik. Ugyanis a budapesti állami hidak bevételei és kiadásai 1880. év végéig a sorsolási kölcsön rova­tán számoltattak el, mert az állami hidak tiszta bevétele az 1870. évi X. tcz. értelmében a sorso­lási kölcsön évjáradéka részbeni­ fedezésére fordí­tandó. Az 1881. évi költségvetés megállapitása al­kalm­ával az állami hidak kezelése a sorsolási köl­csön rovatából kihasittatván, a pénzügyi tárczánál külön rovat alatt vétetett fel. Jelen kimutatás szerint az állami hidak bevé­tele az 1881. év II. negyedében volt 180,090 frt 95 kr, levonván a kiadásait 29,276 frt 931/2 krt, a tiszta bevétel volt 150,814 frt 11/2 kr, a fen­­tebb említett 97,538 frt 531/2 krnyi kedvezőtle­nebb eredmén­nyel szemben kitűnik, hogy a sorso­lási kölcsön idei bevétele tulajdonképen kedvezőbb 53,275 frt 48 krral. Az „állami jószágoknál“ mutatkozó 179,914 frt 22 krnyi bevételi kevesebblet részben ellen­­súlyoztatik a kiadásoknál ugyané czimen mutatkozó 99,249 frt 17*/2 kr megtakarítás által. A „kiadásoknál“ a közösügyi költségek rova­tán mutatkozó 918.036 frt 99 krnyi többlet az 1881-re e czimen engedélyezett nagyobb hitel fel­­használásából származik. A tiszai és szegedi kölcsön rovatán mutatkozó 804.638 frt 49 krnyi kiadási többlet fedezetét ta­lálja a bevételeknél előforduló tiszai és szegedi köl­csön évi járulékainak fedezetén befolyt 992.706 frt 20 krban. Ezen kezelés uj tétel lévén, az 1880. évi XX. t.-czikkben alapszik. A tiszavidéki vasút megváltása folytán elvál­lalt adósság rovatán mutatkozó 522.015 forint 80 krnyi új kiadás fedezetét találja a bevételeknél az „állami vasutak tiszta jövedelem“ czimén mutatkozó egy millió frt bevételi többletben. „Papírjáradék-kölcsön kamatjai rovatán mutat­kozó 958.371 frt 94 krnyi uj kiadás, az 1880. évi LVII., az 1881. évi X. és XI. t.-cz. alapján beszer­zendő volt 31,438.850 frt fedezésére az idén ki­bocsátott 39,977.600 forint névértékű 6 százalékos kamatmentes papirjáradék-kölcsönkötvények 1881. június 1. történt kamatszelvényeinek beváltásából ered. Vasúti kamatbiztositási előlegek rovatán mutat­kozó 223.666 frt 26 krnyi kiadási többlet a bát­­taszék-dombóvári vasuttársulat 1879. évi 38.378 frt 93 krnyi, — és a magyar észak­keleti vasút 1880. évi kétszázezer frtos követeléseinek ez idén történt kiegyenlítéséből származik. A pénzügyigazgatás, adóbeszedési és kezelési költségek és nyugdíjak rovatán 477.197 frt 98Vs krnyi kiadási többlet mutatkozik. Ugyanis: az adókezelési költségek rovatán a kiadás az 1880. év II. negyedében csak 274.432 frtot, ez idén pedig 769.715 frtot tesz, az idén tehát 495.283 frttal több adatott ki, mely többlet onnan van, hogy a folyó évben a hadmentességi dij­szimén befolyt összegekből 428.730 frt az 1880. évi XXVII. t.-cz. értelmében képzendő katonai­­ alapba fizettetett be. A „bányászat“ egyes alrovatainál egészben 2,788.380 frt 727a krnyi kiadási többlet, szintén csak átfutó jelleggel bír, és a bevételeknél ugyan e­nzimeknél mutatkozó 2,665,493 frt 267» krnyi be­vételi többlet által ellensúlyoztatik. A kiadási és bevételi többlet egyébiránt nyers ezüst vásárlásából, illetőleg annak kivezetéséből származik. A különféle rendes kiadásoknál mutatkozó 120.378 frt 177a krnyi többlet ellensúlyoz­tatik a különféle bevételeknél mutatkozó 164.908 frt 31­/» krnyi többlet által. Földadószabályozás rovatán mutatkozó 164.533 frt 75 krnyi nagyobb kiadás az e czimen 1882-re engedélyezett nagyobb hitel részbeni felhasználásá­ból ered. A postajövedéknél mutatkozó csekély 69.712 frt 487a krnyi kiadási többlet szintén fedezetét ta­lálja bevételeknél ugyan e czimen mutatkozó 97.956 frt 647 a kr. többletben. A földmivelés-, ipar- és kereskedelmi minisz­tériumnál mutatkozó 89.456 frt 62 krnyi kiadási többlet közgazdasági czélokra és beruházásokra 1881. évre engedélyezett nagyobb hitel­­ felhasználá­sából származik. Az állami erdőknél mutatkozó 601.604 frt 62 krnyi kiadási többlet ellensúlyoztatik a bevételeknél ugyan e czimen mutatkozó 567.082 frt 84 krnyi bevételi többlet által. Külföldi hírek: Midhat pasa és társai elitéltetésére és meg­­kegyelmeztetésére vonatkozólag annyi egymással ellentétes hír jött már forgalomba, hogy meg kell ismertetnünk a Debreczen konstantinápolyi H. K. J. levelezőjének ide vágó értesítését is, mely nem érdektelen részleteket közöl a kon­stantinápolyi életből. Alig, hogy Angolország új nagykövete elfoglalá itteni állását, sietett kormánya nevében maga a szultán előtt, még pedig kíméletlenül hangsúlyozva kijelenteni, hogy Midhát kivégeztetése egész Európában nagyon is rossz vért fogna csinálni, miről az angol kor­mány kötelességének tartja a szultánt figyelmez­tetni és egyúttal fölkérni, hogy ne idézze elő akár könnyelmüleg, akár kihívólag a keresztény nemzetek ellenszenvét is, kik eddig még baráti vonzalommal viseltetnek Törökország iránt. — Nyilvános titok, hogy maga a gyávánál is gyávább szultán volt az, ki legjobban óhajtá Midhát mielőbbi halálát, tehát el lehet képzelni, hogy minő keserű lehangolás váltá föl, az öröm­től már már majd szétpukkant, a Midház ellenes párt gaz fejeit ! Kell-e mondanom, hogy az an­gol kormány kérésének nemteljesítése ép annyit jelentene, mint saját kezüleg felgyújtani a saját házát ? már­pedig a török diplomaták elég ra­vaszok, semhogy hasonló veszélynek tegyék ki magukat. „Ha nem lehet levesünk jó izü, ad­junk neki legalább szép szint“ — s a Yildiz- Kiosk­i Kamarilla huszonöt alemát összeültetett, de nem ám Midhát pőre felülvizsgálata vé­gett — hanem csak azért, hogy ezerekre menő szivarkák és kávék fogyasztása és egy hétig tartott, a palota kertjébeni sétálás után azon véleményt terjessze a szultán elé, hogy Midhat-ot, minthogy ez tagadja a gyilkosságbani résztvevést, ne halállal, hanem örökös fogsággal tessék sújtani. Így aztán mindenki azt kényte­len hinni, hogy a szultán oda se hederitett a külföld pressziójára, hanem csakis törvénytudósai szent sugalma után indulva, kegyelmezett meg Midhatnak. Az alatt az idő alatt pedig, mig a tanács együtt ült, azaz pipázott és kávézott, minden kerületi parancsnoktól sürgönyileg meg­­kérdeztetett, hogy van-e oly vára, melyből Mid­­hatot megszöktetni lehetetlen? Az ezen kérdésre jött válaszok fölött újra tanácskozva, az lett el­határozva, hogy az arabok által lakott forradal­mas vidékekbe nem lehet bízni — tehát Metelin várba, mely a legtöbb biztosítékot nyújtja, kell Midhatot elzárni. Ma kezdődik a hat hétig ter­jedő Ramazán, ezen ünnepek alatt pedig alig fogják Midhatot háborgatni. Megjegyzem még, hogy Midhattal nemcsak hogy senki nem beszél­het, de még csak látni is lehetetlen! A választási mozgalmak Francziaországban megkezdődtek és kezdenek magas hullámokat verni. Tegnap több kerületben volt választói gyűlés. A radikálisok nem utolsó kortes eszközül használják, hogy azon kerületeknek lejárt mandátumú képvise­lőiről, hol a radikálisok szintén akarnak jelöltet állítani, azok működéséről erős bíráló és jellemző rajzokat hoznak, de saját programmjukat még nem fejtették ki, sőt erre vonatkozólag nagy zavarban és bizonytalanságban vannak. A Gambetta párti sajtó, midőn a választások ügyével foglalkozik, különösen Ferry miniszter politikáját támadja meg és iparkodik népszerűtlenné tenni. Újabb robbantási kísérlet. A tizenkét po­kolgép úgy látszik még nem volt elég az ango­lok kedélyeinek felizgatására. Most a Central

Next