Függetlenség, 1881. augusztus (2. évfolyam, 210-239. szám)
1881-08-01 / 210. szám
Budapest, 1881. — Második évfolyam Szerkesztői Iroda 68 kiadó hivatal Salaput, IV. koronaherczeg-atoza 3. ez. Csak bórmentes leveleket fogadunk el. Kéziratokat nem küldünk vissza. ELŐFIZETÉSI ÁR : Vidékre postán küldve vagy Budapesten házhoz hordva. Egész évre........................................16 írt Félévre...............................................8 írt Negyedévre.....................................4 frt Egy hóra..........................1 frt 40 kr. Egyes számára: 5 kr. POLITIKAI, KÖZGAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI NAPILAP, 210. szám. József ügyvéd és Szabó István orvos-növendék este 9 órakor megtámadták s le akarták verni. Ily qui proquok ismétlődése annál károsabb lehet pártunk ügyére, mert minden valószínűség szerint Debreczenben új választási küzdelem lesz. Éppen azért kötelességünknek tartjuk felhívni a központ figyelmét; lépjen közbe s csináljon rendet Debreczenben, mert ott nem egyesek dolgáról, hanem a párt tisztességéről van szó. (Lapunk zártakor veszünk ez ügyre vonatkozólag egy sürgöny levelet Debreczenből, melyre az idő előhaladottsága miatt csak holnap reflektálhatunk.) A külföldi magyar egyletek. A rombolás munkája az ellen, ami magyar, még mindig nem ért véget , de hogyan is érne, hisz nagymestere, Tisza Kálmán még mindig él és uralkodik. Márpedig annyi bizonyos, hogy míg Tisza Kálmán lesz a magyar érdekek őre, védője, addig tehet a világon mindenki mindent, amivel ezt a szerencsétlen Magyarországot lealázhatja, arczul ütheti, kivetkőztetheti nemzetiségéből, eltiporhatja legszentebb jogait, nem lesz bántódása. Szabad addig minden , szidhatja a cserepár a magyart kutyának, levagdalhatja a szoldateszka bűneit szellőztető hírlapírót az első hadnagyocska, ki vele találkozik ; se baj, csak a Gott erhaltet ne bántsa senki, csak a közösügyes állapot boldogító kapcsát ne bizgassa senki, mert akkor azután mozgósíttatik a királyügyészi csapat Pozsonytól Budapestig, Budapesttől Kolozsvárig, hogy az izgatókat, kiknek nem tetszik ez arkádiai állapot, elzárassa, megbírságolhassa ; mert magyarok, mert hazafiak, s mert mint ilyenek úgy írtak s írnak. Ez pedig a mai magyarnak, csúfolt kormány szemében nagy hiba, több bűn, mivel manapság egyedül az osztrák-magyarság érvényes ; csak az a firma szent és sérthetetlen, mi császár-királyilag van engedélyezve. Önkénytelenül jöttek csak az elmélkedések tollunk hegyére most, midőn egy újabb csínyét van alkalmunk följegyezni a patentált firma embereinek az eddig szerényen, de kitartással működő, a külföldön Magyarország léterét egyedül hirdető külföldi magyar egyesületek ellen. Régóta szúrta már szemét a közös ügyért lelkesedő osztrák-magyar államférfiaknak az a tény, hogy a külföldön merészkednek egyes vakmerő emberek bevallani, hogy ők csak magyarok és nem osztrák-magyarok, és hogy egyesületeket is alapítanak, melyek nem viselik a közös cégért, nem tűznek ki kétfejű sasos zászlót, hanem a trikolórral „tüntetnek“ a mellett az ország mellett, mely a diplomata urak szerint ugyan nem létezik, de amelyért a magyar ember még mindig elég meggondolatlan küzdeni, sőt ha kell, meghalni is. Mikor ezek a külföldi magyar egyesületek megalakultak, azt hitték, hogy ha ők nem részesítik segélyben, akkor még embrió korukban elvesznek. Később, mikor látták, hogy ez nem következik be, elkezdtek ellenük áskálódni, tagjaikat üldözték, ahol csak tehették, bevágták ujjukat, hogy czéljukat, t. i. honfitársaik segélyezését — el ne érhessék; egy szóval megtettek mindent, erőszakkal, befolyással, ravaszsággal, hogy elpusztuljanak ez utolsó hirdetői a magyar államnak, s mi lesz az eredmény? Az, hogy az egyesületek napról napra virágzóbbakká lettek, több helyen maguknak otthont szereztek, hogy legyen hol fogadni azokat a honfitársakat, kikről az istenen kívül senki sem gondoskodott, ha a sors a külföldre vetette őket. De miután az osztrák diplomáczia belátta, hogy az üldözés nem használ, mert a magyar egyesületek nem oszlanak fel a pártfogás hiánya, és az egyesek közt szított veszekedések miatt, tehát az általuk oly gyakran czélhoz vezető mesterséghez, a vesztegetéshez folyamodnak. Piszkos mesterség lesz ez, nem is fér minden ember arczához, de hát az osztrák diplomaták már oly régóta gyakorolják, s oly sokszor éltek vele, hogy észre se veszik a piszkot, mi rájuk tapad, vagy ha észreveszik is, azt gondolják: egy kevéssel több, vagy kevesebb nem számít. ígérnek eget földet, azaz pénzt és pártfogást — ha elég balgák lesznek a magyar egyesületek összeolvadni az osztrák egyesületekkel, hogy osztrák-magyar egyesületekké legyenek. Könnyű belátni, mi a czélja ez összeházasításnak. Az, hogy a külföldnek ne legyen alkalma megkülönböztetést tenni a magyar és a másik állam polgárai közt, hogy lassanként elenyésszék a magyar jelző, s legyen az pusztán osztrák, mint a milyen osztrák az a hadsereg, melyet közösnek neveznek, de csak is neveznek. Mert, hogy rövid időn osztrákká lenne, kétségtelen, mivel teljes egyenrangúság teljesen abszurdum, — mint ezt a zürichi magyar egyesület körlevelében igen helyesen kimutatja, két, nyelvileg, történelmileg és államjogilag határozottan különböző nép fiai között. Ha már most valamelyik nemzet fiai jogának csorbulni kellene, az bizonyosan nem az osztrák lenne. — Majd gondoskodnának arról a diplomaták, hogyan kell kiczirkalmazni a magyarok és osztrákok jogait. Azért arra figyelmeztetjük mi is a külföldi magyar egyesületeket, hogy kerüljék a kecsegtető lépvesszőt, mit számukra kitettek, s ne kövessék azok példáját, kik eddig elég meggondolatlanok voltak és bárgyú gimpliként megfogatták magukat, mint a müncheni, berlini és new-yorki egyesületek, mert ha a világon valaki elmondhatta a jókedvű adakozóknak, mi igazán elmondhatjuk mindenféle osztrák ígéretre: timeo danaos et dona ferentes ! július 31. A torontáli ügyben elkövetett baklövését a Pesti Napló kávénénikéi sehogy sem akarják belátni. Csodáljuk. Hisz Kaas Ivor főmunkatársa a Naplónak, s [kollegiális szívességből megtehetné, hogy a lovagiasság szabályainak a, b créből oktatást adna a világtól elmaradottaknak. Mert a P. N. még most is azt vitatja, hogy a torontáli szerkesztőnek legjobb lett volna a hírlapírói egyesületre appellálni. Ez nagy tévedés. Nagy tévedés főleg azért, mert a hírlapírói egylet becsületbírósága nincs és nem is lehet hivatva mások, mint saját tagjai felett bíráskodni. Még oly hirlapírók felett sem ítélhet a „leghivatottabb“ tényezőkből alakított becsületbíróság, kik nem tagjai az egyesületnek. Próbáljon mi felettünk bármely oly esetben ítélni, amidőn mi nem egyezünk be eljárásába, hanem oly becsületbírákat követelünk, kiknek tapintatában jobban megbízunk. Ez így nem követelheti azt a katonatisztektől sem senki, hogy egyoldalú becsületbíróságnak vessék alá magukat. Nem is tehetik. Ily előzmények után ők meg azt követelhetnék, hogy a szerkesztő katonatisztekből alkotott egyoldalú becsületbiróságnak vesse magát alá. Ez is lehetetlen. A paritásnak mindenhol meg kell lenni. Azért legjobb lesz, ha a Pesti Napló szépségesen elismeri, hogy nem ért az ily ügyekhez; hallott ugyan harangozni, de azt nem tudja, hogy hol. Mert ha a hirlapiró egyesület becsületbirósága még arra sem képes, hogy a saját tagjai között felmerülő konfliktusok felett döntsön, vagy nem elég erélyes, hogy tagjait a hercze-hurcza helyett becsületbíróságra kényszerítse, mit akar akkor idegen embernek felett itélgetni. Királyunknak a badeni, württenbergi és bajor fejedelmekkel való találkozását a német lapok egy része oda magyarázza, hogy ez által akarja az osztrák kormány a németeket meggyőzni arról, hogy a csetmozgalmak ellenében téves nézet ne jusson érvényre és megmutassák, hogy a németek Ausztriában nincsenek a „mostoha gyermekek“ sorsára kárhoztatva. A nagy melegség és ugorka saisan szülte kombináczió. Amint Szombathelyről értesítenek bennünket, Busa Kálmán ottani lakos mint a függetlenségi párt volt bizottságának elnöke Széll Ignácz vasmegyei alispán ellen a választók névlajstromát illető visszaélés miatt a belügyminiszterhez fegyelmi eljárás elrendeléséért folyamodott. Folyamodásában okiratokra hivatkozva s okiratokkal igazolta azt, hogy nevezett alispán a függetlenségi párt ellen határozott pártállást foglalt, hogy mint ilyen hivatalos helyiségében hivatalos eljárása közben — tanuk előtt — kimondá, hogy a szélső baloldaltól irtózik s hogy annak nem akar eszközt engedni a kezébe, s hogy ezen világos hadüzenetének érvényt szerezzen, a választók névlajstromának a levéltárból való megszerezhetését szó- és írásbeli határozataival lehetetlenítette, azonkívül pedig azt az 1874-ik évi XXXIII. t. sz. 54. §., illetőleg az 1876-ik évi XVI. t. sz. 3. §-ának világos rendelete ellenére négy egész hónapon át hatalmi körében visszatartotta, nyilván azért, hogy az mint törvényes párteszköz a függetlenségi párt által kellő időben megszerezhető ne legyen ; sőt még a belügyminiszter tévútra vezetésétől sem riadott vissza, midőn azt Szalay Imre országgy. képviselő interpellácziója folytán akként informálta, hogy a választók névlajstroma a községekben megszerezhető, holott a belügyminiszteri válaszadáskor az a községek számára még kiadva nem lett. Folyamodónak egy magas állású kormányközeg — midőn előtte sérelmére nézve panaszt tett — azzal a kérdéssel felelt : „És ön komolyan akar a hatalmasok ellen küzdeni ?“ — Ezen, a törvény és igazságszolgáltatás előtti egyenlőséget gúnyoló kérdés után valóban kíváncsian várja az önérzetes közönség a folyamodás eredményét, annyival is inkább, mert erősen kezd meggyökerezni a nép keblében az a hit, hogy a hatalmasok ellen igazságos jogorvoslatot nyerni nem lehet. A debreczeni függetlenségi párt körében egy idő óta oly események történnek, hogy most már nem csodálkozhatunk azon a vereségen, melyet Debreczenben pártunk a képviselőválasztások alkalmával szenvedett. Egy sikkasztásról van szó, mely a párt helyi lapjának kezelői által követtetett el, s melynek szándékolt eltusolása a legelkeseredettebb polémiákra és ellenségeskedésekre ad alkalmat. Hogy meddig ment már Debreczenben az izgatottság, mutatja az a tény, hogy az Ébresztő szerkesztőjét, K. Tóth Kálmán urat, ki a sikkasztási ügyet napfényre hozta, két ember, dr. Ozory Állampénztári kimutatás. I. Kimutatás a magyar koronához tartozó állampénztáraknál 1881. évi április hó 1-től junius hó végéig előfordult brutto bevételekről, összehasonlítva azokat az 1880. évi hason időszaki eredményekkel. (Forintokban, a krajczárok elhagyásával.) II- Kimutatás a magyar koronához tartozó állampénztáraknál 1881. évi április hó 1-től junius hó végéig előfordult brutto kiadásokról, összehasonlítva azokat az 1880. évi hasonló időszaki eredményekkel. (Forintokban, a krajczárok elhagyásával.) Tényleges eredmény . 1881 1880 KIADÁSOK. évi Ilik negyedben. forint forint A kir. udvartartás költségei . . . 1.162,535 1.162,571 Ő cs. és ap. királyi Felsége kabineti irodája..................................... . 1456 A főrendi- és képv.-ház kiadásai . 237,191 271,597 Közösügyi kiadások.................... 6.681,718 5,763,681 Az 1867. végéig fennállott központi kormány közegeinek nyugdijai .............................................. — 1 — Nyugdijak (az illető miniszteri tárczáknál).................................... — — Államadósságok, és pedig: Államadóssági járulék .... 6.617.911 6.596,331 Földtehermentesités és örökváltság 5.622.439 5.641,435 Szőlődézsmaváltság..................... 54,509 48,837 Maradvány- és irtványföldek megváltása ......................................... 17,225 12,827 Vasúti kölcsön kamatai és törlesztése .............................................. 2,716 27,603 Sorsolási kölcsön évi járuléka. . . — Budapesti lánczhid elsőbbs. kölcsön 12,430 Gömöri iparvasutak záloglevélkölcsöne.................................... 247 11 30 millió frtos kölcsön .... 754,106 770,627 54 millió frtos kölcsön .... — — Aranyjáradék kölcsön..................... 35,952 34,606 Keleti vasút átvétele folytán elvállalt adósság.......................... 1,972 21,236 Vágvölgyi vasút vételára ... — — Tiszai és szegedi kölcsön . . . 804,638 — Tisza vidéki vasút megváltása folytán elvállalt adósság .... 522,015 — Zágráb-károlyvárosi vasút megvétele folytán fizetendő évi járulék .................... ... — — Papír-járadékkölcsön . • . . . 958,30 — Függő adósság............................... 186,634 161,276 153 m. frtos köles........................... 50,402 4.557 Előlegezések a vasúti kamatbiztositás alapján............................... 1.980,107 1.756,441 Hétfő, augusztus 1. Szerkesztő Iroda és kiadóhivatal Budapest, IV- koronaherczeg-utcza 3. sz. Előfizetési pénzek, hirdetések, nyiltterek a kiadóhivatalba czimzendűk. A lap czimét és az utczát pontosan megjelölni kérjük. XX fizetéseket és nyilttereket árszabály szerint fölvesz a kiadóhivatal Felvilágosítások: Az 1880. év II. negyedében előfordult bevételekkel szemben, az 1881. évi II. negyed eredménye, egyes rovatoknál mutatkozó, az egyes évnegyedi eredmények rendes hullámzásából eredő csekély eltérésektől eltekintve, valamennyi rovatnál kedvezőbb. A kedvező rendes brutto eredmény tesz 9.290,609 frt 14 krt, ebből levonva a „kedvezőtlenebb“ rendes brutto eredményt 528,819 frt 63 frt, a „kedvezőbb“ rendes nettó eredmény lenne 8.761,789 frt 51 krt. Ha ebből még levonatik az utolsó rovatnál a kincstár birtokában lévő értékpapírok értékesítéséből az idén befolyt 1.999,658 frt 42 kr, a múlt évi hason időszakban e czímen befolyt 3.317,877 frt 50 krral szemben mutatkozó 1.318,219 frt 8 krnyi kevesebblet, az összes bevételek végösszegében az 1880. évi főösszeggel szemben 7.443,570 forint 43 krnyi kedvezőbb eredményt mutatnak fel. Ezen 7.443,570 frt 43 krnyi bevételi többlettel szemben áll a kiadásoknál mutatkozó többlet 6.405,355 frt 21 Vs kr. A nettó eredmény tehát kedvezőbb 1.038,215 frt 211/2 krral, és ha számításon kívül hagyatik a kincstár birtokában lévő értékpapírok értékesítéséből befolyt összegek 1880. és 1881. évi eredményei közt mutatkozó idei 1.318,219 frt 8 krnyi kisebb bevétel, mert ez rendes fedezetnek nem tekinthető, az 1881. évi II. negyedének kezelési mérlege a múlt évi hason időszaki kezelés mérlegéhez képest jobb 2.356,434 frt 29Varral. Áttérve most már az egyes tételekre, megjegyeztetik, hogy a sorsolási kölcsön rovatán mutatkozó 97,538 frt 531/2 kt bevételi kevesebblet csak látszólagos, és az 1881. évi költségvetés és elszámolás új berendezéséből folyik. Ugyanis a budapesti állami hidak bevételei és kiadásai 1880. év végéig a sorsolási kölcsön rovatán számoltattak el, mert az állami hidak tiszta bevétele az 1870. évi X. tcz. értelmében a sorsolási kölcsön évjáradéka részbeni fedezésére fordítandó. Az 1881. évi költségvetés megállapitása alkalmával az állami hidak kezelése a sorsolási kölcsön rovatából kihasittatván, a pénzügyi tárczánál külön rovat alatt vétetett fel. Jelen kimutatás szerint az állami hidak bevétele az 1881. év II. negyedében volt 180,090 frt 95 kr, levonván a kiadásait 29,276 frt 931/2 krt, a tiszta bevétel volt 150,814 frt 11/2 kr, a fentebb említett 97,538 frt 531/2 krnyi kedvezőtlenebb eredménnyel szemben kitűnik, hogy a sorsolási kölcsön idei bevétele tulajdonképen kedvezőbb 53,275 frt 48 krral. Az „állami jószágoknál“ mutatkozó 179,914 frt 22 krnyi bevételi kevesebblet részben ellensúlyoztatik a kiadásoknál ugyané czimen mutatkozó 99,249 frt 17*/2 kr megtakarítás által. A „kiadásoknál“ a közösügyi költségek rovatán mutatkozó 918.036 frt 99 krnyi többlet az 1881-re e czimen engedélyezett nagyobb hitel felhasználásából származik. A tiszai és szegedi kölcsön rovatán mutatkozó 804.638 frt 49 krnyi kiadási többlet fedezetét találja a bevételeknél előforduló tiszai és szegedi kölcsön évi járulékainak fedezetén befolyt 992.706 frt 20 krban. Ezen kezelés uj tétel lévén, az 1880. évi XX. t.-czikkben alapszik. A tiszavidéki vasút megváltása folytán elvállalt adósság rovatán mutatkozó 522.015 forint 80 krnyi új kiadás fedezetét találja a bevételeknél az „állami vasutak tiszta jövedelem“ czimén mutatkozó egy millió frt bevételi többletben. „Papírjáradék-kölcsön kamatjai rovatán mutatkozó 958.371 frt 94 krnyi uj kiadás, az 1880. évi LVII., az 1881. évi X. és XI. t.-cz. alapján beszerzendő volt 31,438.850 frt fedezésére az idén kibocsátott 39,977.600 forint névértékű 6 százalékos kamatmentes papirjáradék-kölcsönkötvények 1881. június 1. történt kamatszelvényeinek beváltásából ered. Vasúti kamatbiztositási előlegek rovatán mutatkozó 223.666 frt 26 krnyi kiadási többlet a báttaszék-dombóvári vasuttársulat 1879. évi 38.378 frt 93 krnyi, — és a magyar északkeleti vasút 1880. évi kétszázezer frtos követeléseinek ez idén történt kiegyenlítéséből származik. A pénzügyigazgatás, adóbeszedési és kezelési költségek és nyugdíjak rovatán 477.197 frt 98Vs krnyi kiadási többlet mutatkozik. Ugyanis: az adókezelési költségek rovatán a kiadás az 1880. év II. negyedében csak 274.432 frtot, ez idén pedig 769.715 frtot tesz, az idén tehát 495.283 frttal több adatott ki, mely többlet onnan van, hogy a folyó évben a hadmentességi dijszimén befolyt összegekből 428.730 frt az 1880. évi XXVII. t.-cz. értelmében képzendő katonai alapba fizettetett be. A „bányászat“ egyes alrovatainál egészben 2,788.380 frt 727a krnyi kiadási többlet, szintén csak átfutó jelleggel bír, és a bevételeknél ugyan enzimeknél mutatkozó 2,665,493 frt 267» krnyi bevételi többlet által ellensúlyoztatik. A kiadási és bevételi többlet egyébiránt nyers ezüst vásárlásából, illetőleg annak kivezetéséből származik. A különféle rendes kiadásoknál mutatkozó 120.378 frt 177a krnyi többlet ellensúlyoztatik a különféle bevételeknél mutatkozó 164.908 frt 31/» krnyi többlet által. Földadószabályozás rovatán mutatkozó 164.533 frt 75 krnyi nagyobb kiadás az e czimen 1882-re engedélyezett nagyobb hitel részbeni felhasználásából ered. A postajövedéknél mutatkozó csekély 69.712 frt 487a krnyi kiadási többlet szintén fedezetét találja bevételeknél ugyan e czimen mutatkozó 97.956 frt 647 a kr. többletben. A földmivelés-, ipar- és kereskedelmi minisztériumnál mutatkozó 89.456 frt 62 krnyi kiadási többlet közgazdasági czélokra és beruházásokra 1881. évre engedélyezett nagyobb hitel felhasználásából származik. Az állami erdőknél mutatkozó 601.604 frt 62 krnyi kiadási többlet ellensúlyoztatik a bevételeknél ugyan e czimen mutatkozó 567.082 frt 84 krnyi bevételi többlet által. Külföldi hírek: Midhat pasa és társai elitéltetésére és megkegyelmeztetésére vonatkozólag annyi egymással ellentétes hír jött már forgalomba, hogy meg kell ismertetnünk a Debreczen konstantinápolyi H. K. J. levelezőjének ide vágó értesítését is, mely nem érdektelen részleteket közöl a konstantinápolyi életből. Alig, hogy Angolország új nagykövete elfoglalá itteni állását, sietett kormánya nevében maga a szultán előtt, még pedig kíméletlenül hangsúlyozva kijelenteni, hogy Midhát kivégeztetése egész Európában nagyon is rossz vért fogna csinálni, miről az angol kormány kötelességének tartja a szultánt figyelmeztetni és egyúttal fölkérni, hogy ne idézze elő akár könnyelmüleg, akár kihívólag a keresztény nemzetek ellenszenvét is, kik eddig még baráti vonzalommal viseltetnek Törökország iránt. — Nyilvános titok, hogy maga a gyávánál is gyávább szultán volt az, ki legjobban óhajtá Midhát mielőbbi halálát, tehát el lehet képzelni, hogy minő keserű lehangolás váltá föl, az örömtől már már majd szétpukkant, a Midház ellenes párt gaz fejeit ! Kell-e mondanom, hogy az angol kormány kérésének nemteljesítése ép annyit jelentene, mint saját kezüleg felgyújtani a saját házát ? márpedig a török diplomaták elég ravaszok, semhogy hasonló veszélynek tegyék ki magukat. „Ha nem lehet levesünk jó izü, adjunk neki legalább szép szint“ — s a Yildiz- Kioski Kamarilla huszonöt alemát összeültetett, de nem ám Midhát pőre felülvizsgálata végett — hanem csak azért, hogy ezerekre menő szivarkák és kávék fogyasztása és egy hétig tartott, a palota kertjébeni sétálás után azon véleményt terjessze a szultán elé, hogy Midhat-ot, minthogy ez tagadja a gyilkosságbani résztvevést, ne halállal, hanem örökös fogsággal tessék sújtani. Így aztán mindenki azt kénytelen hinni, hogy a szultán oda se hederitett a külföld pressziójára, hanem csakis törvénytudósai szent sugalma után indulva, kegyelmezett meg Midhatnak. Az alatt az idő alatt pedig, mig a tanács együtt ült, azaz pipázott és kávézott, minden kerületi parancsnoktól sürgönyileg megkérdeztetett, hogy van-e oly vára, melyből Midhatot megszöktetni lehetetlen? Az ezen kérdésre jött válaszok fölött újra tanácskozva, az lett elhatározva, hogy az arabok által lakott forradalmas vidékekbe nem lehet bízni — tehát Metelin várba, mely a legtöbb biztosítékot nyújtja, kell Midhatot elzárni. Ma kezdődik a hat hétig terjedő Ramazán, ezen ünnepek alatt pedig alig fogják Midhatot háborgatni. Megjegyzem még, hogy Midhattal nemcsak hogy senki nem beszélhet, de még csak látni is lehetetlen! A választási mozgalmak Francziaországban megkezdődtek és kezdenek magas hullámokat verni. Tegnap több kerületben volt választói gyűlés. A radikálisok nem utolsó kortes eszközül használják, hogy azon kerületeknek lejárt mandátumú képviselőiről, hol a radikálisok szintén akarnak jelöltet állítani, azok működéséről erős bíráló és jellemző rajzokat hoznak, de saját programmjukat még nem fejtették ki, sőt erre vonatkozólag nagy zavarban és bizonytalanságban vannak. A Gambetta párti sajtó, midőn a választások ügyével foglalkozik, különösen Ferry miniszter politikáját támadja meg és iparkodik népszerűtlenné tenni. Újabb robbantási kísérlet. A tizenkét pokolgép úgy látszik még nem volt elég az angolok kedélyeinek felizgatására. Most a Central