Függetlenség, 1942. augusztus (10. évfolyam, 173-196. szám)

1942-08-09 / 180. szám

­Vasárnap, 1942 augusztus 9 .filmwetternén A szüret küszöbén írta : Kulim m. kir. kereskedelmi főtanácsos Amikor a budapesti gyümölcs­­piacon megjelenik a szőlő ár­jegyzése — tekintet nélkül az árak magasságára —, ez figyel­meztetés és egyben vész jel azok részére, akiket közelebbről ér­dekel, — hogy a szüret küszö­bén állunk, — attól már csak hetek választanak el, tehát el­érkezett az utolsó pillanat a felkészülésre. A gazda nem sze­ret erről beszélni, mert bölcsen ann Lász­ó, a MASZORSZ ügyv. igazgatója tudja, hogy amíg a szőlő a hor­dóban nincs, addig még mindig fel van téve különböző veszélyek­nek és nem­­egyszer okozott már a szüret igen kellemetlen csaló­dásokat. Az idén rügyfakadás­­kor kevés olyan gazda volt Ma­gyarországon, aki a le­gr­agy­o­­góbb álmában is el tudta volna képzelni azokat a szüreti lehe­tőségeket, amik előtt állunk. A hordó-kérdés A szürettel kapcsolatos összes problémák közül, amelyek pedig szép számmal vannak, talán a hordó-kérdés a legnehezebb. A bort nem lehet magtárba, szérvbe vagy vermekbe önteni, mint a gabonát, vagy burgona­át, górékba sem lehet a szőlőfü­rteket felfüggeszteni, mint (­ kukoricát, hanem annak hordó és pedig tiszta, jó hordó kell. Ami­lyen hordó-kultusz fejlődött ki pl. Németországban, amennyire a né­met vincellér ügyel arra, hogy hor­dója szüretkor a legnagyobb rend­ben és tisztaságban várja a mus­tot, annyira nem törődik sok ma­gyar termelő a legtöbb helyen ezzel a kérdéssel és sajnos, vannak egész borvidékek, ahol már valósággal hozzászoktak a penész szagú bor­hoz, sőt ráfogják, hogy ez az ál­talában kellemetlen, de általuk már megszokott íz a termőföldtől van Az ilyen gazdák, akik ennyire gon­datlanok, nem érdemlik meg a tel­jes szabadságot és bizony rájuk férne egy kis ellenőrzés. Hozzá­te­szem, hogy ez azért nem minden gazdára vonatkozik, mert van sok olyan is, akiknek a szőlőművelés nemcsak kenyerük, hanem egyben passziójuk is és ehhez képest keze­lik a hordókat. Magyarországon maga a Duna- Tisza köze alkotja a szőlőtermelés­nek több mint egyh­armad részét. Ez a vidék máskor sem volt alkal­mas arra, hogy pincéket létesítsen, kamrában vagy fészerben pedig a bor sem tartható el, de a hordónak is éppen úgy árt a meleg, mint a bornak. Ezen a vidéken tehát a gazdák éppen azért legjobb esetben is csak annyi hordót tartanak, ami a házuk szükségletének kell, na meg az utolsó években megtanul­ták már kissé azt is, hogy jól jár az a gazda, aki nem a szüreti rum­liban értékesíti mustját, hanem vesz pár hordót és félre tesz any­­nyit, amennyit férőhely tekinteté­ben tud. Természetes, hogy az al­földi gazda az ő ügyes-bajos dol­gait csak helyben tudja elintézni, nem jut el hegyes vidékre vagy a városba, hogy hordókat szerezzen, hanem legfeljebb azt vesz­i meg, amit helyben a kereskedők felkí­­nálnak. És mit adtak el a kereske­dők éveken keresztül szüretkor a gazdának mást,­­ mint selejtes hordókat? Nagyon helyes tehát, hogy a kormány sürgősen össze­íratja a hordókészletet úgy a ter­melőknél, mint a kereskedőknél s igy végre lehetőleg pontos képet kapunk arról, h­ogy különböző bor­vidékek külön-külön és a kereske­dők mennyi bort képesek beraktá­rozni. De jól teszi a gazda is, ha igyekszik beszerezni annyi hordót, hogy egész termését ne kelljen már szüretkor mint szőlőt vagy mustot eladni. Magyarországon már régem vol­tak olyan üresek a termelői és ke­reskedelmi pincék, mint az idén szüretkor. A kereskedelem a nagy terméskilátás előtt kétségtelenül tartózkodik is a felesleges vásárlá­soktól, mert számít arra, hogy az adott körülmények között szüret­kor jelentékenyen olcsóbban fog tudni vásárolni, mint most. A ke­reskedelemnek azonban szüretkor feltétlenül vásárolnia kell minden különösebb spekuláció nélkül is, mert készletei nincsenek. Azonban arra fel kell készülni, hogy a szü­ret elején kevés vásárló lesz, mert a kereskedelmi tevékenység lénye­gével függ­ össze,­hogy ily nagy ter­melésnél a kereskedelem igyekszik kivárni, amikor a termelő már a szüretelt mustot eladni kénytelen. Ha ez azonban, így van,, úgy a ter­melőnek is érdeke, hogy a szürettel ne siessen, ■—• akkor főleg, ha a minőség még nem elég jó. Magyarországon ma már a leg­több helyen működnek a hegyköz­ségek. Ezeknek is hegyközségeknek és a felettük álló hegyközségi ta­nácsoknak eminens kötelességük idén ügyelni arra, hogy az egyes gazdák — rossz szokás alapján — ne kezdjék meg túl korán a szüre­tet, hanem várjanak addig, amíg általánosságban jobb minőségek lesznek. A másik kérdés, ami a ter­meléssel és a szürettel szorosan összefügg, az a kereskedelem ,vá­sárlóképessége. A kereskedelem vásárlóképessége Amint említettem, a kereskede­lem készletei fogyóban vannak. Ez azonban egymagában még nem je­lenti azt, hogy a kereskedelem szü­retkor momentán, készletein kívül nagyobb­ mennyiségek vásárlásába is kezd, kivéve azt az esetet, ha a kereskedelemnek különös reményei vannak arra, hogy szüretkor e fel­vásárolt mennyiséggel nagyobb ha­szonhoz jut, mint ha ezt későbben vásárolná fel. A magyar kormány tehát éppen ezen nagyobb szüreti vásárlások érdekében gondoskodott már eddig is kü­lönböző exportlehe­tőségekről. De az eddigi eredmé­nyek még nem merítik ki a kor­mány minden ilyen irányú szándé­kát az egész jövő idényre vonatko­zólag. Azok a német exportkeretek, amelyeket a kormány Cladius mi­niszterrel a múlt héten megállapí­tott, egyelőre az igényeket teljesen kielégítik, mert hiszen már szüret előtt lényegesen nagy szállítások a rövid idő­ miatt nem lehetnek. A szüret alatt is csak Svájc volt az az importáló, amelyik pár ezer hl. édes mustot vett át, többnyire vá­gás céljaira a saját gyenge minő­ségű mustjának feljavítására, így a további exportot tulajdonképpen csak a következő naptári évre kell előkészíteni, hogy időközben fenn­akadás ne legyen. A kereskedelem vásárlási kedvét tehát majd csak a kialakuló szüreti árak fogják meghatározni. Ha a kormány már ma szüreti árakkal jönne ki, ezzel a leg­nagyobb zavarokat idézhetné elő, különösem akkor, ha egy nem várt jó időjárás is rá­cáfolna a reménynek, mert vagy az egyik, vagy a másik félnek okozna rendkívül súlyos és be­hozhatatlan károkat ezáltal. Magából abból a tényből, hogy 1937 óta Magyarországon szüret előtt a kormány még soha sem foglalkozott, olyan intenzíven és olyan mértékben a bortermés levezetésével, mint az idén, jog­gal következtethetek arra, hogy a gazdáknak nincs mitől tarta­niuk. Mert kétségtelen, hogy amit a kormány eddig is tett, elsősorban a gazdák érdekében tette. De a kereskedelemnek sem kell félnie, mert a kormány teljesen tisztában van minden eshetőséggel és minden lehető­séggel. Végeredményben a ter­melőnek is nagy érdeke fűződik az értékesítéshez, amelyet keres­kedelem nélkül megoldani nem lehet. Most pedig, amikor a ke­reskedelmet a kormány átállí­totta, eminens állami érdek, hogy azt az új tőkét, amit az új keresztény kereskedők az üzlet­be visznek, ne hagyja elveszni, sőt oda törekedjék, hogy ez az új kereskedelem minél előbb megerősödjék és teljesítőképes legyen. (2) Tenyészállat- és járműsökörvásár. Elsőrendű belföldi járműsökör és be­állítani való tinó (tarka, 680—690 kg) 160—175, 180—55 kg 160—170, fa fehér járműsökör 160—190, egy és féléves üsző 155—170, fiatal hasas és friss ISO ark (—) A Takarékpénztárak és Bankok Egyesületében tömörült budapesti pénzintézetek pénztárai 1942 augusztus 14-én, pénteken, Nagyboldogasszony napja előtti na­pon és 1942 augusztus 19-én, szer­dán, Szent István napja előtti na­pon — úgy mint szombati napokon — fél 9-től fél 12 óráig állnak az ügyfelek rendelkezésére. A kormány a magánépítkezések fenntartása mellett A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara építőipari szakmai bi­zottsága Bányász Jenő dr. h. fő­titkár elnöklete alatt ülést tartott, amelyen Magasházy Béla minisz­teri tanácsos, a M. Kir. Ipari Anyaghivatal vezetője, Reischl Ágoston dr. miniszteri főmérnök, Rényi Béla, az Anyaghivatal Épí­tészeti Osztályának vezetője is megjelent.. Baltyáss Jenő dr. megnyitó be­szédében szóvátette a magánépít­kezések leállításával kapcsolatban elterjedt alaptalan híreket. Az ülésen jelenlevő Magasházy Béla miniszteri tanácsos válaszában hangoztatta, hogy Varga József miniszter a magánépítkezések fenn­tartását szociális és nemzet­politi­kai szempontból feltétlenül szüksé­gesnek tartja. A magánépítkezést — úgymond — ma annyira korlá­tozza a rendelkezésre álló építő­anyag-mennyiség, amelynek mind­össze 8%-át veszi igénybe a ma­­gánépítkezés, hogy azt jobban hát­térbe szorítani már nem lehet. Éppen e­zen oknál fogva nemcsak ebben az építési szezonban, ha­nem, hacsak előre nem látható akadályok nem lépnek fel, a jövő szezonban is a magánépítkezést, bár szűkebb keretek között, de fenn fogja tartani a kormányzat. Magasházy Béla miniszteri taná­csos a továbbiakban rámutatott arra, hogy a maga részéről is szükségesnek tartja, hogy az ér­dekeltségek, így elsősorban a ka­marák a magánépítkezés céljaira álló anyagok szétosztásába mi­nél nagyobb mérvben bekapcsol­tassanak, mert így látja az igaz­ságos és egyenlő elbánás elvének megfelelő­ ér­vényesülését. A ma­gánépítkezések fenntartását egyéb­ként indokolja az a körülmény is, hogy Budapesten az utolsó négy évben épült 4200 házzal szemben álló 14.000 házasság lakásigényeit kell kielégíteni. Hamis hír az olajpogácsáról Egyik délutáni lap július 20-i számában cikk jelent meg ,,A gaz­­dák és az olajlenmag tőzsdei meg­ítélése” címmel. A cikk azt az állítást kockáz­tatja meg, hogy ,,az új olajkivo­nási eljárások úgyszólván értékte­lenné teszik az olajpogácsát, amely azele­t egyik legértékesebb takar­mányunk volt”. Minthogy a cikk­nek ez a mondata alkalmas arra, hogy a bizalom megingatása által a hízlalási tevékenységben az or­szág közellátásának kárt okozzon, illetékes helyről felhívjuk a gaz­dák figyelmét arra, hogy a cikk­nek ez az állítása teljesen alapta­lan. Az olajos magvakat 1915 óta kétféle módon dolgozzák fel, még­pedig sajtolással, vagy benzinnel történő extrahálással, az első eset­ben extrahált darához jutnak. A pogácsában a visszamaradó olaj­mennyiség 5-7%, az extrahált darában 1,8—2,3%. Igaz ugyan, hogy az olajpogácsában több az olaj, viszont az extrahált dara ará­­nyosan több táplálóanyagot (fehér­jét,­­szénhidrátot, ásványi anyagot) tartalmaz. Új olajkivonási eljárás tehát nincs és az olajpogácsa, valamint az extrahált dara táp­­értéke mitsem változott. A gyümölcs- és zöldség­piac árai Gyöngyös: őszibarack 250—280. nyári körte 90—110. nyári alma 90—110. vörös­szilva 100—110. kék szilva 25—40. ringló 40—60. sárgadinnye 25—35. gö­­rögdinnye 35—40. Csabagyöngye szőlő 100—120. salátának való uborka 14—16. eltenni való uborka 40—45. tök 10—12, gerezdes paradicsom 18—22. Lucullus 18—20 fillér kg-ként. A felhozatal kö­zepes. Élénk kereslet mellett szilárd árakon történtek vásárlások. A szőlő nagy része eladatlan maradt. Kecskemét: Körte­fa 80—100, Iln 50 —60. Washington-szilva 55—60, vörös­szilva 40, nyár­ aszaló szilva 50—52. sárgadinnye 20- 25. görögdinnye 20, vajalma la 60—80 U­a 50—55. tükör­alma la 60—65. Ila 45—50. asztrachán­­alma la 80—85. Ha 50—60. Csabagyön­gye szőlő 120—130. zöldpaprika, hegyes 18—20. tölteni velő zöldpaprika 35. zöld­bab 54—55. paradicsom 20. tök 8—9 fillér kg-ként. Élénk kereslet mellett az irányzat szilárd volt. A felhozatal a ternapi eső miatt igenít. 13 Augusztus 19-én alakul meg az Arany- és Ezüstkalászos Gazdák Országos Szövetsége Több mint egy esztendeje foly­nak az előkészületek a gazdatár­sadalom körében arra, hogy az arany- és ezüstkalászos gazdák közös szövetségbe tömörüljenek és egyesült erővel terjesszék a gaz­dasági szakismereteket s mozdít­sák elő a több és jobb termelést. A szervezési munkálatokat az Országos Mezőgazdasági Kamara végezte, amely Slatács Ágoston dr. gazdasági főtanácsos, igazgató szakszerű irányítása mellett ered­ményesen befejezte a szervezés munkáját, úgyhogy a régóta ter­vezett szövetség most végre meg­alakulhat. Az Arany- és Ezüstkalászos Gazdák Országos Szövetsége augusztus 19-én tartja meg ala­kuló gyűlését. A gyűlésre az or­szág minden részéből nagy szám­ban fognak felérkezni a gazdák, akik augusztus 19-én reggel fél 9 órakor a városligeti Vajda-Hunyad várának udvarán gyülekeznek. Majd átvonulnak a Hősök­ terére, ahol megkoszorúzzák a Hősök Emlékkövét, utána pedig 11 óra­kor kezdődik az alakuló köz­gyűlés a Nemzeti Sportcsarnok­ban. Az alakuló gyűlést Khuett- Héderváry Károly gróf felsőházi tag, az Országos Mezőgazdasági Kamara elnöke nyitja meg, utána Bánffy Dániel báró földmívelés­­ügyi miniszter tart beszédet, amelyben vázolja a megalakuló szövetség jelentőségét a mezőgaz­dasági többtermelés szempontjá­ból. Utána Halács Ágoston dr., az­­ Országos Mezőgazdasági Kamara igazgatója ismerteti a szövetség célkitűzéseit. Az alapszabályok előterjesztése és elfogadása után a közgyűlés megválasztja a szö­vetség elnökét, tisztikarát és vá­lasztmányát. Érdekes gazdasági intézkedések Törökországban A török kormányban Saydam miniszterelnök váratlan halála után bekövetkezett változásokat eddig főleg csak külpolitikai szem­pontból mérlegelték. Pedig mint Szaradzsoglu új miniszterelnök leg­­utóbbi beszéde bizonyítja, a kor­mányváltozás külpolitikai téren semmivel sem mozdította el a tö­rök politikát eddig követett irány­vonalától, amely a legszigorúbb semlegesség megőrzésére irányul. Nem méltatták azonban eléggé figyelemre a török kormányválság gazdasági következményeit. A török kereskedelmi minisz­té­­rium élén bekövetkezett változás­nak sokkal mélyrehajtóbb követ­kezményei vannak a török gazda­sági életben, mint a kormányel­nöki méltóságban történt szerep­cserének. Az új török kereskedelmi miniszter ugyanis teljesen szakí­tott elődjének politikájával és új utakra tért. Ennek következtében erősen esett az arany ára Török­országban. Első intézkedése az volt, hogy az élelmiszerpiacon megszüntetett minden korlátozást és viszaáll­otta a szabad forgal­mat. A török viszonyok mellett igen nagy feltűnést keltett egy másik intézkedése is, amelynek alapján utasította a török egyed­­árusági igazgatást, hogy sürgősen gondoskodjék a sörgyártás fellen­dítéséről. Míg elődje a sörgyártás terén azt a politikát folytatta, hogy a sörgyártást a szükséges nyersanyagok csökkentésével kor­látozta, addig az új török kereske­delmi miniszter elrendelte, hogy augusztus hónapban kétszeresére­­ kell felemelni a sörgyárak terme­lését és ezt a termelési mennyi­séget nemcsak be kell tartani, ha­nem, ha lehet, fokozni is kell. Az­­új török kereskedelmi minisz­ter ez elhatározásának nemcsak gazdaságpolitikai háttere van, ha­nem elsősorban népegészségügyi. Törökországban is rájöttek arra, amire Németországban és Olasz­országban már korábban, hogy a sör a közellátásü­gynek egyik fon­tos eszköze, amennyiben nemcsak a széles néprétegek táplálásához járul hozzá, hanem a legértéke­sebb vitaminforrás, amely különö­sen háborús időkben nélkülözhetet­len része a tömegellátásnak. Ezért emelik fel augusztusban két­szeresére a török sörgyárak ter­melését. Pénteken nyílik meg a Budapesti Nemzetközi Vásár Lázas munka jellemzi a vásár­­előkészítés utolsó napjait. Pénte­ken nyílik meg a Vásár a város­ligeti területen. Most azonban, mintha egész Budapest a Vásár területe volna. Az utca forgalmá­nak jórészét a vásár árak szállítása köti le. Tegnap hajnaltól kezdve egész útvonalakat le kellett zárni amiatt a Magyarországon még sohasem látott méretű, két és fél vágon súlyú egy darab kiállítási tárgy miatt, amely lényegileg minden képzeletet felülmúló nagy­ságú rozsdamentes acéldarab, s amelyet az egyik rendezőpályaud­­vartól, az oda befutott különleges építésű lőréről ugyancsak külön e célra összeállított szerkezeten 12 ló vontatott a rendőrség által előzetesen kijelölt legteherbíróbb útvonalakon a városligeti Ipar­csarnokig. Nem kisebb feladatot jelentett egy másik külföldi cég ,,mintá­éra­jának” szállítása sem, mely alkatrészeire szétszedve hat va­gont foglalt el. Szerepelt a tegnap érkezett árak között külföldi vál­lalat három és négy vagon áru­val. És szombattól vasárnapig kellett lebonyolítani az augusztus 14-én megnyíló BNV-en résztvevő külföldi államok javarészének áruszállítását is. Csak példaképpen említjük, hogy Olaszország két vágón, Svájc, svéd gyárak és Bul­gária egyenként egy-egy vágón árut küldött. A szlovák kiállítási tár­gyak három vágón terjedelemben a Dunán érkeztek. Belgium más­fél vágón árujának nagy részét, főképpen a muzeális értékű csip­­kéket páncélládákban küldte. Japán és Mandzsukuó együttvéve közel három vagont elfoglaló bá­léit Hamburg tengeri kikötőjéből ugyancsak most küldték Buda­pestre, ahová szombaton délben "’■dűlt be a rózsaolajtól, finom dohányoktól illatos bolgár kiállí­tási vágón is. És mindezek mel­lett most torlódnak a pályaudva­rokon, teherautókon, lófogatú ne­héz kocsikon, sőt különleges pár­­názású bútorszállító kocsikon a Városliget felé vezető útvonalakon mindazok az árak, amelyekkel a külföldi vagy vidéki telephellyel bíró magánüzemek és gyárak vesznek részt a pénteken mege­menő Vásáron. Egész Budapest ma „vásár­város”. Egymásután érkeznek a bizottságok, az árat kísérő szak­­emberek, kilenc nemzet idegen szavától hangos a Vásár területe, a szállodák csarnokai. Magyar­­ország nemzetközi áruminta- vásárra készül, „háborús Vásár­ra”, mely ma Európa együettes demonstrációját jelenti.

Next