Függetlenség, 1942. augusztus (10. évfolyam, 173-196. szám)

1942-08-09 / 180. szám

-12 HETI SZÍNHÁZI HÍRADÓ Pénteken este ismét össze­ült báró Wlassics Gyula, a Nemzeti Filmbizottság elnökének elnöklete alatt az a bizottság, amely arról hivatott dönteni, milyen magyar filmek kerülje­nek ki a szeptember első napjaiban esedékes velencei Nemzetközi Filmversenyre. Alig egy hónap választ el már csak a lagúnák városá­ban lezajló európai film se­regszemlétől, amely előrelát­­hatólag kidomborítja, hogy ma már az európai film­gyártás teljes önellátásra rendezkedett be és teljesen függetleníteni tudta magát Amerikától. Magyarország­nak jelentős szerepe van az európai filmprodukcióban, hiszen számszerűleg Német­ország és Olaszország után nálunk készül a legtöbb film. Éppen ez a körülmény teszi szükségessé azt, hogy külö­nös gonddal kerüljenek kivá­lasztásra a magyar színeket Velencében képviselő filmek. A pénteken összeült bizott­ság, miután megtekintette ez „Őrségváltás” című fil­met, úgy határozott, hogy dönteni ebben a kérdésben a jövő hét elején fog. Hétfőn ugyanis levetítik a bizottság előtt még Nyirő Józsefnek ,J e­mb­e­r­ek a­ hava­s­o­­k­o­n" című népi filmjét és a legújabb Karády-filmet, a „H­al­ál é­s esd­k”-et és csak azután jelölik ki azt a három filmet, amelyet a fémversenyre Magyarország benevezhet. Körülbelül húsz filmet vizsgáltak meg eddig, azok szerint a különböző szempontok szerint, amelyek számításba jönnek olyankor, amikor a nemzetközi közön­ség és szakértők előtt három filmen keresztül ítélik meg nemcsak a magyar film­gyárt­áséit, hanem­ a magyar művészetet, kultúrát és a magyar szellemet is.­ ­­ ­A Vígszínházban hétfőn kezdődnek meg a próbák Móra Ferenc „N­é­g­y a­p­á­n­a­k e­g­y lány­a” című regénye színpadi válto­zatából, amelyet H­u­n­y­a­d­y Sándor készített. A színház igazgatósága hosszú ideig nem tudta, hogy kinek adja az egyik női főszerepet. Egy különös par­aszt asszony figu­rát. Szombaton délelőtt vég­re döntöttek ebben a kérdés­­ben és D­ay­k­a Margitot szerződtették le a szerep kreálására. Day­ka Margit tehát szeptember első heté­ben, amikor a darab bemu­tatásra kerül, ismét a Víg­színház színpadain lép a kö­zönség elé, ahol már hosszú én­ek óta nem játszott. A m­ásik női főszerepet, egy tiszamenti kis f°lu postás­­kisasszonyát T­olnay Klári játssza és A­jtay Andor, mint egy híres fővárosi tu­dós, aki a kis magyar falu­ban telepedett meg, lesz a férfiszereplő. A jövő hét a színháznyitá­sok hete lesz. A szentistváni ünnepségek és a Nemzetközi Vásár miatt, mint ismeretes, korábban kezdődik meg az új színházi évad, mint az el­múlt esztendőkben. A Nem­zeti Színház szombaton, aug. 15-én nyit kaput „Az ember tragédiája” előadásával. Ere­detileg az évadnyitón Tőkés Annának kellett volna ját­szani Éva szerepét, de a Nemzeti Színház kitűnő művésznőjét kisebb baleset érte, úgyhogy meg kellett magát operáltatnia s jelen­leg betegen fekszik. Ezért a Madách remekműben helyet­te Könyves-Tóth Erzsi lép fel Éva szerepében. A Nem­zeti Kamaraszínház szintén 15-én nyit kaput és az ünne­pek alatt három egyfelvoná­­sos kerül előadásra: Herczeg Ferenctől a „Karolina” és Zilahy Lajos két kis darab­ja, a „Grassalkovics” és a „Házasságszédelgő”. A Pesti Színházban is a Nemzeti játszik ugyancsak 15-től kezdve, ahol Bajor Gizivel a főszerepben ismét a „Bolond Asvayné” kerül színre. A Madách Színház a „Domino”­­val, szerdán, augusztus 12-én kezd, a Magyar Művelődés Házában pedig az ünnepsé­gek első előadását pénteken, augusztus 14-én Ujházy György misztériumának be­mutatása, a „Szent Margit legenda” jelenti. A jövő hét végére tehát minden szín­házban játszanak, kivéve a Vígszínházat, ahol 19-én kez­dődik meg a „Naplemente előtt”-ez az augusztusi elő­adássorozat és az Andrássy Színházat, amely csak szep­temberben nyit. Egészen szokatlan formá­ban kerül előadásra hétfőn a Magitszigeti Szabadtéri Színpadon Verdi operája, az „Aida”. A szereplők ugyanis jelmezek nélkül estélyi ru­hában körben ülnek a gyep­színpad rivaldájának fényé­ben és hangversenyszerű elő­adásban éneklik a szép áriá­kat. Németh Mária lesz Aida, Amneris­ pedig Aiday Piroska, Radamest Daczó István, Amonaszót Jámbor László énekli. Kubányi Vil­mos vezényli a különleges szabadtéri hangversenyope­­raelőadást a Budapesti Hang­versenyzenekar élén. A sokat vitatott kérdés körül forog S­á­g­o­dy Jó­zsef „Köd” című társadalmi drámája, amelyet néhány nappal ezelőtt fejezett be balatoni nyaralása alatt. Azt a kérdést veti fel ugyanis, hogy igazságos-e a törvényeinknek, az a rendel­kezése, hogy az őrült házas­társtól nem választható el a másik fél. Eredeti módon kerül megvilágításra az életben már sok drámát okozó kérdés Ságodiy Jó­zsef darabjában, amelyet még az ősz folyamán műso­rára is tűz egyik magánszín­házunk. Dayten Margit Tőkés Anna Most jelent meg! NEKH­GYI ISTVÁN „A társadalom és a zsidóság" című könyve. Ara: P 2.60 NYÁRI NOTESZ Írta: Ujhely József Aratás, vagy szüret után szokásos művelet a böngé­szés. A gazda mégegyszer végigjárja­ a földjét és utána­néz, nem maradt-e valami még a tőkén, vagy hagyott-e ki a kasza néhány kalászt ? Minél szűkösebbek az idők, annál szegényesebb a böngészés eredménye, mert hiszen a betakarítás munkája alaposan történt. Szükség van mindenre, nem lehet felületesen végezni a­ dolgokat, kár minden szemért, ami kárba vész ... Úgy látszik, vége a nyári lustálkodásnak. A pihe­nésre engedélyezett rövid idő lejárt, kezdődik lassan az úgynevezett „szezon". A vékony kis notesz, amit régi megszokásból és minden eshetőségre gondolva hónapok­kal ezelőtt zsebredugtam, íme, megtelt. Most majd vastagabb, komolyabb „téli­ noteszt" ve­szek elő. , Mert a notesz fontos és szükséges szerszám. Több mint szerszám: munkatárs. Ki győzné fejben tartani a tömérdek adatot, impressziót, telefonszámot, témát, ké­rést, csattanót és más ezerfélét, amiből egyszer valaha, ha „megérik", lehet valami? (Kétkötetes regény, vagy négysoros színes lik­ecske . . .) * Kell ez a jó notesz. Pár kasza, sebtében beírt szó — és m­ár nem kell arra gondolnom, ami talán majd hete­ken, vagy hónapokon át — esetleg még tovább — foglal­koztat majd. Most, hogy beírtam, alszik egyelőre a leendő írás gondolata, mint, az ezeregyéjszakái elátkozott szel­lem a tengerbe vetett palack fenekén. Egyszer majd előveszem a noteszt — kinyitom a bűvös dugót — és a néhány sorba bezárt téma kigomo­lyog és talán óriássá dagad. (De sokkal valószínűbb, hogy törpe marad csupán.) * Általában nem vagyok pedáns. De a notesszel igen! Amit a noteszbe beírtam, azt respektálom. Mindenesetre megnézegetem, amit befirkantottam. Sokszor perceken át töprengek és kombinálok, amíg a saját írásomat elolva­som és újabb percek kellenek ahhoz, hogy újra vissza­idézzem emlékembe a pillanatot s azzal együtt az ese­ményt, ami a beírásra késztetett. Lássuk csak. Ami keresztül van húzva, már nem ér­dekes. Levágott fürt, leszedett gyümölcs — megírt téma, vagy elintézett ügy. De most böngészünk s ezért gondo­san megnézek minden szót, amit nem húztam keresztül. Előttem a szűztiszta „téli" notesz, érezni még rajta a papírüzlet jellegzetes szagát. Majd ebbe „könyvelem át" az időálló jegyzeteket. És azokat, amiket sohasem fogok elintézni, vagy megírni. Igen, ezeket vegyük elő­ször. • « Már hosszú évek óta cipelek itt noteszről noteszre rejtelmes, régen elfelejtett „slá­gv­or­tékát", amiket ki tudja mikor írtam be egy azóta már rég ham­uvá vált noteszbe. De amikor új noteszt veszek elő, mindig meg­sajnálom valahogyan az értelmetlen, titokzatos szava­kat és „átviszem“ őket az új életbe. Ami nem ér semmit, az gyakran tovább él, mint az érték... * Ne nézzük. Mi ez? Háromjegyű telefonszám. Vidék. Mi is volt csak? Tudom már. Egy kisvárosi autófuvarozó telefonja. Valaki sürgősen el akart utazni és én­ udvariasan a kezére akartam járni s éjjel telefonáltam kocsiért. Rosz­­szul tettem, mert az illető­­ nem utazott el. Ha letérdel­tem volna, hogy ne utazzon, akkor talán igen. De így? Az autó üresen ment vissza. A számot mindenesetre kihúzhatom . . . „Kapurthalai maharadzsa"... Mi is ez? Igen, igen tudom már! Az a nevetséges úriember, aki elfelejtette, hogy az idő, illetve az idők eljártak felette és nem divat már nyaralóhelyeken a maharadzsa ... Kihúzom, szóra se érdemes „Wellington keresztneve????" Így, négy kérdőjel­lel! ... Emlékszem m­ár: valami „intelligencia-játékot" ját­szottunk és senkinek sem jutott eszébe. Most rögtön meg­nézem! Artúr. Holtig tanul az ember! Mikor is volt pro­bléma a Waterlooi győző keresztneve? Két hete? Kétezer éve? Mindegy. Mint ahogyan mindegy az is, hogy Artúr. Viszont, a keresztnevek néha nagyon fontosak. Pél­dául ma már ötödször telefonált távoli barátom és nyo­matékosan arra kért, hogy ne felejtsem el, miszerint ismerőse őnagysága keresztneve ,vható" és nem mint az előző ,,híradásban" tévesen megjelent: „Sári". Wellingtont kihúzom, de mit ér, ha megmarad­ható, aki nem Sári! . . . „Szappanbuborék" ... Ezt megírtam, csak úgy lát­szik elfelejtettem kihúzni... „Utolsó pillanat"... Igen, ez érdekes úgy, ahogy elképzeltem. Majd egyszer, talán, megírom. Mindenesetre átkönyvelem most. Tovább, tovább! Ezek itt valóban semmiségek. Pe­dig akkor biztosan jelentettek valamit. És lám ma, alig néhány nap, hét, hónap u­tán, már nem is sejtem, miért írtam fel... * így ni, készen vagyok. A böngészés elég szép ered­ményt hozott.. A téli notesz két első oldala meglelt. „Nyersanyag" — érték manapság! Okos intézmény a notesz. Csak egyet csodálok: hogy van az, hogy igazán és kitörölhetetlenül csal­­a­ marad meg, amit sehova sem írunk fel? Vasárnap, 1942 au­gusztus 9 Ertélyi mha kötelező Réthy Eszténél és Jávor Pállal Amilyen­ gy­akran láttuk a mú­lt esztendőben f­ilmen J­á­­v­o­r Pált, mintegy fél éve alig kerül bemutatásra olyan film, amelynek főszerepét a népszer színész játszaná. A jövő héten kerül a közönség elé a­ E E­t­élyi mha k­ö­­t­e­l­e­z­ő” című film, amelyben azonban ismét vi­szontlátjuk a jelenleg Olasz­országban filmező Jávort. Nemcsak az ő szereplése ad különösebb érdekességet a bemutatás előtt álló Déli­báb-filmnek, hanem az is, hogy a Bécsi Állami Opera­­ház neves magyar énekes­nője, akit most esténként a ,JJ é­s­s­­ keringő”- ben tapsol a Margitszigeti Szín­pad közönsége, ebben először játszik magyar filmen. Még egy érdekessége van az új­donságnak, ugyanis ketten rendezték: C­s­e­r­é­p­y László és Horváth Árpád. P­e­­thes Sá­ndor, Kökény Ilona, Raffay Bianka, M­i­­h­ál­y­i Béla, Kertész Dezső, Juhász József és S­o­mt­h­y György állanak a színészegyüttes élén. »Cseh­ martalócol­« garáz­dál­kodnak a Hunniában Harci csákányokkal, kar­dokkal és buzogányokkal fel­fegyverzett cseh martalócok garázdálkodtak teginap a Hunnia műtermében, ahol a Nyulak szigetének a műte­rembe felépített díszletei egy részét vad dühükben szét­zúzták,­ az ajtókat betörték, az ablakokat szilánkokká verték és nem egy berende­zési tárgyat szinte forgács­­csá aprítottak. A vád horda dúlását Jam­es fráterrel az élén néhány keménykötésű szerzetes igyekezett meg­akadályozni, akik­ ráv­etették magukat a betolakodókra. Parázs verekedés támadt, amely csak akkor ért véget, amikor Pacséry Ágost, a rendező hangszórón keresztül harsány hangon leállította az egész jelenetet. A műterem­ben ugyanis Gárdonyi Géza „Isten rabjai” című regénye filmváltozatának egyik moz­galmas jelenetét vették fel, amikor is Ottokár cseh ki­rály martalócai betörnek Szent Margit klastromába, hogy a királyleányt elrabol­ják. A most készülő nagy­­kiállítású történelmi, nem­zeti filmben Bulla Elma játssza Boldog Margitot, a cseh királyt pedig egy újon­nan felfedezett erdélyi szí­nész, Horváth László. A Je­­szenszky-produkció film­újdonságában Szilassy László alakítja János barátot. Leho­­tay a király, IV. Béla, fele­sége pedig Tasnády Ilona, aki ebben a filmben lép majd először a közönség elé, mint film­színésznő. Hidvéghy, Zsilley, Árpád Margit egy zűmben Különösen a filmszakmá­ban sokat hangoztatott jel­szó „Fiatalok előre” soha nem érvényesült jobban, mint abban a magyar filmben, amelyet a Palatinus-film­vál­­lala­t gyártott „Kadettsec­­retem­” címen. Az operett­­szólói, zenés vígjátékban a mai fiatal filmszínészek egész légiója vonul fel friss kedvvel és sok tehetséggel. Hidvéghy Vali, Zsilley Mar­git, Pataky Jenő, vitéz Benkő Gyula és Puskás Tibor kép­viselik a fiatalgárdát. Raj­­nay Gábor, Makldry Zoltán, Zolthy György és Mihályi Ernő lesznek az „öregek”, akik bizony már a film „ez­redesei” ... Hidvéghy Valéria Serrano kucsúestje kedden este 8-kor a Nemzeti Sport­­palotában (Aréna­ út 3) köz­kedvelt szólistáival, új mű­sorral. Budapesti filmjének befejezése után, németorszá­gi és svédországi turnéja előtt. Jegyek Harmóniánál, jegyirodákban és Sportpalo­tában. (1) KODÁLY ZOLTÁN A ZENEI NYELVÚJÍTÁSOK­RÓL. A Magyar Dal augusz­tusi száma ismerteti Kodály Zoltánnak, a Dalos Szövetség közgyűlésén elhangzott fel­szólalását, amelyben zenei nyelvújításunk fokozott üte­mű végrehajtását sürgette. A rendkívül érdekes beszé­den­­ kívül a folyóirat közli Fü­lei-Szántó Endre dr. .Ének­karok a nemzet életében” c. rádióelőadását, Lózsy János, a lap új szerkesztője „To­vább a megkezdett úton!” c. cikkével mutatkozik be, Bar­­tók János pedig a magyar népzene hanglemezfelvételé­ről írt értékes tanulmányt. A­ továbbiakban a lap méltatja a kétnapos dalosünnepet, va­lamint részletesen beszámol a dalosközgyűlésről. Kaland a kanadai farmon Érdekes témájú, friss tem­pójú filmet mutat be pénte­ken az újonnan rendbe­hozott Corvin filmszínház, a Bavaria „Kanadai kaland” című fimjét. A férfi fősze­repben Hans Söhnkert lát­juk, aki mint egy született telepes, bátran szembeszáll a vadnyugat mindenre elszánt banditái ellen. A filmet Paul Verhoeven rendezte és amerikai címe és témája el­lenére német film, melyet akarattal a szezon végére hagytak — meglepetésül. Színházjegyirodánk kedvezményű te­xzyárusítása i TOL, Mzill-hSr*l S. az. Tataion ■ 144—401.

Next