Gazdasági Lapok, 1862 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1862-05-04 / 18. szám
204 becses: a jó posztó-gyapjú termelése jövedelmezőbb, mint a fésűs gyapjúé. A német fésűs gyapjú-termelő nem állja ki a gyapjú árának lenyomásában nyilvánuló tengerentúli versenyt máskép, mint ha kedvező húsár pótolja ki bőven gyapjújövedelme azon veszteségét, melyet az állatai húsosságának a gyapjú minőséget alábbszállító kifejtése következtében szenved. Jó fésűsgyapjut termelni sokkal egyszerűbb mesterség, mint becses posztó-gyapjút, s ezért itt ezt már mindenütt termelik, ahol húsállatok tenyésztése tanácsos. Amint tehát egyfelől előrelátható, hogy a népek vagyonosságának növekedésével s tehát a hús jobb kelendőségénél a tenyésztési irány tovább és tovább fog terjedni, úgy másfelől nem tagadható, hogy hazánk nagy részében a húsárak még jelenleg s még jó ideig a tenyésztőt nem határozhatják arra, hogy oly irányt kövessen, mely állatai bizékonyságának emelésével gyapjujövedelmét csökkentené. A hol tehát a gyapjújuk még teljes jogában van,ott azon jó posztó-gyapjú termelése van helyén, mely szűűkebb termelési körökre van szorítva, s melyet jelentékenyebb verseny, sem a hústermelő vidékek, sem a tengerentúli gyarmatok részéről nem fenyeget. S a negretti irány helyiségi czélszerűségéről a 74. lapon a következőt vallja be a felnevezett, abba máskép oly szerelmes tanár: „Nem szabad felejteni, hogy a negretti tenyésztésnek, mesterséges és igen számos előzményekre s feltételekre alapuló fajjal van dolga, mely a gazdának sikert nem hoz, ha a tenyésztési eljárás, az állatok tartása s táplása azon sokoldalú igényeknek folytonosan nem felel meg, melyeket ily mesterséges s úgyszólván „magastenyésztésű“ faj tőlünk mindig követel. Oly viszonyok közt tehát, hol ez igények nem teljesíthetők, a gazdaságok oly fejlődési stádiumában, hol minden nemesi állattenyésztés kellékei még hiányoznak, s hol afféle állatok a legkivánatosbak, melyek legkeményebb tartással beelégedvén, nemzedékről nemzedékre ideiglen éhezni is tanultak, anélkül, hogy azért a szerény kis hasznot gazdájuktól egészen megtagadnák, ott negretti tenyésztésről kár álmodozni is! “ És megint a 81. lapon: „Az electoral irány eddigi ki nem elégítő eredményei a nézetek változását szükségesképen idézték elő, sajnos, hogy a reactio sok tenyésztőt egyik tulságból a másikba hajtott. Az önmegelégedettség és bölcsesség öntudatának bizonyos fitogtatása mellett fel lett áldozva a nemes gyapjú finomsága, melynek elérésére gyakran egy egész nemzedék fáradozott, s a kiegyenlítettség, a szájhivség s minden nemes gyapjutulajdonságokról megvetőleg szóltak a gyapjutömeg vak magasztalói, kik érdemet hajhásztak abban, hogy a múlttal tökéletesen törjenek, s félre vetvén az oly fáradtságosan szerzett tapasztalatokat a gyapjuszál, a fürtözet természetéről, ezentúli gyakorlatukat azon bölcs elvre alapították, hogy ,,a tudománynak meg kell fordulni“. „Azért hangosan kell szót emelnünk, s intőleg közbelépnünk, ügyfeleinknek a finom electoral nyájaikra való hágó kosok választásánál most követett azon eljárása s szokásos nyilatkozata ellen, hogy ők a finomsággal nem gondolnak, azt nem keresik, hogy nekik csak oly kos kell, mely sok ráncza mellett a legmagasb nyirési sulylyal bir!“ így Settegast úr. Pedig uraim, mily közönséges mondóka ez nálunk is Magyarországban is ime most, a mint a fennebbiekből látjuk, már azok is, akik minket e tévútra vezettek, megijedvén „hangosan emelik szavukat és közbe lépnek“ ily veszedelmes irány követése ellen. Hadd mondjam el tehát már most rövid véleményemet azon három kérdésre nézve, melyrel e fontos tárgyban a porosz gazdasági ministerim is a sziléziai központi egylethez intézett, azon kérdésre t... hogy“ 1) hasznosnak mutatkozott-e már valahol az electoral irányú anyabirkáknak negretti kosokkali párositása . 2) Való-p, miszerint az eddigi, a gyapjú legmagasb nemesítését czélul kitűző irány, mely sokáig ugy tekintetett, mint szabály, túlságos egyoldalúságnak tekintendő ? ( 3) hogy a gyapjumennyiség szaporítása hasonlóképen igy előtérbe állítva, nem vezet-e a nemes gyapjutulajdonságok igen lényeges csökkentésére?“ Azon német juhtenyésztők száma naponta növekszik, kik az igazán finom, tehát electoral irányúi ngrájak tiszta negretti kosokkali párosítását nem tartják czélhoz vezetőnek, s minden kívánt tulajdonságok kifejtését csak is az irányon belül vélik helyesen eszközölhetőnek, és ez után csakugyan el is érhetőnek. A 2 és 3-ik pontban érintett egyoldalúság mind a két esetben káros egyoldalúság, ha az ellentétes tulajdonságok teljes mellőzésével tűzetik ki czélpontul; ellenben ezek kellő figyelembe vétele s a természetes határig együttleges fejlesztése mellett, e határozott irány kitűzés elkerülhetlenül szükséges, ha a tenyésztő akár ebben akar amabban a tökély tetőpontját elérni kívánja. S ily állásponton a finomsági ugy, mint a tömeg-irány — electoral és negretti — teljesen egyenjogú két irány, melyek a végczélnál amugyis egymással találkoznak, azon végczélnál t. i., mely az electoral úgy, mint a negretti tenyésztőnek közös czélja , az adott viszonyok közti lehető legnagyobb tiszta haszon. Ha már most édes hazánk juhtenyésztésének javára akarunk mindezekből tanulságot vonni, ez talán a következőkben pontosul össze. 1. ) Hazai fajunk a tiszta negretti kosok által bizonyosan lényegesen volna javítható ott, hol a gazdasági viszonyok már olyr kifejlettek, hogy ily mesterséges tenyésztési kezelésnek megfelelnek. 2. ) Merinotenyésztéseknél ellenben csak némelykevés, különösen fűtermő vidékeken, s oly bő takarmány a gazdaságokban, hol a marha, ha a legelő nem elegendő, istálón is tartatik, követhetjük haszonnal a negretti irányt. A magyar birtok, gazdálkodás, és éghajlat viszonyai az ország túlnyomólag nagyobb részében az electoral irányt előnyösbbé teszik, a mint nyájaink csakugyan — pedig nem történetből, hanem ama tényezők hatalomszavának engedve — túlnyomólag electoral iránynak. 3. ) Mi természetesb tehát, mint hogy azon haszonhajtó tulajdonságokat iparkodjunk minden áron birkáinkon fejleszteni, melyekkel magát az electoral irány teszi hasznossá, s melyek ez irány természetes és jellemző előnyei, —■ a nélkül, hogy a másik irány elérhető elsőbbségeit elhanyagoljuk. Gyapjúnk minősége —az electoral irány e legkönnyebben emelhető oldala — higyjük el, meg igen távol van azon tökélytől, amelyre kell hogy azt felvigyük, ha érte kielégítő árt nyerni s annak mennyiségét is bizton akarjuk öregbíteni; irtózzunk tehát mi is a Settegast, tehát az egyik előkelő tömeg-tenyésztő & Ital kárhoz-