Gazdasági Mérnök, 1905. január-december (29. évfolyam, 1-52. szám)

1905-01-05 / 1. szám

2 Az új év. Az elmúlt évben a parlament működésének meddősége a pártszenvedély és a politikai ellentétek annál inkább fokozták gazdasági életünk bénultságát, mert mindezekhez a bajokhoz még a silány termés okozta általános drágulás, a nagy takarmány-inség és külkereskedelmi mérlegünk nagyfokú passivitása is jarult. Az új év hajnalán remélni szeretnék, hogy az elmúlt évben hazánkat ért sok bajt kiheverve, eredményesebb működést fejthetnek majd ki közgazgazdaságunk életszervei. Jósok nem vagyunk és igy a jövő esélyeit, új helyzetek jövő alakulásait előre nem láthatjuk, azonban a múltbeli, különösen pedig a közelmúltbeli események kihatásának latolgatásával mégis képesek vagyunk nagyjából képet adni a közeljövőben várható közgazdasági fejleményeknek. Sajnos, a közelmúlt politikai események, amelyeknek közgazdasági életünkre való ki-hatását még mindig nem sikerült és talán nem is fog sikerülni, kiküszöbölnünk, az új évre sem hoznak valami vigasztaló tünetet. Mint az elmúlt évet, úgy a jelen évet is ex lex állapottal kezdjük, amelyből való kivergődés határideje bizonytalan. A parlamentet feloszlatták, új választásokat írtak ki, az új parlamentnek meg kell alakulnia. Ki tudná megmondani, várjon folytathat-e majd az új parlament eredményes munkálkodást, mikor annak tagjai élethalál! küzdelem árán jutnak mandátumhoz? Nem hisszük! Ekkor ismét új választások és új megalakulás fog következni, ami a tavasz közepéig is elhúzódhatik. Az érdemleges munkálkodást megkezdő parlament első munkája az indemnitás, az újonclétszám és a költségvetés megszavazása lesz, csak ezután következhetnek a kiegyezési tárgyalások, a véderőtörvény módosítása és csak legvégül a közgazdasági téren várvavárt reformok tárgyalása. De nemcsak hazai parlamentünk betegségéből következtethetünk szomorú esztendőre, Ausztriával fennálló függőségünk következ-tében kedvezőtlen kihalást gyakorol gazdasági életünk fejlődésére az osztrák birodalmi parlament munkaképtelensége is. A külállamokkal a folyó év végéig meg kell kötnünk az új szerződéseket, mert máskülönben mezőgazdaságunk, iparunk és kereskedelmünk, bizonytalan helyzetbe kerül, régi, bevált piacainkat elveszítjük, újakat pedig nem tudunk meghódítani. Márpedig a két béna parlament egyhajmai még a köztük függőben levő közgazdasági kérdéseket sem lesznek képesek megoldani, nemhogy harmadik állammal szemben tudnák, a legtöbb tekintetben ellentétes érdekeket kellőleg megvédelmezni. E tekintetben tehát szomorú kilátásaink vannak, amiken csak valami csodás esemény közbenjötte segíthetne. Nagy baj, ha már csak csodában bizakodhatunk ! Pedig ma már szerencsésen eljutottunk volna odáig, hogy társadalmunk megmozdult s nem vár már mindent a kormány kezdeményezésétől. Ma már megelégednénk annyival is, ha a kormány a rendes mederbe jutott gazdasági fejlődésnek a gazdasági erők kialakulásának nyugodt politikai állapotokkal segítségére lenne. És most már ezt sem élvezheti közgazdaságunk! Szerencsére az a rövid idő, ami az elmúlt évben rendes parlamenti munkásságra volt fordítható, messze kiható eredményeket mutathat fel. Ennek a rövid, eredményes munkásságnak köszönhetjük, hogy az idei ex-lex állapot nem oly veszélyes az ország pénzügyi viszonyaira, mint aminő az elmúlt évi ex-lex állapot volt. Ma már ugyanis meg van szavazva az állami beruházásokról szóló törvény, amelyből a kormány, ha ugyan vállalja érte a felelősséget, az utólagos jelentés kötelezettsége mellett, de előzetes engedély szükségessége nélkül az 1905. évben cca. 582 millió koronát folyósíthat. De több más törvény is ad a kormánynak felhatalmazást arra, hogy bizonyos összegeket előzetes engedély nélkül folyósíthasson, illetőleg ezek fedezésére 4 százalékos koronajáradékot bocsáthasson ki. Ez az összeg cca. 103 millió koronára rúg. Ily módon lehetségessé válik, hogy az államgépezet fennakadást ne szenvedjen, a megapadt pénztári készletek kiegészíttessenek és a legsürgősebb közmunkák zavartalanul folytattassanak. Vigasztalóbb képet nyújt az a körülmény, hogy nagyobb hazai pénzintézeteink éppen a közelmúltban, mikor a veszély legnagyobb volt, emelték fel alaptőkéjüket tetemes öszszegekkel és ezáltal a parlagon heverő és vállalkozni nem merő tőkéket a mezőgazdaság, ipar és kereskedelem szolgálatába szegődtették. Sok iparosra, vállalkozóra és munkásra nézve hoznak majd jó esztendőt a vicinális és gazdasági vasutak építése terén a közeljövőben várható nagyobb mérvű fellendülés, valamint a nagyszabású beruházási munkálatok kivitele. Ha még Isten kegyelméből jó termése és jó szüretje lenne a magyar gazdának, akkor valahogyan csak fenn tudnók magunkat tartani, ha a fejlődésről egyelőre le is kell mondanunk Nem volna teljes az új évről nyújtott képünk, ha akkor, amidőn az új évben első ízben van alkalmunk az olvasót üdvözölni, nem emlékeznénk meg egy oly intézetről, mely éppen az új év hajnalán kezdte meg közhasznú működését és amelynek nagy szerepe lesz abban, ha már az idén több ezer, földre éhes magyar család juthat a hazában röghöz. Értjük ez intézet alatt a «Telepítő és parcellázó bank»-ot, amely üzleti vállalkozás létére is altruisztikus tartalommal és szándékkal létesült. A birtokmegoszlás és ezzel kapcsolatban a birtokszerzés lehetősége nemcsak gazdasági, hanem egyúttal szociális kérdés is. Faj magyarságunk szine-java részben kivándorol, részben pedig a szocializmus karjaiba veti magát, mert nem tud élelmet adó földhöz jutni, a magyar nemesség pedig nem tudja kis vagy közepes terjedelmű birtokát, amit egykori könnyelmű életmódjával avagy balsors miatt elvesztett, visszaszerezni. E bajokon csak egészséges telepítő- és parcellázó politika segíthet. Az állam meg is indított egy telepítési akciót, ennek azonban többféle okból, miknek felsorolása messze vezetne, nem volt sikere, a kormány pedig vagy nem mert, vagy nem akart az újabb kísérletezéseknél és tervezgetéseknél messzebb menni. A társadalom maga is próbálkozott ugyan a telepítéssel és parcellázással, azon-ban egyes nagyon dicséretes kivételektől eltekintve, legtöbbnyire egyesek meggazdagodását célzó műveletek hajtottak végre, amelyek révén a tulajdonos busás áron adott túl birtokán, a szegény telepes gazdák pedig ki- t zsákmányoltattak. Régen hangoztattuk már, hogy a telepítést és parcellázst csak nagy tőkével rendelkező hazai bankok űzhetik nagy, igélőleg a szükséges mértékben. De egyúttal azt is hangoztattuk minden esetben, hogy csakis akkor bízható ez a nagy nemzeti ügy magánvállalatokra, ha ezek nem tisztán üzletnek és pedig jó üzletnek tekintik a kisemberek és az intelligencia földhöz juttatását, hanem humánus és hazafias vállalkozásnak. A megoldás tehát épenséggel nem látszott künnyünek s igy annál örvendetesebbnek kell tartanunk a Magyar Jelzáloghitelbank, a Leszámítoló- és pénzvalló-bank, a Magyar általános takarékpénztár és a Trieszti általános biztosító társaság elhatározását, hogy öt millió korona alaptőkével Magyar telepítő és parascellázó bank címen részvénytársaságot alapítanak. Az alapítóknak kifejezetten az a céljuk, hogy a gazdasági, szociális és magyar nemzeti szempontból egyaránt nagyfontosságú telepítés és parcellázás — melyeket eddig magánemberek sporadikusan, rendszer nél■ kül és a magasabb tekintetek figyelmen kívül hagyásával bonyolítottak le — egy kellő tőkeerővel és megfelelő erkölcsi súlylyal rendelkező pénzintézet ügyletkörébe tereltessenek. Kétségtelen, hogy ezt a feladatot a bank, amelynek a telepítés és parcellázás kizárólagos ügykörét képezi és amelynek az alapító intézetek nagyarányú támogatása áll rendelkezésére, hivatva lesz széles alapon a legsikeresebben megoldani, annál is inkább, mert üzleti politikájában mindenkor teljes érvényt fog szerezhetni a nemzeti és szociális szempontoknak. E részben különösen nagy fontosságú azon körülmény, hogy a feldarabolás útján képezett birtokrészletek eladásánál a bank különös figyelemmel lesz arra, hogy azok vevői csak a föld reális gazdasági értékét fizessék meg. Szem előtt kell ezt tartani már azért , is mert a bank maga fogja a vételárhátralék erejéig a törlesztéses kölcsönöket nyújtani s íigy elsősorban lesz érdekelve abban, hogya letelepülő gazdák terheiket könnyen legyenek képesek elviselni. Ebbe kell kapcsolnunkaz alakítandó banknak egy másik jelentőségteljes tervét. Azt nevezetesen, hogy a parcellázásoknál nem csupán parasztbirtokok alakítására kíván tekintettel lenni, hanem módot teremt arra is, hogy középbirtokok keletkezzenek. E részben az évtizedek óta folyó német telepítési akció bő tapasztalatokat szolgáltat, ahol egy egy nagyobb — rendszerint 5—6000 holdas — birtoktestből a parcellák mellett egy középbirtokot is kihasítsanak. GAZDASÁGI MÉRNÖK 1. száll].