Geodézia és kartográfia 1964 (16. évfolyam, 1-6. szám)

1964 / 6. szám - Molnár Pál: Az Erzsébet-híd geodéziai munkái

emelkedik fel a pilon tetején elhelyezett kábel­­saruba (koronasaruba), ahol a kábel iránya ismét törik. A hídpályát és vele a merevítő tartót 10 méterenként függesztik fel a két tartókábelre. A függesztő kábel egy a tartókábelen átvetett kötélpár. A függesztő kábelek öntött acélból készí­tett bilincsek közvetítésével csatlakoznak a tartó­­kábelekhez. A pilonoszlopok, melyekre a tartó­kábelek támaszkodnak, nagy szilárdságú acélból készültek, szegecselt kivitelben. A két pilonoszlop összefüggő kapuzattá van összefogva (7. ábra). A híd tervezőinek már a tervezés kezdeti állapotá­ban el kellett határozniuk, hogy milyen elgondolás alapján szerelik a hidat, mert a szerelés módja be­folyással van a szerkezet kialakítására. A hajó­zásra tekintettel nem lett volna célszerű szerelő­állványzatot létesíteni a mederben. Ezért szerelő­szőnyeg alkalmazása mellett döntöttek. A szerelő­szőnyeg létesítése előtt először a híd fő hordóele­mének a kábelnek a támasztó szerkezeteit kellett megépíteni , nevezetesen a pilonoszlopokat, a kábelsarukat és a horgonyrudakat, azután a kábelt magát. A pilonoszlopok három részből tevődnek össze, s szerelésük után kitámasztó szerkezettel látták el őket úgy, hogy a pilon a hídtengellyel párhuzamosan buktatható legyen. A pilonok meg­építése után a hídfőkön el kellett helyezni a kábel­behúzó berendezéseket és a kihorgonyzó elemeket. Ugyancsak gondoskodni kellett műszerállások léte­sítéséről a pilon különböző szintjein. Fel kellett szerelni hírközlő berendezést, hogy a két part között az összeköttetés tökéletes legyen. A kábel­behúzó berendezés részei : a) motoroscsörlő (5 t vonóerővel) és 500—500 m hosszú vonókábellel ; b) kézicsörlő, kettős csigasorral (10 t húzó­erővel) ; c) motolla (csak a budai hídfőn). A motolla, valamint a csörlő rögzítéséhez szük­séges bekötőelemeket be kellett betonozni. A sze­relőszőnyeg tartóköteleinek behúzásához segéd­sarut szereltek. A szerelést toronydaruval végezték. A szerelőszőnyeg alsó tartókötelét Budáról Pestre motorcsónakból, dobról legombolyítva a Duna fenekére fektetve vitték át. Ezután meghúzva olyan magasba emelték, hogy a hajóforgalmat ne zavarja. A szerelőszőnyeg összes tartókábeleinek áthúzása után került sor a járópálya szerelésére. Ezt a parton kb. 10 m hosszú darabokban készí­tették el, a gépfonatot a fakeresztgerendákkal vég­legesen összeerősítve. Egy-egy ilyen darabot te­kercsbe göngyölítve toronydaru emelte a pilon felső részén beépített állványra. Onnan indították ezek szerelését mindkét irányba. Utána a korlát szerelése következett hasonló módon. A további 10 m-es szőnyegdarabokat szánkón csúsztatták kijelölt helyére. A szerelés fokozatos előrehaladása után 50 cm-enként lágy huzallal felerősítették a járó­léceket a szőnyegeken a teljes hosszban. A szerelő­szőnyeg magassági helyzetét szabályozni lehet a lekötési helyen a kábelkamrában. Méréseink alap­ján a tervezett magasságra állították, s ugyancsak a geodéta kitűzései alapján építették meg a saru­­fészkeket is. Nyugodtan mondhatjuk, hogy méré­seink nélkül az építkezésnél semmi sem történt. A két szerelőszőnyeget beépítésük után a középső nyílásban rácsos merevítő tartókkal kapcsolták, a szél okozta mozgások mentős kisebb mértékre való csökkentése céljából andráskeresztekkel merev .5. ábra. Lehorgonyzás a kábelkamrák ik ábra. A kábelkötél lehorgonyzása . 7. ábra. A kapuzat 407

Next