Geodézia és kartográfia 2009 (61. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 12. szám - Németh Gyula: A soproni Földmérőmérnöki Kar hatása a szakma fejlődésére
28 Dr. Németh Gyula: A soproni Földmérőmérnöki Kar hatása a szakma fejlődésére jut (1. táblázat), eloszlásukat a táblázat mutatja. A korosztály tagjainak neve után (lásd 3. táblázat), a mérnökké avatás évszáma szerepel. A második világháború utáni évtized sajátos gazdasági fejlődése szükségessé tette az önálló - egyetemi kari szintű - földmérőmérnök képzés megindítását. A háború borzalmait átélt ifjú korosztály őszinte tenni akarással keresve helyét, többek között a műszaki-mérnöki pályák felé is fordult. A „béketábor”-hoz tartozás korszerű hadi térképeket és egységes rakéta-irányítási technikát, a bányászati és az ipari beruházások folyamatos kitűzési-mérési felügyeletét, a mezőgazdaság átalakítása a tulajdonviszonyok pontos ismeretét követelték meg. A soproni egyetem, működő tanszékeinek bővítéséhez, új tanszékek létrehozásához és a szakmai kutatásokhoz is ki kellett képezni az alkalmas szakembergárdát [6]. A végzett évfolyamok létszáma 1953—1959-ig 18, 35, 36, 22, 24, 42 fő között változott. Közülük egy tucatnyian demonstrátori, majd tanársegédi, adjunktusi beosztásban, illetve tudományos munkatársként vettek részt a tanszékek oktatókutató munkájában és a következő évfolyamok képzésében. Sopronban 1954-ben alakult meg a MTA Geodéziai és Geofizikai Kutató Intézete, amelynek vezetésével a Miskolcra áttelepülni nem kívánó Tárczy-Hornoch Antalt bízták meg. A geofizikát is magas szinten művelő, nagy tekintélynek örvendő professzor, korábbi tanítványaival, nemzetközileg elismert intézményt hozott létre. Tagjai voltak: Alpár Gyula (1951) és Wallner Ákos (1952) bányamérnökök, Ádám Antal (1952) bányakutató-mérnök, Bencze Pál (1953) és Verő József (1956) geofizikus mérnökök. A generáció tagjai közül Derényi Jenő (1954) , Halmai Endre (1958), Halmos Ferenc (1953), Nagy Dezső (1953), Somogyi József (1954) és Verőné Hetényi Mária (1958) kerültek a geodéziai kutatások területére. A „Soproni Generáció” életútja A vizsgált korosztály tagjai közül hárman jelentkeztek elsőként önálló publikációval. Fédl Ferenc (1959) az 1:5000 méretarányú topográfiai felmérésekről, Lipp András (1954) a különböző szélességű Gauss-Krüger vetületi sávok közötti átszámításról, Tamás Ferenc (1959) a kazincbarcikai helyi rendszer kitűző alapvonalának helyreállításáról számolt be (lásd a GK. 1955. számának 90., 203. és 257. oldalán). A témák jelentőségére utal, hogy két cikk szerzője levelező tagozatos hallgatóként kapott szakmai nyilvánosságot. A 2. ábrán az elméleti görbéhez viszonyítva a 4. és 5. oszlop (1966—1975) publikációs „többletet”, a 7. oszlop (1980-85) „hiányt” mutat. A többlet a 60-as években megindult gyökeres szakmai átalakulással; a hiány két tehetséges, tudományos munkában jártasságot szerzett kolléga, név szerint Tamás László (1959) és Halmos Ferenc korai halálával, valamint a korengedménnyel nyugdíjba vonulók számának növekedésével magyarázható. A publikációs csúcs idején az érintett csoport átlagéletkora 47 év, a két inflexiós pontban 37, illetve 62 év volt. A szélsőségek az életkorban is megmutatkoztak, a legfiatalabb mérnököt 22 évesen avatták, a legidősebb (levelező) kolléga 44 évesen kapta meg oklevelét. A görbe három kiválasztott jellemző pontjához - a felnőttkor szakaszaihoz hasonlóan - évszámokat, az egyes évekhez publikációkat rendeltünk, melyeket témacsoportok és szerzők szerint tekintettünk át. 2. ábra A publikációk számának változása és a helyettesítő eloszlásgörbe 1. táblázat Cikkek száma Szerzők száma 2001 100 - 2002 75 - 1002 50-753 30-506 20-305 15-208 10-15 14 5-10 11 15 -33 -1600 -85 GEODÉZIA ÉS KARTOGRÁFIA 2009/12 (61)