Agráregyetem, 1953 (1. évfolyam, 2-20. szám)

1953-03-13 / 2. szám

2 DISZ politikai órák tanulságai »Az élenjáró harcos szere­pét csak az a s­árt tudja be­tölteni, melyet élenjáró elmé­let vezet» tanítja Lenin elv­­társ. Az elmélet nélkül az eleserű gyakorlat vak sötét­ben tapogatódzóvá válik. — Ahhoz, hogy a mindennapi élet­ben felvetődő kérdéseket helyesen tudjuk megoldani, hogy vitás kérdésekre pon­tos,, meggyőző válleiszit, "tud­junk adni, feltétlenül fontos az, hogy ismerjük a munkás­mozgalom általános tapasz­talatát, az elméletet, mely biztonságot, erőt és határo­zottságot nyújt számunkra. A DISZ Központi Vezető­sége egyetemeinken politi­kai tárgyak oktatása mel­lett, megszervezte a DISZ politikai órákat, melyen ak­tuális, a mindennapi élet számára fontos elméleti kér­désekkel, szocializmust épí­tő hazánk eredményeivel és problémáival ismerkedünk meg. Bátorságra, harcos ki­állásra, népünket és hazán­kat felszabadító Szovjetunió, a nagy Sztálin szeretetére, az „ ellenségeinkkel szembeni gyűlöletre kell hogy nevel­­­jen. Az egyetemünkön — a kü­lönböző karokon megtartott politikai órák azt mutatják, ahol a DISZ csoporthárom­szög, a politikai óra vezetője és az ifjúgárdisták b­esz­él­get­tek a hallgatókkal az anyag jelentőségéről, ott jól sike­rültek, így például az Agro­nómiai kar első évfolyam­ol­­ és a II. évf. B/4 csoportjá­ban vagy a kertész negyed­évfolyamon általában. A ker­tész­ negyedelven Donkó Mar­git elvtársnő ki is jegyzetelte röviden az irodalmat. Ez fel­tétlenül helyes, mert ha az ember egy rövid jegyzetet készít, alaposabbá válik a felkészülés és elmélyültebb lesz a tudása. Nagyon helyes és egybgen ajánlatos is az, hogy azok az elvtársak, akik meghalad­ták korban azt, hogy DISZ- tagok legyenek, mint pél­dául­­ Nagy János elvtárs s ennek ellenére részt vesz a politikai órák anyagának megvitatásában. Az eredmények mellett azonban vannak hiányossá­gok is. Vannak elvtársak, akik hanyag nemtörődömsé­gükből kifolyólag nem kér­szülnek fel a szemináriu­mokra. Sőt van olyan DISZ csoport is például az Agronómiai Karon, az I. évf. A/2 csoportjában, ahol a fel­készülés hiányos volt és en­nek ellenére Zimányi Pál, a politikai óra vezetője jelen­tésében a következőket írja: «Örömmel konstatálom, hogy a DISZ politikai kör jól sikerült annak ellenére, hogy a hallgatók nem tudták, hogy mi az irodalom.» A kertész III. évf. egyes cso­portja napról-napra halo­gatta az anyag megbeszélé­sét. Az ilyen és élvhez ha­sonló hiányosságokért a DISZ csoport háromszög és a politikai kör vezető egy­aránt felelős. Találunk egye­temünkön még ezekhez ha­sonló hiányosságokat, melye­ket lel­k­i­ismeretese­bb mun­kával ki lehet javítani. Feladataink ezen a téren a meglevő hiányosságok fel­számolása, a tihák kijaví­tása­. Elsősorban a szeminá­riumok vezetői, a csoportve­zetők­­végezzenek példamu­tató munkát, és mozgósítnák a hallgatókat az anyag el­sajátítására. Fel kell szá­molnunk a közömbösséget, m­effig eddig imitt-amjokt fe­lr ütötte a fejét, hogy a feldol­gozásnál kerülő anyag jóré­sze körülöttünk játszódik le, ezért nem fontos az iro­dalommal foglalkozni, mert hisz­­egy hozzászólást nélküle is meg tudunk lenni, így a szemináriumok élénkebbek s eredményesebbek és a hoz­­z­ász­ólások ta­rtalm­­as­a­bbak lesznek. Neveljünk sok tagjelöltet pártunknak! Az elmúlt félévben sem a DISZ alapszerveink, sem­­a DISZ Bizottságunk nem fog­lalkozott a pártépítés kérdé­sével úgy, ahogy kellett vol­na. Ezt mutatja az a tény is, hogy a rossz DISZ munka következtében az elmúlt fél­évben DISZ Bizottságunk igen kevés esetben tudott élni az ajánlás jogával. A hibákon okulva, a II. félévben ezt a munkát alap­jában megjavítottuk. Az alapszervek sokkal inkább érzik azt a felelősséget, amelyet e munka elvégzése terén reájuk bíztunk. A fel­adat nem könnyű, kemény, szívós munkát igényel. Az egyszerű DISZ-tagok, népnevelők, és csoportveze­tők a mindennapi munka el­végzésén keresztül fejlődnek, kolvácsolódnak harcos kom­munistákká. Az alapszervek vezetőségeinek feladata, hogy különös figyelemmel kí­sérje azokat az elvtársakat, akik osztályhűségükkel, sze­rény, példamutató magatar­tásukkal, jó tanulmányi ered­ményükkel bizonyították be a pártunkhoz való ragaszko­dásukat. Feladatunk, hogy elsősor­ban ezekkel az elvtársakkal erősítsük pártunk sorait. A pártépítési munka csak akkor folyhat jól, ha a DISZ szervezetünkön belül nem­csak a titkár ügye, nemcsak reszortügy, hanem a széles DISZ tagságé. Ma elmond­hatjuk már, hogy a pártépí­­tés ügye nálunk valóban az egész DISZ tagság ügyévé vált. Megmutatkozott ez a legutóbbi DISZ taggyűlése­ken, az agronómia, az állat­­tenyésztő, de különösképpen az agrárközgazdasági kar III. évfolyamán, ahol igen alaposan megbírálták és értékelték Borovic és Pallag elvtársak munkáját.. Az volt az újszerű és értékes ezek­ben a taggyűléseken, hogy minden elvtárs magáénak érezte azt a felelősséget, amellyel mérlegelte azt, hogy váljon Borovic, Drem­­mer, Moos elvtárs a munká­ján, osztályhűségén keresz­tül kiérdemelte-e már azt, hogy bizottságunk, pártunk tagjelöltjei, ill. tagjai sorába ajánlja. De értéke volt az is, hogy azok a DISZ fiata­lok, akik még nem tagjai, de minden igyekezettel azon van­nak, hogy kiérdemeljék a leg­­magasztosabb címet, Párt­tag címet, látják azt, hogy még mennyit kell munkáju­kon, magatartásukon javí­tani, hogy ezt elérjék. A jövőben ezt a munkát még tovább kell szélesíte­nünk, hogy DISZ szerveze­tünk valóban biztos táma­sza és kimeríthetetlen erő­­tartaléka legyen a pártnak. Bíró Ferenc AGRÁREGYETEM Szabadságunkat fokozottabb éberséggel háláljuk meg Sztálinnak DISZ alapszem vezetőségeink feladatai Mindann­yiunkat­­mélyen lesújtott Sztálin eb­ társ ha­lála. Történ­elmün­k legna­gyobb alakjának utolsó nap­jait, utolsó szívedobbanását százmilliók szorongva lesték, a Szovjetunió népei, a békét akaró népek egyaránt. Egy emberiként akarták meghosz­­sz­ab­bítani oly drága munká­ban gazd­ag, termékeny életét. Halála nemcsak a nem­zetközi proletariátus, hanem minden hazájához, népéhez hű, békét szerető, a vad, em­berpusztító háborús uszító­­kat gyűlölő becsületes em­bert megrendített. Lenin—Sztálin segítségével emelkedett a szovjet nép anyagi és kulturális jóléteiben olyan magaslatra, amilyent még nép nem ért el. Népünk is a Sztálin mutatta úton ha­lad álmainak valóra váltásáért. Sztálin elvtárs segítő gondos­kodása életüink, fejlődésünk minden részleteiben megnyil­vánult. Hazánk­ felszabadításával népiünket új élet megismerésé­hez segítette. Mindenki kü­lön­­kü­lön árai segítésének meg­nyilvánulását. Egyetemünk­­minden hall­gatója­­tudja, hogy soha meg nem hálálható, le nem­­mér­hető értékű az a segítség, amit a Szovjetunióstól, Sztálin elvtárstól kaptunk, népünk szabadsága rövid pár év alatt gazdasági, tudományos kultu­rális téren, Lenin, Sztálin tár­sadalomtudományi művei fel­tárták előttünk, egyetemi hall­gatók előtt is a fejlődés, a né­pért való odaadást, a szép, a haza szerete­tét. Sztálin elv­társ irányi mély, örök­­hála, feledhetetlen am­ire kötelez arra, hogy Sztálin elvtára nyomdokán haladva, az ellenséggel soha meg nem alkudva küzdjünk legfonto­sabb felad­aitaink vallóra váltá­sáért. Sztálin dlvtára halála nagy veszteeség a Szovjetunió Kom­munista Pártja, s a világ­i mun­­kásmozgall­ma számára. Azon­ban nem szabad csüggednünk e nehéz napokban sem. Tö­mörüljünk pártunk köré, ébe­ren őrködjünk annak egysé­gén úgy, ahogy azt a nagy Sztálin tanította. Samu András Kert III. Sztálin nevével boldogabb jövőnkért Sztálin el­vtárs eliánytának híre mély fájdallorognait tölti el a szovjet munkások,­­kol­­hozpanasztok, értelmiségiek, hazánk minden dolgozója és az egész­­világ dolgozóinak szí­vét. Mi, az Agráregyetem­­hallgatói tudjuk, hogy Sztálin neve mindig élni fog az em­beriség szíveiben. Sztálin elvtárs ravatalánál fogadjuk: Minden erőnkkel azon leszünk,­­hogy az általa felszabadított és erőhöz jutott drága hazáiaik hűséges fiai le­gyünk. Ígérjük, hogy e szo­morú napokban még nagyobb munkával, jobb tanulással erősítjük a béke ügyét. Sztálin elvtárs halála rend­­kív­ül súlyos veszteség a Szov­jetunió Kommunista­­ Pártja és az egész világ kommunista pártjai számára. Sztálin elvtárs egész életé­ben arra tanított bennlünket, hogy emeljük magasra az em­beri haladás és a béke ügyé­nek zászlaját. Nekünk, fiata­loknak — a jövő embereinek —­ kell tovább vinni­­és meg­védeni Lenin és Sztálin nagy ügyét, a kommunizmus felépí­tésének ügyét. Eltávozott tőlünk Sztálin elvtárs, de mi azon leszünk, hogy­­felszabadított, boldog­­hazánk még messzebb hang­zóan hirdesse a magy Sztálin dicsőségét. Egyetemiünk hallgatói! Elő­re Sztálin halhatatllaii nevével a marxizm­us-leninizmus jobb elsajátításáért, szakmai tudá­sunk elmélyítéséért, a tanul­mányi eredmények megjavítá­sáért! Minden hallgató tegye kötelességévé a béke ügyéért folyó harcot! A munkások a gyárakban, a parasztok a föl­deken, mii, tanulóik az iskola padjaiban védjük a békét. Mi­nél több jó feleletet és miinél nagyobb szakmai tudást tu­dunk felmutatni, annál na­gyobb csapást mérünk a béke ellenségeire, az imperialista hóhérokra. Sztálin neve le­begjen előttünk, az ő nevével építjük boldogabb jövőnket, a szocializmust. Angyal István Pártunk Központi Vezetősé­­gének 1992. június 28-i ha­tározata, valami­nt Dolgozó Ifjúsági Szövetségünk, első or­szágos értekezlete feltárta az egyetemi DISZ szervezeteink előtt álló legfontosab­b felada­tokat. Az azóta eltelt idő alatt lényeges javulás tapasztalható egyetemünk­­öin. Amíg az év elején a fegye­lem megszilárdítása, az órák­ról való hiányzás, késések fel­számolását jelenítette, ma már a fegyelem fogial­máink kiszélesítése és megvalósítása a feladat. Alapszerint vezető­­ségeimek példamutatása azon­ban — ahhoz, hogy­­követke­zetesen régihez vigyük és megköveteljük hallgatóink rendszeres tanulását, minden­kori fegyelmezett magatartá­sát — még nem kielégítő. Gyakran elő­fordul nálunk is, amiről Székely elvtárs, a sze­gedi egyetemi DISZ Bizottság titkára leveléből ,az «Új Már­cius» januári­­számaiban olvas­tunk: «Nem egy fun­kcionáriusunk . shivatalnok­­módjára’’ funk­cionárius, csak a napnak bi­zonyos, meghatározott órái­ban. Szépen szarvas, szervez és irányít, sőt még fegyelmez is, s utána hazamegy a diákot!­­bonlbe és ő a b­af­egyelmezet­­lenneiblb, vagy eltűri mások rendetlenk­edéseit.» Gergedy István DISZ cso­­portfelelős eltűri hogy az ő szidná­juk legren­detlenebb a III.­­éves a­grá­rhözg. szobák között. Vagy pl. Réti Pál áll.­­lenv. HL évf. ágit. fe­lelőse nem tartja be és így az e­g­écz szolba sem tartja be a diák­szálló napirendijét, rendszere­sen későn kelnek, a napi saj­tót nem elva­ssá­k. Ugyancsak eb­ben a szobáiban lakik Oláh ■Tamos DISZ csop. felelős is. Az állattreny. III. évf. vezető­ségi tagját Nagy La­jost azért kellett leváltani,­­mert i maga­­tartásában nem volt példamu­tató, több társával­­berúgott. Mondani­­sem kell, hogy az ilyen vezetők­­nevelő munkája nem eredményes, nincs súlya és komoly tekintélye annak a vezetőnek, akinél a szó és tett nem ugyanaz. Alapszervi tit­­kárainknak fokozottabb köve­telményeket "kell támasztaniuk saját munkájuk", a vezetőségi tagok és DISZ csoportszerve­­zők munkája iránt. Igen gya­kori hiba, hogy mivel meg a rendszeres számonkérés, hiányzik az ellenőrzés, fele­­lősségrevonás még a DISZ Bizottságokban is. Benczik elvtárs a II. félév­ben nem tartott az agronó­miai karon DISZ bizottsági ülést, ahol beszámoltatta vol­­­na a vezetőség tagjait mun­kájukról. Számos példa iga­zolj­a azt, hogy a rendszeres­ politikai nevelőm­un­ka, az egyéni meggyőző agitáció he­­­lyetti szervezési­­munkára le­szűkítve, gyakran hírközlés­­szerűen oldanak meg felada­tokat funkcionáriusaink. Bo­dor Pál elvi, agrár­közgy­kari bizottság agitációja a sajtó-­ agitációt (agráregyetem) egy­szerűen a pénzt beszed­ésre szűk­­kítette. Ez azzal jár, hogy, nem ismerik évfolyamaink DISZ csoportjainak egyéni' problémáit, nincs meg a kellő' bizalom és támaszkodás a jó­'­hiszemű, becsületes többségre." Javulás van egyetemünkön­ abban, hogy sokkal inkább, érzik DISZ szervezeteink a­ felelősséget a marx­izmus-leni-t­iizmus, orosz nyelv és hon-, védelmi ismeretek oktatá­sáért. Feltétlen tovább kell­ foglalkozni és kiterjedten ér­vényt kell szerezni minden te­rületen az egyéni tanulás el­lenőrzésére, az elvtársi segítés és egymás iránti felelősségér­zetének elmélyítésére. Jó munkát végez Kis Szölgyéni János állatteny. III. évf. 5-ös csoport álla­m. felelőse, valamint Bíró István DISZ szervező elvtárs, igen sokat foglakoznak csoportjuk tag­jainak inarxizm­us-leninizmus szeimnáriuimokra való jobb­ felkészülésével. Biró elvtárs, mint szakaszporaincsnnoik, cso­portját teljes Létszámmal moz­gósítja a honvédelmi ismere­tek konzultációjára, aminek az eredménye meg is látszik. Igen nagy segítséget jelent DISZ szervezeteink politikai ne­velőmunkáj­á­ban a tanári DISZ szervezet segítése, amit a DISZ politikai órák vezeté­sében nyújt. Különösen jó munkát végeznek Baksa Ottó, Üveges János, Sipos Sándor tanársegéd elvtársak.. Alap­­szervi vezetőségeink a továb­biakban saját területükön ad­janak nagyobb támogatást a DISZ- tag tanársegédeknek ah­hoz a törekvéséhez, hogy az oktatást szemléltető eszközök segítségével még tökéletesebbé tegyék,­­mozgósítsák hallga­tóinkat az alapos tudás érde­kében konzultációk részvéte­lére, tudományos diákkörök­­színvonalának emelésére. Számolják fel DISZ alap­szervi funkcionáriusaink a most­­már kevés­bé meglévő nézeteket, mely szerint ná­lunk nincs idő és nem akar­nak hallgatóink sportolni és kulturális rendezvényeken résztvenni. Ez volt a vélemé­nye Kosztolányi Imre III. agronómiai kari hallgatónak, az ala­pszerv sportfelelősének, de ezt a nézetet támasztja alá az agrár­köz-g. kar Щ. évfo­lyamának a házi­­kultúrver­­senyre való tervszerűtlen, kap­kodó felkészülése is. A DISZ országos értekezle­tén mondotta Farkas elvtárs: «Harcos DISZ szervezetek ki­alakítása az egyetemeken és főiskolákon, egyetemi ifjúsá­gunk nevelése, egészséges fej­lődése­­biztosításának egyik döntő feltétele.A DISZ tagsá­gunk nem egy esetben tett bizonyságot harcosságáról, a­mikor fegyelmezetlen, nemtö­rődöm, ellenséges elemeket leplezett le és távolított el a DISZ tagság soraiból. Pl. Krisztin Endre, Vár­homoki Ambrus kulákok kizárása,­­ Kiss István társadalmi bírósá­ga is tényként bizonyít. Alap­­szervi vezetőségeimikinek azon­ban továbbra is feladata, hogy fokozza egyetemi hallgatósá­gunk harcosságát, igényessé­gét a tanulmányi és a DISZ munka iránt, következetesen alkalmazza a kriiti­ka-önkritika módszerét és munkájában te­remtse meg az alulról jövő bírálat lehetőségének felkaro­lását. Igen biztató példák és ered­mények már eddig is azt mu­tatják, hogy eredményes volt az eddigi munkánk, de ezt csak kezdetnek tekinthetjük. Ki kell szélesíteni és so­kkal inkább általánossá kell tenni hallgatóink általános művelt­sége szempontjából szüksé­ges ankétok, viták rendezé­sét. Okulva a félévi vizsgák ideje alatt a DISZ alapszer­vek munkájából, különösen a III. évfolyamokon, alapo­sabban és időben hozzá kell fogni az év végi vizs­gák szervezett előkészítésé­hez, a tantárgyi és üzemi gya­korlatok DISZ munkatervének elkészítéséhez. Az alapszervek és kari vezetőségiek munkater­véhez, végső fo­kon a DISZ Bizottság munkatervének megvalósítása, következetes, szívós munkát, ugyanakkor éberséget követel minden ön­tudatos DISZ tagitól. Azonban megállapítható, hogy helyes munkamegosztással, a DISZ tagság fokozott munkába állí­tásával munkatervünk meg­valósítható. Szégyenkezünk miattuk. Minden padsorban három elvtárs foglaljon helyet: a sor... a sor... a sor ... A kréta nyikorog a táblán, a kérdések súlya alatt. Minden elcsendesedik, csak a tanár­segéd elvtársnő léptei és egy-egy hangos gondolkodás visszhangzik néha a terem­ben. A ceruza szalad a papí­ron és az azonos kérdésekre különböző válaszok kerülnek, bizonyítékául a hallgatók jó, vagy kevésbbé megfelelő felkészültségüknek. „Füzetet, nyomtatott jegy­zetet és semmiféle segédesz­közt senki ne használjon.” Hangzik az intelem a terem falaiban, s mint „falra bor­só” peregnek le onnan és tűnnek el a semmiségben. Igen, így hullott le egyes hallgató elvtársakról is. A legnagyobb lelki nyugalom­mal patronálták egymást. Szedték elő a jegyzetet és írták ki onnan a kérdések fe­leleteit. Nem zavarta őket az, hogy becsapják saját magu­kat, az előadót s a többi kol­légáikat, s így érdemtelenül valóságos tudásuknak nem megfelelő osztályzatot kap­nak. Ezek a hallgatók voltak: Kovács Kálmán, Holper Am­brus, Kiss Béla, Dávid Ist­­ván. Miattuk szégyenkezünk mi, a kert. III. évf. hallgatói, kik a zöldségtermesztési dol­gozat írásakor senkitől nem zavartatva puskáztatok. A NÉP SZÍVE Mit ér a szó most! Elfújtad, lehull, s ha kibuggyan is, bátortalanul, a gyász, a bánat ökle zúzza szét — a te torkod kell ehhez, emberiség, hogy a zajló egeknek vetne vállad, iszonyatos fájdalmunk elkiáltsad! A szálas bércek, ahol születek­, bánatunkban megrengenek, és mint a nép tűz fájdalma s haragja, zúdul ki medréből az Aragva, hogy tűz és víz, hogy mélység és magasság őrizze meg a népek édesatyját. Reszket a föld, megrázza a viharzó harcbaindító, rettenetes jajszó, s nyomán, akár a tenger vad hulláma, felcsap a nép, a­ nép, a roppant végtelen had, a munkások, parasztok, katonák, hogy, amit kaptak, adják most tovább. A földi pokolból, a mélyből, a történet háborgó tengeréből, jönnek, csak jönnek, végeláthatatlan, megbonthatatlan és fáradhatatlan, kezük ökölben, szemükben a könny, a­kiket először ő hitt nevükön. S zeng, zúg a kiáltás, fájdalmasan­ éles, de a harcban az aljas, százmarkú veszély les, testünkre fonódna, megfojtana még — zárkózz szorosabbra, testvér emberiség, hozzá leszel hű, ha magasba tartod a szerszámot s a kardott Hogy sújt a pöröly, s megvillan a penge — hűségre tanított é­s szeretemre, hogy verd le az ellent, hogy védd a hazát, életre-halálra a nép igazát, hogy a gyászt is az étet igazolja, a tett, hogy fényben ragyogjon, ember, a neved. Azt mondod-e, meghalt. Üljük meg a torti , győzte a harcot, nem vágyva pihenni, a szíve, a szíve értünk dobogott, a szíve, a szíve, a nép szive volt s nem szűnik meg az soha verni. ACZÉl. TAMÁS

Next