Viruló Föld, 1954 (2. évfolyam, 2-22. szám)

1954-01-29 / 2. szám

2 Mi art m­unkánk m­egguritásával készültKsk prík­unk­­­­3. kongresszusá­ra A központi alapszerv 1953 ok­tóberében alakult újjá. A veze­tőség új­j­á v­ál­asztásako­r sok olyan új tag került a vezetőség­be, akiknek olyan problémákat kellett megoldaniuk, amelyek bi­zonyos mértékig ismeretlenek voltak előttük.­­Ehhez járultak továbbá azok a hiányosságok, melyek az előző vezetőségtől maradtak az új vezetőségre. Pl. a dolgozókkal vele helytelen foglalokzás, az egyéni problé­mák elintézetlensége, egyes elv­társak idegenkedése a párttal szemben, a pártmunka terén fennálló hiányosságok s nem utolsó sorban a munkák folya­matos ellenőrzésének hiánya.­­Mindezen hiányosságok meg­szüntetéséhez kezdetben komoly segítséget kaptánk a pártbizott­ságtól, különösen Lőrincz elv­társtól, aki nagymértékben já­­­rult hozzá alapszervünkben fennálló nehézségek leküzdésé­hez. Azóta több mint három hónap telt el és elmondhatjuk, hogy a pártmunka és a gazdasági mun­ka terén értünk el eredményeket. Miben mutatkoznak ezek az eredmények? Elsősorban abban, hogy meg­javult a bizalom­­a párttal szem­ben, közelebb kerültek a párt­hoz vgy a párttagok, mint a pártonkívüli dolgozók. Javult a bírálat és az önbírálat. Igénye­sebbtől a párttagság, ma már bátrabban vetik fel dolgozóink problémáikat és nem elégednek meg a felületes válaszokkal. Konkrét intézkedéseket várnak ügyük elintézésére. Népnevelő­ink többet foglalkoznak a párt­­építéssel, a dolgozók egyéni pro­blémáival, a gazdasági munka megjavításával, az egymás közöt­ti elvtársias viszony jó kialakí­tásával. Népnevelőink közül jó munkát végeznek: Nagy Lajos­­né, Illés István elvtársak és még több elvtárs. A népnevelő munkában ko­moly segítséget ad a pártbizott­ság ágit. prop, titkára, Zángó elvtársnő. Ez a segítség azon­ban számunkra még nem telje­sen kielégítő. Vannak hiányos­ságai. Zángó elvtársnő többször beszélt alapszervünk ágit. prop. titkárával, azonban anna­k mun­kájára vonatkozólag nem mon­dott kellő bírálatot, nem adott megfelelő útmutatást a további munkájához. Hiányosság továb­bá, hogy Zángó elvtársnő nem vett részt ezideig még egy nép­nevelő ért­ekezleten sem, pedig biztosan sokban hozzájárult vol­na azok színvonalának emelésé­hez, ezáltal népnevelő munkánk megjavításához. Sokat fejlődött a­­párttagok ideológiai színvo­nala, melyhez hozzájárult a sze­mináriumra va­l­ó jó felkészülés és a rendszeres részvétel. Pro­pagandistáink rendszeresen folytatnak egyéni beszélgetése­ket a hallgatókkal. Ezáltal segí­tik a tagság fejlődését. Különö­sen kiemelkednek jó munkáink­kal ezen a 3.téren Bildmanné, Six, Sámson, és több elvtársak. Az eredményekhez nac­y mértékben járult hozzá a pártbizottság se­gítése a rendszeres ellenőrzésen keresztül. A pártbizalmiak munkáj­áb­an is tapasztalható fejlődés. Külö­­­­nösen jó eredményeket érnek el­­ az egy­éni foglalkozás, a­ párt­iépítés, az egyes feladatokra való mozgósítás terén. Pl. Albán elv­társnő. A spártonkívüliek is mind gyakrabban keresik fel a párt­­bizalmiakat s vetik fel problé­máikat, mert látják, hogy azok elintézést nyernek. Eredményeink mellett azon­ban vannak komoly hiányossá­gok is munkánkban. Még min­dig nem eléggé sikerült elérni­­ a­lapszervünkben, hogy dolgo­­­zóink teljes bizalommal fordul­janak minden kérdésben a párt­­szervezet vezetőihez, a bizal­miakhoz, és népnevelőkhöz, va­gy a vezetőség tagjaihoz. Párt­mun­­kánkban tapasztalható kisebb mértékben kampányszerűség. Nem sikerült megf­elelően kiépí­teni azt a kapcsolatot a diák­otthonok és a gazdasági intézet között, mely szükséges lenne, mint a pártmunka, mint a gazda­sági munka területén. Eredmé­nyek azonban itt is mutatkoz­nak. Hiányzik az aktívák és a vezetőség részéről is az egyéni foglalkozások rendszeressé té­tele. A pártbizottsági értekezlete­ken az alapszerv titkára meg­felelő segítséget kap munkájá­hoz, ez azonban nem kielégítő, mivel olyan problémák amelyek közvetlenül­­é­rintik az alapszer­vezet munkáját és egyúttal meg­oldásra várnak, nem minden esetben merülnek fel a pártbi­zottsági üléseken. Az ala­pszerv munkáját nagymértékben előse­gítené, ha a pártbizottság ki­értékelné az alapszerv, illetve az egyes vezetőségi tagok munká­ját, rámutatna az elért eredmé­nyekre és a fennálló hiányos­sá­gokra. Komoly hibaként vetődik fel különösen a szervezőtitkár mun­kája abból a szempontból, hogy több mint egy hónapja lett újon­­nan megválasztva és midezideig a pártbizottság szervezőtitkára nem beszélt vele, munkájét nem ellenőrizte. Ennek folytán a szervezőtitkár elég komoly ne­hézségekkel küzdött különösen az első időkben. Hiányosságnak tartjuk a pártbizottság részéről, hogy eddigi vezetőségi ülésen nem vett részt, így az alapszerv vezetősége nem kapott segítsé­get munkájához olyan irányban, hogy az általa észre nem vett, de egész biztosan fennálló hiá­nyosságokat meg tudta volna szüntetni. Az elkövetkezendő időkben a központi alapszerv előtt komoly feladatok állnak, melyeket pár­tunk III. kongresszusának sike­res megvalósítása érdekében a mi területünkön kell megoldani. Ehhez a munkához az alapszerv vezetősége, az egész párttagság­gal,­­bevonva a pártonkívüliek széles hálózatát, nagy lendület­tel és akarattal kezdett hozzá. Ehhez a munkához feltétlenül szükséges a pártbizottság foko­zottabb segítése. Minden bizto­síték megvan arra,, hogy a párt­bizottság ezt a segítséget meg fogja adni számunkra. A pártbizottság segítségével alapszervünk kommunistáinak munkában való életnállásyel­i és harci lendületével biztosak va­gyunk abban, hogy megvalósít­juk pártunk által kitűzött jel­szót: „Minden erővel, előre pár­tunk Ill. kongresszusának sike­réért. Központi pártalapszerv vezetősége. A januári taggyűlések elé Pártunk minden tagjának megtisztelő feladata, de köte­lessége is, hogy harcoljon a párt és a kormány határoza­tainak végrehajtásáért. Sze­mélyes példával, szívós felvi­lágosító munkával kell moz­gósítani egyetemünk minden dolgozóját, hallgatóját nagy céljaink megvalósítására. Eh­hez a munkához nagy segítsé­­­get ad az alapszervezet legfel­sőbb szerve, a taggyűlés. A taggyűlésen számol be a ve­zetőség munkájáról, megvizs­gálják, hogy eleget tettek-e az alapszervezet tagjai kötelessé­güknek és új feladatokat ad­nak a kommunistáknak. A január havi taggyűlések­nek egyetemünkön különösen nagy szerepük lesz. Most zárul­tak le az évfolyamok nagy ré­szénél a félévi vizsgák, más évfolyamok pedig gyakorlato­kat fejeztek be. Ezért ezek a taggyűlések kiválóan alkalma­sak lesznek arra, hogy értékel­jék az első félév munkáját. Megvitatják az egységes alap­szervezet munkáját, megszab­ják a feladatokat a második félév kezdetén. Első félévi taggyűléseink egy két kivételtől eltekintve nem segítették eléggé a pártot a feladatok megoldásában. Nem voltak eléggé aktívak, nem bíráltak a párttagok. A tagság nem élt azzal a jogá­val, hogy pártszerű bírálatot gyakoroljon a vezetőség felé, javaslataikkal nem segítették eléggé a jobb munka végzésé­ben, így a taggyűlések nem vál­tak a párttagság nevelésének iskolájává. Ennek fő oka abban van, hogy a taggyűléseket nem előz­te meg gondos politikai előké­szítés. A helyes módszer az, ha a vezetőség a pártbizalmiak és a népnevelők bevonásával megmagyarázzák a taggyűlés szerepét, jelentőségét. Beszél­jék meg a pártcsoportértekez­­leten a taggyűlés napirendjét, és azokat a tennivalókat, amik a pártcsoport előtt a legfon­tosabbak és azt vigyék a tag­gyűlés elé. Ha ilyen módon készítik elő a taggyűlést és a vezetőség kollektívan készíti el, vitatja meg a titkári beszámolót, ez emeli a taggyűlések színvona­lát, erősíti a párton belüli de­mokráciát. Itt áll előttünk a II. félév munkájának sikerrevitele, a párt és kormány határozatá­nak megvalósítása a magánk­erületén. Ez azt jelenti, hogy tovább kell javítani a kapcso­latokat a gyakorlati élettel. A taggyűléseknek tehát az is feladatuk lesz, hogy ezekre a feladatokra, a felmerülő aka­dályok leküzdésére mozgósítsák az alapszervek kommunistáit. A taggyűléseken pontosan meg kell határozni, milyen politikai, felvilágosító és szervező mun­kát kell végezni a pártcsopor­toknak, a népnevelőknek a II. félév kezdetén. A taggyűlés az határozó szerv, ezért a tagság javaslatait figyelembe véve foglalja a vezetőség határozat­ba a legfontosabb tennivaló­kat és gondoskodjon a hozott határozatok végrehajtásáról. Az első félév során sok pár­­tonkívüli elvtárs tűnt ki lel­kes, eredményes munkájával. Sok pártonkívüli elvtárs bizo­nyította be, hogy harcosa, meg­valósítója pártunk politikájá­nak. Ezeket az elvtársakat az alapszervezetek magas színvo­nalú vita alapján vegyék fel a tagjelöltek soraiba. Tanszé­keinken és dolgozóink között egészséges kezdeményezés in­dult meg a mezőgazdaság se­gítésével kapcsolatban. Vállalá­sok születtek április 4-re és a pártkongresszus tiszteletére, amit pártalapszervezeteinknek, párttagságunknak kötelessége támogatni. Kommunista okta­tóink járjanak élen ebben a mozgalomban, irányítsák ezt a munkát úgy, hogy minél haté­konyabb segítséget nyújthas­sunk a mezőgazdaságnak. Ér­jük el, hogy ennek nyomán nö­vekedjen az oktató-nevelő munka színvonala is. A párt és kormány határoza­tának a végrehajtása számos eladatot ró a pártalapszerve­­zetekre pártépítési, termelési, kulturális és a fegyelem meg­javítása szempontjából. Az alapszervezetek vezetői úgy ké­szítsék elő a­ január havi tag­gyűlést, hogy ezeket maradék­talanul megoldják. Egyete­münk kommunistái tudatában legyenek annak, hogy az ő ak­tivitásuk a tanulásban és a pártmunkában való szenvedé­lyes harcuk hozza meg a II. félév sikerét. Ezáltal fokozód­ni fog a pártonkívüli tömegek aktivitása, ezáltal fűződik a párt és a tömegek kapcsolata eltéphetetlenné. A pártbizott­ság minden erejével azon lesz, hogy ezekben a munkákban segítse az alapszervezetek ve­zetőségét és tagságát. Juhász István VIRULÓ FÖLI) Egy a­ktíva értekezletről Pénteken volt a gépes alap­szerv aktívaértekezlete. Az ak­tívát mindenütt az alapszervi titkárok tartják. Itt azonban különleges a helyzet. Tóth elvtárs ezt a feladatot „átru­házta“ — mint Pályi elvtárs mondta — az ágit. prop. tit­kárra. Jól tudja pedig Tóth elvtárs, hogy az agit. prop. titkár nem volt ott a választ­mányi, sem pedig a pártb­i­­zottsági ülésen, ahol az aktí­­vaértekezlet célját, feladatát vitattuk, így aztán olyan volt az aktívaértekezlet, amilyen­nek nem szabadna lenni. Pálfyi elvtárs kihagyásokkal felol­vasta a pártbizottság által népnevelők számára kiadott szempontokat, beszélt a kar által­ vállalt ceglédi gépállo­mási oktatásról és a diplo­­matervtémák átdolgozásáról. Egy szóval sem említette, hogy pártunk III. kongresszu­sára készülünk s mit kell tenni a népnevelőknek és bi­zalmiaknak. Nem értékelte Pályi elvtárs a népnevelők munkáját — pedig azt ismer­nie kellene, mint az alapszerv ágit. prop. titkárának, így nem is csoda, hogy a beszá­molót nem követték lelkes hozzászólások és az értekezlet végén úgy érezték — úgy mondták — az elvtársak, hogy „semmi újat nem adott“.­ Mi volt ez? Csak időtöltés. Csak egy óra elrablása a dolgozók idejéből. Gondolkodjanak ezen a gé­pes pártalapszerv vezetői, ke­ressék meg a hibák okait, jöj­jenek rá, hogy kollektív munka nélkül nem lehet eredményt elérni. Tóth elvtárs pedig ne hárítsa át saját feladatát má­sokra, ne úgy ellenőrizze a munkát, hogy betekint kezdés előtt és azután továbbmegy, mert — mint a tapasztalat mutatja — a pártmunka sínyli ezt meg. Az aktívák támasz­­szanak nagyobb igényeket az alapszerv vezetőivel szemben, bírálják őket, mondják el, hogy több segítséget várnak és azt várják, hogy kísérjék fi­gyelemmel munkájukat. Egyetemünk három évfo­lyama, összesen hét DISZ- alapszervezete túl van már a félévi vizsgán és most kez­di meg a II. félévet. Az el­múlt félév gazdag tapasztala­tokat hagyott hátra minden DISZ-vezető, de minden hall­gató számára is. Ha megvizsgáljuk a félévi tanulmányi eredményeket, azonnal meg tudjuk állapí­tani az elmúlt félévben elkö­vetett legfőbb hibákat és fel­adatainkat is a következő fél­évre. A hét DISZ-alapszerv ta­nulmányi átlaga kb. 0,6-del alacsonyabb az elmúlt évi egyetemi tanulmányi átlag­nál. Az elégtelen vizsgák szá­ma több, mint 16 százalék és az elmaradt vizsgák száma kb. 10 százalék. Ezekben a szá­mokban bent van az egész el­ső félévi DISZ-munkánk gyen­gesége, legfőbb hiányossága. Azt mutatják ezek a számok, hogy alapszervezeteink a leg­fontosabb feladatot nem tud­ták végrehajtani. A tanulásra való mozgósítást. Tükrözik a számok azt, hogy hallgatóink még nem érezték át ennek a feladatnak komolyságát, ame­lyet pártunk és kormányunk határozata számunkra előír. Túlszárnyalni az eddigi tanul­mányi eredményeket, jobban elsajátítani az egyes tárgya­kat, felkészülni azokra a ko­moly feladatokra, amelyekért ma minden mezőgazdasági szakembernek tudása egész latbavetésével dolgoznia kell. Lehetséges, hogy hallgatóink nem értették meg a párthatá­rozatban számukra megszabott feladatok fontosságát? Erről A MÁSODIK azt hiszem, nincs szó. De hogy a DISZ-alapszervezetek nem váltak a határozat végrehaj­tásának motorjaivá, ezt bizo­nyítják az agronómiai III/C. alapszerv tagjai. Arra a kér­désre, hogy mit jelent szá­mukra a DISZ-szervezet, azt felelték az elvtársak, hogy ha­vi egy taggyűlést és 1 forintot. Ez a válasz a DISZ-vezetők fe­lé a legkomolyabb kritikát je­lenti. Azt jelenti, hogy a DISZ-szervezet nem állt az elmúlt félévben a legfőbb fel­adatok végrehajtásának élén, nem mozgósította a tagokat. Nem volt vonzó a tagok szá­mára a DISZ, mert ez nem fog­lalkozott az őket érintő leg­fontosabb kérdésekkel úgy, ahogy a tagok ezt várták. Az alapszervi vezetők pa­naszkodtak ugyan arról, hogy a tagok még a taggyűlésre sem szívesen mennek el, nem dicsérnek, nem bírálnak, csak hallgatnak, közömbösek min­den iránt. Igaz ez? Nem igaz! Hallgatóink nagy többsége lel­kesen fogadta pártunk hatá­rozatát és megértette abból, hogy elsősorban tanulniuk kell jobban. Örömmel vállalkoztak arra is, hogy bekapcsolódnak a mezőgazdaság közvetlen segí­tésére a védnökségi munkába. Szívesen járnak ki a falvakba, termelőszövetkezetekbe. De ha DISZ-vezetőink ezeket a ha­talmas erőket figyelmen kívül hagyják és prakticista módon apró-cseprő ügyekkel töltik meg a taggyűléseket, akkor hallgatóink jogosan unják a FÉLÉV ELÉ DISZ-taggyűléseket. DISZ- tagjaink azt várják, hogy a DISZ-vezetők valóban vezes­sék és irányítsák őket a párt­­határozat végrehajtására, itt az egyetemen és a falvakban is. De azzal az öreges, „Pató Pál“ típusú vezetéssel, amely­­lyel legtöbb alapszervi veze­tőnk dolgozott az elmúlt fél­évben, ezt nem tudják végre­hajtani. A DISZ-fiatalok szer­vezete és feladatát csak akkor tölti be, ha ott vidáman, len­dületesen folyik a munka — és az különösen fontos — ha nemcsak a taggyűléseken él a DISZ-szervezet, hanem nap mint nap, a hétköznapi munka minden mozzanatában. Ezt kell megvalósítaniuk DISZ- vezetőinknek a következő fél­évben, ha valóban aktív se­gítői akarnak lenni a párt­­határozatok végrehajtásának. De az Agronómia III/C. alapszerv tagjainak sem sza­bad arról megfeledkezni, hogy a DISZ nem valami elvont fogalom, hanem mi, a DISZ- tagok vagyunk a DISZ-szerve­­zet! Egy alapszervi vezetőség rossz, a tömegektől elszakadt munkája semmiesetre sem vonhatja maga után azt a né­zetet, hogy a tagok számára a DISZ nem jelent semmit. Pártunk erejét az is jelenti, hogy a rossz vezetőket kímé­letlenül leleplezi és félreállítja az útból. Ez kell, hogy jelle­mezze a DISZ-t is. Azokat a DISZ-vezetőket, akik a tag­ságtól kapott bizalommal visz­­szaéltek, állítsák félre alap­szervezeteink tagjai. Meg tud­ják ezt tenni? Feltétlenül meg tudják és meg is kell, hogy tegyék! A II. félév munkája csak akkor lesz eredményes, ha minden DISZ-tag, DISZ-vezető tanult az első félév tapasz­talataiból és fiatalos lendület­tel kezdi meg a munkát most, a II. félév küszöbén. El kell ér­nünk, hogy hallgatóink ne csak megértsék a párthatározatok rájuk vonatkozó részét, hanem szívvel, lendülettel harcolni is tudjanak végrehajtásáért, a jobb tanulmányi eredménye­kért, magasabb szaktudásért. Kint a falvakban, járások­ban most lázas tervezőmunka folyik. Mindenütt harcolnak a párthatározatok végrehajtásá­ért, a mezőgazdasági termelés fejlesztéséért. Lehet-e hát egy fiatal agráregyetemi hallgató­nak ilyen körülmények kö­zött „közömbösnek“ lenni? Nem lehet! Menjünk ki a fal­vakba, vállaljunk védnöksé­get egyes falu kollektívák, tsz-ek fölött! Használjuk fel már most meglevő szaktudá­sunkat ott, ahol igen nagy szükség van rá! Tanulni és segíteni! —• ez képezze DISZ-munkánk ge­rincét a II. félévben és ezek köré csoportosítsuk szervezeti életünk minden más tevékeny­ségét! így nem lesz unalmas tagjaink számára a DISZ, ha­nem eleven, mozgalmas, min­dennapi élet, fiatalok szerve­zete, a párthatározatok végre­hajtásának, a mezőgazdaság fejlesztésének lelkes segítője.­­Pálfiti István DISZ-biz.­titkár 1954 január 29. Alapszervezetünk kollektív vezetéséről A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének június 27—28-i határozata új szakaszt nyitott meg nemcsak népi demo­kráciánk fejlődésében, de a párt életében is. Az „új szakasz” a párt élet­ében nem utolsó sorban abban nyilvánul meg, hogy a pártdemokráciát, a kollektív ve­zetést — sokkal inkább, mint ed­dig — a pártélet, a pártmunka alapjává kell tenni. Ezt a fel­adatát hangsúlyozza nyomaté­kosan a párt legutóbbi határo­zata is, amely a vezetőségek új­raválasztásáról szól. Kötelességünk megvizsgálni al­­apszervünk eddigi munkáját a kollektív vezetést illetően. A kongresszusra való készülésünk nem utolsó sorban azt kell, hogy eredményezze, hogy aza­pszer­­vünkben megjavuljon a pártde­mokrácia a kollektív vezetés. Az eddigi munkánkban bőven ta­lálhatunk eredményeket és hi­á­­nyos pártokat is. Az elért eredmé­nyekben és a fennálló hibákban a pártbizottságnak is komoly szerepe van. Hiszen a pártbizott­ság nem pusztán szemlélője az alapszervek munkájának, hanem segítője és irányítója is. A párt­bizottság több határozata — mint pl. ,a párt­csoportok mun­kájának megjavításáról — ko­moly segítséget jelentett alap­szervünknek. A pártbizottsági azonban nem adott megfelelő segítséget a politikai munka, kü­lönösen az egitációs munka végzéséhez. Itt bizonyos bizony­talanság tapasztalható. Új mód­szereket keresünk e téren, ami szükséges is, de ezzel egyidejű­leg régi, jól bevált módszereket elha­nyagolunk, pl. az elméleti pártnapok tartását. A politikai munka g­yengesége csökkenti a párttagok aktivitását, cselekvő részvételüket a pá­rtmunkában. Különösen csökkenti az alapszer­vek jó munkáját az ellenőrzés hiánya is a pártbizottság részé­ről. A kollektív vezetés megvaló­sításában az alapszervek veze­tőségének vannak jó eredményei. A pártcsoportok komoly segítsé­get nyújtottak pl. a munkaterv elkészítésében, az agitációs és népnevelő munka megszervezé­sében. Több igen helyes javas­lattal, bírálattal élt a pártcso­­port a vezetőség felé. A taggyű­lési beszámolókban helyet is kaptak az aluliról jövő javasla­tok. A vezetőség igyekezett az ellenőrző munkáját is javítani. Nem lehet azonban elmondani, hogy az alapszervben megvaló­sult a vezetés kollektivitása. Mindenek előtt a vezetőségben van a hiba. A vezetőség nem teljes és a vezetőségi üléseket sem tartotta meg rendszeresen. A vezetőségi üléseken a határo­zatokat ugyan kollektívan fo­gadtuk el, de a határozatok megszületése nem a kollektív munka eredménye volt. Nem egy esetben ugyanis az történik, hogy a vezetőség tagjai nem vesznek részt aktívan az alap­­szervezet előtt álló feladatok megvitatásában. Arra szorítkoz­nak, hogy a felmerült javaslato­kat elfogadják. A kollektív munka hiánya a pártcsoportokban is észlelhető. Mindenek előtt ott, hogy nem tartják be a munka élveiket. Hiányzik a pártcsoportértekezle­teken az aktív részvétel­ is a feladatok megbeszélésében. Né­hány elvtárs a pártcsoport érte­kezleten csupán passzív szem­lélője a problémáknak. Nem éreznek felelősséget e­ pártcso­port területén végzendő munká­ért. Az értekezleten a megbeszé­lés nagyrészt szervezeti kérdése­ket ölel fel. Ez általában az ál­lattenyésztési kar II. évfolyamá­nak pártcsoportjaira jellemző. Az állattan, szervesként a­­ tan­szék pártcsoportja, az Agrárköz­gazdasági kar I. évi. pártcso­­portj­a a szervezési kérdéseken túl megbeszél politikai feladato­kat is. Itt a párttagok részvé­tele is sokkal aktívabb és kol­lektívebb ebből kifolyólag a ve­zetés is. Az alapszervi taggyűléseknek is komoly szerepük van a kol­lektív vezetés kialakításában. Ugyanis az alapszervünk veze­tésének legfőbb szerve a tag­gyűlés. Igyekeztünk mi is tag­gyűléseken megvalósítani, azt a lenini elvet, hogy „a­ párt ösz­­szes ügyeit közvetlenül vagy képviselőn keresztül az összes párttagok intézik, egyenlő jo­gokkal és minden kivétel nél­kül“. Az eddigi taggyűléseink segítettek is kialakítani a párt­vezetés feladatait. Komoly bírá­latok hangzottak el és megálla­pítható, hogy van is javulás. Az eredmények azonban nem kielé­­gítőek. Megtörtént alapszer­­vünkben, hogy a vezetés korlá­tozni akarta a hozzászólásokat, ami a párdemokrácia, a párt­tagság jogainak megsértését je­lenti " A legfőbb hiba azonban ott van, hogy a párttagság a tag­gyűlésen nem igyekszik egyenlő jogokkal a párt ügyeit intézi-' A vitákban való részvét" mutatja, hogy „hallgatóit . .. nárok”, „tanulmányi osztály dolgozói’ szólnak hozzá, nem pedig mint párttagok, egyenlő joggal. Ennek következménye az, hogy taggyűléseinken a bírál­at­ önbírálati szelleme is hiányos. Márpedig ez egyik leg­főbb gátja a kollektív, aktív részvételnek a pártvezetésben.­­ Alapszervünk előtt az a feladat, hogy a fent említett hibákat a kongresszus idejére nagyrészt kiküszöböltük. Ezért a tanszer­­vünk minden tagja felelős. A vezetőség újraválasztásáról szóló határozat megkönnyíti ezt a munkát és a párttagság, ha át­­érzi ennek fel­erdőségét, úgy alapszervünk betölti a reá váró nagyszerű feladatot. Nagy Lajos

Next