Mezőgazdasági Mérnök, 1963 (4. évfolyam, 1-21. szám)
1963-01-10 / 1. szám
Válasz Gazdász István nyílt levelére KEDVES PISTA ! Talán azzal kezdeném, hogy a legutóbbi számban közölt leveleddel nagyjából én is egyetértek. Viszont nem lenne teljes a kép, ha úgy ahogy van, a tényeket csak leírva, felületesen szemlélve elfogadnánk. Szerintem az lenne a helyes, ha megragadva az alkalmat — amíg nem késő — a problémákat ízekre szedve, külön-külön vizsgálgatnánk annak egyes részeit, mert így közelebb juthatunk az igazsághoz. Valóban, egyetemünk kulturális élete egyáltalán nem mondható kielégítőnek, sőt — lehet, hogy erős jelzőt használok, ha azt mondom — „rossz", vagy ..alig van". Az Agrártudományi Egyetemről kikerülő hallgatóknak nemcsak a falu szakvezetőinek kell lenniük, hanem az ottani kulturális élet irányítóinak is, ha a szükség úgy kívánja. Mondhatná valaki: „ezek már oly sokszor elhangzott lejáratott frázisok”. Talán mégsem, ugyanis ennek érdekében jóformán semmit sem tettünk, illetve mindig „napirendi pontként" szerepelt, viszont a kivitelezésbe legtöbbször hiba csúszott, helyesebben a kivitelezés elmaradt. Itt az ideje, hogy végre tisztán lássunk ebben a dologban is. Ahhoz, hogy irányító tevékenységet fejthessünk ki, ehhez megfelelő alappal kellene rendelkeznünk. Talán az alap lerakásával van baj? Igen! Bár joggal mondhatnák egyesek, az „alap” adott. Van egyetemünknek majdnem ezer hallgatója, adva van a lehetőség. Tehát csak a vezetéssel van baj?! És éppen itt van az a mély „elvi", s talán éppen ezért nehéz probléma, amelynek orvoslására nem elegendő az, ha egyetemünk vezetői, a KISZ- és a pártbizottság minden tőle telhető segítséget megad. Sajnos az eddigi gyakorlat azt bizonyítja, hogy mi tettünk egyet s mást annak érdekében, hogy hallgatóink nagy többségének kulturális érdeklődését felkeltsük, mégis általában a passzivitás élettelen falába ütköztünk. Megteremtettük a közönségszervezői hálózatot. Van egy központi közönségszervező, aki hét fővárosi színházzal vette fel a kapcsolatot. (Opera, Erkel, Nemzeti, Madách, Operett, Petőfi, József Attila), s mégis, a színházlátogatók száma a lehető legminimálisabb. Nagyon sok ízben hangzott el panasz a közönségszervezéssel kapcsolatban: „Nem kapunk jegyet! Nincs jegy!” S miért nincs? Mert előadás előtt két nappal szólnak: „szeretnénk megnézni ezt vagy azt a darabot". Aztán az igények is olyan különbözőek, hogy közönségszervező legyen a talpán, aki személyenkélnt ki is tudja azokat elégíteni. Hogy naponként ingajáratot létesítsen egy ember Gödöllő és Budapest között, azt hiszem ezt senki sem kívánhatja. Mégis mi lenne a megoldás, a járható út? összehangolni, közös nevezőre hozni az igényeket és az illető előadás előtt kb. 10 nappal szólni. Az utóbbi időben ezzel is próbálkoztunk, sajnos majdnem eredménytelenül. M M miért van egy így? — tehetnénk fel a kér- füldést. Egy-két mondatban szinte lehetetlen erre válaszolni. Próbáljuk meg tovább boncolgatni betegünket, hátha tökéletesebb kórképet nyerünk, s akkor a diagnózis megállapítása is könnyebb és hatásosabb lesz. Egyetemünkön megalakult a kulturális bizottság a tanárokból és a KISZ VB tagjaiból. Arra hivatott, hogy ebből a „téli álomból’ felébressze hallgatóinkat. A kulturális bizottság első ténykedéseként megszervezte a József Attila Színház ,,Kollégák’* című darabjának megtekintését, összesen 104 jegyet kaptunk s ezzel szemben elfogyott 44! Elgondolkoztató ez egy kicsit Olyan rossz volt a darab? Nem! Pontosan a fiatal generáció, a mi problémáinkat, az útkeresést tárgyalta és világította meg több oldalról az előadás. MajLcÁ . Más: Az Egyetemi Színpad „Gőzfürdő*’ c. darabján — szégyenlem leírni — a hallgatók közül, ha voltak ötvenen, akkor sokat mondok. Ezzel kapcsolatban pedig az sem lehetett kifogás, hogy magasak voltak a helyárak és távol volt Gödöllőtől, hisz itt egyetemünkön mutatták be. De sorolhatnánk tovább, az ifjúsági klub tartalmas műsoraitól kezdve a színjátszó csoport által bemutatott „Elveszett paradicsom’-ig. Mindenütt üres széksorok. Nem tudunk másra gondolni, mint arra, hogy hallgatóinkat csak a twist, a medison és az ehhez hasonló „könnyű műfaj” érdekli. Nem azt akarom ezzel mondani, hogy ez nem kell, hisz’ fiatalok vagyunk de azért mégis, a „művészetek közül” csak ezt élvezni, mégis túlzás. Nem szeretik az irodalmat, az előadó-művészetet, a komoly és klasszikus zenét. Azért ez a nemtörődömség mégiscsak sok! Nem másban, a kulturális- és KISZ-bizottságban kell keresni a hibát, nem azokban az emberekben akik dolgoznak, akik azon vannak, hogy ez az állapot megszűnjék, s a téliálmot felváltsa egy művelődésre szomjazó, tavaszi hangulat, hanem magunkban. Rá kell arra jönnünk — ha még nehéz is bevallanunk —, hogy legalább annyi hiba van bennünk, mint azokban, akiket sokszor igazságtalanul bíráltunk. Végezetül még annyit, a második félévhez lássunk hozzá mindnyájan közösen, éljünk az adott lehetőségekkel. A kulturális program gazdag értékes minden leendő fiatal szakember számára. Bízzunk abban, hogy ez a stagnáló állapot csak gyermekbetegség volt, s rövid időnbelül túljutva a krízisen, virágzó gazdag kulturális életet teremtünk egyetemünkön. üdvözlettel: Agrár Ödön Értékes archeológiai felfedezés A Román Népköztársaságban a Moldvától északra levő Cucuteni környékén még 1884-ben primitív népek telephelyét fedezték fel, amely egyike volt az Európában akkoriban ismert, az újkőkorszak legkiemelkedőbb felfedezésének. A népi demokrácia éveiben a Román Tudományos Akadémia nagy ásatási munkálatokat végzett. Ennek során az újkőkorszakból származó tíz telephelyet tártak fel, ami által bepillantást nyertek az időszámításunk előtti III. évezredben élő emberi társadalomba. Nemrégiben Cucuteniben újabb fontos archeológiai lelet látott napvilágot. A helyi termelőszövetkezet traktorosai — szántás közben — óriási értékű aranykincset találtak. A régészek megállapítása szerint ez az aranykincs az időszámításunk előtti IV. századból származik. A most megtalált aranytárgyak történeti értéke a Romániában eddig talált régészeti leletek közül a legnagyobb. Legértékesebb darabja egy relieffel díszített aranysisak, amelynek díszítésén jól megfigyelhető a 2300 évvel ezelőtti, a trák művészetre valló szkíta és görög behatás. A sisakon kívül több értékes tárgyat, ékszereket és lószerszámokat is találtak. mezőgazdasági mérnök аз Agrártudományi Egyetem es az egyetem MSZMP, KISZ és szakszervezeti bizottságainak lap!» Felelős szerkesztő Bokor vers Szerkesztőségi Tel.» Gödrül» I 125 mellek Kiadja» Hirtaokiado vallalat. Budapest VTA Bisha Lujza tér 3. Teletom 343—10® Felelős kiado: Csollány Ferenc Törleszti az egyetem KISZ- és szakszervezeti bizottsága Szikra Lapnyomda, Budapest . Gépészszemmel a gödöllői járásban A GÉPÉSZMÉRNÖKI KAR négy negyedéves hallgatója, — Szőcs Pál, Pálkuti György, Molnár Gyula és szerény személyem — még az ősszel a kerepesi Kossuth Tsz-be ér-kezett egyhetes üzemszervezési gyakorlatra. Azóta már el-telt egy kis idő, javában kér- szülünk a vizsgákra, sőt, mivel a Mérnök megjelenik, talán egy-kettőn már túl is leszünk. Azért — úgy érzem — nem lesz felesleges néhány szóval beszámolni a gödöllői járásban szerzett tapasztalatainkról. Már az első két-három napon kiderült, hogy a Kossuth Tsz a legrosszabbak közé tartozik a járásban. Kevés a munkaegység (16 Ft.), rossz a munkaszervezés, nehéz az embereket összeszedni és munkába küldeni. Pedig munka volna bőven, elmaradtak a vetéssel, silózni is kellene, a kukorica is töretlen. Automatikusan jön a gondolat: hogy nézhet ki egy erős tsz? Hallomásból tudjuk, hogy Vácszentlászlón jó tsz van. Meg kellene látogatni. De hogyan? Végül magától jön az alkalom. Találkozunk a gödöllői Gépállomás igazgatójával. Meggérjük, vigyen el bennünket Vácszentlászlóra, de nézzünk szét a járásban is egy kicsit. Másnap „Gaz” személykocsival jön az igazgató elvtárs. Elindulunk. Kerepes határában erősen dombos a vidék. Bizony ezt nehéz gépesíteni. Az erő- és munkagépek nem szeretik a változatos terepet, nagy a felborulási veszély, csökken a hatásfok. , A gépkocsi falja a kilométereket A távolban feltűnik Vácszentlászló. Erre a terep már sík, jobbak a viszonyok. Hamarosan megérkezünk. Rendezett tsz-központ tárul elénk. A tehénistállóktól nem messze felbontottsilógödrök vannak A silók minősége jó, savanykás illat terien. a környéken. Takarmányozási gondok nincsenek, hiszen siló- és szálastakarmány is van bőven. Az istállóban jól gondozott fejős tehenek. (Az istállóátlag 16—18 liter körül mozog tehenenként.) Modern önitató-berendezés, a közepén kis vasúti pálya. A tejest kézzel és géppel végzik egyidőben. (Nem ártana áttérni a teljesen gépesített fejésre!) Megyünk tovább, a sertéstelepre. Jól táplált fehér hússertések visonganak az akolban. Odébb egy épület áll, ez a takarmány-előkészítő. A fiaztató kutricákban szépek az anyakocáik, malacaikkal együtt. Itt is példás rend van. Mindegyik kocának 9—10 malaca van. A MAGTÁR MELLETT az apró magvak tisztítása folyik. Nők végzik ezt a munkát. Szép bevételt jelent, hiszen az apró magvak drágák. Amott egy hatalmas gép áll. ■ Borsófejtő: A Kecskeméti Konzervgyár adta a tsz-nek és ezért a tsz 10 éven át a Konzervgyárnak küldi a szerződött zöldborsót. Tíz év után a tsz tulajdonába megy át a gép. Okos, célszerű szerződés, hiszen a gép nem tíz évig használható. Élettartama 20—25 év. Lassan kialakul bennünk a kép, hogy milyen is egy erős tsz. A munkaegység értékére vagyunk még kiváncsiak. .Megtudjuk, hogy 50 forint körül mozog. Robogunk tovább. Lassan ritkul az erdő. Az út jobboldalán hosszú lapos épületeket látunk. Az épületek előtt bekerített terület, a kerítés mögött tyúkok szaladoznak. Ez a baromfinevelő. Már Gödöllő határában vagyunk. Megállunk néhány percre. Most tűnik fel, hogy milyen nagyok, milyen jól tápláltak ezek a tyúkok. Valamennyi vörös izlandi. Igényes jószág, de nagy testű, meghálálja a gondos nevelést. Megtekintjük az ólakat. Modern itatóberendezés, hosszú etetővályúk, tiszta aljazat, világos ablakok. Egy másik ólban napos csibéket nevelnek. Szépek, elevenen mozognak, egészségesek. Hosszú fekvő kemence biztosítja a kellő hőmérsékletet, de nem hiányoznak az ultraibolyafényt sugárzó lámpák sem. A csibéket táppal etetik, gyorsan fejlődnek. Hathetes korukban már túlhaladják az egykilogrammos súlyt. Ez a ,.csibekombinát*’. Évente több száz mázsa baromfit adnak át a fogyasztóknak. Indulunk tovább. Most már Gödöllő következik. Megbeszéljük a látottakat. Mindanynyian egyetértünk abban, hogy ezt a ,,csirkekombinátot“’ érdemes volna még jobban kiszélesíteni, hiszen a terület megfelelő, az eredmények biztatóak. De mér meg is érkeztünk a Gödöllői Gépállomásra. Ez már szorosan szakmánkba vág. Jól szét fogunk itt nézni. A GÉPÁLLOMÁS MINTEGY 100 ERŐGÉPPEL rendelkezik. A járás valamennyi tszét ellátja erő- és munkagépekkel. Az igazgató elvtárssal való beszélgetésből kitűnik, hogy a legnagyobb problémát a géptípusok sokasága okozza. A traktorok 26 féle típusból tevődnek össze. Ez nagyon megnehezíti az alkatrész zavartalan biztosítását. A probléma korántsem kicsi, hanem országos jellegű. Egyes típusokhoz egyáltalán nem, vagy csak nagyon ritkán lehet alkatrészt kapni. Ez azt jelenti, hogy a munkacsúcsok idején elromlott traktorok kijavítása olykor csaknem megoldhatatlan problémát okoz. Mi lenne a hathatós megoldás? Azonos alkatrészek gyártása csaknem teljesen megoldhatná a felvetődő nehézségeket. Ha azonos tengelykapcsolókat, adagoló elemeket és egyéb szerkezeti részeket gyártanának az illető gyárak, a zavartalan alkatrész-ellátást meg lehetne oldani. Ez persze azt is jelentené, hogy csökkenne a traktortípusok száma. A problémát csak a KGST tudja hathatósan megoldani. A javítóműhelyben javában folyik a traktorok „gyógyítása". Kérdéseinkre adott válaszokból megtudjuk, hogy a javító részleget állandóan bővítik és kb. 2—3 év múlva a gépállomás átalakul javítóállomássá. A munka- és erőgépeket átadják a járás tüzeinek, csupán a javítást végzik itt. A távlati tervek szerint a gépészmérnöki kar is kitelepül Gödöllőre. Akkor majd a hallgatók itt végzik el a kötelező gyakorlatokat, itt ismerkednek meg majd az elmélet és gyakorlat kölcsönhatásával, összefüggésével. A kombájnok rendben sorakoznak a gépszínekben, de a legtöbb munkagépet a szabad ég alatt tárolják. Ezek a gépek ki vannak téve tehát az idő vasfogának, az időjárás viszontagságainak, ami időelőtti tönkremenetelükhöz vezet. Több gépszín felállításával meg lehetne oldani ezt a problémát is. Vagy ha drágának bizonyulna, akkor át lehetne adni a gyengébb tszeknek, hiszen a munkagépellátottság sem a legjobb. Szabó Imre Hogyan és mit tanulnak svéd kollégáink? A napokban érdekes írás került a kezembe: szovjet tudósküldöttség Svédországban szerzett tapasztalatairól készült jelentés, amiből kiderül, hogyan és mit tanulnak a svéd Királyi Felsőfokú Mezőgazdasági Iskolahallgatói, milyen a szakemberképzés jellege, a vizsgák rendszere. S még sok egyéb, ami, úgy gondolom, a Mezőgazdasági Mérnök olvasóit is érdekli. Több mint 200 évvel ezelőtt Az upszalai egyetemen még 1740-ben alakult meg a mezőgazdasági szak, mely 1850- ben önállósult, és kétéves mezőgazdasági intézetté alakult. Az intézetet 1932-ben mezőgazdasági főiskolává szervezték át, mely Svédország mezőgazdasági oktatási és tudományos központjává lett. Érdekes a főiskola felépítése. A főiskolát és tudományos kutató állomásait kilenctagú igazgatóság irányítja. A rektor mellett oktatási és tudományos kutatási testület működik. A főiskolán 17 tanszék van, amelyeket tudományos kutatóintézeteknek neveznek. Élükön a profeszszor áll Egyébként évente 50 hallgatót vesznek fel (többségük nagybirtokos gyerek), a sikeres „hallgatói vizsga" letétele alapján. A főiskola tantervében két irányzat van: agronómia és zöldséggyümölcstermesztési Az agronómiai szakon 34 tantárgy van és ez 12 különböző agronómiai, állattenyésztési és közgazdasági szakmára ad képesítést. A zöldség-gyümölcstermesztési szakon 28 tantárgy között válogathat a hallgató. Az első évfolyamon a szakmai oktatásra felkészítő, általános, alapozó oktatás follzvik, sitt meg kell jegyezni, hogy svéd társintézetünk inkább alapoz a középiskolára, mint a mienk. A gimnáziumban nagyon erős és eredményes a nyelvoktatás — angol, német, norvég — így arra a főiskolán már nincs szükség. Ugyancsak jól oktatják a középiskolában a matematikát, kémiát,fizikát, botanikát és állattant. A II. évfolyam hallgatói maguk választják szakmájukat és a tantárgyak közül azt a meghatározott minimumot, amit tanulni akarnak. Ezt azután a prorektor hagyja jóvá. Egyébként а II. és III. évfolyamon még általános mezőgazdasági oktatás folyik, csak а IV. éven és az utolsó félévben (ugyanis 4 és fél éves a főiskola) foglalkoznak kizárólag saját szakmájukkal a diákok. A vizsgarendszer teljesen elüt a mienkétől Mondhatnám, rugalmasabb. A diploma megszerzéséhez legalább hét tárgyból kell vizsgázni és az osztályzatok öszszegének legkevesebb 14 pontot kell kitennie. Mint már Nagy szerepet játszik az oktatásban a tangazdaság. Ez a hallgatók termelési, gyakorlati képzésének bázisa. Itt az összes mezőgazdasági munkát főleg a hallgatók segítségével végzik.Ugyanakkor az előadások nem játszanak nagy szerepet. Látogatásuk nem kötelező. Főleg a tantárgyak főbb részeit, valamint azokat az új problémákat ismertetik, amelyeket még nem dolgoztak fel tananyagként. A fő figyelmet a hallgatók önálló munkájára és a fizikai munkára fordítják. Viszonylag magas terméshozamot érnek el, vegyszeres gyomirtást végeznek a gazdaság gépesített. A diákok a gyakorlatokon elvégr a kötelező pontszámból kitűnik, természetesen egészen más az osztályzás rendszere is. Háromféle pontozást különböztetnek meg Svédországban: minimális program — ■ fél pont, közép program — 1 pont, maximális program 2 vagy ennél több pont. (Tehát nem is olyan könnyű annak az oklevélnek a megszerzése!) Ezenkívül a kilenc szemeszter befejezése után a hallgatónak diplomamunkát kell készítenie az egyik fő tantárgyból. Csak ezután veheti át az oklevelét. Érdekes, hogy náluk spe- ciális vizsgaidőszak nincs. A hallgatók — a vizsgáztatóval való megbeszélés alapján — akkor vizsgáznak 1—1 tárgyból, amikor akarnak. Záróvizsgák nincsenek, mivel a különböző tantárgyakból a hallgatók úgyis vizsgáznak. Ez már záróvizsgának számít. Nagyon figyelemre méltó, hogy a volt hallgatók évente kongresszusokat tartanak, ahol beszámolnak végzett munkájukról, eredményeikről egymásnak és volt tanáraiknak.zik valamennyi mezőgazda- sági munkát és elsajátítják a modern mezőgazdasági technikát is. Nagy szerepet kapnak a tantervben a laboratóriumi gyakorlatok. A hallgatók itt sem támaszkodnak különössebben az oktatók segítségé- re. Mindegyiküknek saját munkahelye és felszerelése van. A tudományos kutatómunka bázisai az ullani kísérleti állomás és az ország külön- böző részein elhelyezkedő 20 minta kísérleti állomás. De kísérleteznek az állami kísérleti mezőgazdasági állomáson és több magángazdaság-ban is. Minta-kísérleti állomások, laboratóriumok Hígért, nagy ország Mubal Vázlatszeríj élménybeszámoló az amerikai kontinens népi államáról Ne essen tévedésbe a Kedves Olvasó, nem útijegyzetet írok. (Olyan úgyis van mindig a M. O.-ben.) De hallottam egy élménybeszámolót a gépészmérnöki karon, ami mellett nem lehet szó nélkül elmenni. Dr. Tolnai Gábor akadémikus tartotta, aki a hoszszú ideig Kubában tartózkodó íróküldöttség tagja volt. Az ő beszámolójából ragadtam ki néhány gondolatot. Nagy ország Kuba? Sokan tették fel már e kérdést. Ha területét nézzük, nem nagy. Lakosainak száma is csak 7 millió. De többféle embertípus él Kubában. A spanyol hódítók annak idején legyilkolták az őslakó indiánokat, s helyettük négereket hoztak a szigetre. Ezenkívül kínaiak, spanyolok, amerikaiak élnek itt — most már a legnagyobb egyetértésben. A kínai—néget házasságból származó utódok — véleményem szerint — a világ leggyönyörűbb emberei. Mint már említettem, Kuba 7 millió lakosú és ebből ipari munkás mindössze 100 ezer. Ebben a számban nincs semmi tévedés. A parasztság —a mely a lakosság döntő többségét alkotja — 95 százaléka időszaki munkás volt, évente csak három hónapot dolgozhatott. Az óriási cukornádültetvények mind nagybirtokoskézben voltak, így aztán könnyű volt a kollektivizálás Kulturális téren is nagy volt az elmaradottság. Másfél millió analfabéta élt a szigeten. És megint egy hihetetlen számadat. Egy év alatt (!) teljesen felszámolták az írástudatlanságot. Ennek a tanulni vágyásnak egyik legszebb példájával egy 103 éves néger asszony személyében találkoztam, írni tanult. Egyik nap találkoztam az utcán egy emberrel. Látásból már régebbről ismertem. Beszélgetés közben megkérdeztem tőle: — maga is milicista? A válasz egyszerű volt: — minden becsületes ember az. Valamelyik este egy milicista kísérőt adtak mellénk, amíg a várost jártuk. A kísérő egy 17 éves lány, balerina, esti egyetemre jár Kuba a legnagyobb hús- és zsírfogyasztó országok közé tartozik. Kis területe miat ezekből nagy behozatalra, szorul. Azelőtt szinte kizárólag az USÁ-ból szállítottak. 1959- től megszakadt az áruösszeköttetés. Nem állítom, hogy nincsenek problémák. Vannak, sőt néha nagyon komolyak is, de nagyon gyorsan fejlődnek. Kubában nincs legális katonaság, rendőrség. A milicisták látnak el mindent. Szinte alig van fegyvertelen ember. Sajátságos népi kultúrájuk mellett nagyon szép művészeti sikereket értek el. Nicolas Gullién, a világ egyik legnagyobb élő kommunista költője, nagyon nagy hatással van a fiatal művészekre. Érdekes a kettős kulturális irányzat is. Például, a festészetben az absztrakt irányzat érvényesül. Ezek a képek a (Folytatás a 3. oldalon)