Mezőgazdasági Mérnök, 1967 (8. évfolyam, 1-20. szám)
1967-01-19 / 1. szám
Múlt év szeptemberében a Kammer der Technik (NDK) meghívására dr. Bölöni István kandidátussal, a MgSi Gépkísérleti Intézet osztályvezetőjével részt vettem a magdeburgi szálastakarmánygazdálkodási kongresszuson. Azt követően Bemburg, Paulinenavle, Berlin, Abzhagen és Zingst képezte úticélomat, előadásaim, konzultációim és tanulmányaim színhelyét. Élményeimről egyetemünk tagjainak lapunk hasábjain kívánok beszámolni, mert a kérdések zöme bennünket is közelről érint. A kongresszus vitái a szénabetakarítási és a silózási kérdések körül csoportosultak. A szénakészítás mellett jelentkezett a szálastakarmányok sajtolása és gömgyösítése, a fal- I közi siló mellett szerepeltek a I toronysiló, valamint a fóliás I vákuumsiló. A 3000 köbméter , térfogatra növelt falközi silóI új gépekkel és silózási technológiával — a jelek szerint — még hosszú ideig megmaradt a szocialista mezőgazdasági nagyüzemben. . Az eljárás előnye: A fűfélék is pogácsázhatóak. A növényzet bármilyen nedvességszázalékkal összesodorható. A 40 Celsius fokra előmelegített levegővel 30—40 százalék nedvességet tartalmazó göngyölt szálaspogácsa 30—40 óra alatt 15 százalékra beszárítható.. dfA 400—500 kg/köbméter térfogatsúlyú pogácsa előállításához 6—8 KB szükséges. Foglalkozott a konferencia nagy nyomással előállított szénabálák szellőztetéses szárításával Megállapítást nyert, hogy a szorosan rakott, leve-gőelillanással szemben szigetelt, 15—-20 mm vo-nyomást kifejtő ventillátorok alkalmazása esetén a bálakazat össztérfogata nem haladhatja meg a 200 köbmétert, térfogatsúlya nem haladhatja meg a 1401 kg/köbmétert, nedvességszá-zaléka nem haladhatja meg a 40 százalékot. Ellenben óránként 80— 100 000 köbméter levegőt szállító ventillátorok 50—60 vonyomás esetén alkalmazhatók 200 kg/köbméterre összepréselt, 50 százaléknál valamivel több vizet tartalmazó szénabálák szárítására. Alapvető Szénakészítés A szénakészítéssel kapcsolatosan behatóan foglalkoztak az előadók a „szártöréses”, illetve „szárlapításos” (elvontan :„szársértő’’) rendszerű fonnyasztás kérdéseivel és megállapították, hogy a korszerű szénakészítési technika a szársértő gépeket ma már nem nélkülözheti. Az egyik ismertt NDK-ban átszerkesztett ORKÁN rendszerű járvaszecskázó a korábbi konstrukcióknál észlelt 6 százalék helyett csak 1,1—1,8 százalék talajeredetű szennyeződést szed fel. Viszont azt is észlelték, hogy a járvaszecskázó 8—10 nappal késlelteti a sarjadzást, mert a szétzúzott szárcsonk nem nő tovább, hanem a növényrügyekből nevel új hajtást. Ez a kiesés az egész vegetációs idényben egy kaszáláskiesését jelenti. Vetett kísérlet megállapítása szerint a szár különböző magasságokban, különböző ellenállást tanúsít. Az eltérés maximuma 40 százalékra tehető. Ami a szártörök haladási sebessége függvényében mutatkozó vízleadást illeti, Paulinenaue. A magdeburgi tanácskozáson előkelő helyet kapott — s mint újdonság, a szénabetakarítási eljárásoknál — a szálas- takarmányok pogácsázásának kérdése. Nagy érdeklődéssel fogadták a kontinensünkön először végzett hazai kísérleteink ismertetését. Értesültünk, hogy az NSZK-ban a Braunschweigi Műszaki főiskolán fonnyasztott fűfélék és a pillangósok szoros öszesodrására alkalmas laboratóriumi méretű , berendezést szerkesz-tettek. 1,4 m/sec sebesség esetén 18 óra alatt 40 százalékos, 0,7 m/sec sebesség esetén 13 óra alatt 55 százalékos nedvességleadást észlelt. Szésstakarmánygazdálkodás külföldön követelmény, hogy a bálarakást követően legalább 4-5 napig állandóan működtessük a ventillátorokat, tekintet nélkül az uralkodó időjárásra, a környezeti levegő relatív páratartalmára. Ugyanis a kazal belsejében teljes páratelítettség állapota jön létre, amihez viszonyítva a külső levegő, még nyirkos időjárás esetén is, szárazabb. A szénabálák nedvességcsökkenése (1,22 g/köbméter levegő), a belsejükben mért alacsony hőmérséklet állandósága és a penészesedés, erjedés és „beizzadás” elmaradása igazolja a kezdeti megszakítás nélküli szellőztetést. Magasabb relatív páratartalomnál feltételezett „fejnedvesítés” jelentőségét a szellőztetés kezdeti stádiumában nem szabad túlbecsülni. Ez a kísér I leti megállapítás, tudomásom szerint, nem eléggé közismert, és ezért említésre méltó. Silózás Az angolok előadásaiban kifejezésre jutottak a toronysiló előnyei és erőfeszítéseik, hogy az amerikai Harvestorenál olcsóbb silót állítsanak elő előregyártott betonelemekből. A csehszlovák előadók silótöltő és silókitermelő gépeikről számoltak be a kongresszuson. A VSZ—140 kazalsilókitermelő gépet alkalmunk volt látni a bemburgi bemutatón. A gép teljesítménye minimálisan 3 m széles és 3—4 m magas silókazal esetén, amelynek rézsűje maximum 5 fok, 100—150 g/óra. Silókukorica esetén 217 g/óra csúcsteljesítményig. Épültek a CSSZK-ban toronysilók kísérleti céllal, hozzájuk tartozó betápláló és kiaknázó berendezésekkel. A VSH—6 6000 mm, a VSH—9 9000 mm átmérőjű silók betáplálására és kitermelésére készültek. A toronysiló betáplálására szolgáló pneumatikák teljesítménye 4 cm-en aluli szecskaméret és 30 százalék szárazanyagtartalom esetén a alkalmazása komoly gondot okoz a gépesítőknek. Viszont kikísérletezése Európában is napirendre került. A vákuumos megoldás célja a levegő kiszorítása az ■ atmoszféra nyomásával. A siló olyan módon készül, hogy a talajra ponyvát fektetnek, majd rárétegezik a szecskázott zöldtakarmányt. Amint a kazal elkészült, a silót műanyag ponyvával letakarják, majd az alsót és a felsőt légmentesen, mechanikus szorítóval vagy hegesztéssel összedolgozzák. Ezt követően a siló két végén a ponyvát áttörik két 1/2 méteres szelepes csővel, amelyeken keresztül a két I ponyva közül a levegőt kiszi- svattyúzzák. Már 3/4-re csök- s kentett belső légköri nyomás 1,3 m vastag betonréteg súlyával azonos. A légkör nyomására a silókazat eredeti magasságának 60 százalékára süllyed és benne létrejönnek az anaerob tejsavas erjedés feltételei. A lánctalpas tömörítés költ-ségeinek felmérésére az alábbi adatok szolgáltatnak támpontot. A kívánatos erjedési feltételek biztosításához 850 kg/ köbméter térfogatsúly szükséges. Ez a tömörség úgy állít- ható elő, ha minden falközi silóba behordott tonna siló- 11 köbméter traktoros időben 30—10 százalék, 12 köbméter traktoros csendben 3,4 százalék, 18 köbméter traktoros ben 0,9 százalék. A toronysiló és a vákuumsiló előnyeinek és hátrányainak mérlegelése közepette a magdeburgi konferencián elemi erővel tört elő a zingszi silózási rendszer, amely igényt tart arra, hogy elismerjék szocialista nagyüzemi silózási eljárásnak. A zingszi falközi siló 17x52x3.5 m-es méreteivel 3000 köbméter térfogatú, 8.5 g/köbméterrel szorozva 25 000 g .Hozandó takarmány befogadására alkalmas. Feltöltése oly módon történik, hogy míg az egyik fal melletti sávon rakodnak és egyengetnek, a szemben levő fal melletti sávon lánctalpassal tömörítenek. A bevezetett technológia órateljesítménye 360 g. A két kukoricaszecskát lánctalpassal 4 percig tapostatjuk. 1000 köbméter siló esetén 56,7 traktor munkaóra szükséges, a műveleti költség pedig 63 Ft/óra traktorköltséggel: 3572,10 Ft. Nyomatékosan rámutattak a kongresszuson arra, hogy kellő magasító hálóval el nem látott pótkocsikkal végzett silótakarmány betakarítás felette veszteséges: pótkocsin a veszteség szeles pótkocsin a veszteség szélpótkocsin a veszteség szélcsend-munkanem cseréje 2—3 óránként történik. A silótakarmány kiaknázása markolóval történik, melynek teljesítménye 120—150 tonna műszakonként. Egy füveskere jászolba juttatva 7 munkaerőpercet igényel. (Ebben már a silózás időráfordítása is szerepel.) A silózás kérdéséhez a szerző javasolta, hogy a silókukorica karbamidos dúsításához kísérletezzük ki a repülőgépes permetezést. Az NDK és SzovjetunióLett Köztársaságának képviselői magukévá is tették javaslatát és az NDK már október hó 10-én, 20 ha-nyi kísérleti területen végzett repülőgépes karbamidos dúsítást. VSZI—6 aggregátnál 13—40 g/óra. VSH—9 aggregátnál 35—50 Ami a kiaknázást illeti, a CSSZK-ban felső kitermelésű csigás rendszerű marószerkezetek mellett döntöttek. A felső kitermelés teljesítménye 60—80 g/óra. Az alsó kitermelés teljesítménye 13—20 g/óra. Üzemzavar esetén a felső kitermelésű siló kézi eszközzel is kialmázható, amellett kisebb a baleset veszélye. A toronysiló-technológia a szálastakarmánykészletezés és szecskázás eddigi módszereit megváltoztatja. Megfelelő térfogatsúly biztosítása, illetve az anyag átépítése anaerob viszonyok kialakulását biztosító tömörségre, az eddigi 80—120 mm-es szecskahosszal szemben 20—30 mm-es szecskát igényel. Ha figyelembe veszszük, hogy a pillangós takarmányokat betáplálás előtt fonnyasztani kell, a toronysiló 'r"rySyf'f""y'*SSSr''r'S*SS*SS**"'yS*yS/S//SSS/SSSSSS//SSSS/SS/S/SSSSSSSSS/SSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSySSS/SSSS/SSSSSSSSSSSSS.'SSSSSSSSSSSSS/SS/SSSSSSS/fSSSSfSSSfSSSSSSSSSSSS/fSSSSSSSS//SSSSSS/SSSJ'S/SSSSSSSSSS.'SSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSrffSSS/'J/SSS/SSSSSSSSS/SSSSff/~SfSfS'*rF Útiélményeim A szorosan vett szolgálati és tudományos témák mellett hoztam, haza turisztikai élményeket is, így kétségtelenül a Zingst-félsziget (a Keleti-tengeren) szolgáltatta a legtöbb élményt. Mindjárt a félszigetet a szárazfölddel összekötő hídon hatalmas madarak szálltak gépkocsink felett, a távolban pedig hasonló madarak raja úszkált a háborgó hullámokon. Svédországból érkezett hattyúk voltak. Ezek a madarak nem olyan szelídek, mint állatkerti rokonaik, világosított fel útitársam. Megtámadják a nekik nem tetsző embert — főleg a nőket — ,csőrükkel elkapják ruhájukat és szárnyukkal olykor véresre verik a kiszemelt áldozatot. Szigorú természetvédelmi rendelkezések biztosítanak számukra mentelmi jogot. És így csak passzív, a gyönyörű állatok épségére ügyelő védekezéshez folyamodhat a szorongatott partmenti lakó. A Zingsz-félszigeten elterülő óriási állami gazdaság a tengertől magas szinten fenntartott talajvízre és rendkívül nagy műtrágyaadagokra alapozza intenzív zöldmezőgazdálkodását. Partján terül el az NDK legnagyobb nudista strandja, amelynek magányát és csendjét csak a tenger morajlása és a sirályok vijjogása verte fel szeptemberi ottlétemkor. Szerencsénkre, mert helyszíni értesülésem szerint a nudisták nem tűrnek meg felöltözöttembert, és pillanatok alatt levetkőztetik azt, aki — akár fürdőruhában is ,mrr közéjük kerül. Viszont érdeklődéssel hallottam, hogy közöttük talán még szigorúbb erkölcsi normák érvényesek, mint a szemérmesebb strandolóknál. (Folytatás a 4. oldalon) Konzultáció Az új gazdasági mechanizmus főbb vonásai A gazdasági mechanizmus reformja közeli célkitűzéseink közül elméleti és gyakorlati szempontból egyaránt talán a legnehezebb és legbonyolultabb feladatok elé állítja pártunkat, kormányunkat és egész dolgozó népünket. Ezt azok a jelentős változások támasztják alá, amelyeket a reform magával hoz, gazdasági és társadalmi életünkben. Pártunk Központi Bizottságának erről szóló irányelvei és határozatai egyetemünkön is széles körű érdeklődést váltottak ki. Hallgatóink számos kérdéssel fordultak lapunkhoz az új mechanizmus szükségességét és főbb vonásait illetően. E cikkek keretében lényegében ezt az érdeklődést kívánjuk — elméleti oldalról — kielégíteni. A gazdasági mechanizmus a tervgazdálkodás, a termelési viszonyok megnyilvánulási formája, megvalósulásának módja. A mechanizmus alapelemei: a tervezés rendszere, a szabályozás rendszere és a vezetési intézmények rendszere. A mechanizmus lényegéből következik, hogy annak a termelőerők és a termelési viszonyok fejlődésével változnia kell. Ez teszi szükségessé a jelenlegi mechanizmus megreformálását is. Hazánkban — mint az egész szocialista táborban — a szocializmus építésének első szakaszában a termelőerők rohamosan fejlődtek, az ipari termelés többszörösére növekedett. A kisüzemi (és kézműves) termelést mindinkább felváltja, iparban és mezőgazdaságban egyaránt a gépi nagyüzemi termelés. Fejlődik az technológia, a termelési eljárások változása meggyorsul. A régi szinten termelt termékek értékesítése mind nagyobb problémákat okoz. A fejlődés a régi extenzív szakaszból új, intenzív szakaszba érkezett, amikor a termelés területén az eddigi döntően mennyiségi követelményekkel szemben mindinkább a minőségiek kerülnek előtérbe. Ebben az időszakban a vállalatok működésének eredményességét elsősorban a tervek mennyiségi teljesítése alapján ítéltük meg. Ma már ezzel szemben mindinkább a termékek minősége és a vállalati gazdálkodás minőségi oldalai kerülnek előtérbe, mint pl. a gazdaságosság, a termelékenység, stb. Ezek lesznek az eredményesség megítélésének kritériumai. Mind a hazai, mind a nemzetközi piacon fontos tényezővé vált a termékek használhatósága (használati értéke), a gyártmányösszetétel alakulása. Ezek figyelembe vétele nélkül egyáltalán nem, vagy alig lehet a folyamatos értékesítést biztosítani. Ez az oka annak is, hogy a gazdasági mechanizmus reformjának szükségessége legerősebben Csehszlovákiában, jelentkezett az elmúlt években amely tudvalevő, hogy a termelőerők, a technika fejlődése terén az élenjáró országokhoz tartozik. A mezőgazdaság szocialista átszervezésével hazánkban 1961-ig a termelési viszonyok területén leraktuk a szocializmus alapjait. A kollektivizálás befejezése új helyzetet teremtett falun, a tulajdon, az osztály és az elosztási viszonyok tekintetében. A mezőgazdaság állami irányítása és a mezőgazdasági üzemek gazdálkodása a termelőszövetkezetek megszilárdítása után az új helyzetnek megfelelően meg kell, hogy változzék. Az eddigi irányítási módszerek nyilván nem szolgálhatják kellőképpen nagyüzemeink továbbfejlődését. Az új gazdasági mechanizmust úgy tudjuk leginkább jellemezni, ha összehasonlítjuk a régivel. Ezért először röviden ezzel foglalkozunk. A jelenlegi, azaz a centralizált típusú mechanizmusban a gazdasági döntések széles köre központilag történik. A népgazdasági tervek összeállítása, illetve jóváhagyása során meghatározzák a népgazdaság fejlődésének irányát és arányait. Megállapítják, hogy az egyes népgazdasági ágak, és ezen belül az ágazatok milyen mértékben és irányban fejlődjenek, milyen legyen a termelés szerkezete, a főbb termékek, gyártmányok, illetve cikkcsoportok szerint, valamint, hogy a vállalatok termelési feladataik megvalósításához, milyen és mennyi termelési eszközt, illetve munkabért használhatnak fel. Az ötéves tervek alapján készített éves operatív terv nagy részletességgel készül, így ennek lebontása tervfeladatképpen viszonylag szűk keretek közé szorítja a vállalati önállóságot és kezdeményezési lehetőséget az üzemi terv összeállítása és végrehajtása során. Ez az önállóság operatív jellegű, azaz a központilag megszabott feladatok és rendelkezésre bocsátott eszközök megvalósítása, illetve felhasználása helyi módozatait foglalja magában. A tervutasításos rendszert kiegészítik közvetett irányítási, azaz ösztönzési rendszerek (prémium, nyereségrészesedés, stb.), de ezek csak másodlagos szerepet töltenek be. Hibájuk még, hogy egymással gyakran összeütközésbe kerülnek, és nem szolgálják ilyen esetekben a népgazdasági érdekeket. Az áruviszonyok a szövetkezetek és vállalatok tulajdonosi, illetve gazdasági elkülönülése következtében léteznek, de ötoldalúan érvényesülnek, főleg a fogyasztási cikkek piacán. A termelési eszközöknek nincsen piaca, forgalmukat központilag adminisztratív úton szabályozzák. A vállalatoknak kevés lehetőségük van a beszerzésre vagy eladásra kerülő termelési eszközök megválasztására. Ezáltal az ár, az önköltség, a nyereség, tehát általában az értékkategóriák a termelővállalatok felé kismértékben hatnak gazdaságilag ösztönzően, elsősorban mint mérőszámok szerepelnek. Ezek feladata, hogy elősegítsék a tervfeladatok megszabását, telremtésükemérését, ellenőrzését. A piac lényegében a személyes fogyasztási cikkek cseréje területén működik egyoldalúan és hat az árakon keresztül a keresletre, de nincs, közvetlen hatása a termelésre. Az elmondottakból világosan következnek e mechanizmus hátrányos oldalai. A kötelező tervutasítások rendszere akadályozza a vállalatokat abban, hogy terveik elkészítésénél a lehető legjobb kombinációkat vegyék figyelembe. A termelés így rugalmatlanná válik, nehezen idomul a változó kereslethez. Ez a rendszer tehát fékezi a vállalati kezdeményezést és a fejlődés bizonyos szintjén nem segíti eléggé a gyors műszaki fejlődést. A döntések zömének centralizálása túlterheli a központi szerveket és áthárítja rájuk a felelősséget Így a vállalatvezetés mindinkább bürokratikus tisztviselő munkává válik. Mindez azt bizonyítja-e hogy ez a mechanizmus abszolút értelemben rossz? Nyilván nem. Mint a bevezetőben már részben utaltunk, rá, a centralizált mechanizmustípus megfelel a szocializmus alapjai lerakásának korszakában, amikor a termelőerők és a termelési viszonyok gyors átalakulásban vannak. Ebben az időszakban a társadalmi és gazdasági struktúrában gyors változás megy végbe. A népgazdaság gyorsütemű fejlesztése erőltetett felhalmozási ütemet kíván. A rendelkezésre álló erőforrásokat viszonylag szűk területre kell koncentrálni. Ebben az időszakban még viszonylag kevés a rendelkezésre álló politikailag és szakmailag képzett megfelelő vezető káder. A fejlett szocializmus építésének szakaszában e feltételek megváltoznak. A régi mechanizmus már nem képes biztosítani azt a fejlődési ütemet ami korábban érvényesült. A gazdasági növekedés üteme lelassult. Olyan mechanizmus kialakítása válik szükségessé, amely az új feltételek figyelembe vételével biztosítja a népgazdaság kiegyensúlyozott és gyorsütemű fejlődését, a gazdasági hatékonyság növekedését és a nemzetközi munkamegosztás előnyeinek jobb kihasználását. A rendelkezésre álló eszközök jobb kihasználása a műszaki fejlődés gyorsabb előrehaladása a legfőbb tényezői e cél elérésének. Biztosítani kell, hogy a termelés rugalmasabban alkalmazkodjék a változó körülményekhez, a hazai és a nemzetközi piac igényeihez. Ezt csak úgy lehet elérni, ha valamennyi gazdasági döntés azon a szinten történik, ahol a legjobb az informáltság és ahol az anyagi érdekeltségett inkább érvényesül. Az egész népgazdaságot érintő kérdésekben, ahol az informáltság és az érdekeltség is elsősorban központilag van meg, továbbra is ezen a szinten kell dönteni. Ezen túl, a kérdések széles körében, ahol csak helyi ismeretek alapján lehet áttekinteni a helyzetek a döntéseket vállalati színten kell meghozni. Az új mechanizmus ennek lehetőségeit újra biztosítja, hogy növeli a vállalati önállóságot és a kezdeményezést. A vállalti szinti döntések ilyen irányú szélesedése természetesen nem jelenti azt, hogy a tervgazdálkodás központosított rendszere ezáltal megszűnik. A népgazdaságot továbbra is köményilag irányítják, mert hiszen a tervszerű arányos fejlődés másképpen nem biztosítható. A népgazdaság fejlődésének irányát és ezen belül a főbb arányokat, továbbra is központilag a tervtörvények útján határozzák meg. Tervgzdálkodás és szocializmus összetartoznak, egymás nélkül nem léteznek. A szocializmus gazdasági törvényeit csak tudatosan lehet érve.