Mezőgazdasági Mérnök, 1971 (12. évfolyam, 1-18. szám)
1971-01-18 / 1-2. szám
LÁTOGATÁS A A beavatottakon kívül kevesen tudják, hogy mit őriz az egyetem régi épületének néhány helyisége és főleg toronyszobája. Itt sorakoznak az állványokon alma materünk előtörténetének és félszázados múltjának eseményeit megörökítő levéltári anyagok, valamint más, értékes források. Dr. Pecze Ferenc kandidátus rövid időre megszakítva a patinás oklevelek rendezését, készségesen segít a titok feltárásában. Egyetemünk illetékes vezetői az utóbbi években több döntést hoztak e történeti értékű dokumentumok megóvása és szakszerű rendszerezése érdekében, így jött létre a közelmúltban, felügyeleti hatóságaink megerősítésével, az ATE egyetemtörténeti különgyűjteményének önálló csoportja. Az előremutató intézkedések szerencsés összhangban vannak a felsőoktatás szervezeti fejlesztéséről és a levéltározásról időközben kibocsátott magasabb rendű jogszabályokkal. Az országos szintű rendelettervezetek ismeretében tulajdonképpen már egyetemi jogtanácsosiként is dolgoztam ezeken a feladatokon. Mit jelent ez a gyakorlatban? — A munkát mindenekelőtt a tárgykörrel összefüggő konkrét kutatásokkal és a levéltározási módszerek elsajátításával kellett megalapozni. Fő témám kidolgozásával párhuzamosan, egyetemünk jellegéhez közvetlenül kapcsolódó, három területen végeztem kutatásokat. E körhöz az egyetemtörténeti, a szabadalmi (találmányi), jogi és a földtulajdon-, illetőleg agrártörténeti kérdésekről 1955-től, majd a 60-as években magyar és idegen nyelveken évente közzétett dolgozatok, tudományos kongresszusokon bemutatott előadások tartoznak. A népi demokratikus agrárátalakulásról (földreform) vagy a feudális (nemesi jobbágy) telektulajdonról szóló publikációkon kívül, egyetemünk jubileumi kötetében szerzőként és forrásfeltáróként működtem közre. A találmányok jogvédelmének problémáit az egyetemen honos műszaki tudományokra való figyelemmel vizsgáltam, a licencia kialakulását tárgyaló tanulmányomat az Akadémiai Kiadó jelentette meg. — A hazai és külföldi levéltárakban huzamosan folytatott kutatások ugyan sokat segítettek, de most szükség volt a rokoni intézmények belső mechanizmusának tüzetesebb áttekintésére is. Tehát a napi feladatok, és a kutatómunka most már • jobban egybeesnek. A múlt időről azonban térjünk át a jelenre. Hogyan történik a levéltári állománygyarapítás?: — Az eddig összegyűjtött és rendszerezett forrásokat egyetérni és elsősorban könyvtári szerveinknél, valamint az ELTE-en, a Közgazdaságtudo- mányi Egyetemen, a Műszaki Egyetemen és másutt tárolják, illetve tárolják. De a helyiség, ahol az újságíró látogatásával megtisztelt, dokumentumaink- nak csupán töredékét tartal-mazza. Egyetemünk fejlődés- történeti sajátosságaiból faka- dó egyik legnagyobb gondolt levéltári anyagaink hazahoza- tala okozza. Közvetlen jog-! elődeink — nem szólva az egykori keszthelyi, debreceni, isolozsmonostori, óvári stb. ! akadémiákkal keletkezett ösz- szerfüggésekről — annak idején több nagy tekintélyű felső- oktatási intézmény szerveze- jébe ágyazódtak. Ennek követ-keztében a néhány évtized alatt termelődött dokumentu- mókát az említett egyetemek, továbbá az Állatorvostudomá- rtyi Egyetem, más okból pedig, éppen az egyetemalapítást kövvető évek iratait, még mindig a Pest megyei Levéltár őrzi. A bennünket is érdeklő okmá-jályok (pl. műegyetemi tanácsi jegyzőkönyvek) eredeti válto-zatát sokszor, érthetően, nem is LEVÉLTÁRBAN engedhetik át, viszont a xeroxeljárással kitűnő másolatokat kaptunk. Ennek a munka naiv nagyobb hányada azonban még elvégzésre vár. Az állománygyarapítás jelentős módja továbbá a szervezeti egységek iratainak szabályszerűen meghatározott időközökben való átvétele. Emellett a tanszékektől, oktatóink-kutatóink publikációs tevékenységéről kapott adatok bibliográfiai, és sokszorosítóüzemünkből érkező kötelespéldányok több irányú feldolgozásával foglalkozom. Az ATE Tájékoztató rovatainakdolgozóink munkasikereiről, közéleti-tudományos tevékenységéről, hallgatóink életéről, külföldi tanulmányutakról) anyaggyűjtése és szerkesztése szintén a rendszeresen visszatérő feladatok közé tartozik. Fontos még például az összegyetemi oktatási-kutatási eredményekről szóló értékelő beszámolók, az ún. kisdoktori értekezések, a szervezeti változásokat tükröző rendelkezések, tudósaink hagyatékai és más érdemes források levéltári gondozása. . . Meglehetősen szerteágazóak ezek szerint az immár harmadik éve működő egyetemi különgyűjteménynyel kapcsolatos feladatok. Régi anyagokat kell feltárni és rendezni, hogy a ma és a holnap tudományos munkáját megbízható adatokkal, a múlt tapasztalatainak hasznosításával támogathassuk. Milyen módszerekkel valósítják meg ezeket a feladatokat és milyen értékes forrásokat említene? — A korszerű levéltári módszerek érvényesítésére törekszem. Ehhez természetesen állandóan figyelemmel kell kísérni a legújabb szakirodalmat. A nemrég elkészült szakrendszer megközelítőleg alkalmas kiindulópont, jóllehet további csiszolást igényel. Az iratokat a lehetőséghez képest a fond-állag-sorozat tagozódás rendszerébe építem. — Legbecsesebb értékeink az egyetemi és a kari tanácsi jegyzőkönyvek, a rektori, dékáni iratok és minden megszűnt vagy folytatólag működő szervünkre vonatkozó dokumentumok. A birtokunkban lévő anyagok egy részének — tájékoztat még dr. Pecze Ferenc — saját egyetemtörténeti kereteinken túlmutató, általános felsőoktatási, illetőleg mezőgazdasági szakképzési vagyegyetemes agrártörténeti jelentősége is van. Számos kuriozitás található itt, mint az 1864—1867. évekből származó ,„Helytartósági leiratok”, a martonvásári tangazdasági területek birtoklevelei, a helyi földosztó bizottságok és egyetemünk korabeli szervei közötti levelezések, stb. A sárguló fóliákról természetesen az élet derűs-humoros oldalának emlékei sem hiányoznak. Milyen esetleges gondokkal, problémákkal küszködnek? — Az említett és sok egyéb levéltári, valamint más forráscsoportok (évkönyvek, sajtószemle-kivágatok, különlenyomatok) egyetemtörténeti különgyűjteménybe való beillesztése pillanatnyilag rendszerezési és helyiséggondokat okoz. Minthogy a múlt év derekától adminisztrációs segítségre csak alkalmanként adódott lehetőség, számottevően szaporodott e munkák reám eső része. Ezek, persze, bizonyára a kezdet szokásos átmeneti jelenségei, és remélhetőleg a helyiségproblémák is megoldódnak majd. A viszonylag széles körű tevékenység tapasztalatai semmiképpen sem vezethetnek olyan tévhiedelemre, hogy az huzamosabb ideig eredményesen folytatható a jelenlegi feltételek között. Minden munkaterületen követelmény a fő feladatra való összpontosítás. Ez esetben az egyik alapvető kérdés: a levéltározás eszközeinek és módszereinek pontos alkalmazása. Nagyobb lélegzetű munka lesz a nyilvántartási és a mulatozási rendszer kiépítése. Legelső teendő, hogy teljesítsük a művelődésügyi tárca levéltári anyagok bejelentéséről és szaklevéltárakról intézkedő rendeletében foglaltakat. A toronyszobából liften lefelé haladva a távoleső dolgozószobáig elég időnk jut arra, hogy sok sikert kívánjunk egyetemünk legifjabb szervezeti egységénél látott értékes és érdekesmunka folytatásához. A toronyszoba titka (.|HH ИШ« ........................................... — — 1 rmeletes házak sorakoznak M-1 a Munkácsy Mihály úton. A szürkület körülfogja az egymás mellett sorakozó épületetek Itt-ott világosság szűrőnk ki a lefüggönyözött ablakok mögül. Találgatom az üvegszemű otthonok lakóit. Megindulok az egyik lépcsőház felé. Második emelet. Figyelem a névtáblákat. Megállón a 9-es ajtó előtt. Csengetés után várok egy keveset. Hallom, hogy fordul a kulcs a zárban, Gyula áll az ajtóban. — Gyere beljebb — invitál a szívélyes házigazda, Lakatos Gyula, a filozófia és tudományos szocializmus tanszék tanársegéde. Takaros, másfél szoba összkomfortba vezet. A nagyobbik szobában telepszünk le. — Egyelőre ez az összes búorunk — mutat a két egymás mellé tolt heverőre. A kisebbik helyiség a ,könyvtár-szoba”. A padlón, katonás sorokban vagy 1500 kötet lapul. Majdnem kitölti a fiát, négyzetméteres félszobát. Ismét a „bútorozott” szobába megyünk. Ott folytatjuk a beszélgetést. — Sok szép könyved van. — Éppen a napokban gondolkodtam azon, hogyan alakul ki valakiben a könyvek iránti szeretet? Milyen hatásoknak kell érniük valakit, hogy mondjuk a könyvek világában találja meg a szórakozást, a feloldódást. Volt egy általános iskolai tanár Atkáron. Később, a Gyöngyösi Mátra Múzeumba került muzeológusnak. Amikor még a faluban tanított, együtt jártuk a mezőt és gyűjtögettük a korsó- és pénzdarabokat, amiket szántás közben fordított ki az eke. — Már akkor a könyvek felé fordult figyelmem, faltam a történelmi regényeket. Aztán később... ismét a könyvekhez menekültem. Egerbe kerültem gimnáziumba. Nagyen szerettem ott. De harmadiktól Gyöngyösre kellett járnom, haza kellett jönnöm. Édesanyám súlyos beteg lett. Rákos. Mindenki, az egész család tudta, csak ő nem. Tudtuk, hogy meghal. Borzasztó volt, hogy tervezgetett, és mi tisztában voltunk vele, hiába. Fekvő beteg volt. Én főztem, takarítottam, rá. Akkor minden írott betűt elolvastam, hogy ne lássam a valóságot. Édesanyám halála után meg az űrt pótolta a könyv. Apám éjjel dolgozott, alig találkoztam vele. Tizenhét éves koromban széthullt egy család. — Gyöngyösön érettségiztem. Akkor láttam meg az újságban a hirdetést, lehet jelentkezni a Szovjetunióba, egyetemre. Megpróbáltam, és sikerült. Felvettek a filozófiaszociológia szakra. Nagy ambícióval indultam. Aztán, valahogy kint is elszigetelődtem. Más világrészből, másképp gondolkodó fiatalokkal kerültem össze, akik másfajta kultúrát hoztak magukkal. Az első három évben sajátosan éltem, dolgoztam. Időm nagy részét a könyvtárban töltöttem. Egyedül, a könyvekkel. — Tulajdonképpen most, hogy végeztem, megnősültem, most gondolok sokszor ezekre az évekre. Nekem lényegében kettős adaptáción kellett átesnem; egyszer alkalmazkodnom kellett egy szélesebb környezethez, másodszor alkalmazkodnom kellett a külföldhöz. — A harmadik esztendő azután meghozta a fordulatot. Megismerkedtem a feleségemmel. Pszichológia szakos volt. III. éven együtt vizsgáztunk. Megbarátkoztunk, megszerettük egymást. Ez a kapcsolat természetesen közelebb hozott az orosz néphez, jobban odakötött. A feleségem Uljanovszkban, a volt Szimbirszkben lakott. Itt született Lenin is, a két folyó, a délre tartó Volga és az északra folyó Szviega találkozásánál. Az utóbbi évtizedekben, ahogy mesélik, óriásit fejlődött ez a város. Főiskolákat kapott, hatalmas épületeket emeltek. Érdekes, tatár eredetű város. Szimbirszk azt jelenti: a „hét szél városa”. Különben itt élt Razin is, a híres paraszthős. Nagyon szimpatikus „történelmi alak”, ő volt az, aki a folyóba dobta a legszebb cárkisasszonyokat, mondván: „Szép ajándékot az orosz folyóknak”. — Mikor jöttetek haza? — Egy éve, hogy itthon vagyok. A feleségem 5 hónapja érkezett. Az itteni körülmények újra előhozták az adaptáció problémáját. Ismét alkalmazkodnom kellett. Természetesen, ez már jóval könynyebb volt. — És Krisztina? Magának, hogy sikerült a beilleszkedés? — Jóval könnyebben, mint gondoltam. Igaz, hogy Gyulától én már otthon is sokat hallottam Magyarországról, a helyi szokásokról. Sőt, már ideköltözésem előtt is jártam Magyarországon. Lényegében öt hónapja, hogy itt élek. A nyelv alapjait már odakint elsajátítottam, most gyakorolom a magyart. — Mivel foglalkozik az egyetemen? — A nemrég megalakult munkásvédelmi kutatócsoport tagja vagyok, műszaki pszichológiával foglalkozom. Éppen most készítettem el a hosszabb távú kutatási programomat. Az emberi alaptulajdonságokat — fizikai, fiziológiai tulajdonságokat — vizsgálom a munkalélektan szempontjából. Továbbá azt is, hogy milyen a technikai eszközök és az ember kapcsolata. Marx megállapította, hogy az ember kénytelen a gépekhez alkalmazkodni. Mi azt vizsgáljuk, hogyan lehet a gépet, a munkahelyet az ember számára a legoptimálisabban kialakítani. — És a te vizsgálódási területed? — fordulok ismét a házigazdához. — Ifjúságszociológiával foglalkozom. Szeretném kidolgozni ennek a témának kutatási módszerét. Vizsgálom a hallgatók pályaválasztási indítékait, a munkacsoportok, tanulócsoportok és az egyének egymáshoz való viszonyát. Ebbe a témakörbe tartozik a hallgatók elvárása is a leendő munkahellyel és a jelenlegi munkahellyel — az egyetemmel — szemben. Ha minden jól megy, lassan hozzákezdek a doktori disszertációmhoz is. Üzemi szociológiai vizsgálatokat folytatok a Herceghalmi Állami Gazdaságban. Arra keresek választ, hogy milyen a gazdaság vezetésének munkaidő-struktúrája, mennyi időt vesznek igénybe a vezetési feladatok, továbbá milyen a kapcsolat a szakképzettség,, a munkavégzés, a tapasztalat, illetve a rutin között. — Szép lakásotok van. — Igen — mosolyognak öszsze boldogan. — Pár hete, hogy a mienk. Az egyetemtől kaptuk. Eddig, a Tessedikben laktunk. Zajos volt, kicsi volt. Képtelenek voltunk otthon nyugodtan leülni, dolgozni. Kilátásunk sem volt lakásra, sőt a lehetőségére sem. Azéső eszébe hajlott az idő, amikor véget vetettünk a beszélgetésnek. Amikorelhagytam a házat, sötétek voltak az ablakok. Csak egy lakás fénye kísért el az éjszakában ... ezoma Esti beszélgetés 4 MEZŐGAZDASÁGI MÉRNÖK | Az elvek és a tettek szinkronjában Amikor leültem Aggod Józseffel, a filozófia- és tudományos szocializmus tanszék adjunktusával beszélgetni, kérdéseimet személyével kapcsolatban állítottam össze. Végül is keveset tudtam meg róla, de a személyiségről unttal többet. " Kisdoktoriját két tárgykörből írta: tudományos szocializmusból az ELTE-re és filozófiából a KLTE-re. Tanulmányainak témái a békés egymás mellett élés politikája és a világnézeti társadalmi ellentmondások természete volt. Nemrégen védte kandidátusi disszertációját, amelyet „Világméretű társadalmi ellentmondások struktúrája, fejlődési iránya korunkban” címmel készített. Hogyan esett a választása pont erre a témára? — Témáimat az oktatónevelő munkám során felvetődött problémákból merítettem. Előadásokon, szemináriumokon nagyon gyakran szerepelnek a középpontban ezek a kérdések. Ez indokolta a témaválasztásomat. És hogyan hatnak viszsza oktató-nevelő munkájára a téma feldolgozása során szerzett tapasztalatai? — A tudományos szocializmus a munkásosztály harcának történelmi tapasztalatainak ismertetése. Módszertanilag az a cél, hogy a hallgatók saját maguk jussanak megoldásra. Meggyőződésem, hogy a mozgalom történeti tényei a társadalmi élet legkülönbözőbb területein tapasztalatul szolgálhatnak. Elősegítik a társadalmi kérdésekben való jártasság kialakulását. Különösen élesen vetődik fel ez a kérdés most, hisz a társadalmi és gazdasági élet vezetőinek politikai vezetőknek is kell lenniük. Ez természetesen növeli a hallgatókkal szemben támasztott követelményeket, de legalább ennyire az oktatókkal szemben is. Miután szerkesztője az Iránytűnek, egy kis „szakmai tapasztalatcserére” is sort kerítettünk. — Ennek a kiadványnak az életrehívását maguk a hallgatók kezdeményezték. A cikkek írói a politikai kör tagjai. Minden egyes írásban — ezt a célt tűztük ki — az egyetemi hallgatók életével szorosan összefüggő politikai kérdésekre igyekszünk választ adni. Szeretnénk, ha az Iránytű a hallgatók vitafórumává válna. Örömmel fogadnánk, ha a vitákba egyetemünk oktatói is bekapcsolódnának. Aggod József társadalmi tevékenysége is széles körű. Beválasztották az alapszervezeti pártvezetőségbe, 13 éve munkásőr. A társadalmi munka, az aktív résztvállalás korán jelentkezett nála. A gimnáziumban — 16—17 évesen — alapszervezeti párttitkár volt. — Hivatás és aktív résztvállalás a napi politikai eseményekben. Milyen szoros a kettő közti kapcsolat? — A lehető legszorosabb. Tetteinknek mindig tükrözniük kell elveinket. Amikor a munkásőrségbe kértem felvételemet, tisztában voltam ennek kényelmetlen oldalával is — hogy pontosan fogalmazzak —, fizikai megterhelésével, a gyakorlatokkal, az őrséggel. Ennek ellenére vállaltam, hogy aktív részt vállalok a munkásőrség szabta kötelezettségek teljesítésében. Ez is a pedagógia tartozéka. Ne csak katedrán legyen pedagógus az ember, hanem cselekedeteiben is, méghozzá olyan mindennapi, hétköznapi cselekedeteiben, amelyek naponta jelentkeznek. Cz. L. A mezőgazdasági tárgyak mechanikája A GÉPÉSZMÉRNÖKI kar mechanika tanszékét az új tanévtől dr. Huszár István egyetemi tanár vezeti. Azért kerestük meg Huszár profeszszort, hogy eddigi pályájáról, tudományos munkásságáról, valamint az elkövetkezendő évek terveiről tájékozódjunk. — Az egyetemi oktatásba — mondja a professzor — 1945- ben kapcsolódtam be. A Műszaki Egyetem gépelemek tanszékén lettem tanársegéd. 1948-tól egy évig — a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem kapunyitásáig — a Szabó és Mátéffy Nemzeti Vállalat transzformátor-tervező mérnökeként dolgoztam. 1949-től 1960-ig az MNME mechanika tanszékén voltam adjunktus, majd docens. Közben, 1945-ben, elnyerte a műszaki tudományok kandidátusa fokozatot. Tanulmányában — „Hajlításra terhelt rudak szimmetrikus megerősítése” — az optikai úton történő feszültségmérés eszközét használta fel. Későbbi vizsgálódásainak területe: szilárdsági problémák, részben feszültségmérésekkel kapcsolatban. A miskolci egyetemről — népgazdasági érdekből — a Ganz Villamossági Művekhez került, mint a fejlesztési laboratórium vezetője. Kapcsolata az egyetemmel ekkor sem szakadt meg. Mint címzetes docens, tagja volt az állami vizsgáztató bizottságnak és részt vállalt a szakmérnökképzésben. — Mit jelentett az elméleti munkák között a gyakorlati ténykedés? — Meggyőződésem, hogy a műszaki tárgyak oktatásában nagy segítséget nyújt a gyakorlati munka, így naponta tanúi lehetünk a tudományos elméletek alkotó módon történő alkalmazásának, továbbá, messzemenően segítik az oktatást a gyakorlatból hozott szemléltető példák. — Tervei az oktató-nevelő munkában? — A tárgyat, a mechanikát,, úgy szeretném kialakítani, hogy a tantervhez igazodva megfeleljen a korszerű igényeknek. Arra törekszem, hogy a mechanika tárgyanyaga megfelelő alapot adjon a többi tantárgy elsajátításához és a majdani gyakorlati munkához is. A másik lényeges feladat a majdani gyakorlati munkához is. A másik lényeges feladat a kutatómunka irányának kijelölése, amelyet a mezőgazdasági anyagok mechanikája szab meg. Ezt a talajnemek és a mezőgazdasági termékek mechanikája jelenti. Oktató munkánkat hatékonyan segíti majd a laboratórium elkészülése. Remélem, februárban befejezik munkálataikat. Felszerelésére molt év végén félmillió forint értékben sikerült gépeket, műszereket vásárolni. — Kapcsolatom nem szakad meg az iparral sem. A Ganz Villamossági Műveknél, ahol eddig dolgoztam, jelenleg is szakértő vagyok. Különben nemrég érkeztem-e haza Berlinből, ahol éppen a Ganz megbízásából egy műszaki tanácskozáson vettem részt. A Német Mérnök Egylet felkérésére előadást tartottam a turbogenerátorok szilárdságmérésével kapcsolatos témáról. Az Akadémiai Kiadó most készíti elő a feszültségmérésekről magyar nyelven már megjelent könyvem német kiadását. — TOVÁBBI elképzeléseim, hogy a tanszék valamennyi oktatója bekapcsolódjék a kutatásba és ennek megfelelően publikálják is eredményeiket. Bízom benne, hogy munkatársaim támogatják ezirányú törekvéseimet. —a—.