Mezőgazdasági Mérnök, 1973 (14. évfolyam, 1-18. szám)

1973-01-27 / 1. szám

„Pont én húztam a leg­nehezebb tételt, pont azt kérdezte, ami nem szere­pelt a tankönyvben, pont nálam volt rossz napja a tanárnak, amikor a lénye­get mondtam, pont jött egy telefon, elaludt a villany, rövidzárlat lett az agyam­ban és pont, pont pont!” Ezek az érvek majd min­den vizsgázó bizonyítvány­ magyarázatában szerepel­nek, minden egyetemen és főiskolán. De vannak, akik még csak most készülnek az „izgalmak szobájába”, akiknek a vizsgára várva egy pillanat alatt eszükbe jut, hogy mit nem tudnak az anyagból. Ki kevesebb, ki több drákkal sétál fel­­alá a folyosón, van aki át­nézi még a rázósabb téte­leket, van aki idegességé­ben már a tankönyvre, vagy a jegyzetre sem tud nézni. Azután fordul a kocka, egy vizsgán ismét túl vannak. Ki örül ennek, más legszívesebben újra kezdené. S akkor okosabb lenne! így volt ez egyetemün­­is januárban egy pénteki napon... Vas István és Szék­ And­rás elsőévesek az állattani tanszék előtt toporogtak. Negyedik vizsgájuk volt a mai, s mindketten tartot­tak tőle egy kicsit. Bent a szobában — amelynek les­ték, hogy mikor nyílik aj­taja — Széky tanár úr vizsgáztatott. Úgy hírlett, nehéz nála jó jegyet kap­ni... — Sokáig vannak berrt nála! — mondták szinte egyszerre. — Körülbelül negyvenöt percig. Megtudtam tőlük, hogy dr. Széky Pál adjunktus volt a gyakorlatvezetőjük, s mivel ismeri diákjait, sokat kell tudni nála. A csoportban őt tartották a legszigorúbb vizsgáztató­nak, így néhány­an átjelent­keztek máshoz vizsgázni. — Reggel nyolc óta vá­runk itt — folytatták a be­szélgetést, miközben a kar­órámra pillantva, tizenegy­óra láttán, megpróbáltam feloldani háromórás vizs­gai­zgalmukat. — Kettes, hármas, né­gyes az eddigi szóródás. Mikor kijön valaki, rögtön megkérdezzük, hogy mit nem tudott, hátha nálunk is „fehér folt” az a kérdés. Az utolsó pillanatokig ta­nulunk ... — A felkészülésben nem volt különösebb probléma — hallom — ,jó a tankönyv, hasznosak voltak az elő­adások. Csak ne kellene ilyen sokat tudni! S hogy utána mi lesz?! Hja, ha tudnánk előre! A fizika­vizsga után mindenesetre volt egy-két ismerősünk, aki négykézláb ment át a hídon!... László Lujza szintén el­sős, ő dr. Molnár Gyula docensnél megy állattan­ból. Tankönyvét, jegyzetét otthagyva, éppen egy cso­porttársát — Pongrácz Ti­bort, aki ötösre vizsgázott — faggatta a benti légkör­ről. — Jól megnyaggatja a vizsgázókat — intett fejé­vel az ajtó felé, amikor a hallott intelmeket gyorsan átgondolva, visszalépett mellém. — De rendes, ed­dig még senkit sem vá­gott ki! Persze, a csoport fele így is átiratkozott más napra vizsgázni, úgy lát­szik kevés volt nekik az öt-hat nap. Hálátlan dolog eze­kben az utolsó pillanatokban kérdezősködni a vizsgára koncentráló hallgatóktól. Rossz, vagy netán jó előjel lehettem nekik!? Hagytam László Lujzát, lapozgassa csak meg jegyzetét... — Mindjárt bemegyek! — mondta. — Öt napig ké­szültem erre a vizsgára. Nem akarok jósolni! Ne is! Hiszen a babona is itt ólálkodott a folyosó­kon. A tételek „kihúzásá­nál” pedig a szerencse is kinyitotta, avagy lehunyta szemét. Nem kívántam semmit — legalábbis leír­va nem — László Lujzá­nak! A gépészkaron, kertésze­ti gépek vizsgára váró ötödéves hallgatókkal talál­koztam. Nekik talán már több volt a vizsgarutinjuk. Ismerős arcok lesték a me­zőgazdasági gépek üzemel­tetése tanszék előtt az aj­tót. Monostori József, Sinó­­ros Szabó Botond, Szabó Mátyás még előtte vol­tak... Hornyák Ferenc viszont éppen most jött ki dr. Je­szenszky Zoltán docens szobájából. Majd 35 percig volt bent. — Tudni kell azt is, ami a tankönyvben, és ami a kézzel írott jegyzetben van! — szedte össze a „kin­ti világ” számára legelső megjegyzéseit. — Közepes! — mondta társai felé. — Ma csak egy négyes volt — szólt ismét nekem. — Öt vizsgán túl vagyok, ket­tő még hátravan, így a vizsga után vagy elégedett, vagy elégedetlen az em­ber. Ennek a pár órás fel­szabaduló érzésnek viszont még ötödéven is örül a diák! — Ma már nincs tanu­lás! — gondolt rövid szü­net után a közeljövőre. — Holnap délelőtt, vagy dél­után folytatom... — Van, amit másképpen mondtál volna bent?! — kanyarítottam vissza je­lenbe beszélgetésünket. — Tulajdonképpen sem­mit sem mondtam volna másképpen, inkább tovább készültem volna a felelés­re, mert mint később kide­rült, erre módom lett vol­na! — A felkészülésben vol­tak nehézségeid? — Nem. Jegyzetet lehe­tett kapni, előadásjegyze­tem is volt, így nem oko­zott különösebb problémát a felkészülés. Sajnos, elég sok volt a lexikális tudásra épülő ismeretanyag, Je­szenszky tanár úr viszont jó és korrekt vizsgáztató. Meg vagyok elégedve. Hogy kertészeti gépekből nehéz jó jegyet csapni, az nem az ő hibája! A gépészmérnöki kar épületének első emeletén, a mezőgazdasági tanszék előtt, egy szakmérnöki vizsgájára készülő fiatal­emberrel is sikerült néhány szót váltanom. Szemes Er­nő 1968-ban kapott diplo­mát a gépészmérnöki ka­ron, most a kétéves szak­mérnökire jár, éppen szám­vitelből vizsgázik. Több mint ötven vizsgával a há­ta mögött, talán már gye­rekjáték az egész. Két év múlva agrárgépész, gazda­sági szakmérnök lesz... Vele valóban a legesleg­utolsó pillanatban beszél­gettem, mert mire egyálta­lán elkezdtem volna kér­dezősködni, addigra b­ement vizsgázni. A belépés előtti pillanatban úgy láttam az arcán, hogy azért ötven vizsga ide, ötven vizsga oda, egy kicsit tartott a következő percektől. A „gépészbüfénél”, az asztaloknál ülve mechani­kavizsgára várt Giber Zol­tán és Horváth István. Nemrég érkeztek ide, kö­rülbelül tizenkét óra felé mennek majd be Huszár professzorhoz vizsgázni. Nem láttam náluk tan­könyvet, ők már csak gon­dolatban lapozgatták végig azt. — Hét napunk volt a vizsgára — mondta Hor­váth István, miközben Gi­ber Zoltán elszaladt a leg­frissebb, bentről érkező in­formációk után. — De a mechanika a legnehezebb tárgy az első évfolyamon, amit az is alátámaszt, hogy egy csoportból 6—7 hallga­tót „kirúgnak”. Nagyritkán azért ötös is akad. — Volt aki azt mondta, hogy nehéz Huszár pro-­­ fesszor úrnál vizsgázni. Volt aki azt mondta,­ hogy könnyű! — tért vissza Gi­ber Zoltán. — De abban valamennyien megegyez­tek, hogy Huszár tanár úr a legreálisabb vizsgáztató az oktatók közül. Igen, az oktatók vizsgáz­tatási módszerét illető jel­zők ilyenkor vizsgaidőszak­ban, futótűzként terjednek el a diákok között. A vizs­gahelyiségbe való belépést, az utolsó pillanatokra va­ló koncentrálást ezek a „jó­tanácsok”, vagy ijesztge­tések is motiválják.­­ A tanszék konzultá­ciót szervezett, nem volt problémánk a felkészülés­ben! — mondták végül. — Van, akinek tíz, van, aki­nek negyvenöt percig tar­tott a vizsgája. A profesz­­szor úr meggyőződik az ember tudásáról, alaptala­nul nem rúg ki senkit! Az utolsó megállapítás után egyszerre ugrottak a kinyíló ajtó láttán a híre­kért Balogh Zoltán már túl volt a nehezén. — Bélás! — mondta örömmel. — Mechanikából kettes! — hangsúlyozta nekem. Megvártam, amíg egy ki­csit magához tért, azután igencsak laikusan feltettem a kérdést: — Nem futotta jobbra?! — Kettest vártam! — így Balogh Zoltán. —■ Igaz, voltak forró pillanatok, amikor úgy éreztem, hogy nem sikerül! Sajnos még nem érzem a műszaki nyel­vet, amellyel precízebben kifejezhettem volna ma­gam. Huszár professzor úr pedig szereti a pontos meghatározásokat. „Kerül­gettem a lényeget, mint macska a forró kását!” — mondta. — Erőpár és átmetsző módszer volt a tételem cí­me, ami amolyan mentő kérdésnek számított, mert az írásbelim gyengére si­került. Elég nyomott bent a hangulat! — summázta búcsúzóul véleményét Alighogy elbúcsúztunk, örömujjongás közepette is­mét kijött az előadóból egy fiú. Barna László — neki is kettesre sikerült — A legjobb jegy! — mondta nagyhangon. És valóban, abban a pil­lanatban neki az volt leg­jobb jegy! A vizsgafeszült­ség feloldódásának pillana­tában, valahogy minden jegy egyformának tűnik. Később aztán, persze sok minden megfordul az em­ber fejében! Míg végül az index megtelik különböző osztályzatokkal... Tormai László Heckenast István Pröck Klára 3. éves gaz­­dász hallgató az utolsó per­ceket is kihasználja. Hja, a mikrobiológia nem vicc! Ez a felvétel gépgyártást­echnológia-vizsgán készült Mechanikavizsga A másodéves gépészek fizika vizsgája sem tartozik a legkönnyebbek közé Az idegek pattanásig feszültek. De úgy lát­szik, ez előnyösen hat az agysejtek működé­sére, a 11/7. csoport 3,4-es átlagot ért el mik­robiológiából E L O T T E Lu Vizsgafrizura '73 T A N

Next