Mezőgazdasági Mérnök, 1974 (15. évfolyam, 1-18. szám)

1974-01-24 / 1. szám

­ ORSZÁGOS TANÁCSKOZÁS az iparszerű növénytermelési rendszerekről A MÉM termelés- és mű­szaki fejlesztési főosztálya, a Magyar Agrártudományi Egyesület, a Gödöllői Agrár­­tudományi Egyetem, az Ál­lami Gazdaságok Országos Központja, а ТОТ, az Agrár­­gazdasági Kutató Intézet vezetősége január 31-én és február 1-én kétnapos or­szágos tanácskozást rendez az egyetem aulájában az iparszerű növénytermelési rendszerek eredményeiről és fejlesztési irányáról. A tanácskozás első napján délelőtt 10 órakor Vancsa Jenő miniszterhelyettes tart bevezető előadást, majd dr. Burg­ert Róbert vezérigazga­tó, Aradi József igazgatóhe­lyettes, dr. Balla Antal és dr. Magyar Gábor igazgatók is­mertetik a hazánkban funk­cionáló iparszerű kukorica­termelési rendszereket, más­nap pedig a bábolnai, a me­­zőhegyesi és a kéki cukor­répa-termelési rendszerek szerepelnek napirenden. Az ismertetőket mindkét napon vita, illetve hozzászó­lások követik­. Reméljük, az egyetem ok­tatói, hallgatói élnek a nagy­szerű lehetőséggel, annál is inkább, mert ma már vilá­gos, hogy a magyar mező­­gazdaság fejlődése az ipar­szerű termelési rendszerek irányába tendál. S ez a Gö­döllői Agrártudományi Egye­tem számára — túl az okta­tásban, a szakemberképzés­ben rá háruló ilyen irányú kötelezettségeken — nyilván az iparszerű termelési rend­szerekhez kapcsolódó tudo­mányos témákat is jelent. Az új kollégiumi szabályzat ürügyén Kétfordulós beszélgetés Az első forduló Érvénybe lépett a Nyisztor György Kollé­gium új szervezeti- és működési szabályzata, s ez képezte dr. Prieger Károly kollégiumi igazgatóval folytatott legutóbbi beszélgeté­sünk tárgyát. Elsősorban nem az érdekelt, hogy a szervezeti­ és működési szabályzat ho­gyan rögzíti a kollégiumi munka kereteit, mi­ben szabja meg a különféle bizottságok, tes­tületek feladat- és hatáskörét, tételesen ho­gyan határozza meg a kollégiumi tagság köte­lességeit és jogait, hanem néhány, a szabály­zattal, még inkább a kollégiumi munkával kapcsolatos kérdést igyekeztünk boncolgatni.­­Már csak azért is, mert joggal feltételez­hető, magát a szabályzatot minden egyetemi hallgató ismeri. Elsőként ugyanis a KISZ- alapszervezetek kapták meg annak idején a javaslattervezetet, s az ő észrevételeikkel, megjegyzéseikkel került az a felsőbb fóru­mok elé. Ha valaki mégsem ismerné, a kol­légium vezetősége január végéig minden szo­bába eljuttat egy-egy példányt.) Elsőként óhatatlanul az a kérdés vetődött fel: miért volt szükség az új kollégiumi sza­bályzatra, mennyiben jelent ez előrelépést a régihez képest? — A kollégiumi munka fejlődése, gazdago­dása, az új rendeletek egész sorának megje­lenése, vagyis maga az élet követelte meg az új szabályzatot. A réginek időközben egész fejezetrészei elavultak. Hogy csak a legké­zenfekvőbbet említsem, törvényes lehetőséget, szabályzat rögzítette feltételeket kellett biz­tosítani a szakkollégiumok, a különböző szak­körök klubok, stb. kollégiumon belüli műkö­déséhez. De rendezni kellett néhány formai, szervezeti kérdést is, éppen a hatékonyabb munkastílus kialakítása, a KISZ-szel való jobb koordinálás érdekében. — Tulajdonképpen a gyakorlathoz kellett igazítani a paragrafust. — Pontosan így van. — Mint ön is említette, az új működési és szervezeti szabályzat meghatározza a szakkol­légiumok szerepét is. Számíthatunk-e belát­ható időn belül újabb szakkollégiumok szer­vezésére, mert pillanatnyilag, legjobb tudo­másunk szerint csak egy, a nyelvű szakkol­légium funkcionál? — Először talán azt kellene tisztázni, mit értünk szakkollégiumon. Általában, ha szak­kollégiumról hall az ember, mindjárt az Eötvös Kollégiumon belül működő szakkollé­­giumi rendszerre gondol, s ez már nem egy félreértésre adott alkalmat. De ami a bölcsé­szeknél bevált, az nem biztos, hogy egy az egyben alkalmazható nálunk is. Az Eötvös kollégiumbeli szakkollégiumi rendszer gya­korlatilag azonos a mi speciálkollégiumaink­kal. Ezek elterjesztése a kollégiumban, az ok­tatással való konkurrálást jelentené, s ez semmiképpen sem lehet célunk. — Én épp ezért szakkollégiumi elvről be­szélek inkább. Ami alatt azt értem, hogy azoknak a hallgatóknak, akik képesek a több befogadására és igénylik is a többet — szi­gorúan önkéntességi alapon! — adjunk vala­mi pluszt. De nem az egyes tantárgyakból és nem órarendszerűen, hanem meghatározott tárgykörökből, illetve komplexen a szakmá­ból. Tehát egy-egy olyan átfogó szakmai kér­dést tűzzünk napirendre, ami népgazdaságilag, vagy az agrártudományok szempontjából dön­tő jelentőségű. Mégpedig olyan potentált sze­mélyek közreműködésével, akik abban a té­mában országos szinten is a legilletékesebbek. És ismételten hangsúlyozom, komplexen, több oldalról megvilágítva. Mondja el tehát a vé­leményét ugyanarról a témáról az állatte­nyésztő, a genetikus, a kémikus, a növényter­mesztő, a gépész, a kórtanos stb. — Olyan formára gondol tehát, mint ami­lyenben a szarvasmarhaprogram már napi­rendre került? — Igen, mert a szakkollégiumi elvet, illet­ve annak megvalósulását komplexen értelme­zem. Véleményem szerint ide tartoznak a szakmai klubok és egyesületek, a megyei diákklubok, a különféle körök, a TIT előadói tanfolyam épp­úgy, mint a nyelvi szakkollé­gium. A szakkollégiumi elv lényege pedig, ezeknek a köröknek, kluboknak, speciálkol­légiumoknak a rendszerbe foglalása és to­vábbfejlesztése.­­ A nyelvi szakkollégium formáját, szervezetét tekintve, természetesen eltér a többitől. Éppen a nyelvtanulás jellegénél fogva. Itt az Eötvös Kollégiumban meghono­sodott módszer a legcélravezetőbb, vagyis tantárgyi foglalkozásként, kötelező óraszám­mal, egy meghatározott felvételi követel­ménynek megfelelő állandó tagsággal. Gya­korlatilag ehhez hasonló rendszerben műkö­dik kollégiumunkban a TIT-előadóképzés, a népművelési speciálkollégium.­­ Tehát, ennek a formának a létjogosult­ságát sem tagadom. Sőt, az sem elképzelhe­tetlen, hogy a jövőben az ilyen jellegű szak-, illetve speciálkollégiumok köre is bővül majd. De a Nyisztor György Kollégiumban, éppen szakmánk specifikumait szem előtt tartva, alapvetőnek a már fentebb említett szak­kol­­légiumi elv megvalósítását tartom. Vagyis, maximális lehetőségeket biztosítani minden érdeklődő, a többlettudást befogadni képes kollégistáknak szakmai intelligenciájának, tu­dásának gazdagítására. SZEPTEMBER: még min­denkit a beköltözés herce-hur­­cái idegesítenek, nyugtalaní­tanak vagy éppen elégedet­lenséggel töltenek el. Nahát, kezdődik megint! Minden le­hetséges tervezgetést feled­tetnek meg a NYÁR élmé­nyei; hallottad, láttad már, képzeld a ... Évnyitó. Na, milyenek az elsőévesek? De kevés felsőbb­éves van! Jövőre én se jö­vök. Füzeteket kéne venni. Mennyi pénz elmegy köny­vekre! Mi kell? Pártoló­tagsági díj? Nem, nincs pén­zem. De te is jársz a tornate­rembe, koriztál tavaly is, meg... Na, mennyi kell? Hu­szonnégy. Na, mi van még? Mi?! Mire kell a nyolc forint? Mérnökre? Ez már téboly! Majd holnap kifizetem. Só­haj. Tessék, itt van. Esküszöm, minden előadás­ra elmegyek, mindent le­jegyzetelek be­csü-le-te­sen ... Még csak fél tizenegy? Mikor lesz végre dél? Hol­nap zéhá! Mi? Szeptemberben zéhá? Azonkívül a szeptem­berben a legfrankóbb, min­den olyan szépen kezdődik, kár, hogy később elszürkül. OKTÓBER: Ha már van jegy, el kéne menni regge­lizni. Irtózatos minden reggel. Elmehettünk volna kocogni. A Szélvész azóta már vissza is ért. Háromszor körbefutotta az erdőt. Na, ne mondd! Érik a második Gresa. Bár érne! De soká lesz gólyabál! Jó lenne szétnézni az elsőéves lányok között. Meg egy jót mulatni. Van még valakinek humorérzéke Gólyahírt írni? Na, tanuljunk. Csak már szü­net lenne! Még egy diákklub alakult. Egy felrázó klub se ártana... NOVEMBER: Elmúlt ez a szünet is. El. Jó volt? Fene tudja. Nem használtam ki. Majd jövőre. Még van két év. Egy hónap múlva itt a vizsgaidőszak. Itt. „Sírás Magunkért”. Nem arról van szó, hogy ők mit csinál­tak, és hogyan, és mi is ezt te­gyük. Azóta több, mint 20 év eltelt. NÉKOSZ? Mit mond ez nekem, neked, nekünk? Itt voltak közöttünk a régi kol­légisták. Életrajzolta,­­alakí­totta arcvonások, ősz hajszá­lak, és mégis... Ahogyan be­széltek az IFJÚSÁGRÓL, a munkáról, nem a „régmúlt idők iránti nosztalgiával megszépítve”. Arról az IFJÚ­SÁGRÓL, amelyik igenis akart, mert, dolgozott és ta­nult. De mennyire tanult! És nem szégyelltek mozgalmi dalokat énekelni, igaz, nem volt mindenki haver, de nem volt szégyen az önzetlenség. Akik ott voltunk, megren­dülten hallgattuk a „Sej, a mi lobogónkat”, a visszaemlé­kezéseket. Egyikük se mond­ta: „Bezzeg, a mi időnkben!” Mondják rólunk, nem is­merjük egymást... igen, mi lesz velünk később? Megis­merjük-e egymást 10—20—30 év múlva? Hányan mennek el „csak úgy” a lelkiismereti problémák mellett? Miért le­het mindent egy-két szóval „elintézni”? Miért beszél 5—6 ember 150 helyett? Nem pél­daképet kell keresni, hanem szétnézni magunk körül. Dehát ez nehéz. Ez talán a legnehezebb. Az lenne a legjobb, ha 20 —25 év múlva (az idő nem is lényeges) 30—40 volt Nyisztor­­kollégis­ta is olyan örömmel üdvözölné egymást, mint a volt népi kollégisták. És leg­alább ilyen életúttal a há­tuk mögött! És ugyanolyan tűzzel, amely most is meg­van bennünk, csak egyfajta mentalitás nem engedi fellob­banni. Miért is nem? DECEMBER: Nagyréhák időszaka, beszámolók, fel­feltünedező sötét ruhák, vá­rakozó emberek és kabátok a folyosókon. Mariannamá­­riának megint meghalt a vő­legénye, legalábbis ezért ka­pott kettest. Jó sok vőlegé­nye lehet, mert már a negye­dik halálhíréről számolt be ily módon. Plevácsek is teme­tésen volt tegnap. Hiába. A tél... Jön, jött a Mikulás és el­ment. Ahogy közeledett a ka­rácsony, úgy fogyott a sor az ebédlőben. Kapták egy hét alatt le­tett három vizsgát. Na, ne mondd! Olvastad már az ün­nepi MM-t? Mikor megy ha­za? Mikor vizsgázol legkö­zelebb? Mikor jöttök vissza? Hol szilvesztereztek? És ti? Tudod, mit viszek haza? Hu­szonhét doboz vagdalt húst! Huszonhétszer hétötven. Szép! Mit tanulsz? ... -t! Az is vizs­ga? Az is! Csak a hó nem esett. De egyébként... JANUÁR: Ki az, aki nem akar új életet kezdeni? Ide hozzám! Szárnyal a hang az A—A—­C-n át. Hiába! Má­­sodika. Egyre több ember érkezik otthonról nagy szatyrokkal. Visszajöttél? Vissza! És?! Hol­napután megyek... -ből! Az nagy húzás lesz! Egyre több a sötét ruhás. Hiába, zajlik az élet. VÉGEZETÜL: A szilánkok kockákká álltak össze, ha nem is épp szabályosakká. Ezenkívül mindenkinek ered­ményes vizsgaidőszakzárást, utána hasznos lazítást és jól­­idekihasznált második félévet kívánok 1974. első MM-jében. Birkás Márta VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! A GÖDÖLLŐI ATE LAPJA XV. ÉVF. 1. SZÁM­ÁRA: 40 FILLÉR 1974. I. 24. MEZŐGAZDASÁGI MÉRNÖK Az egyetem új KISZ-titkára: Nacsa János Ismét felsőbb osztályba lé­pett egy KISZ-titkár. Frankó János, aki másfél esztendeig irányította az egyetemi KISZ- bizottságot, az új esztendőben már a járási pártbizottságon gyümölcsöztek az egyetemi társadalmi közéletben, az if­júsági mozgalomban szerzett tapasztalatait. Az egyetemi KISZ-bizottság január 10-i rendkívüli ülésén mentette fel Frankó Jánost bi­zottsági tagsága és titkári funkciója alól, s egyhangú szavazati aránnyal titkárrá választotta Nacsa János tanár­segédet. Nacsa Jánost, úgy véljük, nem szükséges bemutatni. Közismert az egyetemen több éves, szívós társadalmi mun­kája. Évek óta tagja az egye­temi KISZ-bizottságnak, s szinte alig akad az egyetemi ifjúsági szervezetben olyan funkció, amelyet már be ne töltött volna. Neve a város if­júsága előtt sem ismeretlen, mint a városi vb szervező tit­kárát sokan megtanulták be­csülni. Meggyőződésünk, hogy jól döntött a KISZ-bizottság, ami­kor Nacsa Jánost választotta titkárává! A Kolzi János munkásőregység január 19-én tartotta szo­kásos évi munkaértékelő gyűlését az egyetem aulájában. Képünkön a leszerelő egyetemi munkásőrök csoportja. Dr. Héjja Sándor munkásőr átveszi dr. Nagy Györgytől, a munkás­őrség országos parancsnokának első helyettesétől a Munkásőri emlékérmet. (Fotó: Bánkuti Péter) ... . •­­ C . gy. * Áthelyezés, kinevezés Sikeres pályázata alapján a mezőgazdasági és élelmezés­ügyi miniszter 1973. december 1-i hatállyal a Kertészeti Egye­tem professzorává nevezte ki dr. Bodolai Imre egyetemi ta­nárt. Ezzel egyidejűleg a minisz­ter elvtárs egyetemünk gé­pészmérnöki karára, a mező­­gazdaság villamosítása és az állattenyésztés gépei tanszék­re helyezte át — egyetemi ta­nári kinevezéssel — dr. Fábry Györgyöt, a Kertészeti Egye­tem volt oktatóját. Az Egyetemi tanács egyet­értésével dr. Pethő György rektor megbízta dr. Horn Ede és dr. Pozsonyi Tivadar do­censeket, a tanárképző intézet igazgatóhelyettesi feladatai­nak ellátásával. A megbízatás az 1974. január 1-től 1975. jú­nius 30-ig tartó időszakra ter­jed ki. • AZ MM JELENTI A rektori tanács határozatot hozott öt vízlágyító berendezés beszerzésére és üzembe helye­zésére, így megfékezve a köz­ismerten agresszív gödöllői vi­zet, remélhetőleg ritkábban kell cserélni a vezetékeket. ★ A MÉM egyetemünket bízta meg a környezetvédelmi okta­tás tantervi irányelveinek ki­dolgozásával, valamint egy ilyen jellegű, az ismereteket koordináló speciálkollégium jegyzetének elkészítésével. Menetrend h­ét óra tizenhárom perc. Az első reflex mellett tessék vigyázni! Befut a gyomorba az éhség. Meg a nyolcszáztizenhét oldalas jegyzet. A vizsgá­tól való legkisebb távolság 96 óra. Utazósebesség 25 oldal, két cigaretta per óra. Nyolc óra. Mellékvágány. Biztos, hogy az egész jegy­zetet el kell olvasni a vizs­gára? ! Biztos. Nem biztos. Szeret. Nem szeret. Vizsga­­kérdések. Indul a gyors lapozás. A lábjegyzetnél személy lesz. Intézkedés a szemből jövő gondolatok­nak. Nyár. Hol van az még? ? Vastagbetűs meg­határozás. Szemafor. Miért álltunk meg? ! Néhány perc magolás. Mehet. Tíz óra huszonhét perc. Memóriaerősítő gyakorla­tok. Fek­etekévé, fekete kró­nika, az én babám egy fe­kete nő. Fáradjunk a jegy­zet belsejébe, ne álljunk meg kérem a peronon! Ál­lomás az első hatvan oldal után. Nyolcszáztizenhét ol­dal mínusz hatvan, ez any­­nyi mint hétszázötvenhét oldal. Az ábrákat és a tar­talomjegyzéket leszámítva. Milyen szép tájak: alcím, felcím, egymás mellett so­rakozó körmondatok. Síp­szó. Vége egy fejezetnek. Tizenhárom óra négy perc. Félórát tartózkodunk az állomáson. Oldalakat át­ugrálni veszélyes, de egyéb­ként nem tilos! Az agyban mozgó tananyagra a fel- és leszállás pénzbírságot vonhat maga után. A vész­féket meghúzni csak a leg­indokoltabb bedilizés ese­tén szabad! Beszállás! Kilencvennégy oldal ti­zenkét sor. Alagút. Nem alagút, csak besötétedett. Cigarettagyújtás. Mogyorót, csokoládét, szendvicset, rá­gógumit, kipihent agy­sej­teket tessék! Jaj, de hosszú ez az utazás! Jegyeket ké­rem kezelésre! Legalább egy négyes kellene- Hár­mas. Egy elégséges is megteszi! Mi az, ennek a jegyzetnek soha sincs vég­állomása?! Feltételes meg­álló. Huszonkét óra negyven­hat perc, tizenöt másod­perc. Kétszázharmincnégy oldal. Mára elég lesz. Na, még egy kicsit. Gyors, se­bes, személy, személytelen, vakvágány, kisiklás. Álom­vonat. A menetrend a vizsga­­időszak végéig érvé­­nyes. A csúcsforgalom miatt az utóvizsgajegyek­kel utazó közönség számá­ra gyorsjáratok indulnak. forma!

Next