Mezőgazdasági Mérnök, 1981 (22. évfolyam, 1-19. szám)

1981-02-02 / 1. szám

Tíz kérdés a kongresszusi levélről . Egy hónap elteltével új­ra Guth László egyetemi KISZ- titkár asztalánál ülünk. Előt­tünk a KB időközben megje­lent kongresszusi levele, ame­lyet egyetemünkön is kézhez kap valamennyi KISZ-tag. Te­kintsük múltkori beszélgeté­sünket a mostani bevezetőjé­nek! Most a levél egyes rész­leteire fogok — a teljesség igé­nye nélkül — rákérdezni. Sze­retném, ha ez az interjú akár vitaanyagként is felhasznál­ható lenne az alapszervezeti taggyűléseken! Íme az első kérdés. A levél szerint: „Nö­vekszik az ifjúság és a KISZ szerepe a társadalom életé­­ben." Hogy a KISZ szerepe növekszik, az eléggé nyilván­való. Egyértelmű-e ez az ifjú­ság szerepének növekedésével? Azaz — újra a levéllel szólva — „eljut-e (a KISZ) a fiatalok széles tömegeihez?” — Az elsőként idézett állí­tás egyszer s mindenkorra igaz. Arról az oldalról nézve is, hogy ma a dolgozók negy­ven százaléka fiatal. A fia­talság az egyetlen utánpótlási bázis, a társadalmi mobilitás mostani viszonyai között a gazdasági élet egyetlen tarta­léka. Arról az oldalról nézve is igaz, hogy az ifjúsági szö­vetség ma már a társadalom minden kérdésének megoldá­sából részt vállal, legyenek azok a termeléssel, a tanulás­sal, a szabad idővel kapcsola­tosak. Az elmúlt években ki­alakított munkamegosztásnak megfelelően az ifjúsági szö­vetség kiveszi részét a hatá­rozatok megalkotásában. Ez a felelősségünket is mindinkább megnöveli. Ebben a mondat­ban én ezt a komoly felelős­séget érzem. — Miért használod szinoni­maként a magyar ifjúságot és a KISZ-t? — A magyar ifjúságnak kö­zel negyven százaléka KISZ- tag. Tehát a KISZ létszámá­ban tömegszervezet, amely már csak statisztikailag nézve is reprezentatív képviselője a fiatalságnak. A Kommunista Ifjúsági Szövetség, éppen mert egyetlen, a­­maga nemében, a teljes ifjúság­ problémáit fel­vállalta. Különösen az utóbbi időben vált ez nyilvánvalóvá, amikor meghirdette rétegpoli­tikáját. Benne van a kong­resszusi levélben is, hogy „Az egység nem egyformaság’’. Te­hát a KISZ nem általában képviseli az egész ifjúság ér­dekeit, és nem általában tűz eléje értelmes célokat, hanem a különböző rétegek igényei­nek, szintjének megfelelően. A kérdésedben talán volt valami olyasmi, hogy a KISZ- vezetők esetleg elszakadtak egy kicsit az ifjúság tömegeitől. Van egy ilyen érzésem nekem is. Talán úgy fogalmazhatnánk ezt meg, hogy a KISZ ellátja az ifjúság érdekképviseletét, érdekvédelmét, cserébe pedig azt kívánja, hogy érzelmileg kötődjön az ifjúsági szervezet­hez a KISZ-tag. — Jó. Tovább idézek: „A jö­vőben lényegesen nagyobb te­ret kell biztosítani az alapszer­­­vezetek, a KISZ-tagok önte­vékenységének.” Valóban a biztosított tér nagysága lenne a legfőbb gond? — Igen, ez régi probléma: az alapszervezeti öntevékeny­ség. A dolog szerintem úgy áll, hogy amikor átvállaltunk egy csomó funkciót a főbb tár­sadalmi problémák megoldá­sában, egy kicsit elfelejtettünk foglalkozni magukkal­­az alap­szervezetekkel, amelyektől füg­getlenül spontán közösségek jöttek létre, ahol gyakorlati­lag a KISZ-tag a maga érdek­lődésének megfelelő tevékeny­séget folytathat. Az alapszer­vezet pedig kissé formálissá vált. Ahhoz, hogy az öntevé­kenységet fokozzuk, vissza kell vinni a gyakorlati munkát az alapszervezetekhez. A másik út, hogy a spontán vagy nem spontán alakult, úgynevezett másodlagos közösségekkel kell rendezni a KISZ viszonyát. — Tehát az öntevékenység­hez biztosított tér eddig is meg­volt? — Világos. Az alapszerveze­tek számára kitűzött célok nem voltak eléggé konkrétak. Nem találták meg ezekben a személyes érdekeltségüket, a tevékenységi formájukat. Mi a szerepe az alapszervezetnek és az egyes KISZ-tagnak? Ez­zel"nem "foglalkoztunk eleget, hanem a felsőbb KISZ-veze­­tői réteg próbálta rengeteget dolgozva megoldani a problé­mákat. Tulajdonképpen az alapszervezeteket egy kicsit kikapcsolva. Pedig a stratégia megfogalmazását le kell vin­ni az alapszervezetekhez. Pon­tosabban az alapszervből kell annak kiindulnia. — Ez elméletnek jó. Gyakor­­latban van-e koncepciótok? — Van. „A hivatásra, a ta­nulmányi munkára, az eszmei, politikai meggyőződés elmélyí­tésére, a hallgatók érdekeinek képviseletére kell helyeznünk a hangsúlyt.” A hallgató a leg­­érdekeltebb abban, hogy jó szakemberré, jó szocialista szakemberré váljon. Éppen az ő kezébe kell adnunk a mód­szereket. Célunk, hogy a KISZ politikai tényezővé váljék az egyetemen is, éppen úgy, mint társadalmi szinten. De ezt csak úgy tudjuk elérni, ha érdek­­védelmi tevékenységünk egy rendkívül széles bázisra, te­hát éppen az alapszervezetek­re támaszkodik. Például az egyetemen folyó nevelő mun­káról a hallgatók igen meg­alapozott véleményt alkothat­nak. Azt kell időben megol­dani, hogy mi ezeket a hallga­tóktól kiindult véleményeket képviselhessük. Köztudott, hogy a hallgatók politikai ér­deklődése rendkívül magas fo­kú. A politikai információkat alapszervezeti szintre kell el­juttatnunk, ahol aztán már tudnak az információk birto­kában miről vitatkozni. ” „Mi a szocialista demok­rácián nem egyszerűen a be­leszólás jogát értjük, hanem az alkotó együtt gondolkodás, a felelős részvétel lehetőségé­nek biztosítását.” „... tenni is kell érte vala­mennyiünknek: a meglevő de­mokratikus intézmények érde­mibb működtetésével, a ha­tékonyabb érdekegyeztetési módszerek kialakításával.. Jókor idézek? — Erről beszéltem, csak nem ilyen szépen. Minden te­rületre ki kell dolgoznunk a stratégiát. — És ezek az intézmények, ezek a módszerek adottak? — Az intézmények igen. A módszerek kevésbé. Hiszen eddig is a módszerek bizonyos hibáiról volt szó. Ezért a leg­főbb probléma a már annyi­szor említett stratégia. Aztán, őszintén szólva, nagy gond az is, hogy a KISZ-vezetőink felkészültsége viszonylag gyen­ge. És azt hiszem, ez nem­csak egyetemi szinten van így . Adott tehát egy „kissé for­málissá vált” alapszervezeti hálózat „viszonylag gyengén felkészült” irányítókkal. És adottak — hogy visszatérjünk — általad másodlagos közös­ségeknek nevezett kollektívák (szakmai körök, megyei diák­klubok, stb.), amelyekkel a KISZ viszonya rendezetlen, de működésüket támogatja, mert céljainak megfelelnek. Mit hoz a jövő? — Én erre most nem tudok válaszolni. Ahogy a KB Egye­temi és Főiskolai Osztályának téli táborában sem találtunk megnyugtató választ. Csak a felismerésig jutottunk el, hogy ez a viszony rendezetlen. Meg kell erősítenünk a KISZ-aktí­vát e másodlagos közösségek vezetőivel, aktivistáival. De egyelőre mi sem látjuk tisztán, hogy lehetne ezt a fajta szer­vezeti és tartalmi különállást integrálni. Ennek módjáról az alapszervezeti viták, a küldött­gyűlések során alakíthatnánk ki az álláspontunkat. — „... a kívánatosnál és a lehetségesnél kisebb a KISZ szervezeti befolyása a mun­kásfiatalok és a mezőgazda­ságban dolgozók körében.” Ezt azért idézem, mert meglepetve olvastam. Szerinted miért nem elég nagy a szervezeti befo­lyása a munkásosztály pártja ifjúsági szervezetének a mun­kásfiatalok körében? — Mi az egyetemen e tekin­tetben speciális helyzetben va­gyunk. A mi dolgozói KISZ- szervezetünket nem lehet ösz­­szehasonlítani egy termelőüze­mi KISZ-szervezettel! — De itt is tagjai munkás­­fiatalok a szervezetnek. — A dolgozói-oktatói szer­vezet nagy hányadát nem fi­zikai dolgozók adják, hanem oktatók, illetve adminisztratív állományúak. Szükségszerűen más természetűek, speciálisak a problémáik. Az egyetemi KISZ azért is különbözik a ter­­melőüzemitől, mert itt az alaptevékenység az oktató-ne­velő munka. Minden ezt szol­gálja, mindennek és mindenki­nek az a célja és feladata, hogy ennek a munkának a za­vartalanságát, minél jobb mi­nőségét biztosítsa. N. T. A gépészkari tudós diákok scarr­dáján egy­ egész szekció­ra való érmet küzdött a mel­lére az ötödéves Arnold János és Kaposi László. János ara­nyat, László ezüstöt, férfi pá­rosuk pedig bronzot aratott a közelkarácsonyi agytorna délelőttjén. Egyik sem homá­lyos alakja közéletünknek. Öt évüket nem a könyvek fö­lött, de szellemükben élték át! László kosárlabdázóként is ponterősen döngette a palán­­kot, sőt a vízszintes deszká­kon, Thália bordáját vonva sem tudott szürke maradni, újraalapította az egyetemi színjátszó kört. Mindemellett félkézről még Népköztársasá­gi ösztöndíjas is. Harmadik éve a mostani a negyedik TDK-dolgozata. János vendégoldalnyi vállai — amelyekkel bármikor könnyedén cicázik a nehéz zsákokkal — azt jelentik, hogy nemcsak a nehéz tonná­kat ragadja el könnyedén, hanem a futó gondolatoknak is könnyed vadásza. Melles­leg, ő is a Népköztársasági ösztöndíj kitüntetettje. Kupa­győztes munkája a­ Fe­szültség és deformációs vi­szonyok meghatározása a ta­lajban modell-kísérletekkel címet viseli. — Dr. Gerencsér Endre ta­nár úrral a mechanikatan­széken azt vizsgáltuk, hogy mennyiben tudnánk adato­kat felszolgálni talajon gördülő járószerkezetek meg­tervezéséhez, mert csak a ta­lajviszonyok ismeretében lát­ható, hogy ez milyen bo­nyolult, szabálytalan, defor­málható, szemcsés halmaz, így ebből tudunk követ­keztetni például arra, mi­lyen felületű abroncsokat is használjunk a termelésben. Kaposi Laci dr. Huszi Ist­ván egyetemi adjunktus szel­lemi kézvezetése alatt a Szá­razborsó betakarítási veszte­ségeit és annak okait vizsgál­ta.— Munkámban főleg azt kutattam, hogyan lehet meg­közelíteni mechanikailag ezt a problémát. A feladatok többféle műszerlánccal törté­nő megoldása után ezeket a megállapításokat tettem: a szá­razborsó anyagának viselke­dése modellel leírható, azon­kívül reológiai viselkedést mutat, megállapítottam a vizs­gálati értékekből, hogy a faj­ták mechanikailag kritikus helyei a növényrészek kap­csolódási pontjai. — Hogyan jutottatok végül arra, hogy tandemet alakítsa­tok? — Miután Huszi tanár urat mozgalmi kötelességei elszó­lították a gépészkarról, és én árván maradtam, Gerencsér tanár úr fogadott be. Az ő égisze alatt készült közös munkánk: „Rugalmas és reo­lógiai jellemzők, valamint energiaviszonyok kapcsolata." Egy eredményesen bevethető lineáris reológiai modellt al­kottunk, amely alkalmas me­zőgazdasági anyagok viselke­désének leírására. Különös te­kintetet fordítottunk arra, hogy milyen energiaszükség­let kell bizonyos állapotok — mármint amivel a mechani­kán belül találkozhatunk —, például deformáció létrehozá­sához. Ebből azt a következ­tetést vontuk le, hogy meny­nyi az adott reológiai tulaj­donságú anyagnál a kívánt feszültségi deformációs álla­pot előállításához szükséges energia, azaz okoz-e károso­dást, vagy tönkremenetelt — Mint végzős nagy öre­gek, milyen tanácsokat tud­nátok adni kezdő, zöldfülű TDK-soknak? — Pusztán módszertani meglátásaink vannak — mondja János. Kicsit több gazdasági matematikát kéne fakultative is leadni az egye­temen és a „Kísérlet-tervezés” című tantárgy — amellyel dr. Csizmadia Béla foglalkozik —, igen magas színvonalon, de teljesen magára van hagyatva. Mindenképpen kötelezővé ké­ne tenni azoknak, akik érdek­lődnek a tudományos kutatá­sok iránt, így vallott két bajnok, akik­nek munkáit természetesen jelölték az országos vetélke­dőre is. Schlett I. TDK-matadorok ­ Az 1980. december 10-i TDK eredményei MEZŐGAZDASÁGTUDOMÁNYI KAR Állattenyésztéstani „A” Szek­ció: I. helyezést BARABÁS IM­RE V. évfolyamos hallgató és LIPPAI KÁROLY—REM­­SEI MÁRIA (V. évfo­lyam, illetve III. évfolyamos hallgatók) nyerték. III. helyezett­­ SZEBEDY ÖRS IV. évfolyamos hallgató lett. Állattenyésztéstani „B” Szek­ció: I. helyezést PUSZTAI ATTI­LA V. évfolyamos hallgató, II. helyezést SOLOMON FRANK BASSEY V. évfo­lyamos hallgató, III. helye­zést CSÁNYI SÁNDOR III. évfolyamos hallgatók nyer­tek. Növénytermesztéstani „A” Szekció: I. helyezett LŐRINCZ JÓ­ZSEF IV. évfolyamos hall­gató, II. helyezett FENES ATTILA V. évfolyamos hall­gató, míg a III. helyezett KOVÁCS GÉZA V. évfolya­mos hallgató lett. Növénytermesztéstani „B” Szekció: I.­ helyezést VITÁNYI JU­DIT IV. évfolyamos hallga­tó, II. helyezést KOVÁCS GÉZA V. évfolyamos hall­gató, míg a III. helyet SZŰCS MÁRIA V. évfolya­mos hallgató érte el. Ökonómiai Szekció: I. helyezést SZABÓ ZOL­TÁN V. évfolyamos hallga­tó és MIQUEL MACHADO QUARESMA V. évfolyamos hallgató szerzett, míg a III. helyre KISS JÓZSEF III. évfolyamos hallgató és MIFOUA KOUKEBENE V. évfolyamos hallgató került. GÉPÉSZMÉRNÖKI KAR Műszaki „A” Szekció: I. díjban ARNOLD JÁNOS, II. díjban KAPOSI LÁSZLÓ, III. díjban ARNOLD JÁNOS —KAPOSI LÁSZLÓ része­sült, mindketten V. évfo­lyamos hallgatók. Műszaki „A” Szekció: I. díjat PLASEK GÁBOR IV. évfolyamos hallgató, II. díjat MAGAI ISTVÁN V. évfolyamos hallgató, míg a III. díjat BIMBÓ PÁL V. éves hallgató nyerte el. Műszaki „C” Szekció: Az I. díjat SÜLY JÓZSEF­­VARGA FRIGYES IV. év­folyamos hallgatók, Ą II. dí­jat SZASZKÓ ELEK IV. éves hallgató, míg а III. dí­jat BENEDEK TAMÁS V. évfolyamos hallgatók kap­ták meg. MAGYAR NYELVI VERSENY­­külföldi diákjainknak A MÉM Szakoktatási és Ku­tatási Főosztálya kezdemé­nyezte azt a nagyszabású ma­gyar nyelvi versenyt, amelyen a tárcához tartozó valameny­­nyi felsőoktatási intézmény külföldi ösztöndíjas diákjai vesznek majd részt. A versenyt több egyetem, il­letve főiskola oktatóiból álló bizottság szervezi. A vetélke­dő két részből áll: írásbeliből és szóbeliből. A rendező bi­zottság elvárja, hogy minden olyan hallgató induljon az írásbelin, aki egyetemén vagy főiskoláján magyar nyelvet tanult. Azok a külföldi hallga­tók viszont, akiknek magyar az anyanyelvük, sajnos nem vehetnek részt, de hát ez így méltányos, legalábbis a nagy többségre nézve. Az egységes anyagú és azo­nos időben — február 10-én — tartandó írásbelit az egyes in­tézmények külön-külön bonyo­lítják le, de a legjobb dolgo­zatokat pártatlan bizottság fogja felülbírálni és rangso­rolni. A legjobb dolgozatok írói ugyanis részt vehetnek majd a szóbelin, amely már­ciusban lesz az Állatorvostu­­dományi Egyetemen Budapes­ten, előreláthatólag harminc versenyző részvételével. Mivel egyetemünkön igen szép számban tanulnak külföl­di ösztöndíjasok, reméljük, hogy közülük is jó néhányan továbbjutnak és az igen szép díjakból is — elsősorban pénz­jutalmak lesznek! — részesül­nek majd. A rendezőség szép gesztusa az is, hogy a legjobb 30—35 résztvevő számára ötnapos or­szágjáró autóbuszkirándulást szervez áprilisban. Sok sikert kívánunk külföl­di barátainknak! Idegen nyelvi lektorátus FŰSZÁLNYIRA AZ ÁROK FÖLÖTT Bátor helytállásáért január 20-án rektori dicséretet és pénzjutalmat kapott Dániel Zoltán gépkocsivezető és dr. Hajós László egyetemi ad­junktus. Lélekjelenlétükkel, higgadt helyzetfelismerésük­kel súlyos közúti balesetet előztek meg. A délben hullott ónos eső nyomán sofőrjeik akarata alól szabadult autómobilok mutatták be lélegzetelállító gyakorlataikat az utakon. Ja­nuár tizenharmadika volt. A déli járatban visszatérő egye­temi buszt Dániel Zoltán próbálta kikötőjébe irányíta­ni. Ő meséli. — A rendőrség leterelt a harmincasról. Ilonatelepnél és Kistarcsánál nem tudtam visszatérni. Így kerültem Nagytarcsa felé, ahol egy emelt ívű kanyarban a busz egyszercsak­­lassan csúszni kezdett az árok felé. Próbál­tam megállítani, de nem ment, hát szóltam az utasok­nak — talán hatan lehettek —, ugráljanak ki. Szerencsére nem volt gyors a csúszás, de kisgyerek is volt az utasok között. Igyekeztem elérni, hogy előbb a busz fara érjen az árokhoz, ha az már lent van, talán nem borulunk, ki­sebb lesz a huppanás. De a hátulja megakadt az árok szélénél. Az eleje pedig csú­szott tovább. Ekkor dobált Hajós Laci fűcsomókat az el­ső kerék alá. Más nem akadt, a föld fagyott volt. Bennem is meghűlt a vér, de nem a hidegtől, hanem mert éppen Hajós felé csúsztunk. Ha rá­borul? Szerencsére a pár fű­csomó is elég volt, hogy meg­állítsa a csúszást. — Milyen mély volt az árok, hogy borulásra gondol­tál? " — Később jött egy teher- p autó sóderrel. Beállt az árok­ * Ьа, és a platójáról éppen körbe tudtuk dobálni lendü­letből a kereket. Így aztán a sóderén hátra tudtam menni egy földútig, amelyre beáll­tam, és otthagytam a buszt. Nem bírtam volna tovább vezetni. Addigra kijött raj­tam a feszültség. Közben nem értem rá félni. Olyankor va­lahogy tudja az ember, mit kell csinálnia. —sTb— Fotó: Winkler

Next