Mezőgazdasági Mérnök, 1982 (23. évfolyam, 1-18. szám)
1982-02-15 / 1. szám
Ezerórás észmasszázs Homlokkal nekidőlve a betűfalaknak küzd ezerkétszáz diák, hogy siker olvadékony szobrát faragja ki a tél jegéből a vizsgák műtermeiben. A kollégium 3x4, az alma mater 5+41 emeletén ezer órán át masszírozták az elméket, hogy mire kipattannak az első hóvirágok, örömüket csendíthessék hozzájuk. Egy napba bepárolva kanyarintjuk látóterünkbe a diákéletet. 0 óra 0 perc. Mint tébolyodott csillagkép izzik a campus horizontján a diákotthon parázstengere. A vizsgák átkomponálják a kronológiát, nincs ma vagy holnap, éjjel és nappal. Csak előtte vagy utána lehetsz, kezdetén vagy a legvégén, egy modernista szabadvers diszharmóniája szaggatja föl a mérték láncait. A B-épület kellős közepén egy lovagkorból ittszakadt hősszerelmes kínozza a kőműveszongorát az alsós lányok ajtaja előtt, ölében gyertya, ennek templomi fénybúrája fölé akasztja epekedésbe kókadt bajuszát és Amor-mámortól lunatikus tekintetét. A rokonszenves romantika eleven szobra. Aztán egy prózai szűkösségű horizonthoz szokott hangbaszakítja Álomország díszletfalait: — Ne epekedj öreg, nyiss be Hamupipőkéhez, egyedül van, most húzott el a hapsija! 3 óra 30 perc. A hajnal áhítatába bele-belereccsen az ébresztőórák őrmesterhangja, és embereket rejtő pára tornyok búvárharangjai zengenek a Kolbay-domb oldalán, megkezdődött a vizsganap. 8 óra 00. A kémia tanszék földszinti folyósójának hoszszában még maratonit is könnyűszerrel rendezhetnének. Falkákban a gólyavizsgázók, szemükben a vizsgálatok tűzvészeinek visszfényei. A vegytan képletrengetege szinte fölissza a kis kezdőket. Csontos Pista, a Szolnoki MTE egykori középcsatára és a GEAC jelenlegi gólkészítő jelöltje: — Csak egy bélás, ez a szívem vágya! Mannhertz Zoltán, kátránycsíkos fapadost rág: — — Nekem meg a párja az álmom! Kamarás Andrea, kis csinos, jótanuló: — A négyes már fájna! Rányitunk dr. Heltai György docensre, aki a gazdászgólyák kémiatudásának téli bírája. Ma délelőttre tandembe szerződött dr. Sajgó Mihály docenssel, aki a csoport tulajdonosa. A kínzóasztalnál szemüveges tinimosollyal parádriposztozza Heltai tanár úr kérdéseit Kálmán Márta. A kellemetlen szurkálásoknál sem hagyja el fotogénikája, s ahogy villámliik eszesítőre, d’Artagnannak is becsületére válna. Mellette egy minisárkány kabalafigura őrzi a gazdit. Atnomadizálunk a gépészkarra. A harmadik emeleten az aula betonkútja fölött könyököl jegyzeteit bújva a bohém szellemi nagytőkés Hadnagy Laci, alias Mekka a negyedévről. Pár napja széles jókedvében karácsonyfával körmenetezett a skoleszban, most az egyik fogvacogtató tantárgyból, élelmiszergépekből készül a tanúságtételre. — Nincs még négyesem, de cidrizek, mert tiszta hőtan meg kémia az egész. (Fogarasi tanár úr jelesre értékelte a srácot — a krónikás). Visszamenet a politikai gazdaságtani tanszékre boldog gólyákként repkednek az üvegfolyosón friss barátaim, Zoli és Pista. — Túlteljesítettük a tervet, nem bélás, hanem közepes. Úgy szép az öröm, ha megosztjuk, mint édes mazsolás kalácsot. A pg. zsilipje előtt fotóriporterünk, Bodnár Mihály kezében melegszik a kilincs. Dr. Pethő György professzor úr, tanszékvezető, szívélyes örömmel fogadja lapunk tudósító gárdáját. A túlsó térfélen a gazdász harmadéves Lövér István az évtized talányának kulcsára próbál rálelni. Mi az egyéni kezdeményezések és az árutermelés reneszánszának szerepe és célja a szocializmusban? Lassan delel, az ebédlőben a friss vizsgahírek tőzsdéjén pezseg a hangulat. Néhány ismerősöm: — öreg, írd ki az újságba, mert, ha nem, senki sem veszi meg ezután. — Fölszakad a gát. — öt szóbelink van és egy zsák gyakorlati jegy, és csak két événk lehet. Írtunk beszámolót. Mindenkiét elfogadták, aztán január elején valaki rájött, hogy ez lehetetlen és a fél évfolyamot megrántották. Pont a vizsgaidőszak közepén is dőlnek sorban a panaszok. Bizony, kemény napok járnak. Annál kellemesebb a hangulat az új múzsafészekben, a végre méltó helyre lelt könyv- és jegyzetboltban. Frankó Jánosné, Marika és irodalomnépszerűsítő munkatársnője, Évike versenyt örömködik: — Húszesztendős álom vált valósággá. A nyomorult körülmények közül fejedelmi lakhelyre kerültünk. Annak idején elmentem egy gazdasági vezetőhöz, aki most már másutt dolgozik, hogy a szomszédos mellékhelyiségből a gyakori dugulások miatt átfolyik a szennylét, és rohadnak a könyvek. Azt kérdezte, melyik könyv van legalul. Mondom: — A Takarmányozástan. — Annak nem is árt, ha egy kicsit büdös. — Aztán körbekalauzol a palotányi raktárakban. Könyvet, jegyzetet, lemezt, s mindent, mi szem-szájnak ingere, megtalál majd a diákhad. A fejhallgatós lemeztálcában egyszemélyes diszkóban órázhatnak a kedves vásárlók, a polcok mögött intim könyvbújósarok pálmákkal, bársonypárnácskákkal, a betű szerelmespárjainak. Innét vissza a hegyre, de kikerülöm a parkban a barbár lábaktól taposott rövidítő ösvényt. Tavaszra el fogja rúzítani a park smaragdját ez a taszító sárcsík. A kollégium kávéforrásánál a bezárt klubot kitűnően helyettesíti a büfé kaszinója. A csapokon megállás nélkül zubog a táltos üzemanyag Bágyoni Erzsike remeklésében. — Reggeltől estig szakadatlan a csúcsforgalom. Ebben a rút hidegben , kényelmes a hallgatóknak, ha kéznél van a diákablak. Lassan lopakodik az alkony, újra fölröppen a gödöllői égboltra a campus sugárkoszorúja. Ebben az esztendőben elmaradt a vizsgalazító poroltózás, de a lépcsőfordulókban mindennap megtartatik a nótafaválasztó és a Röpülj páva kórusfesztivál. 23 óra 00. A Gorka, a tévészobák, a szemináriumok tele szorongó ifjúikkal, akik még előtte vannak. Az állattani tanszék előtt behúzott nyakkal sétálgatnak az elsősök. 24 óra. Elült a dévai kacaj az alsós lányok szintjein, hazamentek a pajkos legények. Az éjszakában halk pengések hallanak. Jégtörő Mátyás töri a jeget a tavasz felé. Schlett István Fotó: Bodnár Mihály A hatalmas egyetemi épülettömb szívébe, legforgalmasabb pontjára, a szemináriumi épület bejáratához költözött át a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat egyetemünkön árusító üzlete. A könyvek és jegyzetek egy üzletben, újszerű és korszerűbb feltételek mellett történő árusítására nagyon nagy szükség volt, mivel különkülön saját helyiségeiket már régen kinőtték. A zsúfoltság, a raktárak szétszórtsága, korszerűtlensége már elviselhetetlenné tette az itt dolgozók munkakörülményeit. Az üzlet elhelyezési gondjainak megoldásával, a kultúraterjesztés méltóbb feltételeinek biztosításával az ifjúság elismerését vívták ki mindazok, akik ebben közreműködtek. Tudjuk, hogy nem volt könnyű, sem egyszerű ezt megoldani. A gyakorlati kivitelezésben néha sántított a munkaszervezés. Az összehangoltabb munka meggyorsította volna az építést, az átköltöztetést és az új rend kialakítását, s ez végsősoron lehetővé tette volna a korábbi megnyitást. Az üzlet új elhelyezése az újdonságok propagálásához, a terjesztési munka színvonalának emeléséhez az eddigieknél nagyobb lehetőséget biztosít. Ennek ellenére célszerű lenne az egyetem legforgalmasabb pontjain egy gondosan elhelyezett vitrinben külön is felhívni a figyelmet az újonnan megjelent kiadványokra. Biztosak lehetünk abban is, hogy valamennyi tanszék saját hirdetőtábláin szívesen rendelkezésre bocsátana annyi helyet, amennyi egy propagandafüzet vagy egy „Könyveink” című ismertető elhelyezéséhez szükséges. A könyvesbolt dolgozói személyes ismeretségüket és azt, hogy őket is ismeri az egyetemen szinte mindenki, valamint a tanszékekkel és az ifjúsággal korábban kialakított jó kapcsolatukat a jövőben még jobban kamatoztathatják, hasznosíthatják munkájukban. Például úgy is, hogy az üzlet a „Könyveink” című ismertetőt, amely az újonnan megjelenő könyvek, kiadványok címeit, rövid ismertetését tartalmazná, eljuttatná megfelelő példányszámban az ifjúságnak, az egyetem dolgozóinak, kisebb közösségeiknek (tanulócsoport, tanszék, brigád stb.). Az egyetem valamennyi politikai, társadalmi szervezete, testülete, funkcionáriusa is sokat segíthet, ha időről időre felhívja a figyelmet egy-egy újabb, fontos kiadványra, annak jelentőségére. Az elméletipolitikai, szakmai és szépirodalmi könyvek nagy mértékben segítik a hallgatók vitakészségének fejlesztését is. Az üzlet tudatos, tervszerű tevékenysége egyaránt hatással lehet a hallgatók általános műveltségére, a szaktudás, a kulturált és egészséges életmód, az ízlés, az erkölcs, a marxista szemlélet, a politikai tájékozottság formálására, végsősoron életünk minőségére. Az egyetemünk és a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat közös erőfeszítésével létrehozott új könyvesbolt nagyon sokat segíthet a művelődés, a kultúra feladatainak megoldásában. Papp István Gm. III. Méltó helyen Fotó: Winkler Csaba A mezőgazdasági könyvhónap újdonságaiból MEZŐGAZDASÁGI KIADÓ. Mezőgazdasági lexikon 1—2. kötet. Tóth József: Mezőgazdasági vállalatok automatizált tervezése. Növénytermesztési praktikum. Szerkesztette: Kováts András. Bánházi János—Fülöp Gábor: Energiatakarékos talajművelési módszerek; Virág Árpád: A mezőgazdaság kemizálásának környezetvélelmi összefüggései; Baromfitenyésztők kézikönyve. Szerkesztette: Horn Péter; Basa—Gelei: Gazdaságos sertéstartás a ház körül; Nemessályi Zsolt: A melléktermékek felhasználása; Vojnits—Herczeg: Időjós élővilág. Natura. AKADÉMIAI KIADÓ: Állattenyésztési kísérletek tervezése és értékelése. Szerkesztette: Czakó József. Fenyvesi—Göblös—Kulcsár—Papp: A vízszintesen ütőrázó rendszerű szüretelőgépek munkaminőségi és teljesítménymutatóinak növelési lehetőségei. KÖZGAZDASÁGI és JOGI KIADÓ: Barta—Enyedi: Iparosodás és a falu átalakulása. MŰSZAKI KIADÓ: Knoll Imre: Furatmegmunkálás. TANKÖNYVKIADÓ: Növényföldrajz, társulástanés ökológia. Szerkesztette: Hortobágyi Tibor—Simon Tibor. Az óvodások ajándéka Az étkezdébe vezető függőfolyosón december elején láthattuk az egyetem óvodásainak immár hagyományos ábrázoló kiállítását, az óvodai foglalkozásokon készített munkáikból. Idézzük a vendégkönyv néhány sorát, „Egy szomorú fiú” (ez az aláírás) impresszióit: „Én sokat gondolok arra, hogy itt az egyetemen túlságosan színtelen az élet... Több szépet, jó példát kellene látnunk. Ez a kiállítás nagyon szép volt. Egy időre visszaadta a kedvemet." — Kell-e ennél nagyobb dicséret? Fotó: Bánkúti Péter Ábrázolás az óvodában Az óvodai nevelés célja a 3—6 éves gyermekek sokoldalú, harmonikus fejlődésének elősegítése. Az óvodában a nevelés családias légkörben történik, biztosítva a gyermekeknek a fejlődésükhöz szükséges sokféle, változatos tevékenységet. Az óvodai ábrázolás ennek a nevelésnek egyik eszköze. Az óvónő feladata, hogy keltse fel a gyermekekben a ceruzával, festékkel, gyurmával és más anyagokkal való tevékenység vágyát. Juttassa el a gyermekeket az ábrázolás élményéhez, keltse fel bennük a gyönyörködést, a csodálkozást, a díszítőkedvet, az alkotás örömét. A rajzolás, a festés, a mintázás, a kézimunka technikájának gyakorlása során alakulnak a gyermekek forma- és színképzetei, fejlődik a képzeletük, esztétikai fogékonyságuk, értékelő képességük. Az óvodai esztétikai nevelésben az óvónő ítéletei ideálképzőek, esztétikai mércéül szolgálnak, tehát a gyermekek ízlésének alakításába is alapvetően beleszólnak. A tudatos fejlesztés során a mindennapokban csodálatos élményekben részesülünk. A 3 éves gyermek első próbálkozásai, rácsodálkozásai az anyag egy-egy általa felfedezett új tulajdonságára az óvónő számára apró sikerélmények, amelyek ösztönzően hatnak a pedagógiai tevékenységre. Ábrázoló kiállításunk, reméljük, ízelítőt adott az ábrázolás gyermeki örömeiből, a hihetetlen gyermeki fantáziából, és nem utolsósorban az igényes óvónői tevékenységből. A munkákon átsüt a gyermeki tisztaság, ami bennünket, felnőtteket mindig megindít, elgondolkodtat. Ekkora tiszta szépség, önzetlenség mindig rádöbbent felelősségünk nagyságára. Tervünk az, hogy a tanév végén ismét jelentkezünk. Reméljük, az egyetem dolgozói olyan szeretettel fogadják gyermekeink munkáit, mint eddig. Faust Dezsőné vezető óvónő Emlékezés Radit Tiborra Az elmúlt év novemberének végén egy ködös hideg napon szomorú hír járta be egyetemünket: meghalt szeretett és tisztelt munkatársunk, dr. Radi Tibor, a földműveléstani és növénytermesztési tanszék főelőadói minőségben dolgozó tagja. Gödöllő szülöttje volt, itt is nevelkedett, lélekben is hozzánőtt szeretett, gyorsan fejlődő városához. Sokszor emlékezett gyermekkorára, amikor boldogan sielt a kísérleti tér akkor még erdővel borított buckái között kialakított pályán. Szorgalom, kitartás, pontosság és végtelen becsületesség jellemezte munkáját, dolgozó társaihoz való viszonyát. Ezek a tulajdonságok tették képessé arra, hogy jogi doktorátusának megszerzése után, már az 1950-es évek elején az egyetem terv és pénzügyi osztályán dolgozzon, ahonnan 1961-ben a földműveléstani és növénytermesztéstani tanszékre helyezték át. Két évtizedig munkálkodott a tanszéken, mindenki legnagyobb megbecsülésére. Munkájának értékelését bizonyítják a Kiváló dolgozó (1960) és a Mezőgazdaság kiváló dolgozója (1966) kitüntetések is. Hivatali elfoglaltsága mellett tevékenyen részt vett a társadalmi munkában is, hiszen hosszú éveken keresztül volt az egyetemi döntőbizottság elnöke. Ebben a munkakörben jutott érvényre igazságszeretete és dolgozó társainak megbecsülése. Döntéseiben mindenkor a tényekre alapozott, a dolgozó embert értékelő szempontok vezették. Bizalommal és őszinte megbecsüléssel kereste fel minden egyetemi dolgozó, mert tudták, hogy példamutató és szigorúan pontos életvitele mellett az emberségről sem feledkezik meg. Rá mindenki mindenkor számíthatott, tanácsot, útmutatást és ha kellett jogorvoslást kaphatott tőle. Olyan ember volt, akinek munkáját nagyon nehéz pótolni. Ez már akkor is érezhető volt, amikor néhány évvel ezelőtt megromlott egészségi állapota miatt hosszabb időt töltött betegállományban. Sajnos, egészségét nem , lehetett teljesen helyreállítani, de ő ennek ellenére igyekezett hivatását betölteni nagyon szeretett családja és dolgozó társai érdekében. Betegsége miatt az elmúlt évben nélkülöznünk kellett, de bíztunk abban hogy még visszajön közénk. A sors akarata azonban más volt. Beteg szíve megszűnt dobogni. Még csak 58 éves volt. Hamvait 1981. december 15-én helyezték örök nyugalomra. Emlékét kegyelettel őrizzük. Nyugodjék békében.