Szent István Egyetem, 2004 (6. évfolyam, 1-10. szám)

2004-01-29 / 1. szám

univerzitás Szigorú gazdálkodás, ésszerű átalakítás Beszélgetés dr. Molnár József rektorral A köztársasági elnök az oktatási miniszter előterjesztésére dr. Molnár József egyetemi tanárt bízta meg a Szent István Egyetem rektori teendőinek ellátásával 2004. január 1-jétől 2007. július 30-ig. Az erről szóló okmányt Magyar Bálint adta át részére Budapesten. A professzorral legutóbb novemberi számunkban készítettünk interjút, rektori pályázatáról. Az új beosztásban töltött első napok után tovább kérdeztük. - Rektor Úr! Mi történt megbízásának át­vételekor? - Magyar Bálint, amellett, hogy eredményes munkát kívánt, néhány mondatban beszélt a felsőoktatási reformról és én azt érzékeltem, hogy e reform minden eleme iránt elkötele­zett. - Egyetemünk állami intézmény. Mi a fenntartó rendelése? -Az egyetem furcsán állami intézmény. A va­gyona kincstári vagyon. Forrásainak jelentős része állami eredetű, de folyó költségveté­sének mintegy 50 százaléka piaci alapú, saját bevétel. Fenntartónk azt várja tőlünk, hogy a magyar társadalom számára művelt, korszerű szakmai ismeretekkel felvértezett embereket képezzünk, eredményesen kutassunk, és ha­tékony szaktanácsadást végezzünk. - A megbízás birtokában, néhány nap el­teltével, melyek az első benyomásai? - Egyetemünk adottságait, munkánk körül­ményeit régóta ismerem. Minden nehézség el­lenére úgy érzem, jól indul az év, jó kedvvel látok minden nap a munkához. Bizakodó va­gyok, hiszen pályáztam a rektori megbízásra. Semmi alapom sincs arra, hogy azt mondjam, milyen nehéz a dolgom. Megoldhatónak tar­tom a feladatot, és érzem sokak tettrekész bi­zalmát. - Többször jelezte, sok múlik azon, hogy lesz-e elegendő hall­gatónk. Az egyetemi közvélemény arra a kérdésre keresi a vá­laszt, miként alakul a jövő biztonsága.­­A két dolog szorosan összefügg. Ha elég hallgatónk lesz, az nyilvánvalóan vissza­igazolja, hogy szín­vonalas munka folyik nálunk, stabil az intéz­mény, eredményesen tanítunk és kutatunk, jó hagyományokat folytatunk. Abban az esetben viszont senki sem ígérhet stabilitást, ha a hallgatói létszám csökken, az egyetem vonzása gyengül. A hall­gatók joggal várják el, hogy tisztességes okta­tást, használható tudást kapjanak, ami alapján jó munkahelyre kerülhetnek, tisztes jövedel­met érhetnek el. - Egyetemünk tárgyi erőforrásai jelen­tősek. Hogyan ítéli meg a gazdasági hely­zetünket? - Egy háztartásról is bonyolult feladat véle­ményt alkotni. Ha például van vagyonod, de nincs folyó jövedelmed, akár éhen is halhatsz. Fordított helyzet is előállhat, amikor vala­kinek nagy jövedelme van, de azt elkölti, és nem halmoz fel vagyont. Az egyetem tárgyi vagyona jó alap olyan építkezésekhez, fejlesztésekhez, amelyek vonzóbbá tehetik intézményünket. Folyó költségvetésünk állapota nem különbözik az ország más gazdálkodó szervezeteinek hely­zetétől. Ha az országban költségvetési szigo­rítás, racionálisabb gazdálkodásra való kész­tetés érvényesül, akkor ez alól mi sem von­hatjuk ki magunkat. Az idén több százmillió forinttal kevesebb állami forrással számo­lunk. Ezt a kiesést szigorú gazdálkodással, ésszerű szervezéssel és átalakítással, részben saját bevételből pótolni tudjuk. Semmikép­pen nem szeretném, ha úgy kellene a költség­­vetésünket biztosítani, hogy lemondjunk erő­forrásainkról, személyi állományról. Szeret­ném, ha nem kellene embereket elküldeni, de senkinek nem lehet megígérni, hogy ugyan­azon a helyen, ugyanolyan munkával, ugyan­azzal a teljesítménnyel foglalkoztatjuk és semmit sem kell másképp csinálnia. Azt kér­tem a gazdasági vezetéstől, hogy adjon pon­tos képet arról, mi mennyibe kerül, hol, hány ember dolgozik, s mely esetekben lehet vál­lalkozási formában elvégezni azokat a szol­gáltatásokat, amelyek az egyetem alaptevé­kenységét, az oktatást, kutatást, és a szak­­tanácsadást segítik. Megalapozott, mindenki által követhető és elfogadható gazdaságos­­sági számítás alapján döntünk. A vizsgálat nem csak arra terjed ki, hogy mit hozhat a vál­toztatás a folyó gazdálkodásban, hanem arra is, hogy az milyen hatást gyakorol a vagyon­gazdálkodásra. Hiszen nem jó az, ha valamit gazdaságosabban üzemeltetnek, de közben lepusztul. Annak sem vagyok a híve, hogy az „A hazai agrár-felsőoktatási karok közül tavaly a mieink beiskolázása volt a legsikeresebb. A SZIE azonban nem a hagyományos értelemben vett mezőgazdasági intézmény. Gyakran félreértik magát a mezőgazdaságot is. A föld ma már nemcsak a hagyományos alapanyag­termelés erőforrása, hanem olyan közjó is, amitől jobb életm­inőséget várunk el. A városi ember azt már tudomásul veszi, hogy fizetni kell a parkok fenntartásáért. Ugyanígy van költ­sége a megóvott vidéki környezetnek, az élővilág sokszínűségének, a szép tájnak, a népi ha­gyományoknak és a népművészetnek. Ezzel önmagunkat és Európát is gazdagítani tudjuk. Új szerződésnek kell kialakulnia a társadalom és a vidék, a mezőgazdaság és a társadalom kö­zött. Bántóan leegyszerűsítő és gyakran téves az a megfogalmazás, mely szerint a mezőgaz­daságot állandóan támogatni kell. Bár ilyen is van, egyre nagyobb a jelentősége annak, hogy fizetünk azokért a szolgáltatásaiért, amelyeket más nem, csak a mezőgazdaság, a vidék tud nyújtani. A vidéki társadalom tehát növekvő mértékben igényel olyan specialistákat is, akiket mi képzünk, és akikre nem csökkenő, hanem növekvő mértékben szükség lesz az európai uni­ós csatlakozás után is. Nagy a felelősségünk abban, hogy a szakma és az egyetem ilyen irá­nyú presztízsét folyamatosan meg kell újítanunk, meg kell tartanunk, sőt, vonzanunk kell a legkiválóbb tudósokat, szakembereket. ” (Részlet a Szabad Föld című hetilap január 2-i számában megjelent, dr. Molnár Józseffel készített, Adottságainkra bátrabban kell építenünk című interjúból) Szent István Egyetem ­ 3

Next