Szent István Egyetem, 2004 (6. évfolyam, 1-10. szám)

2004-01-29 / 1. szám

Szigorú gazdálkodás, ésszerű átalakítás egyetem alapfunkcióit privatizáljuk. Erre nem is készülünk. - Született-e már döntés az egyetem vezeté­sének új munkamegosztásáról? - Még nem. Programismertető előadásaimon elmondtam, csak azután építek csapatot, hogy ha elnyerem a megbízást. Három rektorhe­lyettessel szeretnék dolgozni. Új elgondolá­som egy stratégiai-fejlesztési ügyekért fele­lős rektorhelyettes megbízása, aki várhatóan az általános helyettesem is lesz. Ezt a területet azért tartom nagyon fontosnak, mert a Szent István Egyetemnek nincs a kormányzat által elfogadott intézményfejlesztési terve. E nél­kül pedig nem jutunk állami fejlesztési forrás­hoz. Ezt a hiányosságot egy hónapon belül pó­tolnunk kell. A tudományos és kutatási terüle­teket felügyelné, szervezné a másik rektorhe­lyettes. A harmadik, a külügyi rektorhelyettes feladatait olyan teendőkkel kívánom bővíteni, amelyeket korábban oktatási rektorhelyettes látott el. Ilyen a nemzetközi hallgatói mo­bilitás, például a hallgatók külföldi részkép­zésének az elősegítése. Az Egyetemi Tanács mellett működő, az SZMSZ által előírt bizottságokat megújítjuk. Fölösleges bizottságokat nem alakítunk. Ezen kívül olyan munkacsoportok létrehozását is támogatom, amelyekben csak az érintett ka­rok képviselői vesznek részt.­­ Úgy tűnik, kicsit elkéstünk az intézmény­­fejlesztési tervvel, hiszen a fejlesztési pén­zeket a korábbi években kiosztották... - Nem késtünk el. A helyzet új. A Szent Ist­ván Egyetem struktúrája mostanra stabilizá­lódott. Biztos vagyok benne, hogy néhány milliárd forintot még mi is elnyerhetünk. Úgy látom, privát tőke bevonására is szükségünk lesz, hosszú távú állami felelősségvállalással, állami törlesztéssel. Nem várhatunk tovább például a kollégiumépítéssel. Ennek az elő­készítése már zajlik. Nem kell félnünk a ma­gántőkétől, nem kell félnünk a piactól. Akkor is piaci szereplők vagyunk, ha nem akarunk azok lenni. Jobb, ha tudatosan vállaljuk. - 2003 végén átadták Gödöllőn a régi épü­let beépített tetőterét. Hogyan hasznosítja a kampusz az ott kialakított helyiségeket? - Akkor ülünk le erről tárgyalni, hogy ha ténylegesen befejeződik a beruházás, és túl leszünk a tetőtér-beépítés okozta borzasztó kellemetlenségeken. Az eredeti cél az volt, hogy a GTK zsúfoltságán enyhítsen az épít­kezés. Ez ma sem változott. Az új területet igyekszünk ésszerűen hasznosítani, de jövő­beli tevékenységekre is tartalékoljuk, a kam­pusz egésze számára. Ha komolyan gondol­juk a külföldi hallgatók nagyobb arányú kép­zését, akkor elkerülhetetlen, hogy a rendel­kezésükre bocsássunk egy szobát. Az Infor­matikai és Hírközlési Minisztérium e­ klubok létrehozását tervezi az egyetemeken. Nekünk ehhez csak egy nagyobb alapterületű helyi­séget kell biztosítanunk, a berendezést a tárca adná. Ezt is meg kívánjuk oldani a belső moz­gások során. - Az egyik első útja a környezetvédelmi miniszterhez vezetett. Szóba került-e a Ra­­batvölgybe tervezett Európai Ökopark? - Igen. A tervek - melyekről közösen kezd­tünk gondolkozni, amikor Persányi Miklós még az Állatkert igazgatója volt, készek, de a 4-5 milliárd forintos beruházás az állami költségvetés lehetőségeinek a függvénye. A park tevékenysége jól tükrözné a mi korszerű agrár- és vidékfejlesztési egyetem felfogá­sunkat. Az oktatási miniszter is értékesnek tartja az elképzelést. Biztos vagyok benne, hogy meg fog valósulni. - Egyetemünk országos reflektorfénybe kerülhet a február 12-i agrárértelmiségi fórum megrendezésével is. - Öregdiák egyesületünk ráérzett arra, hogy ilyen találkozóra szükség van. Konszenzusos, hiteles nemzeti agrárpolitika kell az ország­nak. A civil vélemények meghallgatása, meg­vitatása növelheti a kormányzati politika megalapozottságát és hitelességét. Ennek leg­jobb helye az egyetemen van.­­ Távolabbra tekintve, hogyan gondolja megvalósítani azt a célkitűzését, hogy újra Gödöllő legyen az OMÉK gazdája? - Régóta mondom, hogy az OMÉK nincs a helyén Budapesten. Gödöllő viszont minden úton megközelíthető tudományos, kulturális és oktatási központ. Ez a tradicionális ren­dezvény is hozzájárulhat ahhoz, hogy a SZIE az ország meghatározó agrár és vidékfej­lesztési egyetemévé váljon. Szövetségeseket keresek az OMÉK teljes, vagy legalább rész­leges Gödöllőre kerüléséhez. Balázs Gusztáv Visszatekintő kérdések és válaszok Az Egy­etemi Tanács december 10-i rektorválasztó ülésén, lapzártánk után, két professzor kérdéseire válaszoltak a pályázók. Most összefoglaljuk az elhangzottakat, de már csak a nyertes jelölt feleletét felhasználva. BALÁZS GUSZTÁV Támogatnák-e a SZIE privatizációját, kérdez­te elsőként dr Heszky László akadémikus, majd azzal folytatta, fenntartják-e azt a né­zetet, amely szerint az egyetemi oktatást pi­­acosítani kell, s azt kell oktatni, amire igény van. Az elmúlt időszakban ez a felfogás elég komoly teret nyert, ám véleménye szerint a legutóbbi felvételi eredmények bebizonyí­tották a csődjét. Hozzátette: az elmúlt négy évben a Mezőgazdaság- és Környezettudo­mányi Kart ért anyagi és szellemi támadás alapja az volt, hogy agrármérnök képzésre a jövőben nem lesz nagy szükség. A gödöllői agrármérnök-képzés vonatkozásában ez nem igaz. A SZIE-n a gazdászkaron volt a legma­gasabb a ponthatár, a környezetmérnök és környezetgazdálkodási agrármérnök hallga­tókat 108-109 ponttal vették fel, ezzel szem­ben a gazdasági agrármérnök szak államilag finanszírozott létszámát nem sikerült be­tölteni. Míg Gödöllőn 86 ponttal lehetett bekerülni az általános agrármérnök szakra, Debrecenben 74, Kaposváron, Keszthelyen és Mosonmagyaróváron 72 pont volt a határ. Versenyhelyzet van, és pontosan tudjuk, Ma­gyarországon előbb-utóbb csökkenteni kell az agrármérnök hallgatók számát, nagyon fon­tos, hogy ne a legjobb kart romboljuk le. Hatékonyabb működést Dr Csányi Sándor szerint az egyetem köz­ponti apparátusa lényegesen nagyobb intéz­ményre alakult ki. Tudnák-e számszerűsíteni, kérdezte, hogy mekkora csökkentést terveznek a központban, és milyen elgon­dolásaik vannak a gödöllői székhely haté­kony működtetésére. Nem tervezem a SZIE privatizációját, felelte kr Molnár József. A magyar és az európai felsőoktatásban is zajlik ugyanakkor egy át­alakulási folyamat, amelyeknek egymástól eltérő elemei is vannak és amelyek minket is érintenek. A Bologna-folyamat a duális kép­zésről a lineáris képzésre való áttérés akadé­miai reformja Európában. Ezt az átalakítást nekünk is meg kell valósítanunk, hiszen ez a feltétele annak, hogy összehasonlíthatók le­gyünk a nemzetközi oktatási piacokon és hogy megvalósuljon a hallgatók, majd a munkavállalók nemzetközi mobilitása. Tíz éve dolgozunk ezen. A gazdasági agármér­nök képzés első tantervei 3+2 illetve 4+1 évfolyamos rendszerben készültek el. Be­vezetésének azonban nem volt meg a törvé­nyi feltétele. Mondták ugyan, hogy megte­hetjük, ha nagyon akarjuk, de akkor az első 3- 4 év csak főiskolai finanszírozásban ré­szesül. Ebben a tekintetben óriási váltás történt a Mezőgazdaság- és Környezettu­dományi Karon is. Az elmúlt évek komoly vitáinak eredményeként szervesült a főis­kolai képzés a fakultáson. Emlékszem még arra a megnyilvánulásra, fűzte hozzá dr. Molnár József, amikor a kar egyik profesz­­szora felállt, és azt mondta, hogy ha főiskolai képzésben kell részt vennie, akkor ő elmegy. Állami intézmény marad-e az egyetem vagy valamiféle vállalkozás lesz? A privatizáció az intézményi reform keretében merül fel. Nem tudunk dönteni, amíg nem látjuk ponto­­ s Szent István Egyetem 4 .■ univerzitás

Next