Szent István Egyetem, 2004 (6. évfolyam, 1-10. szám)
2004-01-29 / 1. szám
Szigorú gazdálkodás, ésszerű átalakítás egyetem alapfunkcióit privatizáljuk. Erre nem is készülünk. - Született-e már döntés az egyetem vezetésének új munkamegosztásáról? - Még nem. Programismertető előadásaimon elmondtam, csak azután építek csapatot, hogy ha elnyerem a megbízást. Három rektorhelyettessel szeretnék dolgozni. Új elgondolásom egy stratégiai-fejlesztési ügyekért felelős rektorhelyettes megbízása, aki várhatóan az általános helyettesem is lesz. Ezt a területet azért tartom nagyon fontosnak, mert a Szent István Egyetemnek nincs a kormányzat által elfogadott intézményfejlesztési terve. E nélkül pedig nem jutunk állami fejlesztési forráshoz. Ezt a hiányosságot egy hónapon belül pótolnunk kell. A tudományos és kutatási területeket felügyelné, szervezné a másik rektorhelyettes. A harmadik, a külügyi rektorhelyettes feladatait olyan teendőkkel kívánom bővíteni, amelyeket korábban oktatási rektorhelyettes látott el. Ilyen a nemzetközi hallgatói mobilitás, például a hallgatók külföldi részképzésének az elősegítése. Az Egyetemi Tanács mellett működő, az SZMSZ által előírt bizottságokat megújítjuk. Fölösleges bizottságokat nem alakítunk. Ezen kívül olyan munkacsoportok létrehozását is támogatom, amelyekben csak az érintett karok képviselői vesznek részt. Úgy tűnik, kicsit elkéstünk az intézményfejlesztési tervvel, hiszen a fejlesztési pénzeket a korábbi években kiosztották... - Nem késtünk el. A helyzet új. A Szent István Egyetem struktúrája mostanra stabilizálódott. Biztos vagyok benne, hogy néhány milliárd forintot még mi is elnyerhetünk. Úgy látom, privát tőke bevonására is szükségünk lesz, hosszú távú állami felelősségvállalással, állami törlesztéssel. Nem várhatunk tovább például a kollégiumépítéssel. Ennek az előkészítése már zajlik. Nem kell félnünk a magántőkétől, nem kell félnünk a piactól. Akkor is piaci szereplők vagyunk, ha nem akarunk azok lenni. Jobb, ha tudatosan vállaljuk. - 2003 végén átadták Gödöllőn a régi épület beépített tetőterét. Hogyan hasznosítja a kampusz az ott kialakított helyiségeket? - Akkor ülünk le erről tárgyalni, hogy ha ténylegesen befejeződik a beruházás, és túl leszünk a tetőtér-beépítés okozta borzasztó kellemetlenségeken. Az eredeti cél az volt, hogy a GTK zsúfoltságán enyhítsen az építkezés. Ez ma sem változott. Az új területet igyekszünk ésszerűen hasznosítani, de jövőbeli tevékenységekre is tartalékoljuk, a kampusz egésze számára. Ha komolyan gondoljuk a külföldi hallgatók nagyobb arányú képzését, akkor elkerülhetetlen, hogy a rendelkezésükre bocsássunk egy szobát. Az Informatikai és Hírközlési Minisztérium e klubok létrehozását tervezi az egyetemeken. Nekünk ehhez csak egy nagyobb alapterületű helyiséget kell biztosítanunk, a berendezést a tárca adná. Ezt is meg kívánjuk oldani a belső mozgások során. - Az egyik első útja a környezetvédelmi miniszterhez vezetett. Szóba került-e a Rabatvölgybe tervezett Európai Ökopark? - Igen. A tervek - melyekről közösen kezdtünk gondolkozni, amikor Persányi Miklós még az Állatkert igazgatója volt, készek, de a 4-5 milliárd forintos beruházás az állami költségvetés lehetőségeinek a függvénye. A park tevékenysége jól tükrözné a mi korszerű agrár- és vidékfejlesztési egyetem felfogásunkat. Az oktatási miniszter is értékesnek tartja az elképzelést. Biztos vagyok benne, hogy meg fog valósulni. - Egyetemünk országos reflektorfénybe kerülhet a február 12-i agrárértelmiségi fórum megrendezésével is. - Öregdiák egyesületünk ráérzett arra, hogy ilyen találkozóra szükség van. Konszenzusos, hiteles nemzeti agrárpolitika kell az országnak. A civil vélemények meghallgatása, megvitatása növelheti a kormányzati politika megalapozottságát és hitelességét. Ennek legjobb helye az egyetemen van. Távolabbra tekintve, hogyan gondolja megvalósítani azt a célkitűzését, hogy újra Gödöllő legyen az OMÉK gazdája? - Régóta mondom, hogy az OMÉK nincs a helyén Budapesten. Gödöllő viszont minden úton megközelíthető tudományos, kulturális és oktatási központ. Ez a tradicionális rendezvény is hozzájárulhat ahhoz, hogy a SZIE az ország meghatározó agrár és vidékfejlesztési egyetemévé váljon. Szövetségeseket keresek az OMÉK teljes, vagy legalább részleges Gödöllőre kerüléséhez. Balázs Gusztáv Visszatekintő kérdések és válaszok Az Egyetemi Tanács december 10-i rektorválasztó ülésén, lapzártánk után, két professzor kérdéseire válaszoltak a pályázók. Most összefoglaljuk az elhangzottakat, de már csak a nyertes jelölt feleletét felhasználva. BALÁZS GUSZTÁV Támogatnák-e a SZIE privatizációját, kérdezte elsőként dr Heszky László akadémikus, majd azzal folytatta, fenntartják-e azt a nézetet, amely szerint az egyetemi oktatást piacosítani kell, s azt kell oktatni, amire igény van. Az elmúlt időszakban ez a felfogás elég komoly teret nyert, ám véleménye szerint a legutóbbi felvételi eredmények bebizonyították a csődjét. Hozzátette: az elmúlt négy évben a Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kart ért anyagi és szellemi támadás alapja az volt, hogy agrármérnök képzésre a jövőben nem lesz nagy szükség. A gödöllői agrármérnök-képzés vonatkozásában ez nem igaz. A SZIE-n a gazdászkaron volt a legmagasabb a ponthatár, a környezetmérnök és környezetgazdálkodási agrármérnök hallgatókat 108-109 ponttal vették fel, ezzel szemben a gazdasági agrármérnök szak államilag finanszírozott létszámát nem sikerült betölteni. Míg Gödöllőn 86 ponttal lehetett bekerülni az általános agrármérnök szakra, Debrecenben 74, Kaposváron, Keszthelyen és Mosonmagyaróváron 72 pont volt a határ. Versenyhelyzet van, és pontosan tudjuk, Magyarországon előbb-utóbb csökkenteni kell az agrármérnök hallgatók számát, nagyon fontos, hogy ne a legjobb kart romboljuk le. Hatékonyabb működést Dr Csányi Sándor szerint az egyetem központi apparátusa lényegesen nagyobb intézményre alakult ki. Tudnák-e számszerűsíteni, kérdezte, hogy mekkora csökkentést terveznek a központban, és milyen elgondolásaik vannak a gödöllői székhely hatékony működtetésére. Nem tervezem a SZIE privatizációját, felelte kr Molnár József. A magyar és az európai felsőoktatásban is zajlik ugyanakkor egy átalakulási folyamat, amelyeknek egymástól eltérő elemei is vannak és amelyek minket is érintenek. A Bologna-folyamat a duális képzésről a lineáris képzésre való áttérés akadémiai reformja Európában. Ezt az átalakítást nekünk is meg kell valósítanunk, hiszen ez a feltétele annak, hogy összehasonlíthatók legyünk a nemzetközi oktatási piacokon és hogy megvalósuljon a hallgatók, majd a munkavállalók nemzetközi mobilitása. Tíz éve dolgozunk ezen. A gazdasági agármérnök képzés első tantervei 3+2 illetve 4+1 évfolyamos rendszerben készültek el. Bevezetésének azonban nem volt meg a törvényi feltétele. Mondták ugyan, hogy megtehetjük, ha nagyon akarjuk, de akkor az első 3- 4 év csak főiskolai finanszírozásban részesül. Ebben a tekintetben óriási váltás történt a Mezőgazdaság- és Környezettudományi Karon is. Az elmúlt évek komoly vitáinak eredményeként szervesült a főiskolai képzés a fakultáson. Emlékszem még arra a megnyilvánulásra, fűzte hozzá dr. Molnár József, amikor a kar egyik profeszszora felállt, és azt mondta, hogy ha főiskolai képzésben kell részt vennie, akkor ő elmegy. Állami intézmény marad-e az egyetem vagy valamiféle vállalkozás lesz? A privatizáció az intézményi reform keretében merül fel. Nem tudunk dönteni, amíg nem látjuk ponto s Szent István Egyetem 4 .■ univerzitás