Gömöri Hirlap, 1908 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1908-01-05 / 1. szám

yĹ**~*^7 . ■^^ ľjuo. muMdik evfolyam. 37078 "Előfizetési dí­j: Egész évre S korona — Félévre 3 korona, lelkészek tanítók és községi elöljárósági tagoknak egy évre­­ 4 kor. Egyes szám ára 3-2 fillér. Bé­­mentetlen leveleket nem fogadunk el Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik minden vasárnap reggel. Felelős szerkesztő <& kiadótulajdonos: NÁRAY «J­ ALBERT. Rimaszombatban, Náray J. A. könyvnyomdájában Tompa Mihály-utcza és Széchy-utcza sarok bejár­at a posta épület mellett (saját ház). Lie küldendők a lap szellemi részét illető közlemények,felszólamlá­sok, valamint az előfizetés3^>.&iitek­ és hirdetési­ dijak Ei­datés ele egyezmény szerint, jutányos áron közöltétnek. , e*Affc, S------J POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HE­TIKÖZLÖNY. 15"" Szerkesztőségi ás leia.Aóna.i­va.ta.l Néhány igaz szó a magyar néphez. Irta: Sághy Gyula, országgy. képviselő. Amióta a koalíczió átvette az ország kormányzását és ebben a­­ függetlenségi párt, mint többség, vezető és irányító szerepre van­­ hivatva, azóta jó és rosszhiszemű .támadások, gyanúsítások egész tömege szóratik a sajtó egyrésze­­biben és a sajtón kívül a koalíczi­­óra általában, de leglűképen és különösen a függetlenségi pártra. Hát a rosszhiszemüekkel szem­ben, akik az igazság felismerése ellen megátalkodottan és tudato­san törekednek, hiábavaló a hely­zet valódi képének és a valóság­nak bármily alapos és világos feltárása és a leghatalmasabb érvelés, mert ezek egyáltalában nem akarják látni az igazságot ; vakok, mert vakok akarnak len­n­i, pedig bensejü­kben tudják, hogy támadásaikban, áll­­ásaik­ban nincs egy szemernyi igazság. Ezekkel tehát itt a czikk kere­tében szóba nem is állunk, mert ez hiábavaló fáradtság volna, megátal­kodottságuk­ban mit se változtatna. De azért ezekkel szemben sem lehet az igaz ügy ártalmára, ha a j­óhiszem­iyi nagyközönség kellő tájék­o­zásául a valóságot konsta­táljuk, a koalíczió és ebben­­ a függetlenségi párt helyzetének mibenlétét elhomályosu­ltatlan vi­lágossággal megállapítjuk. A helyzet valódi képe pedig a következő: Mikor a koalíczió és benne a függetlenségi párt a nemzeti küz­delem legsúlyosabb óráiban po­litikai fegyverszünetre lépett és a kormányzást átvette a fenyegető alkotmány válság veszedelmének elhárítása okából, szorosan kö­rülirt feladatokra vállalkozott, — mely feladatok közismertek lévén, nem szükséges azokat külön fel­sorolni, — a kutf­­ozióban egyik párt se mondott le elvé­rő­l­, pro­gramjáról. • t­ais­ valeáll pár­tok ezen megegyeztek­ abban, hogy átmeneti időszak alatt a vállalt feladatok megoldásán kívül csak oly további közgazdasági, kulturális, közigazgatási és al­kotmányjogi kérdések m­egoldá­sába bocsátkoznak, amelyek egyik pártnak programját sem érintik. Hanem mindenik párt elveinek megtagadása nélkül azokhoz hoz­zájárulhat hirdetni, propagálni minél szélesebb körben hivelre szerezni saját programjának, min­denik párt erre jogát és lehető­ségét az átmeneti időre is len­yak­olta. Épen ebben különbözik nagyon lényegesen a mostani koalíczió az 1815-iki fúziótól, hogy most egyik párt se mondott le elvei­ről, programjáról, annak fennen hirdetéséről s az átmeneti korszak alatt is megvalósításuknak lehető előkészítéséről és az átmeneti kor­szak leteltével azoknak megvaló­sítására való törekvéséről. Amint hogy a kormánynak függetlenségi tagjai mint minisz­terek is folyton­­ hirdetik és han­­g­oztatják ugyanazon elveket, a­melyeket az ellenzéken hangoz­tattak, azokat tehetségükhöz ké­pest a nemzet széles rétegeiben eltenyészteni és jövő megvalósu­lásukat hatalmas lépésekkel elő­revinni törekesznek. Politikájuk tehát a maga teljességében etikai alapokon nyugszik és halad előre. Ugyan hallotta e valaki 18­5 után az akkor szögre akasz­­tott bihari pontoknak csak vala­mikor is többé hangoztatását, an­ A „GÖMÖR 1 HÍRLAP“ TÁRCZÁJ­A EMLÉKSOROK. Koszorút fonok, és minden levelére odaírom: Te vagy lelkem üdvössége; Ha éjszemed lángja érettem lobogna, Úgy senki én nálam nem lenne boldogabb Te, édes Madonna! Megláttalak s mindjárt meg is szerettelek, Azóta, Istenem, oly nagyon szenvedek, Remény nélkül rovom életemnek útját, — Csak a vérző szivem nem feledi soha Azt a szép Madonnát . . . —r —s­ i TÉVESZTETT UT. — Irta : V. Gaál Karolin. — — De fiam, jól átgondoltad ezt a te­­ tervedet ? — Atyám, ez nem terv, ez megállapi­­­­tott s a kivitelhez közelitő tény. — No, no, a sietés mindig káros. — Itt nincs sietés, atyám. — Féléve­s ismeretségünknek. Gizella remek, kedves, i okos lány. Boldogult anyja jól nevelte, az atyja házánál — ah, bár volna há ea. Gizella vezeti a háztartást, süt, főz, mos­t vasal és szegény hivatalnoknak csakis­­ ilyen feleség kell ! — Ha nem restelnél magadnak fárad­ságot venni fiam, megismerkedhetne­ valami gazdag leán­nyal. Ha pénz van,­­ minden van s a feleségedet nem szorítod szolgálói munkákra ! — Nem kell pénzes feleség, atyám­ ! Baját lábamon akarok állni. Én nem is beleegyezésedet, csupán atyai áldásodat kérem. “ A pap is oszt áldást fiam, de nem mindig fog. Ha nem szeretem e házassá­godat, hiába adom rátok áldásomat. — Ez az utolsó szavad édes atyám­? — Remélem, azért nem akarod magad főbelém. Tedd fiam a szived vágyát, le­het, hogy boldoggá tesz Gizellád. — Ha nem adós­ is rátok áldást, nem is átkoz­lak. Te élsz a nőddel, te lásd, mi lesz a légy okos és idejében jól szoktasd a nő­det, de aztán meg ne szökjék .... Ha szeret, akkor iparkodik jó asszony lenni. — Ahhoz nem fér semmi kétségem _ felelte Gusztáv és távozott. A város má­sik részében lakott, hol már két kis szo­ba, konyha teljes berendezéssel várt az uj asszonyra. Ennyit már megtett Gizel­lájának Gusztáv. Az esküvőn azért jelen voltak az apák és kacsintottak az ifjú párra. Sok pénz nem telt a nászutazásra. Nem is mentek tovább Kolozsvárnál, hol Gri­zel­lának egy idős nagynénje volt. A magányosan élő, igen fösvény öreg nő nem nagyon örült e látogatásnak. Némely nőnek nincs szive. Úti költségüket sem térítette meg. Mi­nek jöttek épp ő hozzá ? . . . Négy nap múlva már vissza is mentek. Elfoglalta Gizella a kellemes kis egyszerű lakást. Gusztáv elkezdte hivatalba járását. Jó ebédek, vacsorák készültek. Gizella értett ahhoz. Egy kis leánycseléddel szé­pen megvolt. Ő maga gondozta férje ru­háit. Rend és tisztaság volt a kis lakban. Majd szaporodott a szám. Kis fiúval lettek többen, megvolt az apai és anyai öröm. Két év múlva másik baba is jött, kis leány. A fiú Imre, a lányka Eszti nevet ka­pott. De nem sokára Gizella apja elhalt. A gyász ideje alatt a fiatal nő sokat szo­­morkodott. Sajnálta apját, hogy betegsége alatt nem ápolhatta. Házi és anyai kötel­mei nem engedték, sőt férjét sem hanya­golhatta el pillanatra sem. Gusztáv iparkodott nejével megértetni, hogy a halálnak meg kellet történni és most már az élőkre kell minden gondját fordítni. — Lehet-e panaszod ellenem bármi te­kintetben?— kérdezte szokatlan hiugj-j,

Next