Gömöri Hirlap, 1908 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1908-01-05 / 1. szám
yĹ**~*^7 . ■^^ ľjuo. muMdik evfolyam. 37078 "Előfizetési díj: Egész évre S korona — Félévre 3 korona, lelkészek tanítók és községi elöljárósági tagoknak egy évre 4 kor. Egyes szám ára 3-2 fillér. Bémentetlen leveleket nem fogadunk el Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik minden vasárnap reggel. Felelős szerkesztő <& kiadótulajdonos: NÁRAY «J ALBERT. Rimaszombatban, Náray J. A. könyvnyomdájában Tompa Mihály-utcza és Széchy-utcza sarok bejárat a posta épület mellett (saját ház). Lie küldendők a lap szellemi részét illető közlemények,felszólamlások, valamint az előfizetés3^>.&iitek és hirdetési dijak Eidatés ele egyezmény szerint, jutányos áron közöltétnek. , e*Affc, S------J POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETIKÖZLÖNY. 15"" Szerkesztőségi ás leia.Aóna.iva.ta.l Néhány igaz szó a magyar néphez. Irta: Sághy Gyula, országgy. képviselő. Amióta a koalíczió átvette az ország kormányzását és ebben a függetlenségi párt, mint többség, vezető és irányító szerepre van hivatva, azóta jó és rosszhiszemű .támadások, gyanúsítások egész tömege szóratik a sajtó egyrészebiben és a sajtón kívül a koalíczióra általában, de leglűképen és különösen a függetlenségi pártra. Hát a rosszhiszemüekkel szemben, akik az igazság felismerése ellen megátalkodottan és tudatosan törekednek, hiábavaló a helyzet valódi képének és a valóságnak bármily alapos és világos feltárása és a leghatalmasabb érvelés, mert ezek egyáltalában nem akarják látni az igazságot ; vakok, mert vakok akarnak lenni, pedig bensejükben tudják, hogy támadásaikban, állásaikban nincs egy szemernyi igazság. Ezekkel tehát itt a czikk keretében szóba nem is állunk, mert ez hiábavaló fáradtság volna, megátalkodottságukban mit se változtatna. De azért ezekkel szemben sem lehet az igaz ügy ártalmára, ha a jóhiszemiyi nagyközönség kellő tájékozásául a valóságot konstatáljuk, a koalíczió és ebben a függetlenségi párt helyzetének mibenlétét elhomályosultatlan világossággal megállapítjuk. A helyzet valódi képe pedig a következő: Mikor a koalíczió és benne a függetlenségi párt a nemzeti küzdelem legsúlyosabb óráiban politikai fegyverszünetre lépett és a kormányzást átvette a fenyegető alkotmány válság veszedelmének elhárítása okából, szorosan körülirt feladatokra vállalkozott, — mely feladatok közismertek lévén, nem szükséges azokat külön felsorolni, — a kutfozióban egyik párt se mondott le elvéről, programjáról. • tais valeáll pártok ezen megegyeztek abban, hogy átmeneti időszak alatt a vállalt feladatok megoldásán kívül csak oly további közgazdasági, kulturális, közigazgatási és alkotmányjogi kérdések megoldásába bocsátkoznak, amelyek egyik pártnak programját sem érintik. Hanem mindenik párt elveinek megtagadása nélkül azokhoz hozzájárulhat hirdetni, propagálni minél szélesebb körben hivelre szerezni saját programjának, mindenik párt erre jogát és lehetőségét az átmeneti időre is lenyakolta. Épen ebben különbözik nagyon lényegesen a mostani koalíczió az 1815-iki fúziótól, hogy most egyik párt se mondott le elveiről, programjáról, annak fennen hirdetéséről s az átmeneti korszak alatt is megvalósításuknak lehető előkészítéséről és az átmeneti korszak leteltével azoknak megvalósítására való törekvéséről. Amint hogy a kormánynak függetlenségi tagjai mint miniszterek is folyton hirdetik és hangoztatják ugyanazon elveket, amelyeket az ellenzéken hangoztattak, azokat tehetségükhöz képest a nemzet széles rétegeiben eltenyészteni és jövő megvalósulásukat hatalmas lépésekkel előrevinni törekesznek. Politikájuk tehát a maga teljességében etikai alapokon nyugszik és halad előre. Ugyan hallotta e valaki 185 után az akkor szögre akasztott bihari pontoknak csak valamikor is többé hangoztatását, an A „GÖMÖR 1 HÍRLAP“ TÁRCZÁJA EMLÉKSOROK. Koszorút fonok, és minden levelére odaírom: Te vagy lelkem üdvössége; Ha éjszemed lángja érettem lobogna, Úgy senki én nálam nem lenne boldogabb Te, édes Madonna! Megláttalak s mindjárt meg is szerettelek, Azóta, Istenem, oly nagyon szenvedek, Remény nélkül rovom életemnek útját, — Csak a vérző szivem nem feledi soha Azt a szép Madonnát . . . —r —s i TÉVESZTETT UT. — Irta : V. Gaál Karolin. — — De fiam, jól átgondoltad ezt a te tervedet ? — Atyám, ez nem terv, ez megállapitott s a kivitelhez közelitő tény. — No, no, a sietés mindig káros. — Itt nincs sietés, atyám. — Féléves ismeretségünknek. Gizella remek, kedves, i okos lány. Boldogult anyja jól nevelte, az atyja házánál — ah, bár volna há ea. Gizella vezeti a háztartást, süt, főz, most vasal és szegény hivatalnoknak csakis ilyen feleség kell ! — Ha nem restelnél magadnak fáradságot venni fiam, megismerkedhetne valami gazdag leánnyal. Ha pénz van, minden van s a feleségedet nem szorítod szolgálói munkákra ! — Nem kell pénzes feleség, atyám ! Baját lábamon akarok állni. Én nem is beleegyezésedet, csupán atyai áldásodat kérem. “ A pap is oszt áldást fiam, de nem mindig fog. Ha nem szeretem e házasságodat, hiába adom rátok áldásomat. — Ez az utolsó szavad édes atyám? — Remélem, azért nem akarod magad főbelém. Tedd fiam a szived vágyát, lehet, hogy boldoggá tesz Gizellád. — Ha nem adós is rátok áldást, nem is átkozlak. Te élsz a nőddel, te lásd, mi lesz a légy okos és idejében jól szoktasd a nődet, de aztán meg ne szökjék .... Ha szeret, akkor iparkodik jó asszony lenni. — Ahhoz nem fér semmi kétségem _ felelte Gusztáv és távozott. A város másik részében lakott, hol már két kis szoba, konyha teljes berendezéssel várt az uj asszonyra. Ennyit már megtett Gizellájának Gusztáv. Az esküvőn azért jelen voltak az apák és kacsintottak az ifjú párra. Sok pénz nem telt a nászutazásra. Nem is mentek tovább Kolozsvárnál, hol Grizellának egy idős nagynénje volt. A magányosan élő, igen fösvény öreg nő nem nagyon örült e látogatásnak. Némely nőnek nincs szive. Úti költségüket sem térítette meg. Minek jöttek épp ő hozzá ? . . . Négy nap múlva már vissza is mentek. Elfoglalta Gizella a kellemes kis egyszerű lakást. Gusztáv elkezdte hivatalba járását. Jó ebédek, vacsorák készültek. Gizella értett ahhoz. Egy kis leánycseléddel szépen megvolt. Ő maga gondozta férje ruháit. Rend és tisztaság volt a kis lakban. Majd szaporodott a szám. Kis fiúval lettek többen, megvolt az apai és anyai öröm. Két év múlva másik baba is jött, kis leány. A fiú Imre, a lányka Eszti nevet kapott. De nem sokára Gizella apja elhalt. A gyász ideje alatt a fiatal nő sokat szomorkodott. Sajnálta apját, hogy betegsége alatt nem ápolhatta. Házi és anyai kötelmei nem engedték, sőt férjét sem hanyagolhatta el pillanatra sem. Gusztáv iparkodott nejével megértetni, hogy a halálnak meg kellet történni és most már az élőkre kell minden gondját fordítni. — Lehet-e panaszod ellenem bármi tekintetben?— kérdezte szokatlan hiugj-j,