Gramofon, 2013 (18. évfolyam, 1-4. szám)
2013 - Tavasz / 1. szám
Aligha vitatja bárki is, hogy Yehudi Menuhin (1916-1999) hegedűművész-karmester a 20. század egyik fontos, egyetemes jelentőségű muzsikusa volt. Nagy formátumú hangszeres virtuóz és elkötelezett humanista, aki a fejébe vette, hogy a zene eszköztárával - másképpen fogalmazva: a verbális kommunikáció korlátainak ledöntésével - közelebb hozza egymáshoz a különböző nemzeteket. Tette mindezt vérzivataros időkben, diktatúrák szorításában, amikor a II. világháború borzalmait a hidegháború évtizedei követték. Nem csoda, hogy az egyébként álszent politikusok becsületrendekkel halmozták el, az angol királynő lovaggá ütötte, és az ENSZ is különböző tiszteletbeli címeket adományozott neki. Ez a társadalmi szerepvállalás kétségkívül kiemeli őt a múlt század nagyszerű hegedűművészeinek hosszú sorából: súlyt és jelentőséget ad gondolatainak, megszólalásainak. A Befejezetlen utazás címmel megjelent kötet Menuhin önéletrajzi visszaemlékezéseinek első része: angolul és németül a hatvanadik születésnapon, 1976-ban látott napvilágot, a magyar fordításra (mely Gáti István munkája) harminchat évet kellett várni. A terjedelmes kötetből - s ez némiképp meglepő lehet a zenebarátok számára - hamar kiderül, hogy a sokak által istenített művész is csak hús-vér ember volt; esendő és halandó, kétségekkel, félelmekkel és gyengeségekkel teli. Hosszasan ír családi hátteréről, zsidó identitásáról, magánéletéről; olykor már-már pletykál és fecseg, máskor viszont zenetörténeti jelentőségű adalékokkal szolgál. Ennek megfelelően az önéletrajz rendkívül egyenetlen színvonalú, de összeségében izgalmas olvasmány - jó néhány zavaró hibával tarkított fordításban. Érdemes lenne kiadni az 1976 és 1995 közötti időszakot felölelő második kötetet is, de csak alapos szaklektorálás után. Retkes Attila Menyém YEHUDI MENUHIN: BEFEJEZETLEN UTAZÁS - ÉLETEM EMLÉKEI Typotex, 2012. 553 oldal Valójában nem újdonság a 2012-ben, Kodály Zoltán születésének 130. évfordulójára kiadott kis könyv. Az öt beszélgetést tartalmazó kiadvány alapját Lutz Besch interjúi adták, aki a Brémai Rádió számára készített Kodállyal televíziós dokumentum-műsort 1964 tavaszán, majd ugyanez év őszén tovább folytatták a beszélgetéseket. Ezek írásos formában 1966 végén Zürichben, német nyelven jelentek meg, majd Keresztury Mária fordításában három évvel később magyarul is kézbe vehették a szöveget az érdeklődők. Húsz év múltán, Bónis Ferenc munkája nyomán elkészült a szöveg újrafordítása, ami az általa szerkesztett, Kodály írásait és nyilatkozatait összegyűjtő Visszatekintés 3. kötetében látott napvilágot, 1989-ben. Mindkét verzió több kiadást is megért. Akkor vajon miért jelent meg ismét az interjúsorozat? A formát tekintve a legkézenfekvőbb válasznak a praktikumra törekvés tűnik: senki nem hurcolja magával szívesen a vaskos visszatekintést, míg e karcsú kötet könynyedén elfér egy kisebb táskában is. Ami pedig a tartalmat illeti, a kodályi gondolatok többnyire ma is időszerűek és tanulságosak. Többnyire. Vannak ugyanis olyan megnyilatkozások, melyek felett már eljárt az idő. Több mint ötven év távlatából mosolyra késztet például a mester azon kijelentése, amelyben elítéli a zeneirodalmi ismeretek gyarapításához a hanglemezek iskolai alkalmazását: szerinte ezzel „Amerikát akarjuk utánozni"... A könyv egyik legfőbb értéke viszont az a szinte vallomásos hangvétel, ahogy az idős zeneszerző beszél pályájáról, kompozíciós módszeréről, Bartókról, a népdalgyűjtés és a kórusmozgalom fontosságáról, a Kodály-módszerről, a zene jövőjéről. A „legújabb" Kodály-könyvet az életút főbb eseményeinek öszszefoglalása és tizenhat gondosan válogatott fénykép zárja. Kovács Ilona Argumentum, 2012. 120 oldal KODÁLY ZOLTÁN: UTAM A ZENÉHEZ ÖT BESZÉLGETÉS LUTZ BESCHSEL KÖNYV KLASSZIKUS Dobszay László (1935-2011) sokrétű életművében kitüntetett szerep jutott a zenepedagógiának. Generációk nevelkedtek A hangok világa hatkötetes sorozatán, s nem kevés azoknak a száma sem, akik a Zeneakadémia falai között kaptak - a tudásanyagon kívül - életreszóló szemléletmódot is a nagy formátumú tanártól. A tanításból leszűrt tapasztalatait 1963-ban rögzítette először írásban, majd a hetvenes években a zenetudományi tanszakon, formatanórák keretében szembesítette a hallgatókkal. E nagyszabású kísérletet (mely afféle zarándokhellyé tette a XV. tantermet) három évtizeddel később megismételte. E vállalkozás formátumát mi sem jelzi jobban, mint hogy maga Kurtág György (az első előadás-sorozat lelkes résztvevője) szorgalmazta könyvként való megjelentetését. Hogy Dobszay is tisztában volt a munka jelentőségével, bizonyítja, hogy Kurtág 80. születésnapjára szánt ajándékként kötelezte magát a komponista ezen kérésének teljesítésére. Dobszay László utolsó befejezett könyvében - elképesztő zeneirodalom-ismerete birtokában - önmagához képest visszafogottan szemezget a bécsi klasszikusok terméséből, de természetesnek tartja, hogy az olvasó ismeri a hivatkozott műveket. Éppen ez a kritérium teszi sajátos kiadvánnyá a könyvet hangzó zeneirodalom-ismeret hiányában csak kisebb hatásfokkal érvényesülnek a tanulságai. A megannyi kottapélda önmagában korántsem elégséges - a pontosan feltüntetett források azonban segítséget nyújtanak az előtanulmányokhoz. Tehát nem elsősorban végigolvasásra, hanem végiggondolásra szánt tudásanyagot rejt a kiadvány. Néha evidensnek tűnő jelenségeknél időz a szerző, máskor meglepő arányjátékokkal lepi meg az olvasót. A végén pedig szomorúan állapíthatjuk meg, hogy az életmű lezárult, sajnos már nincs mód a kérdezésre, párbeszédre. Fittler Katalin Editio Musica Budapest, 2013. 264 oldal Dobszay László A KLASSZIKUS PERIÓDUS (cmS) DOBSZAY LÁSZLÓ: A KLASSZIKUS PERIÓDUS 2013. TAVASZGRAMOFON 43