Gyógyászat, 1876 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1876-10-14 / 42. szám
Tizenhatodik évfolyam. 42. sz. Budapest, 1876. okt. 14. GYÓGYÁSZAT. AZ ORVOSTUDOMÁNY hazai és külföldi fejlődésének, különösen a gyógygyakorlatnak KÖZLÖNYE. Szerkesztő-tulajdonos: Poor Imre tr. Szerkesztő-kiadó: Dalácska Géza tr. Tartalom: Jóindulatú roncsoló toroklob. — Lapszemle. Chloroforme vérköpés ellen. Gégében székelő rostdag, mint nehézkor oka. A csipizület lobjának műtét által gyógyítása. A tul nagy hőség leküzdése heveny izületésúznál. A hegyes függönyök kérdéséhez. — Különféle. Jóindulatú roncsoló toroklob. BOSKOVITZ MÓR trtol Báttaszéken. A „Gyógyászat“ ez évi 35-ik és folytatólag 36-ik számában, a roncsoló toroklob egy rendkívüli esete közöltetik. Mi ezen eset lefolyását, és utódajainak ritkaságát, s főleg a tébolyban végződést illeti, nemcsak érdekes de csakugyan rendkívüli. Nekem is volt szerencsém az 1875-ik és 76-iki évben négy hasonló esetet észlelni, amelyek közül kettőt, a betegség elejétől végig figyelemmel kísértem, egy esetnél mint consiliarius hivattam, a negyedik esetnél csak a Dubay Miklós úr által felemlített utóiajokat figyelhetem meg. A négy eset közül egy halállal végződött s pedig, egy 6 éves fiú, akinél a kezelő orvos a roncsoló toroklábot kissé későn vette észre. A másik három eset nemcsak a diphteritisből menekült meg, hanem a kellemetlen, s talán az első látszatra súlyos utóbajokból is kiépült. Az igazat megvallva, midőn a fennemlített két esetet gyógyítom, nehezen tökélhettem el magam, hogy roncsoló toroklobra csináljam a kórismét. Azonban olvasva Dubay Miklós jártas collega úr egészen összevágó kórlefolyását, magam is bátrabban mondhatom, hogy eme esetek dyphteritis esetek voltak. Mégis azonban tekintetbe véve alantabb következő kórlefolyásukat, bátran állíthatom, hogy nem volt részindulatú, hanem jóindulatú. Mielőtt azonban az egyes lefolyásokat leírnám, megelőzőleg előbbeni állításomat bátor leszek egy két érvvel okadatolni. Mindenki tudja, hogy himlő és roncsoló torokláb a ragályos betegségek közt legragályosabb, jelen említett négy eset mindegyikénél 5—6 kisebb nagyobb gyermek lévén, a harminc gyermek közül négyen kívül egy sem kapta meg, pedig mindenütt a beteggel közvetlen érintkezésben volt. Másodszor, a roncsoló toroklob váladéka roppant kellemetlen bűzt terjeszt, én pedig az említett eseteknél egynél sem észleltem effélét. Csekély meggyőződésem szerint, ha nem is kimerítő indokok ezek a roszindulatú roncsoló toroklob ellen, némileg mégis igazolják fentebbi állításomat. De térjünk át az egyes kortörténetekre. I. eset. Fischer Berta nyolc éves, egészséges szülőktől származott, jól