Gyógyászat, 1909 (49. évfolyam, 1-52. szám)

1909-01-03 / 1. szám

4' GYÓGYÁSZAT. Adatok a gyermekek asthmás meg­betegedéséhez. Előadta a thalassotherapeuták congressusán dr. Szegő Kálmán Abbáziában. A gyermekek asthmás megbetegedése, hasonlóan a felnőttekéhez, a legkülömbözőbb eseteket foglalja össze, melyek egységes elbánásban sem eredetüket, sem lefolyá­sukat, sem kezelésüket tekintve nem részesülhetnek. Mi sem jellemzi jobban a zavart, mely az asthma kör­forgalma körül uralkodik, mint ama számos osztályo­zás, melylyel szakembereink a különböző megjelenésű eseteket majd eredetük, majd lefolyásuk, majd egyéb kharakterük szerint csoportosítani igyekeznek. Így míg Henoch és Baginsky az asthmamegbetegedé­­seket csupán két osztályba : a dyspepsiás és bronchialis osztályba, Comby és Filatoff valódi és symptomatikus, Goluboff centrális és reflexcsoportba sorozzák, addig Neumann uræmiás, dyspeptikus és bronchialis formá­kat ; Goldschmidt epileptikus, bronchialis, chronikus, permanens és suggestiv alakokat; Brugelmann nasalis, pharyngealis, laryngalis, bronchialis, toxikus és nervosus formákat állítanak fel. Ezen külömböző és tarka csoportosítás, melyben bizo­nyos mértékig a felnőttek asthma-tana is részesedett, legjobb tanúsága a gyermekkori asthmamegbetegedések változatainak, melyek egyedül a nehéz légzés külső közös megjelenésében osztozkodnak. De van egy másik tulajdonság a nehéz légzésen kívül, mely a gyermekkori asthmákat kiséri és az a légutak nyákhártyáinak huru­­tos állapota. Nincsen eset, melynél ezen jelenség hiányoz­nék, egyedül annak mértéke változó. Ismeretes ama vita, mely az asthmát kisérő hurutos tünetek jelentőségét hangoztatva, évtizedek előtt meg­indult és teljesen véget még ma sem ért. A vita a körül forgott, mennyi része van a hurutos elemnek az ideges elem mellett az asthma kifejlődésében, illetőleg melyik van a másik fölött túlsúlyban. A tapasztalatok igazolták, hogy asthmás rohamok tisztán psychikus behatások folytán, speciális szagokra vagy tisztán kényszerképzetek hatása alatt, vagy helyváltoztatáskor, vagy a különböző klimatikus hatások alatt, például egyedül csak nagy városok légkörében, vagy csupán csak a tengerparton és sokszor minden elvárh­ató ok nélkül álltak elő. Viszont feltűnő volt, hogy daczára ily psychikus befolyásoknak, az aszhmás roham az esetek legnagyobb százalékában a légutak hurutus bajával folyt le. Lænnec és az ő irányadása folytán az orvosok javarésze az ideges befolyásnak adta a túlsúlyt és ezen fölfogás sokáig is volt érvényben. Az utolsó időkben az ellentétek inkább ki­egyenlítődést nyernek. A hurutus és nervosus elem kór­okozó voltát egyaránt fontosnak és lényegesnek isme­rik fel és ha találkoznak is hangok, mint újabban Goldscheideré, ki az asthmát tisztán idegesnek, bron­­chospastikusnak minősíti, a szakemberek nagy része mégis inkább a vegyes eredetet acceptálja, fontosnak declarálván a szervezet ideges predispositióját, mely a légutakbeli hurutokra az asthmatikus bélyeget nyomja és mely mellett az egyszerű hurut asthmatikus rohammá fajul. Az ideges dispositio a vagus­ágának érzékeny­ségét és túlingerlését illeti és ezen reflectorikus úton vezet az asthmát létrehozó bronchospasmus fejlődésére. A gyermekkori asthmákat nagyobbára a hurutos forma uralja. Csak ritka eset, melyben a hurutos jelenségek nem prevalálnának és az asthmára vonatkozó egyéb kö­rülmények is, úgymint annak kiindulása, lefolyása ren­desen a nyákhártyahurut tehát a lobos folyamat phasisait követi, melyet a nehéz légzés mintegy mellékesen kisér. Az asthma ily kifejezetten hurutos jellege inkább gyermekkori specialitás, vagy az legalább is az asthma leggyakoribb gyermekkori formáinak tekinthető, mely mellett az essentialis, a tiszta nervosus bronchospasmust csak mint ritkaságot kell registrálnunk. Vannak ugyan és sorozatainkban is találhatók esetek, melyekben a hurutus jelenségek fölötte enyhék voltak és melyeknél az asthmás rohamok csupán egy könnyű, tracheo-bron­­chialis hurut és orrcatarrhusban zajlottak le. Oly esetek ezek, melyek inkább a tiszta nervosus asthma fellépése mellett bizonyíthatnának. Megjegyezni óhajtom azonban eme hurutok gyors lefolyására a nyári időszak jelen­létét, melyek mellett bízvást feltételezhetjük, hogy ezen momentumnak a könnyű huruttal való összeesése nem véletlen, hanem az ok és okozat összefüggése volt és hogy a nyári egyenletes hőmérsék mint a hurut lefolyá­sát gyorsító és enyhítő tényező jutott érvényre. Felem­líteni óhajtom esetemben a meghűléses eredetet. Külö­nösen érdekesen illustrálja a megfázásos fellépést a 18. számú eset, a­mely testvérével együtt, egy közös meghűlés alkalmával betegedett meg. Az illető ekkor közepes súlyosságú aszhmás hurutot szerzett, mely azon­ban néhány nap alatt véget ért, míg ugyanakkor egy évvel idősebb testvére csak könnyű náthában és légcső­hurutban betegedett meg. A gyermekkori asthmás ese­tekben tehát többnyire constatálhatók a meghűléses kezdet ideje és alkalma. Hogy az illetők rendesen ér­zékeny nyákhártyájúak, kik különösen a nedves hideg és légköri befolyások iránt fokozott mértékben fogéko­nyak, azt később óhajtom megvilágítani. A meghűlés rendesen orrcatarrhussal köszönt be, mely ezen localisation túl gyorsan lehúzódik az alsóbb lég­­utakra, légcsőre és bronchusokra. A catarrhus kezdet­ben congestiv jelleggel bír, száraz, váladék nélküli és hőemelkedéstől kísért, később oldódás jelei mutatkoznak és vele rendesen a légcsőnehézségek is csökkennek. Az asthmás hurut némely esetében a tovaterjedés egyéb complicatióit is följegyeztük, pl. a 16. sz. esetben he­veny középfül­atarrhust, mely azonban csak serosus exsudatióhoz vezetett és spontán felszívódás útján gyorsan gyógyult. A gyermekkori asthmák egyik sajátossága gyanánt az elhúzódó lassú lefolyást registrálhatjuk. A paroxys­malis néhány órára terjedő heveny roham, miként az fel­e " .

Next