Gyógyászat, 1909 (49. évfolyam, 1-52. szám)

1909-01-03 / 1. szám

GYÓGYÁSZAT. nőtteknél és essentialis formáknál tapasztalható, itt rit­kán fordul elő. Gyakoribb gyermekeknél ama forma, mely napokon, olykor heteken át változó intensitással és éjszakai rosszabbodástól kisérve áll fenn és csak lyti­e szűnik meg. Az acut asthmás esetek sokban emlékeztetnek egy pseudocroup rohamra, mely mint ismeretes, ugyancsak hurutokra hajlamos és nervosus gyermekek téli catar­­rhusával kapcsolatosan jelenik meg. A hasonlóság pseudo­­crouppal nézetem szerint nemcsak külső. Itt sem vagyunk képesek a fuldoklásos tüneteket egyszerű nyák­­hártyaduzzanatból, tehát tisztán mechanikai hatásból megmagyarázni, hanem fel kell vennünk egy ideges részt is, a fokozott izomgörcsös összehúzódást. Nyil­vánvaló ez oly esetekben, a­melyekben a pseudocroup rohamot laryngospasmus is kíséri. De laryngospasmus, pseudocroup és asthma-roham együtt is észlelhetők, a­mint azt eseteim között egy 100 éves gyermek (18. számú) mutatja. Ezen beteg rövid hat hét alatt nyolcz ízben betegedett meg asthma­­tikus rohamban, mely rohamok teljesen normális inter­vallumok által voltak különválasztva. A rohamok első­jét pseudocroup és laryngospasmus vezette be és az expiratorikus nehéz légzés mellett nyújtott inspiratori­­kus légzések is voltak registrálhatók. A rohamok lezajlása után rendesen még hosszú időn át tartanak a kurutos jelenségek és rövidebb ideig a tüdőtágulás, de ha újabb okok és alkalmak nem provo­kálják a roham megjelenését, úgy a tüdőbeli elválto­zások gyors visszafejlődést mutatnak. Annál gyorsabban, minél fiatalabb a gyermek és minél kevésbé szenvedett szervezete az előzetes insul­­tusok folyamán. Gyakori hurutok a nyákhártya idült vérteltségét és duzzanatát okozzák. A gyakori nehéz légzési rohamok pedig az emphysemát állandósítják és a chronikus tüdőtágulás tüneteit juttatják előtérbe. Lehetnek talán egyéb favorizáló momentumok is, mint a tüdő rugalmas szövetének vele­született gyengesége, mellkasi difformitások vagy a bordaporczok korai csontosodása, melyek viszont indi­rect az asthmás rohamok megjelenését könnyítik. A gyer­mekkori asthmás rohamok létrejöttük feltételeit olykor a béltractusban találják. Azok nagyobbára mint auto­­intoxicatiók váltják ki megfelelő dispositiójú gyerme­keknél a rohamokat. Jellegzetes példa ez iránt a 17. számú eset, kinél egy asthmás rohamot halevés után bőrurticariával kapcsolatosan észleltünk. Ki ne emlé­keznék ily esetben Strümpell theoriájára, ki az asthmát urticariához hasonlítja, mindkettőnél analóg folyama­­matot , a vasomotorikus exsudatiót vévén alapul. Észlelhetők továbbá oly gyermekaszhmák is, melyeknél a nehézlégzéses rohamokat és a légutak hurutját vala­mely hörgkörüli mirigyduzzanat ingere provokálja és tartja fenn. Nem vonatkozik ez ama nagyobb méretű mirigyduzzanatokra, melyek eme környékre való nyomás által folytonos localis tüneteket esetleges vicariosus emphysemát és állandó nehézlégzést okoznak, mely utóbbi olykor rohamszerű fokozódást is nyerhet. Ez esetek csak távolról hasonlítanak a bronchialis asthmá­­hoz. Itt a nehéz légzés elsősorban inspiratorikus és a légzési akadály görcsös jellege hiányzik. Ezeket soro­zatomba nem is vettem fel. Itt a nehéz légzés tisztán a mechanikus nyomás alapján jelentkezik és ha az időnként rohamszerű súlyosbodást is szenved, létrejötté­nek feltételei ugyanazon physikai okok maradtak. Nem szükséges tehát fejlődésükhöz az ideges elem közbe­jötte, melyet a spastikus asthma fellépéséhez mint obligatóriust állítottunk oda. Ott, a­hol a peribronchialis mirigy localis tünetei ki­fejezettek, ott nem fog nehézségekbe ütközni a diagnosis helyes felállítása. Lehetnek azonban esetek, melyekben csak kisebb duzzanatok vannak jelen, melyek hurutos haj­lamosságot tartanak ugyan fenn, de egyéb locális tüne­teket nem okoznak. És daczára ezen enyhe tüneteknek, a beteget asthmás rohamok kínozhatják. Ily esetekben a peribronchialis mirigy jelenléte észrevétlen marad­hat annál inkább, mert nem volt kifejezett és közel­fekvő gyam­ok jelenlétére gondolni és azt kutatva egyszerűbb physikális módszerekkel legtöbbször nem is találhatók meg. Szolgáljon egy kisebbfokú peribronchialis mirigy és asthmás esetre például ama 11 éves fiú (15. számú eset), ki idült tracheobronchialis huruttal került intézetembe, mely bántalomban és asthmában IV. év óta szenvedett. A gyermeknél végzett Röntgen-vizsgálat és photo­­graphikus felvétel a sternum bal oldalán mogyorónyi kerek árnyékot mutatott, mely csupán egy duzzadt mirigynek volt minősíthető. Vitás lehet ez esetben, mi volt az elsődleges ok. A mirigyduzzanat vagy a hurutok? Akár az előbbi, akár az utóbbi a vagus reflectorikus izgatása nélkül nem találjuk megmagyarázhatónak az éjszakai asthmás rohamokat. A sorozatban közölt 12. és 13. sz. esetek hasonlókép­peribronchialis mirigy felvételére szol­gáltattak tüneteket. Ily esetekben az asthma kifejlődése ugyanazon mechanismuson át történik, mint mandula­megnagyobbodás, orrpolyp, vagy adenoid vegetatiónál, vagy a genitalis terület izgalmainál, tudniillik a vagus reflektorikus izgatása által. A gyermekkori asthmás­ megbetegedések azon csopor­tokban találják aetiologikus forrásukat, melyek a huru­tos hajlamosság, hibás anyagcserezavar és ideges gyönge­­ség contingenseit szolgáltatják. Ilyen a görvélykóros és köszvényes dispositio. Már Traube figyelmeztetett a görvélykóros asthma összetartozására és a további meg­figyelések igazolták, hogy a nyákhártyák gyöngesége és csökkent ellenállóképessége mellett fejlődő idült huru­tok szállítják a gyermekkori esetek jelentékeny részét. Számottevők különösen azok, melyeknél a gyakran meg­ismétlődő hurutok már másodlagos nyákhártya-vastago­­dásokhoz, túltengésekhez, mint orrnyákhártya vastago­dásokhoz, garatvegetatiókhoz, mandulahypert­rophiához vezettek. Bizonyos azonban, hogy az ily elváltozások .

Next