Gyógyászat, 1909 (49. évfolyam, 1-52. szám)
1909-01-03 / 1. szám
GYÓGYÁSZAT. nőtteknél és essentialis formáknál tapasztalható, itt ritkán fordul elő. Gyakoribb gyermekeknél ama forma, mely napokon, olykor heteken át változó intensitással és éjszakai rosszabbodástól kisérve áll fenn és csak lytie szűnik meg. Az acut asthmás esetek sokban emlékeztetnek egy pseudocroup rohamra, mely mint ismeretes, ugyancsak hurutokra hajlamos és nervosus gyermekek téli catarrhusával kapcsolatosan jelenik meg. A hasonlóság pseudocrouppal nézetem szerint nemcsak külső. Itt sem vagyunk képesek a fuldoklásos tüneteket egyszerű nyákhártyaduzzanatból, tehát tisztán mechanikai hatásból megmagyarázni, hanem fel kell vennünk egy ideges részt is, a fokozott izomgörcsös összehúzódást. Nyilvánvaló ez oly esetekben, amelyekben a pseudocroup rohamot laryngospasmus is kíséri. De laryngospasmus, pseudocroup és asthma-roham együtt is észlelhetők, amint azt eseteim között egy 100 éves gyermek (18. számú) mutatja. Ezen beteg rövid hat hét alatt nyolcz ízben betegedett meg asthmatikus rohamban, mely rohamok teljesen normális intervallumok által voltak különválasztva. A rohamok elsőjét pseudocroup és laryngospasmus vezette be és az expiratorikus nehéz légzés mellett nyújtott inspiratorikus légzések is voltak registrálhatók. A rohamok lezajlása után rendesen még hosszú időn át tartanak a kurutos jelenségek és rövidebb ideig a tüdőtágulás, de ha újabb okok és alkalmak nem provokálják a roham megjelenését, úgy a tüdőbeli elváltozások gyors visszafejlődést mutatnak. Annál gyorsabban, minél fiatalabb a gyermek és minél kevésbé szenvedett szervezete az előzetes insultusok folyamán. Gyakori hurutok a nyákhártya idült vérteltségét és duzzanatát okozzák. A gyakori nehéz légzési rohamok pedig az emphysemát állandósítják és a chronikus tüdőtágulás tüneteit juttatják előtérbe. Lehetnek talán egyéb favorizáló momentumok is, mint a tüdő rugalmas szövetének veleszületett gyengesége, mellkasi difformitások vagy a bordaporczok korai csontosodása, melyek viszont indirect az asthmás rohamok megjelenését könnyítik. A gyermekkori asthmás rohamok létrejöttük feltételeit olykor a béltractusban találják. Azok nagyobbára mint autointoxicatiók váltják ki megfelelő dispositiójú gyermekeknél a rohamokat. Jellegzetes példa ez iránt a 17. számú eset, kinél egy asthmás rohamot halevés után bőrurticariával kapcsolatosan észleltünk. Ki ne emlékeznék ily esetben Strümpell theoriájára, ki az asthmát urticariához hasonlítja, mindkettőnél analóg folyamamatot , a vasomotorikus exsudatiót vévén alapul. Észlelhetők továbbá oly gyermekaszhmák is, melyeknél a nehézlégzéses rohamokat és a légutak hurutját valamely hörgkörüli mirigyduzzanat ingere provokálja és tartja fenn. Nem vonatkozik ez ama nagyobb méretű mirigyduzzanatokra, melyek eme környékre való nyomás által folytonos localis tüneteket esetleges vicariosus emphysemát és állandó nehézlégzést okoznak, mely utóbbi olykor rohamszerű fokozódást is nyerhet. Ez esetek csak távolról hasonlítanak a bronchialis asthmához. Itt a nehéz légzés elsősorban inspiratorikus és a légzési akadály görcsös jellege hiányzik. Ezeket sorozatomba nem is vettem fel. Itt a nehéz légzés tisztán a mechanikus nyomás alapján jelentkezik és ha az időnként rohamszerű súlyosbodást is szenved, létrejöttének feltételei ugyanazon physikai okok maradtak. Nem szükséges tehát fejlődésükhöz az ideges elem közbejötte, melyet a spastikus asthma fellépéséhez mint obligatóriust állítottunk oda. Ott, ahol a peribronchialis mirigy localis tünetei kifejezettek, ott nem fog nehézségekbe ütközni a diagnosis helyes felállítása. Lehetnek azonban esetek, melyekben csak kisebb duzzanatok vannak jelen, melyek hurutos hajlamosságot tartanak ugyan fenn, de egyéb locális tüneteket nem okoznak. És daczára ezen enyhe tüneteknek, a beteget asthmás rohamok kínozhatják. Ily esetekben a peribronchialis mirigy jelenléte észrevétlen maradhat annál inkább, mert nem volt kifejezett és közelfekvő gyamok jelenlétére gondolni és azt kutatva egyszerűbb physikális módszerekkel legtöbbször nem is találhatók meg. Szolgáljon egy kisebbfokú peribronchialis mirigy és asthmás esetre például ama 11 éves fiú (15. számú eset), ki idült tracheobronchialis huruttal került intézetembe, mely bántalomban és asthmában IV. év óta szenvedett. A gyermeknél végzett Röntgen-vizsgálat és photographikus felvétel a sternum bal oldalán mogyorónyi kerek árnyékot mutatott, mely csupán egy duzzadt mirigynek volt minősíthető. Vitás lehet ez esetben, mi volt az elsődleges ok. A mirigyduzzanat vagy a hurutok? Akár az előbbi, akár az utóbbi a vagus reflectorikus izgatása nélkül nem találjuk megmagyarázhatónak az éjszakai asthmás rohamokat. A sorozatban közölt 12. és 13. sz. esetek hasonlóképperibronchialis mirigy felvételére szolgáltattak tüneteket. Ily esetekben az asthma kifejlődése ugyanazon mechanismuson át történik, mint mandulamegnagyobbodás, orrpolyp, vagy adenoid vegetatiónál, vagy a genitalis terület izgalmainál, tudniillik a vagus reflektorikus izgatása által. A gyermekkori asthmás megbetegedések azon csoportokban találják aetiologikus forrásukat, melyek a hurutos hajlamosság, hibás anyagcserezavar és ideges gyöngeség contingenseit szolgáltatják. Ilyen a görvélykóros és köszvényes dispositio. Már Traube figyelmeztetett a görvélykóros asthma összetartozására és a további megfigyelések igazolták, hogy a nyákhártyák gyöngesége és csökkent ellenállóképessége mellett fejlődő idült hurutok szállítják a gyermekkori esetek jelentékeny részét. Számottevők különösen azok, melyeknél a gyakran megismétlődő hurutok már másodlagos nyákhártya-vastagodásokhoz, túltengésekhez, mint orrnyákhártya vastagodásokhoz, garatvegetatiókhoz, mandulahypertrophiához vezettek. Bizonyos azonban, hogy az ily elváltozások .