Gyógyhír, 1997 (4. évfolyam, 1-8. szám)

1997-01-29 / 1. szám

gyógyhír A GYÓGYSZERELOSZTÁSTÓL A PIACI KAPCSOLATOKIG EXKLUZÍV INTERJÚ Dr. LANTOSI ISTVÁN VEZÉRIGAZGATÓVAL 1996. december 30. Szerk.: Tisztelt Vezérigazgató Úr! Ez évben az év utolsó előtti napja munkanap, Önnek mint vezérigazga­tónak a Hungaropharmánál az utolsó munkanap. Ennek az utolsó munkanapnak a története szorosan kötődik egy dátumhoz, nevezetesen az Ön hatvanadik születésnapjá­hoz. Először is engedje meg, hogy ez alkalomból a lap valamennyi olvasója nevében is jó erőt és egészséget kí­vánjunk, a többi - ahogy mondani szokták - megoldó­dik. Amikor a céghez került, akkor 1982-t írtak. A vál­lalat, amelynek élére kinevezték a Gyógyáruértékesítő Vállalat az ország egyetlen gyógyszer-nagykereskedelmi vállalata volt, államilag szabályozott számos monopol jog birtokában. Ma, 1996. december 30-án az országban már több mint 80 gyógyszer-nagykereskedelmi engedéllyel ren­delkező cég létezik, de a Gyógyáruértékesítő Vállalatból Hungaropharma Részvénytársasággá alakult gyógyszer-nagykereskedelmi cég még ma az ország piacvezető gyógyszer-nagykereskedője. Az az időszak, amelyet a vállalat élén eltöltött a hazai gyógyszer keres­kedelem elmúlt közel 50 évi történeté­nek a legmozgalmasabb időszaka volt. A rendszerváltást követően az állami monopóliumok viharos sebességgel dőltek össze és kerültek a történelem süllyesztőjébe. A Hungaropharma átél­te a viharokat. Az államilag biztosított monopol pozícióit szinte teljesen el­vesztette, ennek ellenére a piac átren­deződési folyamatában piacvezető sze­repet vívott ki magának. Szerk.: Az utolsó munkanapon az anyagok rámolása óhatatlanul alkalmat ad a visszatekintésre. Milyen pályát futott be a Hungaropharma az ön vezér­­igazgatósága alatt? Milyen volt a pálya? Hány „meccset” kellett megnyerni a mai helyezésért? Dr. L.L: Az államilag monopolizált állapotból már évek óta tartó erős versenyhelyzetben váltunk igazi gyógyszer-nagykereskedővé, piacvezető céggé. Az ellá­tási kötelezettségből adódó áruforgalmi kapcsolatot piaci kapcsolatrendszerre váltottuk fel. Figyelembe vettük, hogy van konkurencia és ez a konkurencia csak a Hungaropharmától tud piacot szerezni. Az 50-es évektől 1992-ig az államilag szabályozott termékforgalmazás, az ellátási kötelezettségből fakadó áruforgalmi kapcsolatok kizárólagosságot biztosított a cégnek a nagykereskedelem területén. Az elosztási me­chanizmusra felépült gyógyszer-kereskedelmi szervezet­­rendszer gyakorlatilag kizárta a piac többi szereplőit a nagykereskedelemből. Ezen a területen igazi mozgás és változás 1992-től, a gyógyszer-nagykereskedelmi rende­let megjelenését követően indult el. 1982 első félévében még államilag szabályozott ter­mékforgalmazási rend szerint bonyolódott az áruforga­lom. A hazai gyógyszerigényeket összesítettük, majd azokat közvetítettük a belföldi ipar és a külföldi szállí­tók felé. A gyógyszerkínálat a maihoz képest is rendkívül szűk volt, a termékváltás minimális, a gyógyszerek mel­letti egyéb termékek kínálata - gyógytermékek, a ma forgalomban lévő egészségügyi cikkek jelentős köre, a különféle táplálék kiegészítő és vitamin készítmények, gyógycukorkák stb. - pedig teljes egészében hiányzott. A gyógyszerforgalmazás tekintetében szervezeti ol­dalról determinált kettősség alakult ki. A hazai ipar és a külföldi szállítók felé a kapcsolatot a Hungaropharma képviselte, míg a közforgalmú gyógyszertáraknak törté­nő szállítás kizárólag a gyógyszertári központok kereté­ben valósult meg. A gyógyszer útja a termelőtől a fogyasztóig két tárolási pont közbeiktatásával jutott el. Az or­szágos mennyiségek készletezése a Hungaropharmánál valósult meg, a te­rületi - megyei - igények innen kerül­tek kielégítésre, de nem közvetlenül a gyógyszertárba, hanem a megyei köz­pontok raktárába. A Hungaropharma gyógyszert közvetlenül csak az intézeti gyógyszertáraknak szállított, a közfor­galmú gyógyszertárakkal nem volt közvetlen kapcsolatunk. Ez idő tájt az ország valamennyi közforgalmú gyógyszertára szervezeti­leg a gyógyszertári központok kereté­ben működött. Szállításaink, raktári technológiánk eh­hez az elosztási mechanizmushoz igazodott. A gyógy­szertárakat közvetlenül kiszolgáló vevők - gyógyszertári központok - felé raklapnyi mennyiségeket pótkocsis te­herautókkal, kamionokkal szállítottunk, havonta előre meghatározott ütemterv szerint. 1996-ra jelentősen megváltozott a gyógyszerpiac szervezeti struktúrája. 1990-től lehetővé vált magán­gyógyszertárak létesítése. A gyógyszerészek jelentős ré­sze élt ezzel a lehetőséggel és ma már az országban kö­zel 800 újonnan létesített, azaz nem privatizált gyógy­szertári vállalkozás működik. E gyógyszertárak megjele­nésével kezdődött el a piac máig is tartó átalakulási fo­lyamata. Az első magángyógyszerésszel cégünk szerző­dést kötött és jelenleg gyakorlatilag mindegyikükkel szerződésünk van. Az 1995-ben elindult gyógyszertári privatizáció új lehetőségeket teremtett. Egyrészt üzletileg hozzáférhető­vé váltak az eddig vállalati keretben működő gyógyszer­­tárak, másrészt a gyógyszertári központok egy részének privatizációja potenciális lehetőséget biztosított a nagy­ 2

Next