Gyógyszerészek Lapja, 1925 (20. évfolyam, 1-20. szám)

1925-01-01 / 1. szám

1. szám Gyógyszerészek Lapja 3. oldal. 1Egyetemes kari érdekekért küzdünk! saját pozíciójának a megerősítésére hasz­nálja fel azok előtt, akiknek gondolkodás­­módja ebbe a meghatározásba foglalható ; nem kell gerinces és erős segédegyesület, mert ez veszedelmeket rejteget ránk nézve, mert a „segéd“-ben nem az okleveles gyógy­szerészi, hanem csakis a kizsákmányolandó­­páriát látjuk, akiknek a gazda szekerét arcpirítóan megalázó minőségben, kínai kuli módjára kötelessége tologatnia. Oh, uraim, ebből pedig semmi sem lesz, vagy legalább is addig nem, m­íg tudjuk azt, hogy hál’ istennek élnek kö­zöttünk megértő gyógyszertár-tulajdonosok is, akik ezt a letörési akciót helytelenítik és elítélik. De erőt merítünk ahhoz a kikötéshez, fő­leg vidéki alkalmazott kartársaink felfogásából, kik a rendbontó egyes fővárosi alkalmazottak­kal ellentétben, fejlett kori és szociális érzéseik megnyilatkozásakép, kitartottak és a jövőben is kitartanak önzetlen vezéreik mellett! Ők azok, akiket nem lehet megfőzni garancia nélküli ígéretekkel, akik azt mond­ják, ha kell, szövetkezni fogunk az ördögökkel is, mert az ördögök sem lehetnek nagyobb ellen­ségeink, mint azok, akik az alkalmazotti kar ügyeit fanatikus hittel képviselő vezéreink fejét követelik! Mi nem harcot hirdetünk. Mi békét akarunk és ezt már bebizonyítottuk. Azt azonban nem tűrjük, hogy vezéreinken keresztül - egy ígéret címén - meg­alázzák egyesületünk összes tagjait. A garancianélküli ígéretekben nem hiszünk, még akkor sem, ha — mint mondják Korizsánszky, Zoltán és Kerpel urak len­nének a kárpótléktervezet-bizottság tagjai arra az esetre, ha vezetőinket eltávolítjuk. Ezek a bizottságok legfeljebb a szalmát csépelnék, mint tették már 10-15 évvel ezelőtt több ízben is elődeik. Adjanak ne­künk garanciákat és akkor, ha kell, feláldozzuk vezetőinket is, de csakis az igaz ügy oltárán. Reméljük, hogy megtévesztett fővá­rosi kartársaink belátják, hogy még biztos garancia nincs kezünkben, addig vezető­ségünket elgáncsoló szereplésükkel a kör­­pótlékpénztár valóságos megteremtésének csak ártanak, mert kisebbségben lévén, erőkoskodásaikkal csak rést ütnek azon az egységen, amely nélkül a körpótlék­­i pénztár megteremtése, sorsunk gyökeres­­ és intézményes biztosítása —­ minden ígé­­­­ret dacára is — legfeljebb elérhetetlen délibáb marad. De k­ülönben­ is a vidéki tagok képe­zik egyesületünknek számszerűit is a több­ségét, illő tehát, hogy a többség akarata előtt a fővárosi kisebbség meghajolják, mert aki ezt nem teszi, az legfeljebb azt bizonyítja be, hogy nem elég érett és intelligens ahhoz, hogy egy önálló szervezet vezető tagja lehessen. Ismételjük: mi békét, de tisztességes békét akarunk. Hozzon ez az új esztendő békét és ne kényszerítsék reánk Dugovits Titusz szerepét. A rendkívüli közgyűlésről. (Folyt, és vége.) Draskóczy M. László második­­indítványa a kö­vetkezőképen szól: „A gyógyszerészi pályán tapasztalható sajnálatos munkahiány hovatovább több és több kartársunkat foszt meg becsületes munkaalkalomtól és kényszeri­ segélykérésre. A segélyezés azonban bármilyen tiszte­letreméltó legyen is az adakozók részéről, mégis kelle­metlen azokra, akik rászorulnak és nem oldja meg gyökeresen a kérdést. Kutatva a munkahiány okait, annak legfőbb elő­­idézője­ként két olyan tényező látszik, amelyen segíteni, illetve amelyeket megszüntetni az adott viszonyok kö­zött is lehet. Az egyik ezek közül a droguériák és úgy­nevezett illatszertárak túlkapása, a másik pedig a gon­damódra szaporodó laboratóriumok túltengése. Tudjuk azt, hogy ma a droguériák is, az illat­­szertárak is a valóságban egy-egy fiókpatikák, a labo­ratóriumok jóformán beszüntették, főleg vidéken, de a fővárosban is a patikák laboratóriumi munkálkodását és a galérikus készítmények kötelező házi előállítását. Így az egyik, mint a másik tényező rendszerint nem gyógyszerészekkel, sőt jórészben nem is hozzá­értő és hivatott szakemberekkel végezteti el a munká­ját és így ennek folytán igen nagyszámú és hivatott gyógyszerésztől vonja el a munkateret, egyúttal pedig károsan befolyásolja, sőt valósággal illuzóriussá teszi a gyakorlati gyógyszerészi kiképzést. Ugyanazért javaslom, hogy az egyesület vezető­sége lépjen érintkezésbe a testületek vezetőségével s s közös eljárás a szón­tv- fel azt, együttes kérelemmel n­ fd­jon m­i­szter Úr elé, amelyben reámutatva az alloutrí,, Ara, nyomatékosan kérje azok sürgős meg­szüntetését. Ugyanezzel kapcsolatban megszüntetendőnek vél

Next