Gyöngyös, 1874 (3. évfolyam, 1-38. szám)
1874-05-16 / 20. szám
III. Évfolyam. 1874. Előfizetési árak : Egész évre . . 5 ft — Fél évre ... 2 ft 50. Évnegyedre . 1 ft 30. Egyes szám ára : 10 kr. Sí.............................* 20-ik szám. Vegyes tartalmú hetilap, a helybeli adás-vevés közvetítő, tudakozó intézet hivatalos közlönye. Megjelenik minden szombaton. Előfizetés, levelezés és minden, a lap szellemi részét illető kiihjeaiépy, kiadó hivatalunkba utasitandó. Bérmentetlen leveleket csak ismerős kezektől fogadunk el. Gyöngyös, május 16. i TKTraw-M Hirdetési dijak: Minden halálozott petitsorhely után 4 kr. Bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30 kr. Nyilttérben egy petitsorhely ára: 10 kr. 'fe___________I Kéziratok vissza nem küldetnek. Hivatalos hirdetések is fölvétetnek, melyekért egyszeri hirdetésnél 1 frt. Kincstári illeték fejében 30 kr. előre fizetendő. ' Jegyzetek A Gyöngyös 18-ik számában „Győzzön ami jobb“ czikkbez. ti. Mielőtt az újonak nyitandó jövedelmi források felett véleményemet elmondanám, szükségesnek tartom a város közönsége és a közlekedési ministerium között, e tekintetben létező vélemény-különbséget elmondani és pedig : A város közönsége az 1871 -ik XVIII. t. c. 121 értelmében, — mely a rendezett tanácsú városokat jövedelmeiknek szaporitása végett feljogosítja, miszerint kormány engedély nélkül közvetett adókat, és új adónemeket is hozhat be, — a belügyi ministeriumhoz indokolt kérelemmel járult némely közvetett adónemek engedélyeztetése végett; ezek közt a beviteli vám is szerepelvén, ez a közlekedési ministeriumhoz tétetett át, ahonnan a város közönségéhez azon meglepő leírat érkezett, hogy a városnak ily jövedelmi források meg nem engedhetők, de ha hitelesen be bírja bizonyítani, hogy a már elkészült kövezetre mily összeget költött ? és kövezetének jókarbani fentartása évenként mily kiadásokat vesz igénybe? úgyszintén a városba évenként szállított és innen szállított beviteli vám alá eső czikkek mennyiségét, akkor majd a befektetett tőke amortizációjára és a meglevő kövezet fentartására egy mérsékelt kiviteli vámot megengedni fog. Ha a közlekedési ministériumnak a törvény ellenében felállított azon elve, hogy a városnak új jövedelmi forrásokat meg nem engedhet, megállana, akkor az egész kölcsönre egy szót is vesztegetnünk kár lenne, minthogy azok nélkül egy kölcsönről — amint első czikkemben bebizonyítom — még álmodni sem lehet. — De a törvény a rendezett tanácsú városok ezen jogát minden kételyen felül helyezi , csak azt kívánja, hogy azok szüksége és czélszerű hová fordítása bizonyíttassék be. E végre szükségesnek látom, hogy a valódi tényállást röviden elmondjam. Gyöngyös városára az 50-es években az absolut kormány közegei az örökváltságot akarata és beleegyezése nélkül 95 ezer forintig rá rótták, és ezen összeget összes ingatlan birtokára bekebeleztették . 1872-ben városunk egy részét tűz pusztítván el, közbiztonság tekintetéből tágasabb utczák kinyitása vált szükségessé és ennek következtében több magán telek kisajátítása. E végből a város közönsége egy 30 ezer forintnyi kölcsön felvételére a megyei hatóság beleegyezését kérte ki, mely az ügy czélszerűségéről magának biztos tudomást szerezvén, a kölcsön felvételére az engedélyt megadta. — Meg kell itt említenem, hogy már akkor a város azon szándékát fejezte ki, hogy majd egy nagyobb kölcsön felvétele által ezen rövid uton felveendő 30 ezer forintot azonnal lefizetni fogja. Így lett a város 96 ezer forintnyi adóssággal terhelve. A 66 ezer forint után 6-os kamatot, a 30 ezer után pedig 11 száztélét, vagyis évenként 6960 frtot fizet ki hitelezőinek anélkül, hogy a tőke apadna, holott 7-es kamattal törlesztve évenként 6650 lot fizetne és bizonyos évek alatt a tőke is elenyésznék. A kivetett városi pótadó a folyó szükségletek fedezésére forditatván, a mondott 66 ezer alapítványi, és a helybeli két pénzintézettől rövid időre kölcsönvett adósság lefizetése ezúttal tekintetbe sem jőve, annál kevésbé volt kilátás a rendes városi jövedelmekből azon, nagyobb részt el nem odázható befektetések kiállítására. Ilyen elsősorban egy 9 tantermű iskolaépület felállítása, és ennek a törvényszabta módon a felszerelése ; az újonan nyitott utczák és köztér rendezése és kiköveztetése ; tűzoltó eszközök beszerzése stb, de főkép a város — úgy szólván — házi szükségleteinek rendezése. TÁRCZA: Azt hittem, hogy néha-néha . . . Azt hittem, hogy néha-néha Magánosabb óráidban, Midőn kedvesidre gondolsz, Emlékem is mindig ott van, Azt hittem, hogy nevem hallva, Szíved sebesebben dobog, S az arczodra szökő pírban lö szerelmed lángja lobog. Azt hittem, hogy szeretsz engem, Bár titkon, de forrón szeretsz, ha átnyújtom égő szivem, Érte lángolóbbal fizetsz. Óh de lelkemnek egéről, Szerelmed fényes reménye Min! hullócsillag lefutott Bús könyeim tengerébe. Kopávay Duraö: Egy éji zene Párádon ! vagy : K. urambátyám borzasztó története! avagy : Két vakmerő lövés tizenkét következménye ! ! ! Irta Bagomér. (Folytatás 3.) K. urambátyámnak ígéretet tettem, hogy legközelebbi alkalommal a legártatlanabb módon megmentem őt az éji zene gyakori kellemetlenségeitől. És fülem tövén a következő, sőt — igaz — még e pillanatban oly csattanást érzek, mint egy palóczpofon ; említenem sem kell talán, hogy ez egy bála csók volt az éji zenétől megmentendő lény részéről ? Az egésznek különben egyéb szomorú következménye sem lett, mint hogy másnap reggel épen úgy nézett ki a szívélyes csók helye, mintha az itt saját alkalmatosságán megjelenni szokott gyöngyösi borbély egy köppölyt csippesztett volna oda. K. urambátyám szívessége, öröme és boldogsága egyenlően kimeriletlen volt, valamintvégesen a parádi kút, és eleven humora mindenfelé illatozott, hasonlóan a tavaszi töltésű esemezéhez. Boldogsága előszét érezvén karon kapott engem, s mint majdnem naponként történt, most is vitt az omnibushoz, mentünk a felsőfürdőhöz, a csemetéhez, de ott sem állott meg velem előbb, mint Barna Markos uram diszboltjánál, hol hirtelen kezembe nyomott emlékül egy drága poharat, minthogy az enyém véletlenül eltört az előbbi napon, s avval röpített ismét a kúthoz, s kezdte belém diktálni csupa hálából egymás után az aroma teljes esemezét. K. urambátyám ! szóltam én a negyedik pohár viz beerőszakolása után, de hát mit akar velem az Istenért? hiszen nincs nekem semmi bajom, s épen oly nagy tisztelője vagyok a parádi víznek borral, mint amily komendálója bor nélkül ; nem vagyok én kúrgaszt ! K. urambátyám pediglen szólavala : Hát mi a ménkűt csinál itt olyan sok ideig? hisz csak nem valami lépecskén ragadt barátomkám ! ? — K. Urambátyám ! viszonzom teljes rezignátióval, én tulajdonképen házasodni akarok, és idehozott engem a véletlen és én, ab