Gyöngyös, 1875 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1875-01-02 / 1. szám
IV. Évfolyam. 1875. / ( Évnegyedre 1 frt 55) --------------- } ) Egyes főszám| | Ara: 113 kr. ^GYÖNGYÖm&WEB TÁMMAEMW • TÁRSADALMI, GAZDÁSZATI, SZÉPIRODALMI HETILAP. Megjelenik minden szombaton. \ ) (Előfizetési árak:^ rEgiu írre 6 frt — Fiiérre .. 8 frt — 186 szám. Előfizetés, levelezés és minden, a lap szellemi részét illető küldemény, kiadó-hivatalunkba: csapó-utcza 622. sz. utasítandó. Bérmentetlen leveleket csak ismert kezektől fogadunk el. Kéziratok vissza nem küldetnek. Hivatalos hirdetések is fölvétetnek, melyekért egyszeri hirdetésnél 1 frt. Kincstári illeték fejében 30 kr. előre fizetendő. (Hirdetési díjak:( ^ Minden hasábiotty)|V petitsorhely után ( 1 kr. ( Bélyegadó fejében minden hirdetéstől ( 30 kr. ( Nyilttérben egy / petitsorhely ára: > 15 kr./JlS ELŐFIZETÉSI FELTÉTELEK a hetilap 1875-ik évfolyamára. Egy évre......................6 frt — kr. fél évre......................3 „ — „ Negyed évre..................1 „ 50 „ Előfizetési pénzek a „Gyöngyös“ Szerkesztő- és kiadó hivatalához küldendők. Hogy a lap szétküldésében fennakadás ne történjék, kérjük a t. közönséget alárendeléseiknek mielőbbi megtételére. Visszapillantás. A merész hajós kedvesen pillant visza távozó hajójáról a tengerpartra, melyhez taln sok édes emlék fűzi; a jó honfi tekintete örönnel pihen meg azon téren, hol az édes hazáért le szebb verejték-gyöngyei elhullottak; ki veheti ái rész néven nekünk ? ha mi is megengedünk magunknak annyi örömet jó akaratú működésünk jutalmául, hogy a múltra vessünk egy futólag visszapillantást ? Hiszen oly szép, oly kedve élni még az emlékben is! Városunk és vidéke nyugodtan tekithet vissza ez évi múltjára, mert hízelgést senkirányában soha nem tanúlt ajkunk azon meggörződést hangoztatja: a társadalmi élet élénkebben, a közügyek iránti lelkesedés tevékenyebb, az egész szervezet öszhangzóbban alig működhetett valahol, mint épen városunkban és vidékén, hol ez évnek sok gond és baj borította fellegein, áttörő napként ragyogott a tevékeny jóakarat. A megyei székhelynek annyi érdekkel vitatott, egy időre háttérbe tolt, de függőben levő kérdése élénk mozgalmak színhelyévé tette mind vidékünk, mind irodalma szerény terét, melyben oly tehetségekkel és lelkesedéssel volt szerencsénk többször találkozni, melyekre büszke lehet ügyünk, s azon erős meggyőződést értelé meg nálunk, hogy ha városunk és vidéke nem felületes, hanem túl szerénység által takart valódi mély tudományú, erős lelkű és szent akaratú irodalmi, társadalmi, gazdászati erői elfogadják a közjó érdekében fölajánlott küzdtért: úgy nincs ok félni, remegni a lap j^igője miatt. Minden létezőnek lényege az összetartás, mely erőt, életet képes adni ; de mihelyt a föloszlás, bármely oknál fogva... beáll: a szétbomlott elemek talán ellenséges lénynek válhatnak tényezőivé, és pedig nemcsak az anyagi, hanem a szellemi téren is. És ez összetartás, még ellenfeleink által is méltó elismeréssel magasztalt egység képezi fénypontját városunk és vidéke közelmúltjának. Ez egység, ez összetartás eredményezte s minthogy nem a mi érdemünk, dicsekedhetünk is vele, hogy annyi tevékenység, jóakarat, valódi testvériség, egyenlőség és szabadság helyévé lett e lapok tere, hol az elméleti tudós együtt küzdött a gyakorlati emberrel, a magasabb kör magához ölelte a jóakaratú tehetséget, az iparos erőmunkához szokott reszketeg kézzel emelt tollat a lakosság érdekében, a gazdász örömmel oszta meg jó tanácsát a földművessel, szóval: mindenki mindenkiért küzdött! E küzdelem a legmagasztosb,a legdicsőbb és eredménydúsabb Ennek óhajtottunk mi kifejezést adni mind annyiszor, midőn magunkat ismerve s épen magunk iránt lévén legszigorúbbak, az ellenkező nézeteknek is minden tartalék - gondolat nélkül tért nyitottunk, tudva azt, hogy soha sem az egyoldalú elfogultság, hanem a „győzzön ami jobb“ elv termi meg a közjólétre és boldogságra nézve legbiztosabb, legédesebb és legtartósb gyümölcsöket. Ha avval hízeleghetnénk a múltból magunknak, hogy talán az egységnek és összetartásnak mi is némi szerény tényezői voltunk, örömünk teljes lenne, és verejtékünk minden cseppjét megannyi drága gyöngynek tekintenék, de ha ezt sem érdemelhetnék ki, úgy legalább vigasztalni és elégtéttel szolgálni fog azon tudat, hogy mi is arra törekedtünk, és közvetlen egyik czélunk az lesz, hogy az annyi jó eredménnyel dicsekedhető egyetértést minden szenkvedélyesség mellőztével erősíteni és védeni törekszünk jövőben is. ..?.s. A küzdtér tisztán áll, hol ismét elfoglaljuk helyünket és határozottan adjuk át magunkat bekezdett munkánk folytatásának és egy bizonytalan PJ5! A €/ A. Remélj. Ne kérdezd tőlem oly sokat, Miért vagyok ily csüggedett ? Hisz könnyen csügged a kebel, Mely annyit vérzett, szenvedett. Fájlalja a sok bánatot, Mit bőven juttat a világ; De tűröm én, mig nem hal el Szivemben a szent honfi-lány! Ha jőni kezd az alkonyat S bevonja a derült eget, És csillagdús éjfél helyett Nem látni mást mint felleget: Sóhajt a bánat-dalta szív, Mely egykor oly vidám vala, De kétség közt vigaszra kél Egy szebb jövőnek angyala. A rózsa is ha hullni kezd, Közelgni látva a halált: Reményét nem hullatja el Nem, nem veszti el vigaszát. Lehűlt... mosolygva elpihen, Szép kelyhén nincsen hús panasz. Az vigasztal engem, mi őt. Hogy lesz talán még szebb tavasz. Szakolczay Ernő. GYÖNGYÖS, január 2. A VILÁG ÍTÉLETE. Beszély. Irta : Medgyesy József. Színpad az élet, egy nagy színpad, melynek deszkáin mi halandók vagyunk a színészek. Nem én vagyok az első, de nem is az utolsó, ki ezt mondom. Legyen szabad nekem e mondást pár szóval megtoldanom: ha sikerült szereped, a nagy többség kritikája kifogástalannak mondja játékodat s megtapsol, tenyerén hordoz, maga fölé emel voltál bár hős vagy intrigues. Az első esetben nagynak nevez, a másodikban azt mondja: éltél eszeddel. Nem tesz különbséget szerepeid minősége fölött. Jól játszottál s ő megtapsol. Ily balga a nagy világ ítélete; ha reá bízod magadat, elbukál legalább erkölcsileg. Mert ha kebledből a becsület utolsó szikrája is kihalt, ha megszűntél lelkiismereted szavát bírádúl tekinteni: úgy boldog vagy, mert kitűnő intriguáddal kitűnő közönségedet tapsviharra birád a te közmegelégedésre játszol tovább e nagy színpadon melynek jeles színészei közé tartozol. De minthogy beszélyiről s nem bölcsészi szerepkörre szerződém, tárgyamra térek. Beszélyem szereplői közül három személy magaslik ki: két hős, kik közül az egyik természetesen az intrigues, s a mindvégig szenvedőleges álláspontot foglaló martyr; a statisták sorába - kik igen keveset tesznek s beszélnek — sorolhatók a jóságos mama, a szenvedő angyal mamája s ugyan az utóbbinak barátnője. Legyen az egyik hős neve Cserhalmy Elemér, a másiké t. i.az intriguesé Kétszínű Kleofás, az ábrándos martyré Szegvári Elvira, a mamáé Szegváry Judit, s a barátnőé Klementin. Bocsánat, drága olvasó ha kissé unalmasnak találsz. Érdekfeszitőbben is írhatnék, mert hisz ez a toll olyan engedelmes egy portéka az ember kezében, de azt most nem tehetem midőn, mint már fennebb is mondom egyszerűen másolói szerepre szerződőm, hogy leirjak egy eseményt, mely két szívet összezúzott, egyet felemelt kit természetesen még most is tapsol a világ, s mely valóban megtörtént. Ismertem egy gazdag családot. Bocsánat ha a mai ragadós világnézet árjából elragadtatván, hibát követtem el, midőn először is ismert családom gazdagságát emelem ki. De mikor ez apránként második természetünkké válik. S még a közmondás is azt mondja „Geld regirt die Welt”, így ha például nősülni akarsz, nem kérdik tőled ismerőid, szép-e ? művelt-e imádottad ? Oh nem, hanem résztvevő kebelbarátod jobb kezének hüvelyk és mutató útját egy élő kérdésként szépen összedörzsöli tudni akarván: Meddig áll jövendőbeni ipád ? De tárgyra uraim! Tehát az a család, melyet én ismertem, gazdag volt Az öreg Szegvári Boldizsár, legyen a föld könnyű felette, gondoskodott, hogy szerettei halála után is bírjanak mindazzal, mik a haute volée igényeikhez tartoznak. Nem volt Maroskáta környékén oly rendezett gazdaság, mint a boldogulté. Nem volt oly szép háza Pesten a váczi utczában senkinek, mint bánatos özvegyünknek. Nem vololy kertészeti bravóurral rendezett nyaralója a városliget környékén senkinek mint a néhai Szegvári családjának. S e kis család úrnője legalább praxisban az öreg úrnak forrón szeretett leánya Elvira volt. A ház szemfénye, a tágas park legszebb virága, a jóságos anyának bálványa, a fővárosi ifjúság hódolatának tárgya, Elvira volt Bocsánat! már ismét átléptem a határokat. Mert hisz a mi Elviránk még kis leány, alig tizenött és fél éves épen tegnap került ki a gárdából, hol forró szivecskéje szerel