Gyöngyös, 1879 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1879-01-05 / 1. szám
S"Vili. Evftiiyiun Egyes szám i* ki*. Előfizetés, levelezés, úgy minden, a lap szellemi részét illető küldemény kiadóhivatalunkba utasítandó. Bérmentetlen leveleket csak ismert kezektől fogadunk el. M^*g*jelentik minden vasttrisap. ^Gyöngyös, január 6. Hirdetési díjak: Minden hasálozott petitsorhely után 6 kr. Nyilttérben egy petitsorhely ára 20 kr. Kéziratok vissza nem küldetnek. Hivatalos hirdetések egyszeri közléséért 30 petitsorig 1 frt. 50 kr., ezen felül 2 frt. előre fizetendő. VEGYES TARTALMÚ TÁRSADALMI, GAZDÁSZATI, SZÉPIRODALMI HETILAP. Az új év első napjaiban. (Cs. K.) A letűnt év utolsó napjainak haldokló sugarai még alig múltak s már újak váltották föl. Oda az ó ; helyette itt van a sokatigérő új év jelképéül annak, hogy minden múlandó s az elmúltakat újak váltják föl. A múlandóság esélyei fölött tündökölnek az örökkön élő eszmék, melyek e két szóban foglalvák: lét és szabadság! Inkább ne legyen a lét, mint szűnjék meg a szabadság, mely a természet nagy honában ezredéven át égő szövetnek. A szabadság eszméje az emberrel született s az utolsó emberrel fog kihalni is. Az ezredéveket élt tanok tételein, a történetírók művein: átalában minden hagyományon feltűnik az, hogy a szabadság eszméje mindig élt s uralkodott. A legvadabb népfajoknál, a legcivilizálatlanabb félreeső világ részben, ép oly hévvel dobban föl a szív a szabadság eszméjének delejes érintésére , mint ahogyan készséggel ápoltatik a felvilágosodott országok lakóinál. Milliók élete s vére áldoztatott fel ezen eszme magasztos oltárára s ugyanannyi élet és vér fogja még annak hatalmát pecsételni. Mint egy varázsgyűrű s mint egy dicssugár övezi körül a világ népeit, faj, rang s valláskülömbség nélkül a szabadság eszméje, melynek nagy és hatalmas tanai még mindig újak s örökön tartó fiatalságra mutatnak. Az emberrel született szabadság eszméje fölé eddig még semmi sem emelkedett, s az emberi kebelben helyét más elfoglalni soha képes nem volt. Ezen eszme az emberi keblekben rokonérzelmeket nemcsak teremtett, de terebélyes fájának ágain: a testvériséget, egyenlőséget s a szeretetet szülte, nevelte s ápolta. Jó Istenem! mily sokat rejt magában a testvériség, egyenlőség és szeretet eszméje! Mily nagyszerű látvány, e három egy keretben, fölötte a szabadság eszméjének koronájával. Ezredévek előtt mint egyedüli boldogító s örökéletre hivatott eszme oltatott be a hittanokba is, hogy igy művelve az emberi nem kitűzött célja felé haladhasson. Maga a nagy hitalkotó kétezer évvel ezelőtt mondá: „Szeresd felebarátodat mint önön magadat.“ Nem-e azt jelenti ezen mondat: fogadd testvéredül, tedd magaddal egyenlővé és szeresd őt?... Nem-e ugyanazon jelentőségű szavak ezek, melyek a testvériség egyenlőség s szeretet ápolására hívnak fel ? . . . Oh igen! S mig minden a múlandóság befolyása alatt áll, s mig minden elavultnak uj jön helyébe, addig ezen magasztos eszmék, melyek a nép boldogságának emelésére hivatottak, ugyanazok, melyek ezredekkel ezelőtt a nagy tanító ajkára jöttek ; melyeket mindig, minden helyen, minden időben külömbség nélkül az emberek állandóan hirdettek. Ahol a szabadság eszméje megtestesül: ott a jólét honol; . . . hol a társadalmi jólét örömet ad : ott a siralom-völgye elmúlik s helyén az élet rózsái diszlenek ; . . . hol a siralom-völgye ily ékessé lesz: ott a setétséget a boldogság sugarai űzik el. Szabadság eszméje ! ... Te nagy és örökön élő boldogító nagy hatalom ! . . A te oltárodra hozzuk ez újév első napjain áldozatunkat s ígéretet teszünk, hogy szivünk minden dobbanása, vérünk minden lüktetése , egyedül s kizárólag a te dicsőítésednek s ápolásodnak lesz szentelve, ígéretet teszünk, hogy mig e kebel él, mig a toll kezünkből ki nem hűlt, egyedül s kizárólag téged szolgálunk. S most ez uj év első napjaiban fohászt repítünk az egek urához, kérve, hogy boldogító eszméid éltető sugarait a népek szivéhez juttassa el........... Könyörgünk, hogy magasztos sugaraid e siralom völgyet megvilágítsák s az emberi kebleket fölhevítve nagy és hatalmas eszméid megtestesüljenek, s a cél mielőbb elérezvén a nép öröm s diadal napot ülhessen. TÁRCA. Új év napján. Azt mondják : ma új év kezdődik a földön . . . Nem újul az idő, sőt vénöl örökön. Hazudik a naptár, mert csalja az embert Kiújongva forgat mindent, ami újság. Aki, mert a múltban elég vigaszt nem lelt. A jövőtől remél üdvöt, boldogulást. S tán a régi helyett új ember nem támadt ? Hogy ma minden ajkon csupán jó kívánat ? Nem változott semmi; csak kölszin az egész : Hisz’ nem szívből, hanem szokásból köszöntnek. Egyiknél tettetés, másnál haszonlesés S köteles hódolat ... robot az üdvözlet. Ha őszinte volna ma a világ nyelve; Ha a sok nyájas hang üres szó nem lenne ; Ha nem csak óhajtnánk — tennénk is jót, másnak . Úgy a testvériség megvalósulhatna ; Adam maradéki mind megjavulnának S valóban csak akkor lenne új év napja! Mossóczy M. Januárius: Hogy honnan veszi e hó elnevezését? sokan tudják, többen találgatják; én azonban határozottan rámondom, hogy a rómaiak korából egy hamis istentől, még pedig Jánusz ur ő nagy hamis istenségétől származik. Jánusz urat ugyanis igen furcsa képen festik. Igen! Mert hogy a jász atyafival szóljak : két képe van, s egyik a másikával teljesen ellentétes cél felé tekint. Az egyik egy hajoló női alak, olyan csókolni való szép angyal! A másik egy öreg bácsi torzonborz bajuszával s december szakájával. A fiatal csinos jószág arcán, a remény sugarai látszanak. A piros ajak csókra nyílik; a szem sováran tekint a jövőbe; van azonban arcán egy vonás, mely nemének pajkosságát s csábját árulja el. Különben okos gondolat volt a rómaiaktól ezen istenséget igy alakítani. És pedig elvi s takarékossági szempontból. Mert Jánusznak két arca van, s igy a kereskedő könnyen tűlad rajta: az emberek — pláne ha öntvény-alak, — könnyen és célszerűen használhatják, ugyanis: Ha komoly tudós veszi meg, ki a bölcseletet elébe teszi az életeletnek: hát az öreg urat arccal fordítja a világnak. Ha fiatal emberé a szoborka, s az a fiatal ember szívesebben nézi a csókra termett ajkat, mint a boszos bácsit: hát a bácsi a fal felé fordittatik. Végtelenül praktikus dolog: könnyen értékesíthető s előnyösen alkalmazható Jánusz úr és asszonyság fizonomiája. De különben Jánusz úr minden célszerűsége mellett könnyen kompromittálhatja tulajdonosát s világnyelvére adhatja, hol aztán rendesen meghurcolják. Ha valami ó-kori asszonyság avagy bácsi állít szobádba s a meztelen nyakú asszonyságra pislant, akkor ha hangosan nem is, de legalább kérelem. Tek. Zsaak László úrhoz, Nevesvármegye tek. alispánjához ! A múlt évi április havában megejtett városi képviselői választásnál soknak nem tetszett az, hogy a törvény intenziója folytán lett az eredmény elérve. Soknak nem tetszett, hogy a választás eredménye az összes választó közönség kívánalmas óhajtása szerint éretett el. De soknak nem tetszett az sem, hogy az így megválasztott képviselők a nép érdekeit kívánván képviselni, a városi tisztújításnál azt érvényesítői óhajtották. Bizonyos, messzire ható célok is működtek közre, — melyeknek tragédiája ugyan már lezajlott, de mellyel azonban azt érték el, hogy többen önkénytelenül belevitetve a mozgalomba, együttesen inditák meg a harcot a nép kívánalmas óhajtása ellen ; igaz hogy jogosan, a törvény értelmében , de eddig szokásban nem levdeg : a választott városi képviselők ellen úgy átalánosságában mint részleteiben peticionáltak. Hűen emlékezik tek, alispán ur azon, — hogy ne szépítsem — kemény harcra, mely ebből kifejlődött, mely a későbbi lefolyt események magvát rejté magában. A beadott petíció városunk lakóit két részre sorakoztatta, s így majdnem mindenki állást foglalni kényszerült. Az idő elmúlt; az események, melyeknek előjátékául a mozgalom az egyik rész által visceniroztatott, lezajlottak. Egyik rész a jövő tervét horda a jelen titkos méhében. Voltak azonban köztük olyanok is, kik a titkos emeltyűt nem ösmerve egyenesen az eredmény ellen emeltek szót. A másik részen volt a város lakosságának legnagyobb része. Hogy legnagyobb rész együtt volt, bizonyítja azon körülmény, — miről tekintet ességednek is tudomásárán — hogy oly roppant impozáns túlnyomó többséggel választó v. képvisel', tt. A választás eredményében nyilvánult túlnyomó többség, a város vagyona körüli kezelést helytelennté, elitélé. Súlyosnak érzé azon terheket, melyek elviselésére — oly szép s nagy vagyon mellett mint városunké — kényszeritetik .Méltóztatik tudni, hogy a nép, ha terheit elviselhetlennek, súlyosnak, nehéznek érzi, s ha a helyzeten könnyüsz erővel nem segíthet, végperceiben rendkívüli dolgokhoz folyamodik. Elviselhetlen volt különösen azon állapot városunkban, hogy tisztviselői ellen nem egy jogos felszólalás jutott a nép közé. Elviselhetlen továbbá az is, miszerint dacára a város nagy vagyonának, magas pótadó vezetett az úgyis eléggé adóztatott s csekély jövedelemforrással bíró népre , mely még ezen kívül külömböző jogcímen szedendő adónemekkel terheltetett. Elviselhetlenné vált leginkább pedig az által, hogy dacára a magas és terhes megadóztatásnak, állandóan azon szomorú hírek a városban — mely azt hiszem tekintetességed becses tudomásáig is eljutott, — miszerint a város magában elmondogatja: elvesz a világ, mert az emberek roszak... S így egész leckéket mondanak róla, s a mi bűneinkről. Az ellenünk való lamentáció az erkölcstanárok ajkán kezdődik; utána a szülők, az anyókák és apukák veszik föl a szót; sőt ha a szerkesztőnek nincs más tárgya miről írni :jön az erkölcsi leckéztetés. Ha az ember igy januárius havának első napjaiban ezeket mind fölgondolja, méltó az apprehenzio. Épen ugy bánnak velünk, mintha végeztünk, tetteink s bűneink miatt a végítélet holnapra volna kihirdetve, s az statarialiter hajtatnék végre. Tűrje akinek tetszik ezen méltatlankodást, de én, mivel nem ingem, hát nem gallérom s kijelentem, hogy sokba nem veszem az összes dorgálásokat. Én férfi vagyok, s ha talán csak az a néhány szál, mely szájam fölött van, jogosít e névre; de majd megnő a bajusz is és szakás is, meg én is. Ember vagyok, nem tűrök! S ha vannak hozzám hasonló társaim, ide a gledába sorakozzanak, melynek trambulinján produkálom magamat s kérek egy kis csöndet. Akik pedig oly rettentően haragszanak, s a gondtól megfájdult árva fejemet szapulni akarják azoknak igy szólok : Állj!... Jobbra!... vagy ha nekik jobban tetszik hát balra... de a fődolog az, hogy indulj és pedig azonnal. Én