Gyöngyös, 1879 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1879-01-05 / 1. szám

S"­Vili. Evftiiyiun Egyes szám i* ki*. Előfizetés, levelezés, úgy minden, a lap szellemi részét illető küldemény kiadó­­hivatalunkba utasítandó. Bérmentetlen leveleket csak ismert kezektől fogadunk el. M^*g*jelentik minden vasttrisap. ^Gyöngyös, január 6. Hirdetési díjak: Minden hasálozott petitsorhely után 6 kr. Nyilttérben egy petitsorhely ára 20 kr. Kéziratok vissza nem küldetnek. Hivatalos hirdetések egyszeri közlésé­ért 30 petit­sorig 1 frt. 50 kr., ezen felül 2 frt. előre fizetendő. VEGYES TARTALMÚ TÁRSADALMI, GAZDÁSZATI, SZÉPIRODALMI HETILAP. Az új év első napjaiban. (Cs. K.) A letűnt év utolsó napjainak haldokló sugarai még alig múltak s már újak váltották föl. Oda az ó ; helyette itt van a sokatigérő új év jelképéül annak, hogy minden múlandó s az el­múltakat újak váltják föl. A múlandóság esélyei fölött tündökölnek az örökkön élő eszmék, melyek e két szóban foglal­­vák: lét és szabadság! Inkább ne legyen a lét, mint szűnjék meg a szabadság, mely a természet nagy honában ez­redéven át égő szövetnek. A szabadság eszméje az emberrel született s az utolsó emberrel fog kihalni is. Az ezredéveket élt tanok tételein, a törté­netírók művein: át­alában minden hagyományon feltűnik az, hogy a szabadság eszméje mindig élt s uralkodott. A legvadabb népfajoknál, a legcivilizálatla­nabb félreeső világ részben, ép oly hévvel dobban föl a szív a szabadság eszméjének delejes érin­tésére , mint a­hogyan készséggel ápoltatik a fel­világosodott országok lakóinál. Milliók élete s vére áldoztatott fel ezen eszme magasztos oltárára s ugyanannyi élet és vér fogja még annak hatalmát pecsételni. Mint egy varázsgyűrű s mint egy dicssugár övezi körül a világ népeit, faj, rang s vallás­­külömbség nélkül a szabadság eszméje, melynek nagy és hatalmas tanai még mindig újak s örö­kön tartó fiatalságra mutatnak. Az emberrel született szabadság eszméje fölé eddig még semmi sem emelkedett, s az emberi kebelben helyét más elfoglalni soha képes nem volt. Ezen eszme az emberi keblekben rokonérzel­meket nemcsak teremtett, de terebélyes fájának ágain: a testvériséget, egyenlőséget s a szeretetet szülte, nevelte s ápolta. Jó Istenem! mily sokat rejt magában a test­vériség, egyenlőség és szeretet eszméje! Mily nagyszerű látvány, e három egy keretben, fölötte a szabadság eszméjének koronájával. Ezredévek előtt mint egyedüli boldogító s örökéletre hivatott eszme oltatott be a hittanokba­­ is, hogy igy művelve az emberi nem kitűzött célja felé haladhasson. Maga a nagy hitalkotó kétezer évvel eze­lőtt mondá: „Szeresd fele­barátodat mint önön magadat.“ Nem-e azt jelenti ezen mondat: fogadd test­véredül, tedd magaddal egyenlővé­ és szeresd őt?... Nem-e ugyanazon jelentőségű szavak ezek, melyek a testvériség egyenlőség s szeretet ápolására hívnak fel ? . . . Oh igen! S mig minden a múlandóság be­folyása alatt áll, s mig minden elavultnak uj jön helyébe, addig ezen magasztos eszmék, melyek a nép boldogságának emelésére hivatottak, ugyan­azok, melyek ezredekkel ezelőtt a nagy tanító ajkára jöttek ; melyeket mindig, minden helyen, minden­­ időben külömbség nélkül az emberek állandóan hirdettek. Ahol a szabadság eszméje megtestesül: ott a jólét honol; . . . hol a társadalmi jólét örömet ad : ott a siralom-völgye elmúlik s helyén az élet rózsái diszlenek ; . . . hol a siralom-völgye ily ékessé lesz: ott a setétséget a boldogság sugarai űzik el. Szabadság eszméje ! ... Te nagy és örö­kön élő boldogító nagy hatalom ! . . A te oltá­rodra hozzuk ez újév első napjain áldozatunkat s ígéretet teszünk, hogy szivünk minden dobbanása, vérünk minden lüktetése , egyedül s k­i­z­á­­r­ó­l­a­g a te dicsőítésednek s ápo­lásodnak lesz s­z­e­n­t­e­l­v­e, ígéretet teszünk, hogy mig e kebel él, mig a toll kezünkből ki nem hűlt, egyedül s kizárólag téged szolgálunk. S most ez uj év első napjaiban fohászt repí­tünk az egek urához, kérve, hogy boldogító eszméid éltető sugarait a népek szivéhez juttassa el........... Könyörgünk, hogy ma­gasztos sugaraid e sir­alom völgyet megvilágítsák s az emberi keble­ket fölhevítve nagy és hatalmas eszméid megtestesüljenek, s a cél mielőbb elérezvén a nép öröm s diadal napot ülhessen. T­Á­RC­A. Új év napján. Azt mondják : ma új év kezdődik a földön . . . Nem újul az idő, sőt vénöl örökön. Hazudik a naptár, mert csalja az embert Ki­újongva forgat mindent, ami újság. Aki, mert a múltban elég vigaszt nem lelt. A jövőtől remél üdvöt, boldogulást. S tán a régi helyett új ember nem támadt ? Hogy ma minden ajkon csupán jó kívánat ? Nem változott semmi; csak kölszin az egész : Hisz’ nem szívből, hanem szokásból köszöntnek. Egyiknél tettetés, másnál haszonlesés S köteles hódolat ... r­o­b­o­t az üdvözlet. Ha őszinte volna ma a világ nyelve; Ha a sok nyájas hang üres szó nem lenne ; Ha nem csak óhajtnánk — tennénk is jót, másnak . Úgy a testvériség megvalósulhatna ; Adam maradéki mind megjavulnának S valóban csak akkor lenne új év napja! Mossóczy M. Januárius: Hogy honnan veszi e hó elnevezését? sokan tudják, többen találgatják; én azonban határo­zottan rámondom, hogy a rómaiak korából egy hamis istentől, még pedig Jánusz ur ő nagy hamis istenségétől származik. Jánusz urat ugyanis igen furcsa képen festik. Igen! Mert hogy a jász atyafival szóljak : két képe van, s egyik a másikával teljesen ellentétes cél felé tekint. Az egyik egy hajoló női alak, olyan csó­kolni való szép angyal! A másik egy öreg bácsi torzonborz bajuszával s december szakájával. A fiatal csinos jószág arcán, a remény sugarai látszanak. A piros ajak csókra nyílik; a szem sováran tekint a jövőbe; van azonban arcán egy vonás, mely nemének pajkosságát s csábját árulja el. Különben okos gondolat volt a rómaiaktól ezen istenséget igy alakítani. És pedig elvi s takarékossági szempontból. Mert Jánusznak két arca van, s igy a kereskedő könnyen tűl­ad rajta: az emberek — pláne ha öntvény-alak, — könnyen és célszerűen használhatják, ugyanis: Ha komoly tudós veszi meg, ki a bölcseletet elébe teszi az életeletnek: hát az öreg urat arccal fordítja a világnak. Ha fiatal emberé a szoborka, s az a fiatal ember szívesebben nézi a csókra termett ajkat, mint a boszos bácsit: hát a bá­csi a fal felé fordittatik. Végtelenül praktikus dolog: könnyen értéke­síthető s előnyösen alkalmazható Jánusz úr és asszonyság fizonomiája. De különben Jánusz úr minden célszerűsége mellett könnyen kompromittálhatja tulajdonosát s világnyelvére adhatja, hol aztán rendesen meg­hurcolják. Ha valami ó-kori asszonyság avagy bácsi állít szobádba s a meztelen nyakú asszonyságra pislant, akkor ha hangosan nem is, de legalább kérelem. Tek. Zsaak László úrhoz, N­evesvármegye tek. alisp­ánjához ! A múlt évi április havában megejtett városi képviselői választásnál soknak nem tetszett az, hogy a törvény in­­tenziója folytán lett az eredmény elérve. Soknak nem tet­szett, hogy a választás eredménye az összes választó közön­ség kívánalma­s óhajtása szerint éretett el. De soknak nem tetszett az sem, hogy az így meg­választott képviselők a nép érdekeit kívánván képviselni, a városi tisztújításnál azt érvényesítői óhajtották. Bizonyos, messzire ható célok is működtek közre, — melyeknek tragédiája ugyan már lezajlott, de mel­lyel azon­ban azt érték el, hogy többen önkény­telen­ül belevitetve a mozgalomba, együttesen inditák meg a harcot a nép kívá­nalma­s óhajtása ellen ; igaz hogy jogosan, a törvény ér­telmében , de eddig szokásban nem lev­deg : a válasz­tott városi képviselők ellen úgy á­t­alá­nos­s­á­g­á­b­a­n mint részleteiben p­e­t­i­c­io­nál­t­a­k. Hűen emlékezik tek, alispán ur azon, — hogy ne szé­pítsem — kemény harcra, mely ebből kifejlődött, mely a későbbi lefolyt események m­agvát rejté magában. A beadott petíció városunk lakóit két részre sorakoz­tatta, s így majdnem mindenki állást foglalni kényszerült. Az idő elmúlt; az események, melyeknek előjátékául a mozgalom az egyik rész által visceniroztatott, lezaj­lottak. Egyik rész a jövő tervét horda a jelen titkos méhében. Voltak azonban köztük olyanok is, kik a titkos emeltyűt nem ösmerve egyenesen az eredmény ellen emeltek szót. A másik részen volt a város lakosságának legnagyobb része. Hogy legnagyobb rész együtt volt, bizonyítja azon körülmény, — miről tekintet ességednek is tudomásárán — hogy oly roppant impozáns túlnyomó többséggel választó v. képvisel', tt. A választás eredményében nyilvánult túlnyomó több­ség, a város vagyona körüli kezelést helytelennté, elitélé. Súlyosnak érzé azon terheket, melyek elviselésére — oly szép s nagy vagyon mellett mint városunké — kény­szeritetik .Méltóztatik tudni, hogy a nép, ha terheit elvisel­­hetlennek, súlyosnak, nehéznek érzi, s ha a helyzeten kön­­­nyüsz­ erővel nem segíthet, végper­ceiben rendkí­vüli dolgokhoz folyamodik. Elviselhetlen volt különösen azon állapot városunk­ban, hogy tisztviselői ellen nem egy jogos felszólalás jutott a nép közé. Elviselhetlen továbbá az is, miszerint dacára a város nagy vagyonának, magas pótadó v­ezetett az úgyis eléggé adóztatott s csekély jövedelem­forrással bíró népre , mely még ezen kívül külömböző jogcímen szedendő adó­nemekkel terh­eltetett. Elviselhetlenné vált leginkább pedig az által, hogy dacára a magas és terhes megadóztatásnak, állandóan azon szomorú hír­ek a városban — mely azt hiszem tekintetes­séged becses tudomásáig is eljutott, — miszerint a város magában elmondogatja: elvesz a világ, mert az emberek roszak... S így egész leckéket monda­nak róla, s a mi bűneinkről. Az ellenünk való lamentáció az erkölcs­taná­rok ajkán kezdődik; utána a szülők, az anyókák és apukák veszik föl a szót; sőt ha a szerkesztő­nek nincs más tárgya miről írni :jön az erköl­csi leckézteté­s. Ha az ember igy januárius havának első napjaiban ezeket mind fölgondolja, méltó az ap­­prehenzio. Épen ugy bánnak velünk, mintha végeztünk, tetteink s bűneink miatt a végítélet holnapra volna kihirdetve, s az statarialiter hajtatnék végre. Tűrje akinek tetszik ezen méltatlankodást, de én, mivel nem ingem, hát nem gallérom s kijelentem, hogy sokba nem veszem az összes dorgálásokat. Én férfi vagyok, s ha talán csak az a néhány szál, mely szájam fölött van, jogosít e névre; de majd megnő a bajusz is és szakás is, meg­­ én is. Ember vagyok, nem tűrök! S ha vannak hozzám hasonló társaim, ide a gledába sorakoz­zanak, melynek trambulinján produkálom maga­mat s kérek egy kis csöndet. Akik pedig oly rettentően haragszanak, s a gondtól megfájdult árva fejemet szapulni akarják azoknak igy szólok : Állj!... Jobbra!... vagy ha nekik jobban tetszik hát balra... de a­ fődolog az, hogy indulj és pedig azonnal. Én

Next