Gyöngyös, 1879 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1879-05-04 / 18. szám

9­ VIII. Évfolyam. 1879.­­<B Előfizetési árak: Egész évre 6 frt. — Fél évre 3 frt. Évnegyedre 1 frt. 50 kr. Egyes szám­ára: 12 kr. Előfizetés, levelezés, ügy minden, a lap szellemi részét illető küldemény, kiadó­hivatalunkba utasítandó. Bérmentetlen leveleket csak ismert kezektől fogadunk el. [p­ íjdlein­k mindéi! Ytisórtia]). s 9' Hird­etési díjak: Minden halálozott petitsorhely után 6 kr. Nyilttérben egy petitsorhely ára 20 kr. Kéziratok viasza nem küldetnek. Hivatalos hirdetések egyszeri közlésé­ért 30 petit sorig 1 frt. 50 kr., ezen felül 2 frt. előre fizetendő. &­VEGYES TARTALMÚ TÁRSADALMI, GAZDÁSZATI, SZÉPIRODALMI HETILAP. Gyöngyös, május 4. TÁRCA. Bertához. (Május 1-ére.) Hány ifjú visz ma zöldfát kedvesének ? Virággal és szalaggal gazdagon........ Reményét látja benne mind a kettő S örülnek.... május elseje vagyon ! Szivem szerelme és átka szép Berta Teneked én mily május-fát tegyek? Hisz életemnek nincs öröm virága Bús szivemnek reményi nincsenek ... Mégis teszek a kinszenvedéseimnek Tüskéiből egy koszorút fonok . Azt teszem ablakodra, s arra ékül A sírokról virágokat hozok. De nem, nem igy ... bevárom mig a kínok Viharja összezúzza éltemet, Mig oly hő s oly boldogtalan szerelmem A nyugtató sirbant alá temet. Majd akkor május első éjfelében A néma sir öléből felkelek S virágokat hozandók, melyek annak Halmán szivem porából nöttenek. S ha megborzadsz, látván mint porlanak szét Midőn azokhoz érne kis kezed. Ejts egy könyűt, tudván, hogy s­i r­­­máj-fát Hozott boldogtalan szerelmesed. Pásztói. -ikszám. A megyei alispán úrnak s a városi hatóságnak. (F. A.) Az utóbbi esőzés s az ebből eredett nagy viz, a nagy-patak medrét annyira meg­töltő,­ hogy a partokat több helyen leszakasztó, egy, évtizedeken át fennállott erős kőfalat, az izr. kórház kertjének kőfalát is ledöntötte. A nagy víz lefolyása után, a nagy patak mentén végig menve azt tapasztaltam, hogy a patak árja általában sokkal mélyebben van, mint ezelőtt volt. Különösen látható ez a hídfőknél, a patak­partra épített házaknál. A kaszárnya előtt levő híd oszlopzatának talapzata, mely évekkel ezelőtt egészen fedve volt, ma már szabadon áll, s a keleti részen annyira megnyílt, hogy a mélyített víz alá bujt. Hasonlóképen van a tó­ utcai nagy kőhíd; a mellette levő épület s átalában azon épületek, melyek a partra épitvek. Figyelmeztető eset volt ez úttal a fönnebb említett izr. korház kertje kerítésének lehülése. Intő például szolgálhat ez úgy a patak mellett lakóknak, valamint a megyei alispán úr s a városi hatóságnak, hogy ha a bajt ideje­korán meg nem előzzük, óvintézkedéseket nem teszünk: hasonló sors éri a hidakat a patakparti épületeket A patak medre mélyedésének okát hol’keres­­sük ?... Nem kell messze mennünk s meg fogjuk ta­lálni: a kikotrásban azaz abban, hogy évtizedeken át figyelmen kívül hagytuk s megengedtük, hogy a kő kavics és a homok a patakokból kiszedetett. Megengedtük s elnéztük, hogy az agyag gödrök nyakra-főre ásattak s legkevesebb intézkedéseket sem tetettünk a patak medrének töltésére. A patak medre már a viz lefolyásának sa­játságánál fogva mindig habár lassan is be­mé­­lyittetik. Máshol, hol a hidak oszlopzatait s igy vele az épületet megmenteni akarják akkép in­tézkednek, hogy a lúd után nehány méter távol­ságra védgátat csinálnak. A patak szélességében cölöpöket vernek, melyet élőb­ől megtölteinek. Az ily cölöpölés azután nemcsak folytató­lagosan tölti az utánna következő medret, sőt állandóan föntartja, magasbitja s igy vele a hidoszlopot, avagy épület talapzatát mindinkább betölti, erősiti. A nagypatakon két nagy kőhíd van. Mind a kettő a megye tulajdonát képezte s igazság szerint képezné is. S mint ilyennek felügyelete szintén a megyei gondok közé volna sorolandó. Mióta azonban a megyeháza Egerbe ván­dorolt, a jelenleg kaszárnyának használt megyei épület előtti nagy kőhidnak nincs gazdája. Lévén pedig oly tárgy, mely nem értékesíthető, csak kiadást venne igénybe. Mivel azonban ezen kőhíd eddigelé a városi hidak közé föl nem vétetett, mert a megye által át nem adatott, a megyei hidak között foglal helyet, s mint megyei tulajdon , megyei gondo­zást illet. Ez alapon tisztelettel felhívjuk a megyei alispán, úr figyelmét, szíveskedjék sok gondjai között ezen hidra is tekinteni. Avagy akkép intézkedni, hogy hivatalos, alantas közege által vizsgáltassa meg, s addig mig kevés költséggel kijavítható, kijavítani, ne pedig odáig halogatni, hogy a több ezer írtba került kőhíd összeomol­ják, s tetemes kiadással legyen helyrehozható. Ha ped­ig a dolog aképpen állna, hogy ezen kőhid a megyei hidak közül terülve a város hid­jai közé vétetett volna föl, avagy ha - mivel csak kiadást igényel — gazdátlan volna, felsőbbi jogánál fogva szíveskedjék az említett hid sorsa lett intézkedni s oda hatni, hogy ha bár a me­gye, bár a város, bárki által, d­e ideje­­korán kijavitassék, s szakértői helyes megállapodás folytán v­é­d­­­m­­ű­v­e­t elláttassék. Ezzel egyidejűleg figyelmébe ajánljuk a v. hatóságnak is az előbb elmondott körülményt, s a város azon lakóinak jól felfogott érdekében, kik a patakpart mellett laknak, hogy a nagy­­patak partját vizsgáltassa meg, s szakértők által óvintézkedésekre alkalmas javaslatot készítetve azt az érdeklett lakosokkal közölje. Sok hivatalos létszáma konstatáltatok. Pontban 10 órakor jelentek meg Freinreisz elnöklete alatt Székács és Párvi birák s a jegyző , kik helyeiket elfoglalva, az elnök által az esküdtek nevei egy urnába tétettek, onnan egyenként mindaddig huzattak ki, mig a vádló s védő ügyvéd vissza­vetésével a 12 tagból álló esküdtszék a következőképen ala­kult meg: Hampel Sándor, ifj Szaszovszky József, Kado­­csay Lajos, Türsch Nándor, Gold Zsigmond, dr. Appel Lajos, Varga András, Baranyi Benedek, Lusztig Szigfried, Hal­­bauer Nándor, Fenyvesy Adolf, Nyiry Lajos, pótesküdtek: Morzsányi Károly s Klenovics György. Az esküdtek, eskü letéte után elnök Freinreisz fel­hívja első rendű vádlottat Csömör Kálmánt, hogy mondja el: a cikk kiáltal s miképen íratott? Csö­m­ör. Tek. Esküdtszék! November hó 16-án szombaton délután fél egy órakor Borhy F. ügyvéd barátom Ivanits Ferenc úrral hozzám jött s előadta, hogy Lipkay K. ügyvéd, mind a három bíróság által hamis okmánykészítés s csalás bűnténye miatt vád alá helyeztetett. Elmondotta, miszerint L. három horti lakos Dénes testvérekkel hamis okmányt készíttetett, s a hamis okmány alapján megvett bir­toknak nevükre leendő telekkönyvi bekebelezését 200 frt. előre kikötött árért fölvállalta. Lipkay urat mint rész embert (elnök figyelmezteti vádlottat, hogy vádlót ily nevekkel e helyen ne illesse, mit megköszönve folytatja) ismertem ; a hamis okmány készítés s az azzal összeköttetésben álló manipuláció folytán, de külö­nösen azért, hogy 200 frtot zsarolt az illető tudatlan parasz­toktól egy telekkönyvi átírásért, méltán fölindultam s Borhy Ferenc által tollba mondott vád alá helyezést leírtam, s sa­ját keblem sugalata szülte kommentárral kisértem. Leszámítva a vád alá helyezési kitételt, melyért a fe­lelősséget Borhy F. ügyvéd úr elvállalja, s hogy való iga­zolja ; a többiért a felelősséget elvállalom s megjegyezni kívánom, miszerint csak­is azért hivatkoztam B. arra, hogy igazoljam azt, miszerint én nem kerestem azt, hogy L. ellen írjak, mivel azonban csúf eljárása nálam irodámban elmon­­datott: kötelességemnek tartottam a már összeállított lapot szétszedetni s az inkriminált cikket beszórhatni köz­­zététetni. B­o­r­h­y: A kérdéses cikknek csak azon részéért vál­lalom el a felelősséget, amelyben a vád alá helyezés jelez­­tetik, s azt a kezeim között levő vád alá helyezési végzéssel igazolom. Vádló ügyvéd az egri törvényszék végzését s Gyön­gyös városa által L. részére kiállított erkölcsi bizonyítványt kéri felolvastatni. Csömör védő-ügyvéde Dr. Szivák Imre ennek ellenében Gyöngyös városa képviselő-testületének 2 rendbeli mellékelt jegyzőkönyvi kivonatát kéri felolvastatni. Borhy F. vádlott a három biróság általi vád alá helyezési vég­zés felolvasását kéri. A bírák az iratok átvétele után egy negyed órai ta­nácskozásra visszavonulván, ennek eltelte után felolvasta­tott az egri kir. törvényszék végzése, melyben L­ pkay Kál­mán hamis okmány készítése miatt 8 napi börtönre s rab­tartási költségek megtérítésére ítéltetik ; a három Deuts testvér pedig, mivel a műveltség oly alacson fokán állnak, hamar tanúságot adtak ügyességökről, s miha­marább összeszedve magukat, Rákócz indulóval fogadták az érkező lakadalmas népséget. Persze ez mind­két részről nagy agyi volt a kölcsönös barátságos fogadásra, bakáink egethasité éljent, a bosnyákok pedig zm­­ot kiáltottak, és hogy megmutassák, mikép ők is tudnak gavallért ját­szani, meglehetős számmal hullott a Medzse Diere (török ezüstpénz értéke 2 frt 40 kr) a cigányok lábaihoz. Föltűnt előttem, hogy az egész lakodalmi vendégsereg közt a mennyasszonyt kivéve, még csak egy női személyt sem vettem észre, nem mulaszthatom tehát el, a hozzám közeledett kon­csiót (szomszéd) felvilágosításért kérni, hogy hol vannak a nyoszoló-leányok, s az örömanyák. Elbámultam, midőn tudomásomra adta, hogy az itteni szokás tiltja a lakodalmaknál a menny­­asszony részéről bármely rokonnak is részt venni. A nyoszoló­ leányok elmaradása pedig, még török uralom idejéből maradt fel, mert nem mer­ték leányaikat a törökök előtt mutatni; ez eset­ben , ha nekik egy leány megtetszett, nem tartózkodtak a legnagyobb bűn elkövetésére sem, csakhogy az illető leányt háremüknek meg­szerezzék. Különösen hagzott még azon megjegyzése is, hogy a mennyasszonynak, — ha ugyanazon helységből való, mint a vőlegény 2 hétig, ha közeliévő faluból egy hónapig, ha pedig egész más kadelákból való 3 hó lefolyásáig, — szülőit meglátogatni nem szabad. A mi sajtó­perünk. Bosnyák lakodalom. Hogy mi módon tartatik meg Boszniában az egybekelési ünnepély, úgy hiszem, hogy a t. A Lipkay Kálmán ez idő szerint felfüggesztett ügyvéd úr által ellenünk s Borhy Ferenc úr ellen egyetemlegesen indított sajtóper esküdtszéki tárgyalása, múlt hó 26-án, a Fortuna épületben a következőkép tartatott meg: Reggel néhány perccel 10 óra előtt az esküdtszéki fa­olvasó közönség előtt még nagyobb részt isme­retlen lesz, tehát bátorkodom egy, általam az esketési ceremóniákat kivéve minden részben szemügy alatt tartottat ecsetelni. Laktanyánk egy meglehetős meredek hegy­láncolat lábánál van épitve, mely előtt a szerajevói út vezet, s minden egyes utas, ki Vlasenicát el­hagyja, vagy ide jön, laktanyáinkat el nem kerülheti. Farsangos időben volt még, midőn egy délután dobütések hatottak füleimbe, és valamely rendkívüli esetre figyelmessé tettek. B­o­s­n­y­á­k lakodalom!!! Bosny­ák lakodalom!!! hallatszott a kaszárnyában egyszerre százak tor­kából, mire általános kitörés a szabadba követ­kezett, hogy minden egyes szemtanúja legyen az itt divó szokásoknak. A menetet, mely egy közeliévő faluból vette ide útját, a Vlasenica város érdemes cigánya Begolics, ki a mellett, hogy kovács-mesterember, hegedűjét esetleg dobjával is cseréli s vigasztalja a vlasenicai közönséget, — légetreszkető dobü­tések­­kel kezdte meg, ezt követte a lakodalmi vendégség, mely csupán férfi tagokból állott, kik paripájukon véghezvitt hencegésekről következtetve a rákival (közönséges pálinka) jól laktak. A mennyasszony, kiért a vendégsereg ment, a vendégek után vezettetett a vőlegény bátyja által lassú lépésekben, és végre a nem csekély súlyú mennyasszonyi láda egy lóra elég ügyesen felkötve zárta be a menetet. Ez alkalommal a mi cigányaink is csak­

Next