Győr-Sopronmegyei Hírlap, 1953. január (9. évfolyam, 1-26. szám)

1953-01-01 / 1. szám

1952. december 31 én a Kínai Népköztársaság igazgatásába ment át a kínai Csang-Csung vasútvonal Az 1950. február 14-én a kínai Csang-Csung vasútról, Pert­ Artúr­ról és Dalnyi­jról kötött kínai— szovjet egyezmény, valamint a kínai Csang-Csung vasútvonalnak a Kímai Népköztársaság kormányának át­adásáról szóló 1952. szeptember 15-i kínai—szovjet közlemény értelmé­ben a Szovjetúnió­ kormánya 1952. végén ellenszolgáltatás nélküli a Kí­nai Népköztársaság kormányának teljes tulajdonába adja át a kínai Csang-Csung vasútvonal közös igaz­gatásával kapcsolatos minden jogát a vasúthoz tartozó összes javakkal együtt. 1952. december 31-én 10 órakor (pekingi idő) véget ért a kínai Csang-Csung vasútvonal közös kínai —szovjet igazgatása. A vasútvonal átadásával megbí­zott kínai—szovjet vegyés bizottság december 31-éig Harbinban ünnep­séget rendezett, amelynek keretében aláírták a vegyesbizottság üléseiről készült jegyzőkönyveket. 1953­.január 1-én avatták fel Harbinban azt az emlékoszlopot és csarnokot, amely a vasútvonal kö­­zös igazgatása során Kína és a Szovjetúnió között kialakult őszinte barátságot hirdeti­ Mao Ce-Tung táviratban mondott köszönetet J. V. Sztálinnak a kínai Csang-Csung vasútvonal átadása alkalmából Mao Ce Tung, a Kínai Népköz­­társaság központi, népi kormánya­ liak elnöke, december 31-én távira­tot intézett J. V. Sztálinhoz, a Szovjetúnió minisztertanácsának el­nökéhez, amelyben köszönetet mond Sztálinnak, a szovjet népnek és a szovjet kormánynak a közösen igaz­gatott kínai Csang-Csung vasútvo­nal átadásáért. Mao Cse tung táviratának szö­vege a következő: ,,Sztálin- elvtársnak, a Szovjetúnió minisztertanácsa elnökének. A kínai­ Csang-Csung vasútvonal Kína és a Szovjetúnió által történt közös igazgatása alatt a szovjet fél igen nagy mértékben hozzájárult a kínai nép vasútépítési programmjá­­hoz- A kínai nép sohasem feledke­­zik meg erről a­ testvéri, baráti tá­­mogatásról. őszinte, szívből jövő köszönetet mondok a nagy szovjet népnek, a szovjet kormánynak és Önnek abból az alkalomból, hogy a szovjet kormány — az 1950. évi­ egyezménnyel és az 1952. évi közle­ménnyel összhangban — ellenszol­gáltatás nélkül a Kínai Népköztár­saság kormányának tulajdonába ad­ja át a kínai Csang-Csung vasútvo­­nal közös igazgatásával kapcsolatos minden jogjal a vasúthoz tartozó összes javakkal együtt. Kívánom, hogy a Szovjetuniót és Kínát egybefűző nagy barátság napról-napra még jobban elmélyül­jön és erősödjék. 1952. december 31. Mao Ce Tung Itilmault nem tudott kormányt alakítani A „Reuter“ és az „AFP“ jelenté­se szerint Bildault kedden este fel­hagyott az új francia kormány megalakítására irányuló kísérletei­­vel. A Szovjetúnió nemzetiségeinek kultu­rális felemelkedése A Szovjetúnió minden köztársa­ságában működik jelenleg főis­kola. A S­zovjetún­ióban élő kü­lönböző nemzetiségek, amelyeknek a Nagy Októberi Forradalom előtt még saját írásuk semm volt, a szovjet hatalom évei alatt szak­embereket­, írókat és tudósokat neveltek ki. A háború utáni években az ukrán főiskolák több mint száz­ezer, a grúz, azerbajdzsán és ör­mény főiskolák körülbelül ötven­ezer, a középázsiai főiskolák pe­dig mintegy negyvenezer szakem­bert adtak az országnak. A Szovjetunió felsőoktatási mi­nisztériuma a­ nemzetiségi köztár­saságok 49 tudományos és tech­nikai kiválóságának ítélte oda a tudományok doktora címet az idén. A román minisztertanács fogadása a népköztársaság kikiáltása ötödik évfordulója alkalmából December 30-án este a román minisztertanács fogadást rende­zett a Román Népköztársaság ki­kiáltásának ötödik évfordulója alkalmából. A fogadáson jelen voltak: Oh. Gheorghiu-Dej, a Ro­mán Munkáspárt Központi Bi­zottságának­­ főtitkára, a minisz­tertanács elnöke, dr Petru Groza, a Nagy Nemzetgyűlés Elnökségé­nek elnöke, a Román Munkás­párt Politikai Bizottságának tag­jai, a Nagy Nemzetgyűlés Elnök­ségének tagjai, miniszterek, szta­hanovisták, a­­termelés élenjárói, a tudomány, a művészet és az iro­dalom művelői. A fogadáson meg­jelent Lavrentyev, a Szovjetünk romániai nagykövete, Vang Ju Ping, a Kínai Népköztársaság nagykövete, a népi demokratikus országok és több más ország dip­lomáciai képviseletének vezetője. A becsületes rábamiklósi dolgozó parasztok követelése: A községi tanács kemény kézzel biztosítja a vetéstervek maradéktalan teljesítését Rábamiklós. Ott, ahol a kisbaboti út elága­zik, a falu közepén lévő földm­ű­­vesszövetkezeti bolt előtt beszél­get két dolgozó paraszt, Papi­ Ist­ván és a 13 holdas Horváth Ist­ván. Csendesen ballagó ökrök cuppognak a sárban, a legtöbb szekér fát hord­­ogat. — Pedig lenne most ennél fon­tosabb dolog is — mondja Hor­váth István. — Vetni kell, mert lemaradtunk. — Vannak meg, akik semmit sem vetettek, például a huták Élő Lajos. Ő is, aztán Szabó István­ná huták is arra spekulál, hogy majd mi teljesítjük helyettük a beadást jövőre. — Lendvai Kálmán meg azt hajtogatja, hogy az idén már nem lehet vetni, meg nem is kel ki már a, mag. Pedig emlékszem rá, kilencszázötv­enben a rétalapi dűlőben decemberben vetettem bél­­­át. Olyan szépen kikelt, hogy öröm volt ránézni. Horváth István mondja ezt, s erő­sen mérgelődik, hogy vannak Rábiamiklóson olyanok, akik a kulák nótáját fiuják­, a kuláfe példájára nem vetnek. Ha az ember jobban megnézi akkor érthető, hogy miért nem vet Elő Lajos 48 holdas kulák. Azelőtt ő volt a falu ura, két cseléd gazdája. Dologtalanul is megélt. Ellensége ő a falu népé­nek, az ország népének most is Ezért hever parlagon a földje. — Ezért mi is felelősek va­gyunk. — jelenti ki Horváth Ist­ván — a magam személyében ál­landó bizottsági elnök vagyok, nekem is keményebben kellt volna Élővel bőgni. Bizony, a gyengekezösség a leg­főbb hibája a rábamiklósi tanács­nak. Élő Lajos kulák tavaly sem­ termelt, beadását nem teljesítet­te, otthagyta földjeit s a Győri Szeszgyárba ment dolgozni. A tanács megtette, ugyan a felje­lentést, aztán megnyugodott. Pe­dig a feljelentések valahol biz­tosan elakadtak, ezért nem kapott még büntetést Élő Lajos kulák. Otoltics István elvtárs, a ta­nácselnök sem tette meg köteles­ségét, Szabó Istvánná 30 holdas kulákasszony is csak 3 hold ga­bonát vetett, de Otoltics elvtárs, Markó István elvtárssal, a v. b. titkárral együtt, megnyugodott abban,, hogy ,,Szabónnénak , nincs fogatja, mivel vessen.“ Ez a v. b. titkár véleménye, amit nem átal­lott kimondani sem. Pedig ő is, az elnök elvtárs is tudhatná, hogy ilyen kifogást nem lehet el­fogadni.­­Vetni kell, ha Szabó­­nak nincs fogatja, akkor fogadjon pénzért fuvarost, aki műveli, el­veti a földjeit. Ha­ ezt nem teszi, akkor bíróság elé kell állítani s ott feleljen a népünk érdekei el­len elkövetett bűnéért.. A hivatalos kimutatás szerint 24 hold föld vetetten a rábamiklósi határban. — Mi úgy tudjuk, hogy csak néhány hold­ elvetése hiányzik a terv teljesítéséből — csodálkozott Papp elvtárs, amikor tudomást szerzett a nagy lemaradásról. Valóban­ nem tudhatta Papp elvt­árs a­ valóságot, mert a ta­nács, személyesen Otoktics elvtárs —­ valótlan adatokat, közölt a fa­luval, a járási tanáccsal is. Már november 14-én jelentésében azt­­ állította, hogy­ Rábamiklós telje­sítette a vetéstervet. A vetésterü­letek statisztikai ellenőrzésekor derült ki, hogy 24 hold — állí­tólag már elvetett földben — nincs mag. Horváth István méltán háboro­dik fel­­azon, hogy paraszttársai közül Lendvai Kálmán 4,25 hold helyett csak 3 hold 4911 négyszög­ölet vetett el. Id. Lendvai Lajos is csak 2 hold­ gabonát vetett, bár közel 14 hold földje van." Papp István elvtárs helyesen látja, hogy azok, akik nem ve­­tettek­, azokat károsítjá­k­ meg, akik — mint Wimmer Ferenc — becsülettel teljesítették kötelessé­güket, időben megmunkálták a földet, elvetették a magot. Az a 24 hold föld, amely ma még vetetlen, jövőre közepes ter­més esetén is, 240 mázsa gabonát hozna. Rábamiklós valamennyi családja átlag 4 mázsával több gabonával rendelkezne, h­a már elvetették volna a 24 holdat is. Még most sincs késő. Horváth István decemberi bú­zavetése is bizonyíték, hogy még mindig jobb a decemberi, januári vetés, mint a tavaszi. Most az a feladat — amint Papp elvtárs mondja —, hogy rászorítsák Élő Lajos, Szabó Istvánná kuláikokat, m­i haladéktalanul vessék el a rájuk eső földterületet. Lendvai Kálmán, id. Lendvai Lajos kö­zép­par­a­sztoknak is kötelességük, hogy mielőbb, még január hó első hetében teljesítsék vetéstervüket. Ezt várja tőlük az egész falu be­csületes népe. Otok­ics elvtárstól azt várja a Párt, hogy tegye jóvá elkövetett hibáját, erélyesen, kemény kéz­nél biztosítsa a tervek teljesítését, a hiányzó 24 hold föld bevetését. Tanulmányozzuk az SzKP XIX. kongresszusának anyagát Évi 60 millió tonna acélért! „Nagy prog­ramm­ot kell meg­valósítani új kohászati vállala­tok építése és a meglévők bő­vítése terén. Az ötödik ötéves tervben a nyersvasgyártást 32 százalékkal, az acélgyártást 42 százalékkal kell emelni­ 4 (Szahurov elvtárs az SzKP XIX. kongresszi beszédéből) A Szovjetunió az első ország a világon, ahol egyidejűleg össze­függően oldják meg korunk há­rom legnagyobb gazdasági kér­dését: az energiatermelés, a szállítás és az öntözés gazdasági problémáját. Ennek az óriási, az emberiség történetében soha nem látott épí­tő, szervező és természetátalakító munkának legfontosabb tényező­je a vas és az acél. „El kell ér­nünk azt — mondotta Sztálin elv­­társ 1946-ban —, hogy iparunk évenként 50 millió tonna nyers­vasat, 60 millió tonna acélt... termeljen.“ Ezt a célt a Szovjet­únióban egyidejűleg a legkülön­­bözőbb oldalakról közelítették meg. 1952-ben a szovjet kohászat 35 millió tonna acélt termel,, vagyis 90 százalékkal több, mint 1940-ben. A legutóbbi bárói évben, 1949-től 1951-ig a nyersvas­­termelés 8 millió tonnával, az acéltermelés 13 millió tonnával, emelkedett. A szovjet kohászok harcot in­dítottak a nagy sztálini feladat végrehajtásáért. Évi 60 millió tonna acél termelése azt jelenti, hogy a Szovjetúnió még gyorsab­ban építheti a kommunizmust. m mnomm mm rmibm mmtii m artm A gyárak és fémkutatóintézetek, kísérleti laboratóriumaiban olyan kísérleteken dolgoznak, amelyek­kel még jobban emelni lehet a nyersvas- és­ az acéltermelést. Mindezek az eljárások azonban nemcsak a vas- és acéltermelés ugrásszerű fokozódására vezet­hetnek. A termelés olyan méretű fokozódása, amilyenre most, a Szovjetunióban kilátás van, ug­rásszerű fejlődést idéz elő a kom­munizmus építésében. Éppen, ezen a ponton függ össze egymással és kerül szoros kölcsönhatásba a szovjet fímkoh­ászat a kommu­nizmus nagy építkezéseivel. Mi­nél gyorsabban és minél több vasat és acélt ad a kohászat a nagy építkezéseknek, annál ha­marább készülnek el az óriási ví­­zienergiaközpontok. A villamosenergia soha nem látott bősége viszont utat nyit a legkorszerűbb fémkohászat, a villamosfémkohászat előtt. Az érc kiolvasztásához szükséges hőt a villamosára­M adja majd. A elektromos kemencében olyan kiváló minőségű vas- és acélöt­vözetek készülnek, amilyeneket a kohászatban addig nem tudtak előállítani. „ A villamosenergia segítségével a kohászat teljesen gépesíthető és automatizálható lesz a szállítás minden területe is, amint ez Mag­­nyitogorszkban máris megvan. A XIX. pártkongresszus hatá­rozatai nyomán a fejlődés belát­hatatlan távlata áll a szovjet ko­hászat előtt. Ragyogó jövő, a mmmcui rmin amelyről a sztálini korszak egy­­szerű embere egyre inkább úgy látja, hogy ez már az ő­­ je­lene. A Szovjetúnió vaskohászata év­­ről-évre emeli az acéltermelését és nincs messze az az idő, ami­kor teljesíteni fogja a Sztálin elvtárs által megjelölt feladatot. a nomumm 1915 ' 1OO Mérges termelőszövetkezeti község lett Mérges község az elmúlt héten megalakulás óta újab­b család termelőszövetkezeti község lett, írta alá a belépési nyilatkozatot­. Megalakult az Új Rába I. típusú A cso­port közel 400 hold földet csoport, amely megalakulásakor művel meg. 31 családot foglalt magába. A 1 i

Next