Győr-Sopronmegyei Hírlap, 1954. május (10. évfolyam, 103-127. szám)
1954-05-01 / 103. szám
Éljen hazánk szocialista építésének vezető ereje, ___________a népjólét megteremtésének élharcosa, a magyar munkásosztály! A targoncák mérnöke A nagyablakos, világos teremben katonás rendben sorakoznak a rajzasztalok. Az asztalokon kifeszített rajzpapír, előttük nők, férfiak. Valamennyien szerkesztők. Kezükben boszorkányos ügyességgel jár a ceruza, a vonalzó. A terem egyik végében dolgozik Rátz Sándor. Arcán, mozdulatán látszik, hogy minden figyelmét munkájára fordítja- Rátz Sándor életéhez szorosan hozzátartozik, elválaszthatatlanul hozzánőtt a szállítóeszközök szerkesztése. Ahogy munkatársai mondják, valóságos szerelmese a szállítóeszközöknek. ★ Rátz Sándor fiatalember. Mindössze 25 évet. Munkája azonban rácáfol korára. A szerkesztés vezetője, sztahanovista mérnök. Szerény, közvetlen, egyenes jellemű ember. Ezért szeretik, becsülik munkatársai. Csöndes, kevésszavú, de munkájában annál keményebb mérnök. Ilyen volt négy évvel ezelőtt is, amikor először jött az üzembe. 1949. végén szerezte meg mérnöki diplomáját. Először a daruüzembe került. Néhány hónap múlva áthelyezték a szállítógépüzembe a szerkesztés vezetőjének. A szerkesztés dolgozói közül többen kétkedve fogadták az új főnököt. „Igen fiatal, még csak néhány hónapja hagyta ott az iskola padját. Ugyan mit érthet a targoncákhoz!“ — így vélekedtek az emberek, de csak rövid ideig. — Általában, ha egy mérnök kijön az iskolából, négy-öt évig nem lehet rá önálló munkát bízni, — meséli Wallinger Ödön szerkesztő. — Rátzra ez nem áll. Már az elsői időkben azon csodálkoztunk, honnan veszi a nagy tudását, hisz nem régen végezte el iskoláit. S a fiatal mérnök rövid idő alatt megszerezte a szerkesztés dolgozóinak bizalmát. Megszerették és elfogadták vezetőjüknek. Már nem kételkedtek, hanem bíztak benne- Érezték, hogy jó kezekbe került a szerkesztés vezetése. Eltelt egy jó év. Rátz Sándor mérnök egyre jobban végezte munkáját, merészebben fogott egy-egy sírtípusú targonca szerkesztési munkáihoz. Valami azonban volt, ami bántotta. Nem beszélt ugyan róla. Ha a többiek tettek felajánlást, it is tett, de csal, kötelességszerűen. Néha beadott egy-egy újítási javasatot is. Ha a pártszervezet kérte, hogy a szerkesztés dolgozói készítsenek feliratot az üzemnek — ekkor még a szerkesztés készítette a feliratokat is —, bármilyen sürgős munka volt, soron kívül elkészítette a feliratokat. Így ment ez hosszú ideig. Munkáját elvégezte, de az üzem pártszervezete nem vett tudomást róla. A pártszervezet akkori vezetői nem, hogy támogatták volna munkájában, hanem ott gördítettek akadályt eléje, ahol épp tudtak. „Orvosnak a fia, mit várhatunk tőle“ — hangzott egyesek korláton vélekedése. Erről tudomást szerzett Rátz mérnök is. Nem panaszkodott ■soha senkinek, de annál jobban bántotta az ügy. Az 1952-es év a nehézségek éve volt a szállítógépüzemben. Az üzem az év elejétől kezdve hónapokon keresztül nem teljesítette tervét- Rátz Sándornak ebben az időben sokat jutott eszébe apjának ez a mondása: „Az a jó orvos, akit nemcsak akkor hívnak, ha a gyermek beteg, hanem akkor is, ha iitet kap“. Édesapja tisztiorvos létére nem nézte le a munkásokat, egyforma volt előtte minden beteg. A fiatal mérnök is azt akarta, hogy ne csal; akkor forduljanak hozzá a dolgozók, ha baj van a rajzokkal, hanem máskor is. 1952. végén megindult a nagy munka a lemaradás megszüntetéséért. Rátz mérnök ekkorra már megértette, hogyan kerülhet közelebb a fizikai dolgozókhoz. Felvette a munkaruhát és maga is odaállt a gép mellé dolgozni. Azóta is számtalanszor látni könyökig olajosan, hol a munkapadok, hogy a targoncák mellett. Akkor a legboldogabb, ha olyan munkához is hívják, ami nem az ő feladata. Nem egy esetben felpattan egy-egy új targoncára és elrobog a portáig, meg vissza. Közben hallgatja a motor búgását, figyeli működését,kapcsolását. S ha valami hiba van, maga szedi szét, maga nézi meg, mit kell kijavítani, így segíti a próbálókat.A fizikai dolgozók egyre gyakrabban szólítják meg Rátz mérnököt. Tudják, hogy nemcsak meghallgatja őket — mint sokan teszik —, hanem segít is. Dőld Jenő, az üzemi bizottság elnöke elmeséli, hogy közel két évvel ezelőtt beszélt először Rátz mérnökkel. Dőld Jenő akkor még marós volt. Egy újításon dolgozott. Helyesen gondolta el újítását, de nem tudta megfelelő „ruhába öltöztetni“. Rátz mérnök szívesen segített kidolgozni az újítást, úgy hogy el is fogadták. Ilyen és hasonló esetek nem egyszer fordultak már elő. Nincs talán olyan jelentősebb újítás az üzemben, amelyben nem volna benne az ő munkájának, tanácsának, vagy javaslatának egy része is. Rátz mérnök nem tartozik azok közé az emberek közé, akiknek mindig igazuk kell, hogy legyen. Ha helytelen volt a véleménye, van ereje ahhoz, hogy el is ismerje tévedését. Nemrégen a kísérleti csoporttal volt vitája. Az 52-es targoncák golyóscsapágyainak elhelyezésénél ellentétes volt a véleménye, mint a csoport tagjainak■ A csoport mégis a saját elgondolása szerint készítette el a mintadarabokat. A próbázás aztán igazolta a kísérleti csoport elgondolásának helyességét, Rátz Sándor férfiasan elismerte, hogy tévedett, sölmondta a dolgozóknak, hogy adják be újításnak elgondolásukat. Az egyszerű fizikai dolgozók szemében az ilyen és hasonló esetekben nagyot nőtt a mérnök tekintélye, Rátz Sándort ma már az egész üzem szereti, megbecsüli. Munkája elismeréseképpen tavaly megkapta a sztahanovista kitüntetést, ez év januárjában pedig még nagyobb kitüntetés érte: felvették a párt tagjainak sorába. Osztályához is hozzánőtt. A szerkesztők között ma már nyoma sincs a kezdeti kételkedésnek. Ha kell, a szerkesztőket segíti, ha a fizikai dolgozók hívják, akkor odamegy. Szívesen segít mindenkinek, s ha szükség van rá, megfogja a munka nehezebb végét is. Az elmúlt pár év alatt a közös munkában Rátz Sándor mérnök összeforrt, egygyé lett a fizikai dolgozókkal. A fizikai dolgozók ügye-baja ma már az övé is. Rátz Sándor néhány évi munkájának legnagyobb érdeme, hogy segített ledönteni a válaszfalat a szállítógépüzemben is a fizikai dolgozók és az értelmiség között. Azt adta a dolgozóknak, amit ember az embernek adhat: a segítést, a megbecsülést, a szeretetet, Varga Éva. ttyty eke,úta Szabó Kálmán tanádi gazdaszeme, amint az eke szarva után ballag, örömmel pihen meg a frissen hasított barázdákon. Jó nénnli az új eke munkáját, amint a fekete zsíros földben könynyedén hasít barázdát barázda után. Ilyenkor az ember gondolata messze száll és mégis, talán kevés gazdának jutott eddig eszébe, hogy milyen hosszú utat tett meg ez az egyszerűnek látszó eke, mire eljutott gazdájához, a dolgozó paraszthoz. Mennyi kénen ment keresztül, mennyi verejték, trimnikával tele gazdag óra kellett ahhoz, mire a kibányászott ércből eke lett. De talán menjünk szép sorjában. Hatalmas bányavárosok terülnek el a Dornyec’medencében. Itt a föld alatt épp oly mozgalmas az élet,mint a föld felett. Lent, a föld fekete gyomrában hatalmi#» kiaparószia"agokikail, fúróik tömegeivel fújták a vasércet a bányászok. A csillék nyikorogva rakják a hajókat, vagonokat tette, hosszú-hosszú többezer kilométeres utat tesznek meg, míg ott jutnak hazánkba, az ózdi nagyolvasztóba. Itt pihennek meg először. Itt aztán többezer fokra hevítik az ércet, de még mindig csak nyersvasat nyernek belőle. Innen aztán a híres Martha-kemencébe viszik a daruk és csillék. Itt ismét jött aláfűtenek. Majd pár órai olvadás, potyogás után a sistergő, vörösen izzó folyékony vas szikrázva hull a tartályokba. De itt sincs pihenés. Újra megragadják, tovább viszik a hengerműbe. Itt gyúrják, lapítják, többszáz tonnás hengereken kígyózva megy keresztüli az izzó vas. Ezer és ezerféle alakot vesz fel, különböző vastagságú tamesz, eső, rúd, L" alakú vas és még ki tudná felsorolni, hogy milyen" létre készül. Az egyik hengerből a másikba viszik, addig nyújtják, míg megkapja végleges diákját. Közbena vas irtózatos hőséget lehel magából és az emberek verejtéktől gyöngyöző homlokkal végzik munkájukat. Hamarosan innen is tovább visel a vas útja. Ismét vagonokba rakják és megindul a megmunkáló üzemek felé. így jut el aztán az eke vasa is a Győri Wilhelm Pieck Vagon- és Gépgyárba. Itt erős férfikezek markolják meg és kirakják a vastelepm. Majd onnét a megmunkáló üzemekbe kerül. Csak ezután kezdődikmeg vallóban az ekekészítés. El kell, hogy mondjuk, alig akad üzemrész a Vagongyárban, ahol ne dolgoznának az eke egyik, vagy másik alkatrészén. Mert az egyszerűnek látszó ekle nem kevesebb, mint 109 darabból áll. De talán kövessük a vaslemezek és a rudak útját. A gépmunkát igénylő anyagok a daruesztállya kerülnek, a darabolás után itt végzik el rajtuk a szükséges forgácsolási és fúrási munkákat. A vagonnüzemben az eke 5 alkatrészét készítik el Többek között az állítókengyel és a fafogantyú is itt készül. A szállítógéposztály is kiveszi részeit az ekegyártásban. Az acélöntők az ekefejeket készítik, a kovácsüzem kalapácsai a tengelyekre sújtanak ile, megcsinálják mindazokat a munkákat, amelyek meleg hajlítást kívánnak.A gerenndelyek, látítóvasarc, vonóhajdak mind a kovácsiitem dolgozóinak munkáját dicsérik. A Vagongyár üzemrészein kívül munkához láttak a Szegkovács KTSz dolgozóiis. Ők azokat amunkákat válalták, amihez nem gépi erő, hanem kézi munka kell. Ők kovácsolják az önvezetéskhorgot, vonómul horgot, védővillát és kívül még négy alkatrészt. Nem is kis számban készítik, hanem összesen 54 000 darabot. És végül el kell mondani azt is, hogy a sz ekegyártással csupán a Vagongyárban körülbelül 140 ember foglakozik. Van olyan alkatrész, amelyik 8 gépen keresztülmegy, mire szerelésre kerül a sor. Aztán a különböző megmunkált alkatrészeket a hídüzembe szállítják. Itt történik aztán az ekék összeállíttása, ami szintén nem kicsi munka. Összeszerelés után, az ellenőrzés és a festés következik. Érdemes azt is elmondani, hogy sajnos nem megy olyan simán és gyorsan minden munka, mint ahogy itt leírtuk. Nem mondtuk el azt sem, hogy komoly időt vett igénybe a gépek átállítása és az új szerszámok elkészítése, amire szükség volt, hogy megindulhasson az ekegyártás a Vagongyárban. De nemcsak, hogy sok munkát végeznek egyesalkatrészeken, hanem hosszú utat is tesz meg egy-egy munkadarab a Vagongyáron belül, mire elkészül. Egy eke súlya nem több, mint 64 kiló. De elmondjuk még azt is, hogyezideig a vagongyáriaik közel 3500 darab ekét készítettek el. No, dekövessük tovább az eke útját, mert a festés megszáradása után újra vagonba kerül, vagy tehergépkocsira rakják és így jut el a földművesszövetkezeti üzletbe, ahol aztán örökös gazdája, a dolgozó paraszt megvásárolhatja. Csak ezután kezdődik meg valóban az eke igaziélete.“ Ha társa lesz gazdájának, segíti munkáját, mélyen hasít öreg földünk testébe. Hogy hogyan fogadták ezeket a régvárt ekéket a dolgozó parasztok, ama bizonyíték a csornai földművesszövetkezet, ahol pár nap alatt 20 darabot adtak el. De elmondja mindazt az örömöt, amit az újonnan vásárolt eke okozott Szabó Kálmán farádi gazda is, aki 10 holdon gazdálkodik és ebből négy hold a tartalékterület. Állami hitelből vette az ekét. Ahogy nézegette, forgatta a tetszetős ekét, eszébe jutott az is, hogy a 30- as években is vett eket, amiért nem kevesebb, mint egy jó ló árát adta. Most pedig csupán 514 forintba kerül, egy jó ló ára pedig 8—10.000 forint körül mozog. Nagy öröme azonban Szabó gazdának hamarosan egy kissé megcsappant. Az első szántási napon az egyik menet megszakadt- Bosszantotta is egy darabig, s hirtelen kicsúszott a száján egy két zokszó. De aztán mégis csak megnyugodott. Igaz, van egy-két gazda, aki panaszt emel a Vagongyár által készített újabb típusú ekére, ezeknek is igazuk van, de a hibáért nem a vagongyáriak felelősek. Sokan elfeledik, hogy a 4-es típusú eke egy lóhoz és fasza talajhoz készült. És ha befognak két lovat és kötött talajhoz használják, akkor természetesen nehezebb vele a munka. Elismeréssel beszél az újonnan vásárolt ekéről Takács Lajos csornai gazda és Máreis Sándor farádi dolgozó parasztja. Mindez azt bizonyítja, hogy az ipari munkásság barátsággal nyújtja segítő kezét a tahi felé, hogy egymást segítve, mint két jó testvér haladjunk együtt !. "megkezdett, jó úton. (Nagy Zsófia) Előre a kongresszusi zászlókért A Győri Öntöde és Kovácsológyár acélöntödéjében különösen, a fiatalok között alakult ki értémis verseny. A verseny felénémikülése azért is jelentős, mart az acélöntödében február elején még sok olyan fiatal volt, aki a 100 százalékot sem érte el, a normasziint alatt teljesítők közé tartozott Juhász György gépformázó csoportja is. A fiatalok teljesítményének emeledéséhez a műszaki vezetőség assza adott segítséget, hogy biztosította a folyamatos munkát, az anyagellátást. Az üzem idősebb szakmunkásait is támogatták a fiatalokat. Többek között Horváth József is munkamódszerének átadásával segítette a fiatalokat. Juhász György és csoportja az elmúlt napokban már 319 százalékban teljesítette tervét. A Győri Fonodában a főművezetők is versenyre léptek egymással a pártkongresszus tiszteletére. A főművezetők versenyét is naponként értékelik az üzemben. Április 29-én a három főművezető közül Asztalos Sándor és csoportja került az élre. Napi teljesítményük 105,2 százalékos mennyiségi, és 74 százalékos minőségi munka. A brigádok versenyében Villám Ferencné brigádja szerezte meg az első helyet. A gyűrűsfonó brigád tagjai felajánlották, hogy mennyiségileg 116,1, minőségileg pedig 73 százalékot érnek el. Ezzel szemben csütörtökön 117 százalékot teljesítettek 75 százalékos minőségi munkával. A Győri Viaszosvászonárugyár a Steker brigád célul tűzte ki, hogy a kongresszusi verseny alatt nemcsak eléri a 100 százalékot, hanem az elsőosztályú áruk arányát iS százalékra emelik. Kóbor István keverőbrigádja felajánlotta, hogy segíti a Steker-brigádot vállalásának teljesítésében. .1 Szekerbrigád Kóbor István brigádjának segítségével áprilisban teljesítette is vállalását. Az elmúlt hónapokban elérték a 104 százalékot és 90 százalékos minőségi munkát végeztek. A Győri Kötöttkesztyűgyárban Czamba Bélánné és Csapó Jolán kassztyűkötők a kongresszusi versenyben elérték az újonnan megállapított setahánovista szintet. Czavik Béláné az elmúlt két hónapban 141, Csapó Teréz pedig 139 százalékos átlagteljesítményt ért el. Mindketten 190 százalékos minőségi munkát végeznek. A peresztegi Szabadság tsz növénytermelési brigádja — hűen a kongresszusra tett vállalásához —megkapott 5 hold köményt, 5 hold magrépát, és 3 hold spenótot. A tsz női dolgozói is eleget tettek vállalásuknak mikor az istállókat kimeszelték. A munkában élenjárt Kovács Mihályné, Derdák Teremné, Erőse Józsefné és Kondor Mária. Az Április 4 állami gazdaság tehenészei a kongresszusi verseny során tett vállalásukat valamenynyien teljesítették, leküzdve a kikormányozási nehézségeiket. Heiner Mihály 120,9 százalékra tett eleget vállalásának. A tehenészek mellett jó eredményt értek el a növendékbika gondozók és a mesterséges borjúnevelők, a mesterségesborjúnevelők a rájuk bizott álatoknál az elmúlt hónapban 1,01 kilogrammos súlygyarapodást értek el. 340 lakás építkezésének dolgozói a napokban brigádvezetői értekezletet tartottak. Az értekezletre meghívták Horváth László építésvezetőt is, de nem jött el, pedig igen jó lett volna, ha résztvesz az értekezleten, mert azt beszélték meg a dolgozók, hogy mi akadályozza a felajánlás teljesítését. A dolgozók a harmadik pártkongresszus tiszteletére felajánlották, hogy e hónap 28-ra az A. tömb épületen befejezik a legfelső falegyen munkáit. Fülöp János kőműves elmondotta a megbeszélésen, hogy az építkezésen dolgozó 40 kőművesnek és 90 segédmunkásnak sok kiesése van munka közben, mert masterre sokszor kell várni. Igaz, hogy az állásidőt elszámolják a munkásoknak, de ezzel még nem tudják az építkezés határidejét lerövidíteni. A felajánlások teljesítését nagyban akadályozza az is, hogy az ablakok fölé szükséges előrehagyott betongerendákat nagyon rendszertelenül szállítják az építkezésre és ebből is sok kiesés adódik. A 340 lakás építkezésén dolgozó brigádvezetők még több problémát felvetettek az értekezleten, s javaslatokat is tettek a hiányosságok megszüntetésére. Éppen ezért Horváth László építésvezetőnek is sok segítséget adott volna az értekezlet. Burkus István termelési felelős 48/1. sz. Építőipari Vállalat