Katolikus Tanítóképezde, Győr, 1946
1. Az intézet múltja, Mária Terézia Ratio Educationis-a értelmében Győrött is megnyílt a nemzeti (normális) iskola már 1778-ban. Ennek az iskolának a keretében történt a tanítóképzés: akik tanítói oklevelet akartak szerezni, azok hosszabb-rövidebb ideig tartó tanfolyamon vettek részt a nemzeti iskola harmadik osztálya tanítójának a vezetésével s ennek útmutatása mellett igyekeztek megszerezni elméletben és gyakorlatban azokat az ismereteket, amikre mint tanítóknak szükségük volt. A tanfolyamot vizsgálat, próbatétel zárta be: a résztvevők megkapták a testimóniumot, mely a városi, kisebb városi vagy falusi iskolákban való tanításra képesítette őket. A reformkor lényeges változást idézett elő a tanítóképzésben. A helytartótanács 1844-ben a tanfolyamok fokozatos megszüntetésével öt tanítóképzőt állított fel a tanulmányi alap terhére. Az abszolút korszakban az intézet tanári kara — magyarsága miatt — többizben volt kitéve zaklatásnak. 1856-ban királyi rendelkezésre új szervezetet kapott a győri képző is. A tanítás a császári-királyi kultuszminisztérium rendelkezései alapján folyt 1861-ig német, 1861 után magyar nyelven. 1864-ben a helytartótanács a tanulmányi alapból fenntartott képzőknek új tantervet dolgozott ki. Pontosan körvonalazta az I—II. évfolyam rendes, valamint melléktárgyait. A népoktatási alaptörvény intézetünket további fejlődésnek indítja. 1872-ben már három évfolyamú az intézet. Tanulmányi rendjében és igazgatásában lépést tartott az állam hasonló intézményeivel. Simor püspök is, meg utódja, Zalka püspök is az intézet jóságos pártfogója volt. Simor püspök a szellemi színvonal, Zalka püspök pedig az anyagi biztosítás érdekében jelentős áldozatot hozott. 1894-ben Stankovics győri püspök 1856-ban Sopronban alapított tanítóképzője beolvadt a győri intézetbe. Ugyanebben az évben megnyitt a negyedik évfolyam. Megnyílt az intézettel kapcsolatban a négy osztályú gyakorlóiskola is. A megnagyobbodott intézetnek Zalka püspök új hajlékot épített. A világháború alatt az intézetben az önkéntesek iskolája volt elhelyezve. A tanítás négy éven át a Szent Imre-konviktusban folyt. 1924 óta az intézet öt évfolyamú. 1928-ban fennállásának másfélszázados évfordulóját ünnepelte. 1938-ban két tagozatra oszlott az intézet: a négy évfolyamú, érettségit adó gyakorlati irányú középiskolára (líceum) s az erre épített két évfolyamú tanítói hivatásra készítő intézményre (tanítóképző-akadémia). A felsőbb hatóság a szükséges tanítói létszám biztosítása érdekében korábban kiadott rendeletét 1945 augusztusában hatályon kívül helyezte s életbe léptette az érettségi vizsgálatot. A növendékek az érettségi után valamely gyakorlati pályán helyezkedhetnek el vagy az V. évfolyamban folytatják tanulmányaikat. Az intézet a Dunántúl északi részének az iskolája. Növendékei 16 évtizeden át túlnyomó részben innen kerültek ki s mint tanítók itt helyezkedtek el. (Schleich Lajos)