Női Felső Kereskedelmi Iskola, Győr, 1934

II. Rákóczi Ferenc szabadságharca és Győr. Győr a 18. század elején labanc volt. Nem követte a magyar szabadság kivívására hívó szózatot, hanem inkább annak elnémítására törekedett. Várfalairól „bordót“ kiáltottak s ha kapuinak felvonóhídján vitézek lépése dübörgött, csak a győri császáriak katonai ereje visszhangzott abból. Ha felületesek akarnánk lenni, be is fejezhetnők értekezésünket annak rideg megállapításával, hogy Győr labanc város volt és II. Rákóczi Ferenc szabadságharcához nincsen köze. De ez az eljárás nem mutatná az igazság tükrében a város igazi arcát. A 18. század eleji Győr politikai pártállásának és magatartásának megítélésében ügyelnünk kell különleges helyzetére, a lakosság érzelmi hovatartozását pedig nem intézhetjük el annak egyszerű jelzésével, hogy Győr 1703—1711-ig labanc maradt. Városunk politikai állásfoglalását nem szabad mai szemmel néznünk, mert azt az akkori helyzet kényszerítette ki. Mióta hazánkat a mohácsi ütközet szerencsétlen vége a Habsburg­­orientációra utalta, Győr egyszerű függvénye lett a Német Birodalom katonai célkitűzéseiben az osztrák honvédelmi érdeknek. A törökök 1529. évi pusz­tító felvonulása Bécsig, majd néhány évvel később a Jurisich nevéhez fűződő kőszegi epizód hangsúlyozva figyelmeztették a bécsi haditanácsot, hogy a katonai szempontból eddig nem eléggé értékeli Győr földrajzi adott­ságát és stratégiai jelentőségét nagyobb mértékben kell kihasználnia. A három folyó várának eddig is szántak katonai szerepet a rómaiak, az avarok, és a nyugati támadások eshetőségeire berendezkedett magyarok, de egészen a 15. század negyvenes éveiig alig érdemel vár nevet. Ekkor Albert király özvegyének, az idemenekülő Erzsébetnek kedvéért komolyabb védőművekkel látták el legalább a fellegvárát. Ez az erődítés is csak nagyon gyenge gátnak bizonyult a törökök Bécset fenyegető nagy hadi felvonulá­saikor. Ezért határozta el a bécsi haditanács, hogy Győrt a 16. század had­mérnöki tudományának színvonalán álló várrá, a császárváros külső vé­delmi vonalának legbiztosabb védőbástyájává erősíti. Ennek az elgondolás­nak következménye lett, hogy 1550 és 1590 között hatalmas várfalakkal övezték a katonai szempontból újra szabályozott várost és a szögletek 1

Next