Gyula és Vidéke, 1921. január-június (1. évfolyam, 1-73. szám)

1921-04-22 / 45. szám

2. ____ti Határkövek. Március idusán öltött testet a nemzet lelkéből fakadó függetlenségi kivánalom. Ezt a nevezetes dátumot törvényes ünnepnappá kivánta emelni a nemzet. Azonban a választott és kinevezett vezetők, mint mindig, ekkor is féltek, hogy a dicsőségesen uralkodó Habsburg ház a kivánalom teljesítésében renitenskedést lát. Lázadást. Ezért aztán ekkor is és itt is a régi jól bevált kétkulacsos rendszert alkalmazták. Hogy a nemzeti kivánalom is érvényesüljön, illetve, hogy a káposzta is megmaradjon, meg a bécsi rettegett kamarilla is jóllakjék, ünneppé emelték a híres 12 pont szentesítésének napját: április 11-ikét, amely napon mindössze egy ember ténykedett. Egy öreg ember egy keresztvonással, míg március 15-én egy egész nemzet megújhodása történt. Március 15-ike még ma se hivatalos ünnep, ellenben április 11-ikén még most is ünnepeltünk. * *Április 14-ike is dátum. Határkő. 1849. április 14-ikén mondta ki a magyar nemzetgyűlés Debrecenben a Habsburg-házat trónvesztettnek. Hetven esztendő kellett ahhoz, hogy a debreceni nemzetmegnyilvánulás Bécsig — Gödöllőig elvánszorogjon, azt tudomásul vegye az arra illetékes Habsburg-ház, aláírva a lemondást, szentesítse azt. ❖ 1521. április 17. Ezen a napon hangzott el Luther Márton ajkáról a wormsi birodalmi gyűlésen kérlelhetetlen bírái előtt a nagy világtörténelmi esemény: „. . . mindaddig, mig meg nem győznek, tanításaimból visszavonni semmit se tudok és nem akarok, mert nem tanácsos, hogy az ember a lelkiismerete ellen cselekedjék. Itt állok, másként nem tehetek. Isten engem úgy segéljen!“ Most 400 év múltával új magyar Lutherre volna szükség, aki törhetlen hittel, erős akarattal és szent meggyőződéssel előkészítené hazánk új reformációját, aki a magyar nemzet nevében nyíltan és bátran szemébe mondaná az egész világnak a mi igazságunkat, nemzeti érzés erősödésében és a valóra váltott többtermelésben látom. Mellőzve az első két kérdés taglalását, csak a harmadikkal, a többtermelés szövevényes és halaszthatatlan fontosságú kérdésével óhajtok foglalkozni. Alig hiszem, hogy korunkban a gazdasági élet mindent átfogó és irányító erejét, a többtermelés jelentőségét valaki kétségbe vonná. Hiszen a világháborút sem a milliós hadseregek döntötték el, hanem a gazdasági erő fölénye. Nos, a béke harcát, a nemzetek békés küzdelmét még inkább a gazdasági fölkészültség fogja eldönteni. Mi magyarok gazdasági tekintetben — fájdalom — nagyon készületlenek voltunk és vagyunk. Sokkal kevesebbet termelünk, mint amennyit a természeti feltételek mellett termelhetnénk. Széchenyi intelmeit máig sem fogadtuk meg. A kiegyezés óta eltelt félszázad alatt a nemzet ereje sokkal inkább a meddő közjogi harcokra fecsérlődött, semhogy a gazdasági élet évszázados mulasztásainak pótlására fordíttatott volna. I. A többtermelés jelentősége. E kérdés fejtegetése tulajdonképpen kívül esik értekezésünk keretén, s mint közgazdasági tétel, ma már nem diszkusszió tárgya, azonban a mai Magyarország megoldandó problémái annyira e kérdésen sarkallanak, hogy több speciális vonatkozása miatt foglalkozni kell vele is. A többtermelés lényege az, hogy ugyanazon természeti feltételek mellett többet termeljünk mint előbb, vagy mint mások. Termelési eredmény tekintetében a világgazdaságban nagy különbségek mutatkoznak, s ezek okozzák az ár és munkabér alakulásait is. Helytelen üzem és rossz terméseredmény magukkal hozzák a szociális és gazdasági szempontból egyformán veszedelmesnek mondható alacsony munkabért és magas árakat. Közéletünket ezek a kérdések eddig inkább elméletileg, mint gyakorlatilag foglalkoztatták, ámde a világháború anyagpusztításai után éppen mi maradván leginkább javak nélkül, ma aktuálisabbak, mint valaha. Kifosztott gyárak, foglalkozás nélküli munkástömegek, teljes anyaghiány, gazdasági elszigeteltség, leromlott valuta, általános láncolás, a magyar gazdasági élet mai sivár képe. Lehet-e ebből más kiút, mint hatalmas lendülettel belekapni a termelésbe, s hajtani, űzni a régit erősen felülmúló ütemben. A többtermelés jelentőségét és szükségességét fáradhatatlanul hangoztatták, egyeseket nem említve az O. M. G. E., 0. M. K. E. és a Társ. Tud. Társaság értekezletei és kiadványai. Ha akkor azt mondhatták, hogy „a többtermelés mellett minden más kulturális és gazdasági kérdés jelentősége eltörpül“, s nincs olyan érdek vagy intézmény, mely ha útjában áll a többtermelésnek, s így a nemzeti vagyonosodásnak, megérdemelné védelmünket (OMKE 1912. III. 5. ülés), mennyivel inkább ezt kell most mondani. A többtermelés van hivatva, s egyedül csak ez képes gazdasági életünket dermedtségéből meggyógyítani, s ezzel ama társadalmi kérdések nagy részét elintézni, melyek máskülönben országunk konszolidációjának állandó gátjai lennének. Csak a munkáskérdésre, a pénzügyi egyensúlyra, a belső szükséglet kielégítésére és a kultúra anyagi feltételeire kívánok utalni. De ezeken kívül sok nagyfontosságú probléma szerencsés megoldásának conditio sine qua non-ja a többtermelés gyors megvalósítása. (Folytatjuk.) vétkezetnek az elaggott iparosok alapjaira tett 1000 koronás adományáért. Elhatározta az elöljáróság, hogy a tanonciskolai évzárást követőleg tanoncmunka kiállítás rendezése végett megkeresi az illetékes tényezőket s az ügy sikere érdekében külön bizottságot küldött ki. A május 5-én tartandó Országos Iparos nagygyűlésre az elöljáróság hivatalosan Barát István elöljárósági tagot küldi ki, de mint halljuk önként többen is fognak a nagygyűlés fontosságára való tekintettel azon részt venni, mert hiszen az iparosság érdekképviseletei erőpróbájáról lesz ott szó . Sőt mi több, a vidéki iparosság talpraállásának kell ott érvényesülni. Új államéletünk közoktatásügyi föltételei. Az ezeréves Magyar Állam összeomlott. De kik magyarok megmaradtunk a romok között, ne az elmúlás gyászénekét zengjük, hanem munkáljuk a föltámadást, a hit és munka általi újjászületést. Szenvedések acélozzák meg egyes ember és nemzetek lelkét. A magyar nemzet lelkét ugyancsak acélosra kovácsolhatták az utolsó évek szenvedései. Acélos lélekkel, csüggedést nem ismerve és csak önmagunkban bízva, késedelem nélkül fogjunk hozzá a mellünket fojtogató romok eltakarításához és az újraépítés nagy munkájához. Miként a háború alatt minden érdek, minden köz- és magántevékenység, a javak épúgy, mint a polgárok élete az egyetlen legfőbb parancsoló érdeknek, a háborúnak volt alárendelve, legyen most is alárendelve az állam és a társadalom minden intézménye és energiája a legmagasabb érdeknek: az ország újraépítésének. A magyarság fennmaradásának, megerősödésének és országunk visszaszerzésének három feltételét a nemzet számbeli gyarapodásában, a AZ IPAR Az ipartestelet leckéből. Az ipartestület április hó 17-én, vasárnap délelőtt előljárósági ülést tartott Sál József alelnök elnöklésével. Napirenden volt az új elöljáróság megalakulása. Alelnökökké egyhangúlag újból Sál József és Névery István, az újonnan kreált gazdai tisztségre pedig Schneider Mátyás választottak meg. Foglalkozott az elöljáróság a testület belső ügyein kívül az aktuális kérdésekkel, mint szövetkezeti ügy, vagyonváltság stb., amikre idejében kívánja az iparosság figyelmét felhívni. A jelentések során jegyzőkönyvi köszönetet szavazott az elöljárósága Téglagyár Szó Péntek, 1921. április 22. Kofák a piacon. Az olcsósági hullámról sokat beszélünk, de eddig még nem fürdött benne az ember, mert legfeljebb csak bokáig érnek az annyira áhított hűs habok. Az érdekelt felek szorgalmasan emelgetik a gátakat a csapkodj hullámok ellen, nem gondolják meg, hogy mesterkedésükkel csak ideig-óráig állhatnak ellen az árnak, mely végül is mindenestül el fogja őket söpörni. Az olcsósági hullámnak esküdt ellensége a helybeli tisztelt kofa céh is a gazdaaszonyok végtelen keserűségére. A szigorú kofasereg ugyanis már hajnalban hadirendben kivonul a piacra, s a termelők által felhordott baromfit és egyéb élelmicikket hamarosan összevásárolja, hogy a 7—8 óra között megjelenő gazdaasszonyok már tőlük legyenek kénytelenek, természetesen jóval magasabb áron megvenni a rántani való csirkét, meg egyéb finom portékát. Nem egy szép asszony sírva és üres kosárral távozik a piacról, miután a kofák által követelt magas árat nem tudja megfizetni. A rendőrség dicséretreméltó buzgalmat fejt ki az árak letörésében, s kérlelhetlen szigorral jár el az árdrágítókkal szemben. Teljes bizalommal kérjük ennélfogva a gyulai gazdaasszonyok nevében a helybeli államrendőrség vezetőjét, tiltsa meg a kofáknak, hogy reggel 8 óra előtt a termelőktől összeszedjék a vásárolni óhajtó gazdaasszonyok elől az élelmi cikkeket. Ha pedig a kofák 8 óra előtt mégis munkához látnának, a derék rendőrök könyörtelenül vigyék be a kapitányságra, hogy ott az olcsósági hullámról megfelelő kioktatásban részesüljenek. HÍREK. A kormányzó köszönete. Folyó évi március hó 30-án, a románok kivonulásának évfordulóján Békés vármegye és Gyula város közönsége hódoló táviratot intézett Horthy Miklós őfőméltóságához, Magyarország kormányzójához. Ezen táviratra a mai napon őfőméltósága kabinetirodájának főnöke a következő táviratot intézte Békés vármegye főispánjához: „Békés vármegye főispánjának, Gyula. Kormányzó ur őfőméltósága .Békés vármegye és Gyula város közönségének a hivatalok, hadsereg, egyletek és a társadalom összes rétegei képviselőinek az ellenséges megszállás alóli felszabadulásának évfordulója alkalmával tolmácsolt lelkes üdvözletét szives köszönettel méltóztatott fogadni. Bartha, kabinetiroda főnöke. Nem lesz főispánváltozás. Ámaz egyéni óhajtásoktól sugalmazott híresztelések, melyek szerint az új kormány alakulásával kapcsolatban a főispáni karban is gyökeres változások várhatók és különösen, hogy Békésvármegye főispáni székébe uj főispán neveztetik ki, illetékes helyről nyert értesítés szerint a valóságnak nem felelnek meg. Ellenkezőleg dr. Egán Imrét, Békés vármegye főispánját, jelentkezése alkalmával a belügyminiszter különös szívélyességgel fogadta és legmesszebbmenő bizalmáról biztosította. A vagyonváltság összeírási iveit jórészt már kikézbesítették, s most böngészheti a tisztelt adófizető közönség a különböző rovatok útvesztő tömkelegét. Nem könnyű dolog benne eligazodni. Kár, hogy a magyarázó jegyzetek épen ott vannak alkalmazva, ahol semmi szükség sincs rájuk, viszont más többféleképen értelmezhető rovatokat semmi sem világít meg.