Gyula és Vidéke, 1921. január-június (1. évfolyam, 1-73. szám)

1921-04-22 / 45. szám

. évfolyam. 45. szám. Ára 2 K. POLITIKAI LAP Péntek, 192L április 22. Előfizetési ár : Negyed évre 50 K. Egyes szám ára va­sárnap 2 K., hétköznap 1 K. Hirdetések díjszabás szerint. Nyilttér soronként 5 K. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Br. Wenckheim Béla­­utca 9 szám. Telefon 134 sz. Megjelenik kedden, pén­teken és vasárnap reggel. D­r. Konrád Ernő kir. vezető ügyész megnyitó beszéde a Békésvármegyei Pártfogó Egyesület javára 1921. évi április hó 13-án tar­tott előadáson. Madách „Ember tragédiájában" Ádám meg­vívta harcát Luciferrel és ebből Ádám, az ember került ki győztesen. Nagy nemzeti szerencsétlenségünk lezajlása után most a közélet porondján különböző politikai törekvések vívják küzdelmüket s mint egyesek ugyanazt a küzdelmet folytatjuk a rendkívüli életviszonyok nehéz gondjaival. Észre se vesszük, hogy ez alatt Lucifer most már — mint egy másik nagy nemzeti szerencsétlenség — a gyermekek felé nyújtja ki karjait. A romlásnak ez a symbolikus alakja most még halkan kacag, azonban diadalmámorban fog tombolni, ha Ádámmal, a felnőtt, az érett emberrel szemben elvesz­tett harcát a zsenge gyermekvilággal szem­ben nyeri meg. Mert ez a győzelem olyan romlása lenne az emberiségnek, melyből nincs többé fel­támadás . Lucifer szelleme ott settenkedik mindenütt, ahol talajt talál. A gyermekbarátok a modern nagyvárost „az ördög kisdedóvójának“ nevezték el, s ha a gyermekek züllésének első­sorban csakugyan a nagyváros a melegágya kirakataival, nagy áruházaival, mozgószínházaival s azzal a te­mérdek alkalommal, mely a gyermeket, a fiatalkorút torkosságra, hivalkodásra, hiúságra és mulatozásra csábítja, ne feledjük el, hogy magára hagyott, züllésnek kitett gyermek ezer számra találkozik a nagyvároson kívül is. A világnak a nap melegére és világosságra van szüksége. A gyermeknek egészséges ki­fejlődéséhez épen úgy gondozásra, a szeretet melegére és a vezetés világosságára van szük­sége. De mi lesz azokkal a gyermekekkel, kik­nek nincsenek szülei, kiknek az apa és anya aggódó, védő gondossága nem ügyel minden kis imbolygó lépésére és későbben szivének­­lelkének minden kis szárnycsapására. Mi lesz azokkal a gyermekekkel, kiknek szüleit az élet mostohasága elvonja attól a leggyönyörűségesebb feladattól, hogy vérének vérét szeretettel ápolja, gondozza, vagy azok­kal, akiket maga a szülők durvasága, kapzsi­sága, gonoszsága dob oda a züllés martalé­kául. Ezekből lesznek az iskolát elkerülő, a csa­vargó, mulatozó, majd tolvaj és betörő gyer­mekek, később szokásos bűntettesek. A romlás szelleme ott vigyorog annál a ketrecajtónál, ahova a munkába távozó anya gyermekeit egész napra becsukja, — ott vi­gyorog, ahol a részeges apa megveri gyer­mekét, mert iskolába ment, ahelyett, hogy kiállott volna az utca sarkára az ő részére kéregetni, — ott vigyorog, ahol az anya 10 éves gyermekét viszi magával lopni, mert azt nem büntetik meg, — ott vigyorog, ahol a nyomorban élő szülő két koronáért eladja gyermekét a mutatványosnak, — és ott vi­gyorog még a nem olyan kirívó, de ezerszámra előforduló esetnél, mely a gyermek és fiatal­korú testi és lelki épségét ragadja magával becses zsákmányul. Mind­az a munka, melyet országszerte kezdtek és kezdtünk mi is a gyermeknek, fiatalkorúnak a zülléstől való megmentésére, a háború és a forradalmak alatt jóformán összeomlott. Most uj Magyarországot fogunk építeni ! Egy kép lebeg szüntelenül előttem, mely­nek még csak a keretei vannak meg s mely még csak halvány körvonalakban van meg­rajzolva, színeit a rajongó hazaszeretetnek kell megfesteni. Ezt a képet gyermekvédő egyesületünknek­ a következő kívánságaival fejezem ki: Térjen vissza sziveinkbe a béke. Bocsássuk meg egymás vétkeit. Becsüljük meg egymás erényeit, nézzük el egymás hibáit. Irtsuk ki lelkünkből a gőgöt, de legyünk büszkék arra, hogy magyarok vagyunk. Legyünk egymás­nak testvérei és érezzük magunkat egynek mint nemzet! Azután jöjjön a munkaszeretet és akiknek felesleges ereje van a kincses ládájában, vagy lelkében, áldozza az épülő Magyarország naggyá tételére. Ezt a képet látom mindig, vágyva, szemem előtt! Azt mondja az Úr a győzelme után még mindig kétkedő Ádámnak: „Karod erős, szived emelkedett Végtelen a tér, mely munkára hív." Megcsonkított Magyarország fia vagyok, de hiszek e szavak igazságában, hiszem, hogy azok az erős lelkű magyar nemzetnek szólnak. Az elcsüggedő, vagy közönyös lelkű ember ám kétkedjék, vagy hidegen nézze törekvé­seinket, de a­ki bízik jövőnkben, az tartson velünk és szeresse, dédelgesse, nevelje velünk gyermekeink testi-lelki épségét, egészségét, erejét, mert gyermekvédő munka nélkül nincs a nemzetnek jövője, mert erős új nemzedék nélkül nincs erős, új Magyarország. Ha azt a megrajzolt képet a hazaszeretet és a gyermekvédelem nemes munkájának ragyogó színeivel elevenné tesszük, akkor „Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában.“ csci­g3 cacaiirx^czgacc3cr~arrr A nemzetgyűlés csütörtöki ülése, Budapest, április 21 Az ülés elején Sándor Pál a határozat­­képesség megállapítását kéri, egyben kon­statálja, hogy egyetlen miniszter sincs jelen. Az első felszólaló Ralsay, bírálja a kormány­­programmot. Kifejti, hogy a történelem szinte megismétli önmagát s a magyar főurak és főpapok ugyanazt a szerepet viszik ma, mint vitték a mohácsi vész után. A nemzet tel­jesen tájékozatlan az ország dolgaiban, így azt sem tudja, hogy mi okozta a mostani hirtelen kormányválságot. Addig nem lesz konszolidáció, míg a királykérdés meg nincs oldva. A területi integritást sokkal inkább biztosítja a nemzeti királyság, mint a legiti­mizmus. Francia lapokban olvasta, hogy a kormány tárgyalásokat folytatott IV. Károly számára évjáradék biztosítása iránt. A kor­­mányprogrammról az a benyomása, hogy tulajdonképpen választási agitációs programm. Beniczkynek szombathelyi útja alkalmával történt feltartóztatása illetve immunitásának megsértése ügyében a belügyminiszter ki­jelenti, hogy a kormányzónak az esetről nem volt előzetes tudomása. A magyar béke a francia kamarában. Páris, április 21. A francia kamara ma tárgyalja a Magyar­­országgal 1920. június 4-én Trianonban kö­tött békeszerződési javaslatot. Wrangel csapata tovább züllik. Róma, 1921. április 21. A szövetséges hatalmak elhatározták, hogy Wrangel katonáit, miután köztük a bolseviz­­mus egyre jobban terjed, Konstantinápoly környékéről eltávolítják. A magyar béke az angol felsőházban. London, április 21. A felsőház másodszori olvasásban egyhan­gúlag elfogadta a magyar békeszerződést. Ezt megelőzőleg némi vita is volt, melynek során a külügyi államtitkár azt bizonyítgatta, hogy ez a béke nem a bosszú műve volt s Magyarországra fényes jövő vár. Csak viszonteladóknak! L 95 20­6 Udvari (á la pilseni) Góliát Maláta (i la Salvator)SOR palackozva békebeli minőségben kapható az Első Magyar Részvény Serfőzde főraktárában: Weiss Mór és Társa cégnél, Gyulán,

Next