Gyulai Hírlap, 1963. január-június (4. évfolyam, 2-50. szám)

1963-01-08 / 2. szám

193. január 8. r Új módszerek a gépjavításban — Szerdán megyei tapasztalatcsere — Az Orosházi és a Szarvasi Gépállomáson jó eredménnyel próbálták ki a traktorok és munkagépek sorozatszerű javítását. A műhely dolgozóiból — mdmdkét helyen — két brigádot szerveztek. Az egyik, a gépek folyamatos karbantartásait látja el, a másik pedig — ez a több — a gépállomási és a termelőszövetkezeti traktorok nagyjavításával foglalkozik. A szerelőkből külön csoportokat hoztak létre az egyes géprészek javítására. A javítás elkezdése előtt — a gép darabokra szedése alkalmával — a gépállomás jól képzett szakembereiből hibafelvevő csoport vizsgálja felül az alkatrészeket, majd a darabokra szedett motort tolókocsira helyezik és így továbbítják az egyes részegység-javítókhoz. A sorozatjavítás — mint arról a megyei igazgatóságon lapunk munkatársát tájékoztatták — előnyös, mert a gépeket típusonként csoportosan javítják. A munka gyorsabb sokoldalúbb és termelékenyebb. De nőtt a részegységjavítás során a személyes felelősség is. Az eddig jól bevált módszer elterjesztésére január 9-én a megyei igazgatóság, a 2« gépállomás főmérnöke és igazgatója részére Orosházán és Szarvason tapasztalatcserét rendez. Hasznos javaslatok a gyulai ISZEB legutóbbi ülésén A gyulai Népi Ellenőrző Bizottság legutóbbi ülésén megtárgyalta A városfejlesztési alap képzése és felhasználása, valamint A tejfelvásárlás és feldolgozás című vizsgálati anyagokat és az autóbuszközlekedés néhány kérdéséről tanácskoztak. A vizsgálatok és a java adatok nyomán intézkedés történik. Többek között egyes tejfelvásárlók az értékesítési tevékenységet a közeljövőben megszüntetik és azt a földműves szöveken ertek vesszük át. A NEB javasolta a Hajdú megyei Tejipari Vállalatnak, hogy a gyulai telepükre a szűk gépkapacitás miatt állítsanak be még egy vasfeldolgozó gépet A bizottság felhívta az autóközlekedési vállalat figyelmét, az autóbuszközlekedés néhány tekosságára, ezenkívül a MÁV-állomással kapcsolatban is hangzottak el javaslatok. 3 Az elmúlt év nagy beruházásaiból Egész éven át nagy ütemben épült Szászhalombattán a Dunai Hőerőmű. Nagyarányú korszerűsítés az orosházi szövetkezetek sertéstelepein A termelőszövetkeze teknek érdeke, hogy a népgazdasági követelményekkel, az ötéves terv célkitűzéseivel összhangban, minél hamarabb olyan méretűvé fejlesszék a közös állatállományt, hogy az eddiginél jóval több hízó állatot, tejet, tojást és egyéb terméket tudjanak adni az ország lakosságának. Az állam által biztosított támogatási rendszer is azt a célt szolgálja, hogy a közös gazdaságok minél gyorsabban megszilárduljanak, növekedjék az árutermelés és csökkenjen az önköltség. A mezőgazdaság gyors ütemű átszervezése következtében azonban, a legtöbb szövetkezet nem tudta kellőképpen biztosítani az állatállomány növekedésével arányban a szükséges férőhelyeket. A férőhelyhiány különösen a téli időszakban igen jelentős kárt idézett elő, amely főként a sertéstenyésztésben mutatkozott meg. Ugyanis annak ellenére, hogy az évi fialásd átlag kocánként elérte a 12—13 malacot, sőt esetenként a 15-öt is, választásra már mindössze 8—9 maradt, s az értékesítési időre sok esetben, ez a szám 5—6-ra csökkent. Az elhullások kedvezőtlen alakulását számos körülmény befolyásolta. Például a rossz elhelyezésen kívül a nem megfelelő takarmányozás és a gondozásnál tapasztalt mulasztó, sok —, hogy csak a legszembetűnőbbeket említsük. Ez az állapot azonban a takarmánynövények tenmésátlagjának emelkedésével az utóbbi években javult. Sokkal lassúbb ütemben következik be azonban a változás az elhelyezésben. Bár az u tóbbi években igen gyors ütemben és nagy számban épültek sertésférőhelyek a sarkalatos probléma még mindig ezen a területen tapasztalható leginkább. Különösen vonatkozik ez a fiaztatókra. Van ugyan elegendő fiaztatónk, de jó részük nem megfelelő — főként novembertől áprilisig —, mert padozatuk hideg, a légtér nagy, túlzottan páradús, sötét és ezenkívül huzatos, a szellőztetés szinte mindenütt megöl dalian. Ezek a körülmények igen a mezőgazdasági szakemberekéi, hiszen sem takarmánnyal, sem gyógyszerrel nem lehet olyan körülményt teremteni, mely pótolná az épületek hibáiból eredő veszteségeket. A felnevelési betegségek jelentős csökkenése csak abban az esetben remélhető, ha a meglévő sertésférőhelyeket átalakítással, korszerűsítéssel alkalmassá tes,szük az azokban elhelyezett állatok megfelelő körülményeinek biztosítására. A jövőt tekintve azonban rendkívül biztató, hogy kormányunk olyan intézkedést hozott, amely városunk szövetkezeteit is besorolta az olyan közös gazdaságok közé, ahol már a jövő évben sorra kerülhet a sertéstelepek korszerűsítése. Orosháza valamennyi szövetkezetében széles körű vizsgálat alapján felmértük, hogy a már meglévő sertéstelepek milyen korszerűsítést igényelnek ahhoz, hogy a nálunk tenyésztett fehér hússertések igényeinek megfeleljenek. Természetesen a korszerűsítéssel vele jár a gondozók emberibb munkakörülményeinek biztosítása is, főként a kombinált etetés bevezetésével. E módszer alatt azt értjük, amikor a hagyományos hígított moslékolást és a száraz önetetős eljárást együtt alkalmazzák. A gondozók munkaideje ezzel lerövidül, viszont megnövekszik az állatok takarmányértékesítése. A teleprendezések révén egy-két szövetkezet kivételével lehetővé vált, hogy teljesen belső etetést vezessünk be, s így megmentjük az állatokat az időjárás viszontagságaira. A veszteség csökken azzal is, hogy a pihenőtereket ellátjuk meleg hőszigetelő padozattal, s így elejét vesszük a megfázásból eredő tüdő-, gyomor, és bélgyulladásnak vagy legalábbis a minimálisra szoríthatjuk le. Ugyanakkor a telepeken szennyvízcsatornákat létesítünk, s így a különböző fertőző betegségek terjedését meggátoljuk. Jelentős tényező, hogy elsősorban a fiaztatókat korszerűsítjük. Mindenekelőtt ez abban jut kifejezésre, hogy megszüntetjük a hideget és a huzatot A téli fialások idején a naposmalacok hőigényét infravörös lámpákkal biztosítjuk, így a gyorsan fejlődő állat nem használja fel a hő pótlására a májcukrot, nem pusztít majd a kóma, amelyet elsősorban a szükséges hőfok hiánya vált le. A szövetkezetek gazdái, s az állategészségügyi szakemberek örömmel fogadták kormányunk nagy jelentőségű intézkedését, amely nagy összegű, s kedvező hitelt bocsát rendelkezésre a korszerűsítések végrehajtásához. A szövetkezetek vezetői vállalták, hogy az építési munkákat saját építőbrigádjuk végzi el, s így minél rövidebb idő alatt megvalósuljon az állattenyésztés fellendítésére irányuló kezdeményezés. Ez annál is inkább fontos, mert a korszerű elhelyezés, valamint a kombinált etetés lehetővé teszi, hogy városi szinten évente mintegy 1500— 2000 sertéssel többet tudunk felnevelni, s az állatok kifutási idejét az eddigi I1—12 hónapról 9—10 hónapra csökkenthetjük, ami kedvezően hat a termelési költségek alakulására. Gyulai András városi főállattenyésztő sóhajtott magában. — Csak megúsznám törés nélküli De a szélroham egyre erősödött. Időnként — mintha csak azért tenné, hogy lélegzetet vegyen — néhány másodpercre alábbhagyott a vihar dühöngése, hogy aztán újultt erővel vesse magát Prohor bárkájára. Az egyik ilyen nyugalmi másodpercben, amikor kifújhatta magát a halász, s körülnézhetett, valami szokatlan, a víz monoton morajlásától elütő hang ütötte meg a fülét. Hallgatózott, s úgy tűnt, mintha a kajütből jönnének a hangok. Prohor összerezzent. Megértette, mi történik ott, a bárka fedett orr-részében. Óvatosan elfordította a kaját ajtaján a reteszt, s egy kis nyíláson benézett. A fiát látta ott. A gyerek arca falfehér volt, a szemében rémület látszott. Kiabált, torkaszakadtából üvöltött, de a fergeteges zúgó vihar elnyomta a hangját, egy szót sem értett meg az apja. Igaz, itt már felesleges is volt a szó. Anélkül is mindent értett a halász. De segíteni képtelen volt a feleségének. A körülményeket most a hajó tatjára, a vitorlarúdhoz kényszerítették: — ha csak egy pillanatra is otthagyja a kormányrudat, a bárka oldalát a hullámok felé sodorná a szél, s felborulnának. Ám a fiú egyre csak hívta az apját. Úgy tűnt neki, mintha az apja nem hallaná vagy nem értené, amit kiabál neki. Ezért kimászott a Éajűdlbóll, felállt a bárkában, s a vitorla felé indult. — Eredj vissza! Azonnal vissza a teajüfbe! — Prohor félt, hogy kisodorja a szél a bárkából a fiút, s olyan erősen rákiáltott, hogy elcsuklott a hangja. Megrekedt. Attól kezdve élete végéig csak rekedt, sípoló hangon, suttogva tudott beszélni. Soha nem jöttek helyre a hangszálai. A ön azonban csak egyet tudott: bármi történik is, be kell hívnia az apját a kajütbe, ahol olyan rettenetesen vergődik és szenved az anyja... S még egy lépést tett előre az imbolygó fedélzeten. Ebben a pillanatban hatalmas, emelet magasságú hullám csapott fel a bárka oldalánál. Fehéren habzó taraja a bárka fölé hajlott, s a következő másodpercben mennydörgésszerű vad csattanással vágódott a fedélzet padlójára. Prohor a vitorlarúdba kapaszkodott Állkapcsát keményen összeszorítva, minden erejével igyekezett ellenállni a víz kegyetlen sodrásának. Már nem tudta számolni a perceket. Csak azt érezte, mintha csípős korbáccsal vernék, mintha ezer kéz tépné a ruháját, s valami irgalmatlan erő húzná lefelé, igyekezne kitépni a vitorlámdat az öleléséből. Végre kikerült a bárka abból a hullámból. Prohor, amikor ismét kinyitotta a szemét, hiába kereste, nem találta fiát a hajón. Reggelre veszített erejéből a szél, dél felé pedig már annyira elcsendesedett, hogy Prohor megpróbálta kikötni a kormányrudat. Az átélt izgalmaktól kábult fejjel, elcsigázva, csonttá fagyva indult a kajüt felé, hogy végre megnézze, mi van feleségével. Csak akkor látta meg az összehajlott hálókon fekvő asszonyt, amikor a szeme már hozzászokott a kajüt félhomályához. Aléban, a rettenetes éjszakától meggyötörten, félig eszméletlenül feküdt a felesége a hajó orrában, mellette pedig egy újszülött csecsemő pihegett, rongyokba csavarva. A kislányuk, akit úgy vártak, Tamara egy mélyet sóhajtott. Igen, ilyen volt életének az első napja. Aztán az iskola, a pionírcsapat, a Komszomol és Moszkva, ahová tanulni küldték. Az Idegen Nyelvek Főiskolájának második évfolyamáról átment a biztonsági szervek speciális tanfolyamára. S most itt van Németországban, Karlslutteban, ahol már csaknem két éve játssza a naív, nem nagy ésszel megáldott német nő szerepét. Tamara néha álmodozik. Elképzeli, hogy véget ért a háború, s ő ismét Moszkvában van. Megy a forgalmas Szadováján, a Gorkij utcán. Táskájában operajegy. A Nagyszínházba szól. De az előadás kezdetéig még van egy óra. Tehát nem kell annyira sietnie. (Folytatjuk) Kedd Fiatal mezőgazdasági szakemberek védnökségével takarmánytermő bázissá alakítják a szénási legelőt A szarvasi ÖRKI csabacsűdi gazdaságának szomszédságában húzódik a nagyszénási legelő. A hétszázholdas, évről évre az időjárás viszontagságai következtében kisült legelőt, a fiatal mezőgazdasági szakemberek védnökségével takarmánytermő bázissá fejlesztik. Az ORKI szakemberei a csabacsűdi gazdaságban legelőöntözéssel igen figyelemreméltó eredményt értek el. E figyelemreméltó eredményt a nagyszénású szövetkezetek alaposan tanulmányozták, majd megállapodtak: a szakemberek véleménye alapján öntözik a legelőterületet, hogy megvédjék a nyári kisüléstől. A legelő öntözésére számításokat tettek. Megállapították: amennyiben az öntözött területen legelő jószág egyenként és egész éven át csupán egy kiló súlygyarapodást ér el, az öntözés költsége máris megtérül. A fiatal szakemberek, miután szerződést kötöttek a három nagyszénási szövetkezettel, 20x20-as kötésben elvégezték a terület szintezését. Az idő kedvezőre fordulásával elkezdik a csatornák kitűzését. Az árkok húzására lánctalpas traktorokat és ároknyitó ekéket használnak. Az öntözést az idén elkezdik. Nagyszénáson a fiatal szakemberek támogatásával áttérnek — mind a hétszáz holdon — a belterjes legelőgazdálkodásra.