Gyulai Hírlap, 1963. július-december (4. évfolyam, 51-101. szám)

1963-07-02 / 51. szám

1963. július 2. A zsák sem lehet Csáki szalmája Nagyon régi „találmány” már a gabonás zsák. Azonban akár­milyen régi is, nem hiányozhat a legmodernebb betakarító gé­pekről, különösen nem a Ve­lence gyártmányú kombájnokról, s a cséplőszekrényről sem. Egyik-másik szövetkezetben mégis csak most, de helyenként talán most sem került napirend­­re az, hogy biztosítsák a megfe­lelő számú zsákokat, kijavítsák a régieket vagy újakat vásárol­janak. Az elmúlt évi zárszám­­adások többsége idejének jó ré­szét a zsákok eltűnéséről való pró és kontra hozzászólások ra­bolták el. Így volt ez az endrődi Béke Tsz-ben is, ahol végül a közgyűlés bizottságokat bízott meg azzal, hogy házról házra jár­va szedjék össze a közös tulaj­dont képező zsákokat. Miért, miért nem, azt nem kö­zölték a most 29-én megtartott közgyűlésen, csupán annyit mon­­dott a Béke Tsz raktárosa, hogy a kint lévő több száz zsákból mindössze 45 került vissza, azok is meglehetősen rongyosak, folto­zásra szorulnak. A felszólaló Ko­vács Istvánná elmondta: jobban kellene vigyázniuk a rakodóknak, mert a vadonatúj zsákok tavaly is alaposan összedarabolva ke­rültek vissza a raktárba, a csép­­lés befejezése után. — Nem a rakodómunkások vágják ki a zsákokat, hanem az átvevőhelyeken dolgozók — je­lentette ki társai nevében az egyik rakodó. Igazának helyt kell adnunk, mert valóban az át­vevőhelyek dolgozói akasztják neki a kést a madzagnak, ha be­leakad a zsákba, akkor is húz­zák, mert hiszen nem a sajátju­kat vágják. Ezzel nem lehet el­intézni az ügyet. A termelőszö­vetkezetek sok ezer zsák gabonát szállítanak a terményforgalmi raktáraiba, s ha ott ezeknek csak egynegyedét kaszabolják össze, akkor is sokra rúg a kár. Ennek véleményünk szerint azzal le­hetne elejét venni, hogy a tsz-ek a kivagdalt zsákokat otthagynák sértetlenek ellenében, s ha a Ma­­jomipari és Terményforgalmi Vállalat nem akarja az ebből származó kárt viselni, akkor té­ríttesse meg azokkal, akik fele­lőtlenül összekaszabolják a zsá­kokat. A zsákok eltűnésének megaka­­dályozására is akad ellenszer minden szövetkezetben. Az end­rődi Béke Tsz-ben is rendsza­bályt léptettek életbe azért, hogy a cséplés után minden zsák vagy annak ellenértéke visszakerüljön a raktárba. Ebben a szövetkezet­­ben minden jármű — a teher­autók, a vontatók és a lófogatok is — csak akkor mehetnek bár­hová, bármit lebonyolítani, ha szállítójegy van a felelős veze­tő vagy hajtó zsebében. A szál­lítójegyen tételesen fel kell tün­tessék, mit és hány darab gön­gyölegben szállítottak. Azok, akik a gabonát hordják a föl­dekről vagy az átvevőhelyekre, elismervény ellenében kapják kézhez a szükséges számú zsáko­kat, s aztán vagy azokkal, vagy azok ellenértékével kötelesek el­számolni. Lehetséges, hogy akad ennél egyszerűbb és biztosabb zsák­­megőrzési módszer is. Nem a módszer a lényeg, hanem az, hogy eltűnésekből, összevagdalt­­ságból vagy a javítás elmulasz­tásából eredő zsákhiány ne kész­tesse á­lldogá­lásra aratás idején a kombájnokat, a cséplőszekrénye­­ket, de a szállító járműveket sem. Az eddigi évek elég leckét adtak az ilyen tanulságok levo­nására megyeszerte. Most már minden szövetkezetben elégeljék meg a zsákok Csáki szalmája­ként kezelését. K. I Kiváló keltetési eredmény a Gyulai Erdőgazdaság fácántelepén A Gyulai Erdőgazdaság festői környezetben levő fácántelepén — ahol főleg kínai örvösfácánok és zöldfácánok élnek a volierek­­ben — hetven kotlós ül jelenleg a fácántojásokon. A legkorábbi ke­lésből származó kiscsirkék már repülnek a lucernatáblára kihe­lyezett etetőládák körül, a későb­bi kelések pedig most tollasod­nak. A fácántelepen ebben az esztendőben kiváló kelési ered­ményt értek el: minden száz to­jásból 80 fácáncsirke született. 3 Kedd Búza Sándor és gazdatársai — Egyelőre ténykedjen a bizott­ságban Sándor bácsi, aztán majd szólunk, mikor lépjen szolgálatba szállítási felelősként — mondta a főagronómus az irodában a kér­dezősködő Búza Sándornak. — Miféle bizottság működik a szövetkezetben ilyenkor, az aratás küszöbén? — kérdeztem kíváncsian. — Még a tavaszi vetéstervet tárgyaló közgyűlésen határoztuk el, hogy 3—4 tagú bizottságok el­lenőrzik majd, hogy a 150 hold cukorrépában meghagyták-e a holdanként kívánt 65 ezer, és a 950 hold közös kukoricában a 18 ezres tőállományt. Most van fo­lyamatban a kukorica második kapálása, s egyúttal az ellenőrzés is. Akik nem hagyják meg az elő­­írt tőszámot, nem részesülnek a 10 százalék többtermelési prémi­umban. — Talán baj volt eddig a tő­­számmal a szövetkezetben, hogy ilyen határozatot hozott most a közgyűlés? — Van még most is — szól közbe Búza Sándor. — Egyesek­ben erősebb a régi megszokás, mint a prémium utáni vágy. — A szövetkezet vezetőségének az a célja — vette át a szót Ra­­dovics Géza —, hogy az idén biz­tos alapokra helyezzük a takar­­mánybázist, és jövőre az ez évi 1400 sertés helyett legalább két­ezret hizlaljunk meg a közösben. Természetesen több baromfit is akarunk nevelni az eddigieknél. Bár az eddigiekért sem kell szé­gyenkeznie a hunyai Hunyadi Tsz-nek, mert hiszen a csaknem 5000 holdas gazdaságunkból a kö­zös és a háztáji holdanként 125 kiló húst értékesített, csupán az állami felvásárlószerveknek. Ezenkívül természetesen a piacra is került a háztájiból sertés is, baromfi is. Itt van például Sán­dor bácsi... Különben mondja el­­ maga, hogy­ hány sertést hizlalt tavaly és hányat akar az idén. — Az idén csak hét sertésre szerződtem, ezeket már­­tt is ad­tam átlag 180 kiló súlyban. A ta­valyi 18-as hizlalási bravúrt csak jövőre tudom megismételni, mivel­hogy alig egy hete választottam le 18 malacot a két kocától. — Baromfit is nevelnek szer­ződésre Sándor bácsiék? — Csak a saját szükségletünkre. Négyen vagyunk, a feleségem, egy 20 éves fiam és egy 17 éves lá­nyom. — Méghozzá nem is akármi­lyenek — jelenti ki a főagronó­mus —. Sándor bácsi fia az egyik legjobb ze­torosunk és a futball­csapat legjobb hátvédje is egyben. Margit, aki harmadik gimnazista, a nyári szünetben segít az apjá­nak a szövetkezetben. Volt olyan nap, amikor ketten két mázsa zöldborsót szedtek. Dolgos család. Tavaly is 1800 körüli munkaegy­ségük gyűlt össze. Egyébként a borsó reményen felül sikerült: az 50 holdra tervezett 120 ezer fo­rint helyett 300 ezer forintot kap­tunk. — Mit csinálnak a sok jöve­delemmel, Sándor bácsi? — kérdeztem, a sok hízott sertésre és munkaegységre gondolva. — Akad annak helye mindig. Például az 1956-ban épített két­szobás, összkomfortos házamat, ami legalább 70 000 forintba ke­rült, tavaly kerítettem körül meg­lehetős költséggel. Az idén mo­torkerékpárt vettem a fiaimnak, a lányomnak pedig megvesszük a szobabútort... — Vitatkoztak is egy sort — szólt közbe a főagronómus —, mert a fiú autót akart motorkerékpár helyett. Hát bizony, ez a fejlődés mérlege: valamikor kenyérgon­dokkal küszködtek Sándor bácsi­ék is, hiszen nincstelenek voltak. — Nem vagyok én ellensége az autónak, de azt mondtam a fiam­nak, hogy addig nem veszünk, amíg ő le nem szerel, mert én nem kerülgetem, amíg ő katonás­kodik. — És a lánya? Talán férjhez akar menni a gimnázium elvég­zése után, hogy már bútort vesznek neki? — Eszébe sincs annak férjhez menni. A pedagógiai főiskolára készül. Tanár akar lenni. — És ha akkor már modernebb bútor tetszik majd neki? — Akkor olyat veszünk majd. Ez meg marad nekünk, az egyik szobában. — Ezek szerint a vásárlás nem okoz gondot. — De hogyan tud Sándor bá­csi két kocát tartani és 18 ser­tést is meghizlalni? — Úgy, hogy most is öt hold kukorica művelését vállaltam. A prémiumból is szépen összejön, aztán meg munkaegységre is ka­punk jócskán a háztájiban ter­mett mellé. Általában ilyen a takarmány­forrása mindegyik szövetkezeti gazdának Hunyán. Ezért tudtak a közös­ és a háztáji gazdaságok együttesen tavaly 350 hízott mar­hát és 2800 hízott sertést eladni az állatforgalminak. Az idén ennél in­kább több lesz. Most ugyanis nemigen van eladó süldő a köz­ségben, mert jónak ígérkezik a takarmánytermés. Kukk Imre Nem ritka jelenség az sem, hogy egyes vállalatoknál nem anyag­normák alapján készítik a terve­ket. Ott, ahol az anyagnormákat alkalmazzák, ott sem támaszkod­nak az anyagnormák műszaki számításokra és hasznosításuk a szükségletek felmérése szempont­jából szervezetileg nem mindig biztosított. Ennek következtében azután az anyaggazdálkodás nem mer az anyagnormákra támasz­kodni, „hátha nem sikerül ily módon a szükségleteket biztosíta­ni” — s ez szintén felesleges kész­letnövekedéshez vezet. A gazdasági vezetés szervezési kérdése ugyancsak az anyagok időben, megfelelő választékban és mennyiségben való biztosítása. Az anyagok beszerzésében tapasz­talt késések zavarokat idéznek elő a termelésben, nő az anyagra való várakozási idő, az állásidő, s en­nek következményeként a hóvégi hajrá, a túlóra, stb, stb. Mindezek a zavarok ismételten a termelési költségek növelését idézik elő. Természetesen, a­ folyamatos anyagellátást ma még számos vál­lalaton kívüli ok is zavarja, mint például a szállítóvállalatok ké­sése. Végső soron itt is eljutunk a vállalatok közötti kooperációs ter­­vek, a programozás megvalósítá­sának rendkívüli fontosságához — ez is a gazdasági vezetés szín­vonala emelésének kérdése. Nézzünk be ezek után a raktá­rakba. Közismert, hogy a raktári munkát amolyan kevés szaktudást igénylő munkának tartják sok he­lyen. Ez a téves felfogás azután oda vezet, hogy sokszor nem megfelelő szakképzettségű dolgo­zókat alkalmaznak. A raktározás kérdése lebecsült téma a vezetés­ben, holott közismert, népgazdasá­gi szinten is súlyosak a raktár­­gondjain­k. Nincs­­ elég raktárunk. A helyes raktározás kérdése igen fontos a vállalat gazdálkodása szempontjából is, nem utolsósor­ban szerves összefüggésben áll pl. a belső anyagmozgatás kérdésé­vel. Nagyon sok felesleges költsé­get takaríthatunk meg, ha pl. az egyes nyersanyagokat a feldolgo­zásukhoz legközelebb eső raktár­ba helyezzük el, a ritkábban és kisebb mennyiségben használt anyagokat pedig távolabbi raktá­rakban is elhelyezhetjük. A helyes raktárgazdálkodás megteremtésének első feltétele természetesen az adott helyzet alapos ismerete. Egyszerűnek tű­nik ez a követelmény, a gyakor­latban mégis általános hiányosság a helyzet nem alapos ismerete, így pl. súlyos raktározási gondok mellet előfordult olyan eset is, hogy a meglévő raktár hasznos te­­rületét úgy mérték fel, hogy csak az alapterülettel számoltak, holott az áru jellege és raktárépülete is lehetővé tette volna a több szinten történő raktározást. Számos he­­lyen a szűk raktári „kapacitás” néhány raktári berendezés nél­kül növelhető. Ugyancsak a rak­tári munka jobb megszervezésé­vel — belső anyagmozgatás, anya­gok ésszerű elhelyezése, stb. stb. — sok-sok felesleges költség taka­rítható meg. A raktározási gondok és azoknak a szervezési eszközével való megoldása, természetesen igen sokszínű és vállalatonként, raktáronként más és más. Szüksé­­ges azonban ezt a kérdést is ta­nulmányozni, mert szerves részét képezi a vállalati gazdálkodás­nak és nem egy mellékes, elha­nyagolható terület. Kahulits István Közös sertéshizlalda létesítését határozta el a gyulai tsz-elnökök értekezlete Tanácskozásra jöttek össze pénteken délután Gyula város termelőszövetkezeteinek elnökei. Mészár József elvtárs, a vb-elnök­­helyettese értékelte a termelőszö­vetkezetek szervezési, politikai, gazdasági, beruházási és pénzügyi munkáit. Értékelésében megálla­pította, hogy a munka szervezése valamennyi termelőszövetkezet­ben ige­n sokat haladt előre. Az időszerű mezőgazdasági munkákat mindenütt időben végezték el. Nem ment azonban ilyen gördülé­kenyen az értékesítés megszerve­zése. Több termelőszövetkezeti ve­zető, különösen a kertészeti termékek értékesítésében a szabadpiaci eladásra speku­lált. Ennek az lett a következménye, hogy nagyobb mennyiségű korai káposzta eladatlanul értéktelen­né vált. A beruházásoknál gyöke­resen változtatni kell az eddigi gyakorlaton és a távlati tervek­nek megfelelő majorkialakítások, azok komplex közművesítése kerül előtérbe. Jól át kell gondolni a beruhá­zási intézkedéseket, hogy azok megfelelően segítsék elő a gazdálkodás jövedelmezősé­gét úgy a jelenben, mint a jövőben. Ennek a célnak legjobban meg­felel, ha a termelőszövetkezetek egymás közti társulásra törekedve próbálnak egyes termelési felada­­tot megoldani. Ezen a téren elér­kezett az az idő, amikor tettekre van szükség. Többek között kön­­­nyen megoldható a közös sertés­hizlalás. Az elhangzott értékelés alapján a tsz-elnökök szóltak hozzá. Bon­to­vics Gáspár hangsúlyozta, hogy a gyulai Vörös Csillag Tsz már ebben az évben is hatá­rozottan indult el a közös társulásokkal legjobban meg­valósítható ü­zemágak szerve­zésére. Mikor ezekhez hozzákezdtek, kér­­ték a többi tsz-ek társulását is, de mivel nem értették meg ennek jelentőségét, kénytelenek voltak egymaguk belekezdeni. Kovács István, a gyulai Béke Tsz elnöke határozottan kijelen­tette, hogy kétezer holdas tsz-ükben ma már korlátozot­tak a termelés további fej­lesztésének lehetőségei. Tel­jes erővel támogatni kell a közös vállalkozásokat, melyek nagymértékben segítik elő a termelőszövetkezetek jövő­beli egyesítését. A társulások szervezése úgy helyes, ha figye­lembe veszi a tsz-ek jövőbeni fejlesztési terveit. A jelenlévők nagy része hason­ló véleményen volt, így a tanács­kozás megbízta a mezőgazdasági osztályt, hogy készítsen elő egy 1 sertéshizlalási közös vállalkozást. (P) A gyulai Zöld Mező Tsz gazdái építették ezt a három, nyolc­ezer férőhelyes csibenevelőt

Next