Gyulai Hírlap, 1963. július-december (4. évfolyam, 51-101. szám)
1963-07-02 / 51. szám
1963. július 2. A zsák sem lehet Csáki szalmája Nagyon régi „találmány” már a gabonás zsák. Azonban akármilyen régi is, nem hiányozhat a legmodernebb betakarító gépekről, különösen nem a Velence gyártmányú kombájnokról, s a cséplőszekrényről sem. Egyik-másik szövetkezetben mégis csak most, de helyenként talán most sem került napirendre az, hogy biztosítsák a megfelelő számú zsákokat, kijavítsák a régieket vagy újakat vásároljanak. Az elmúlt évi zárszámadások többsége idejének jó részét a zsákok eltűnéséről való pró és kontra hozzászólások rabolták el. Így volt ez az endrődi Béke Tsz-ben is, ahol végül a közgyűlés bizottságokat bízott meg azzal, hogy házról házra járva szedjék össze a közös tulajdont képező zsákokat. Miért, miért nem, azt nem közölték a most 29-én megtartott közgyűlésen, csupán annyit mondott a Béke Tsz raktárosa, hogy a kint lévő több száz zsákból mindössze 45 került vissza, azok is meglehetősen rongyosak, foltozásra szorulnak. A felszólaló Kovács Istvánná elmondta: jobban kellene vigyázniuk a rakodóknak, mert a vadonatúj zsákok tavaly is alaposan összedarabolva kerültek vissza a raktárba, a cséplés befejezése után. — Nem a rakodómunkások vágják ki a zsákokat, hanem az átvevőhelyeken dolgozók — jelentette ki társai nevében az egyik rakodó. Igazának helyt kell adnunk, mert valóban az átvevőhelyek dolgozói akasztják neki a kést a madzagnak, ha beleakad a zsákba, akkor is húzzák, mert hiszen nem a sajátjukat vágják. Ezzel nem lehet elintézni az ügyet. A termelőszövetkezetek sok ezer zsák gabonát szállítanak a terményforgalmi raktáraiba, s ha ott ezeknek csak egynegyedét kaszabolják össze, akkor is sokra rúg a kár. Ennek véleményünk szerint azzal lehetne elejét venni, hogy a tsz-ek a kivagdalt zsákokat otthagynák sértetlenek ellenében, s ha a Majomipari és Terményforgalmi Vállalat nem akarja az ebből származó kárt viselni, akkor téríttesse meg azokkal, akik felelőtlenül összekaszabolják a zsákokat. A zsákok eltűnésének megakadályozására is akad ellenszer minden szövetkezetben. Az endrődi Béke Tsz-ben is rendszabályt léptettek életbe azért, hogy a cséplés után minden zsák vagy annak ellenértéke visszakerüljön a raktárba. Ebben a szövetkezetben minden jármű — a teherautók, a vontatók és a lófogatok is — csak akkor mehetnek bárhová, bármit lebonyolítani, ha szállítójegy van a felelős vezető vagy hajtó zsebében. A szállítójegyen tételesen fel kell tüntessék, mit és hány darab göngyölegben szállítottak. Azok, akik a gabonát hordják a földekről vagy az átvevőhelyekre, elismervény ellenében kapják kézhez a szükséges számú zsákokat, s aztán vagy azokkal, vagy azok ellenértékével kötelesek elszámolni. Lehetséges, hogy akad ennél egyszerűbb és biztosabb zsákmegőrzési módszer is. Nem a módszer a lényeg, hanem az, hogy eltűnésekből, összevagdaltságból vagy a javítás elmulasztásából eredő zsákhiány ne késztesse álldogálásra aratás idején a kombájnokat, a cséplőszekrényeket, de a szállító járműveket sem. Az eddigi évek elég leckét adtak az ilyen tanulságok levonására megyeszerte. Most már minden szövetkezetben elégeljék meg a zsákok Csáki szalmájaként kezelését. K. I Kiváló keltetési eredmény a Gyulai Erdőgazdaság fácántelepén A Gyulai Erdőgazdaság festői környezetben levő fácántelepén — ahol főleg kínai örvösfácánok és zöldfácánok élnek a volierekben — hetven kotlós ül jelenleg a fácántojásokon. A legkorábbi kelésből származó kiscsirkék már repülnek a lucernatáblára kihelyezett etetőládák körül, a későbbi kelések pedig most tollasodnak. A fácántelepen ebben az esztendőben kiváló kelési eredményt értek el: minden száz tojásból 80 fácáncsirke született. 3 Kedd Búza Sándor és gazdatársai — Egyelőre ténykedjen a bizottságban Sándor bácsi, aztán majd szólunk, mikor lépjen szolgálatba szállítási felelősként — mondta a főagronómus az irodában a kérdezősködő Búza Sándornak. — Miféle bizottság működik a szövetkezetben ilyenkor, az aratás küszöbén? — kérdeztem kíváncsian. — Még a tavaszi vetéstervet tárgyaló közgyűlésen határoztuk el, hogy 3—4 tagú bizottságok ellenőrzik majd, hogy a 150 hold cukorrépában meghagyták-e a holdanként kívánt 65 ezer, és a 950 hold közös kukoricában a 18 ezres tőállományt. Most van folyamatban a kukorica második kapálása, s egyúttal az ellenőrzés is. Akik nem hagyják meg az előírt tőszámot, nem részesülnek a 10 százalék többtermelési prémiumban. — Talán baj volt eddig a tőszámmal a szövetkezetben, hogy ilyen határozatot hozott most a közgyűlés? — Van még most is — szól közbe Búza Sándor. — Egyesekben erősebb a régi megszokás, mint a prémium utáni vágy. — A szövetkezet vezetőségének az a célja — vette át a szót Radovics Géza —, hogy az idén biztos alapokra helyezzük a takarmánybázist, és jövőre az ez évi 1400 sertés helyett legalább kétezret hizlaljunk meg a közösben. Természetesen több baromfit is akarunk nevelni az eddigieknél. Bár az eddigiekért sem kell szégyenkeznie a hunyai Hunyadi Tsz-nek, mert hiszen a csaknem 5000 holdas gazdaságunkból a közös és a háztáji holdanként 125 kiló húst értékesített, csupán az állami felvásárlószerveknek. Ezenkívül természetesen a piacra is került a háztájiból sertés is, baromfi is. Itt van például Sándor bácsi... Különben mondja el maga, hogy hány sertést hizlalt tavaly és hányat akar az idén. — Az idén csak hét sertésre szerződtem, ezeket mártt is adtam átlag 180 kiló súlyban. A tavalyi 18-as hizlalási bravúrt csak jövőre tudom megismételni, mivelhogy alig egy hete választottam le 18 malacot a két kocától. — Baromfit is nevelnek szerződésre Sándor bácsiék? — Csak a saját szükségletünkre. Négyen vagyunk, a feleségem, egy 20 éves fiam és egy 17 éves lányom. — Méghozzá nem is akármilyenek — jelenti ki a főagronómus —. Sándor bácsi fia az egyik legjobb zetorosunk és a futballcsapat legjobb hátvédje is egyben. Margit, aki harmadik gimnazista, a nyári szünetben segít az apjának a szövetkezetben. Volt olyan nap, amikor ketten két mázsa zöldborsót szedtek. Dolgos család. Tavaly is 1800 körüli munkaegységük gyűlt össze. Egyébként a borsó reményen felül sikerült: az 50 holdra tervezett 120 ezer forint helyett 300 ezer forintot kaptunk. — Mit csinálnak a sok jövedelemmel, Sándor bácsi? — kérdeztem, a sok hízott sertésre és munkaegységre gondolva. — Akad annak helye mindig. Például az 1956-ban épített kétszobás, összkomfortos házamat, ami legalább 70 000 forintba került, tavaly kerítettem körül meglehetős költséggel. Az idén motorkerékpárt vettem a fiaimnak, a lányomnak pedig megvesszük a szobabútort... — Vitatkoztak is egy sort — szólt közbe a főagronómus —, mert a fiú autót akart motorkerékpár helyett. Hát bizony, ez a fejlődés mérlege: valamikor kenyérgondokkal küszködtek Sándor bácsiék is, hiszen nincstelenek voltak. — Nem vagyok én ellensége az autónak, de azt mondtam a fiamnak, hogy addig nem veszünk, amíg ő le nem szerel, mert én nem kerülgetem, amíg ő katonáskodik. — És a lánya? Talán férjhez akar menni a gimnázium elvégzése után, hogy már bútort vesznek neki? — Eszébe sincs annak férjhez menni. A pedagógiai főiskolára készül. Tanár akar lenni. — És ha akkor már modernebb bútor tetszik majd neki? — Akkor olyat veszünk majd. Ez meg marad nekünk, az egyik szobában. — Ezek szerint a vásárlás nem okoz gondot. — De hogyan tud Sándor bácsi két kocát tartani és 18 sertést is meghizlalni? — Úgy, hogy most is öt hold kukorica művelését vállaltam. A prémiumból is szépen összejön, aztán meg munkaegységre is kapunk jócskán a háztájiban termett mellé. Általában ilyen a takarmányforrása mindegyik szövetkezeti gazdának Hunyán. Ezért tudtak a közös és a háztáji gazdaságok együttesen tavaly 350 hízott marhát és 2800 hízott sertést eladni az állatforgalminak. Az idén ennél inkább több lesz. Most ugyanis nemigen van eladó süldő a községben, mert jónak ígérkezik a takarmánytermés. Kukk Imre Nem ritka jelenség az sem, hogy egyes vállalatoknál nem anyagnormák alapján készítik a terveket. Ott, ahol az anyagnormákat alkalmazzák, ott sem támaszkodnak az anyagnormák műszaki számításokra és hasznosításuk a szükségletek felmérése szempontjából szervezetileg nem mindig biztosított. Ennek következtében azután az anyaggazdálkodás nem mer az anyagnormákra támaszkodni, „hátha nem sikerül ily módon a szükségleteket biztosítani” — s ez szintén felesleges készletnövekedéshez vezet. A gazdasági vezetés szervezési kérdése ugyancsak az anyagok időben, megfelelő választékban és mennyiségben való biztosítása. Az anyagok beszerzésében tapasztalt késések zavarokat idéznek elő a termelésben, nő az anyagra való várakozási idő, az állásidő, s ennek következményeként a hóvégi hajrá, a túlóra, stb, stb. Mindezek a zavarok ismételten a termelési költségek növelését idézik elő. Természetesen, a folyamatos anyagellátást ma még számos vállalaton kívüli ok is zavarja, mint például a szállítóvállalatok késése. Végső soron itt is eljutunk a vállalatok közötti kooperációs tervek, a programozás megvalósításának rendkívüli fontosságához — ez is a gazdasági vezetés színvonala emelésének kérdése. Nézzünk be ezek után a raktárakba. Közismert, hogy a raktári munkát amolyan kevés szaktudást igénylő munkának tartják sok helyen. Ez a téves felfogás azután oda vezet, hogy sokszor nem megfelelő szakképzettségű dolgozókat alkalmaznak. A raktározás kérdése lebecsült téma a vezetésben, holott közismert, népgazdasági szinten is súlyosak a raktárgondjaink. Nincs elég raktárunk. A helyes raktározás kérdése igen fontos a vállalat gazdálkodása szempontjából is, nem utolsósorban szerves összefüggésben áll pl. a belső anyagmozgatás kérdésével. Nagyon sok felesleges költséget takaríthatunk meg, ha pl. az egyes nyersanyagokat a feldolgozásukhoz legközelebb eső raktárba helyezzük el, a ritkábban és kisebb mennyiségben használt anyagokat pedig távolabbi raktárakban is elhelyezhetjük. A helyes raktárgazdálkodás megteremtésének első feltétele természetesen az adott helyzet alapos ismerete. Egyszerűnek tűnik ez a követelmény, a gyakorlatban mégis általános hiányosság a helyzet nem alapos ismerete, így pl. súlyos raktározási gondok mellet előfordult olyan eset is, hogy a meglévő raktár hasznos területét úgy mérték fel, hogy csak az alapterülettel számoltak, holott az áru jellege és raktárépülete is lehetővé tette volna a több szinten történő raktározást. Számos helyen a szűk raktári „kapacitás” néhány raktári berendezés nélkül növelhető. Ugyancsak a raktári munka jobb megszervezésével — belső anyagmozgatás, anyagok ésszerű elhelyezése, stb. stb. — sok-sok felesleges költség takarítható meg. A raktározási gondok és azoknak a szervezési eszközével való megoldása, természetesen igen sokszínű és vállalatonként, raktáronként más és más. Szükséges azonban ezt a kérdést is tanulmányozni, mert szerves részét képezi a vállalati gazdálkodásnak és nem egy mellékes, elhanyagolható terület. Kahulits István Közös sertéshizlalda létesítését határozta el a gyulai tsz-elnökök értekezlete Tanácskozásra jöttek össze pénteken délután Gyula város termelőszövetkezeteinek elnökei. Mészár József elvtárs, a vb-elnökhelyettese értékelte a termelőszövetkezetek szervezési, politikai, gazdasági, beruházási és pénzügyi munkáit. Értékelésében megállapította, hogy a munka szervezése valamennyi termelőszövetkezetben igen sokat haladt előre. Az időszerű mezőgazdasági munkákat mindenütt időben végezték el. Nem ment azonban ilyen gördülékenyen az értékesítés megszervezése. Több termelőszövetkezeti vezető, különösen a kertészeti termékek értékesítésében a szabadpiaci eladásra spekulált. Ennek az lett a következménye, hogy nagyobb mennyiségű korai káposzta eladatlanul értéktelenné vált. A beruházásoknál gyökeresen változtatni kell az eddigi gyakorlaton és a távlati terveknek megfelelő majorkialakítások, azok komplex közművesítése kerül előtérbe. Jól át kell gondolni a beruházási intézkedéseket, hogy azok megfelelően segítsék elő a gazdálkodás jövedelmezőségét úgy a jelenben, mint a jövőben. Ennek a célnak legjobban megfelel, ha a termelőszövetkezetek egymás közti társulásra törekedve próbálnak egyes termelési feladatot megoldani. Ezen a téren elérkezett az az idő, amikor tettekre van szükség. Többek között könnyen megoldható a közös sertéshizlalás. Az elhangzott értékelés alapján a tsz-elnökök szóltak hozzá. Bontovics Gáspár hangsúlyozta, hogy a gyulai Vörös Csillag Tsz már ebben az évben is határozottan indult el a közös társulásokkal legjobban megvalósítható üzemágak szervezésére. Mikor ezekhez hozzákezdtek, kérték a többi tsz-ek társulását is, de mivel nem értették meg ennek jelentőségét, kénytelenek voltak egymaguk belekezdeni. Kovács István, a gyulai Béke Tsz elnöke határozottan kijelentette, hogy kétezer holdas tsz-ükben ma már korlátozottak a termelés további fejlesztésének lehetőségei. Teljes erővel támogatni kell a közös vállalkozásokat, melyek nagymértékben segítik elő a termelőszövetkezetek jövőbeli egyesítését. A társulások szervezése úgy helyes, ha figyelembe veszi a tsz-ek jövőbeni fejlesztési terveit. A jelenlévők nagy része hasonló véleményen volt, így a tanácskozás megbízta a mezőgazdasági osztályt, hogy készítsen elő egy 1 sertéshizlalási közös vállalkozást. (P) A gyulai Zöld Mező Tsz gazdái építették ezt a három, nyolcezer férőhelyes csibenevelőt